Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1977 (19. évfolyam, 1-19. szám)
1977-02-07 / 1. szám
HALLGATÓI KÉPVISELETI RENDSZER A TTK-N A magyar egyetemeken egymástól sokszor lényegesen eltérő, de azonos elvi alapokon nyugvó jól kiépített hallgatói képviseleti rendszerek működnek. Ennek jogi szabályozása a hatvanas évek végén történt meg, mikor a művelődésügyi miniszter rendelete meghatározta a hallgatói képviselőik egyetemi és kari vezető testületekben való részvételét. A rendszer kiépítése, a képviseleti munka beindítása gyorsan, zökkenők nélkül megtörtént, a megfelelő állami, párt és KISZ-szervek jól együttműködtek e téren. Nálunk a TTK-n is, mint a legtöbb más intézményben, a KISZ-szervezet vette kezébe a munka irányítását Legnagyobb problémát a Kari tanácsi és Egyetemi tanácsi képviselők kiválogatása jelentette. Kari KISZ-bizottságunk létrehozta a Hallgatói Választmányt, amelynek tagjait a szakonkénti választógyűlések jelölték ki, s feladatául a hallgatói képviselet ellátását határozta meg. A Választmány azóta is a KISZ-szervezet határozott, direkt politikai irányítása mellett dolgozik: megválasztja a hallgatóság . Egyetemi tanácsi képviselőjét, a Kari Tanács hallgató tagjait, akik egyben a szakterületeket összefogó állami szerv, a szakbizottság tagjai is. A Kari Tanácsnak tagja még a 7 KISZ szakcsoporttitkár és a kari KISZ-titkár. Egy kb. 60 fős testület létrehozása, egy esetleg bonyolult választási rendszer kialakítása természetesen még nem jelenti azt, hogy a képviselet tartalmi kérdéseit is egy csapásra jól megoldottuk. Mindenképpen nagy körültekintéssel, politikai megfontoltsággal kell végezni ezt a munkát, hiszen ma már igaz, hogy egy felsőoktatási intézményt vezetni, színvonalas oktatónevelő munkát végezni a hallgatók véleményének ismerete nélkül lehetetlen, s ez nagy felelősséget jelent. De nem közömbös a képviseleti munka a hallgatók közéletiségre való nevelése, politikai tudatformálása szempontjából sem, azaz a képviselet a KISZ nevelő tevékenységének szerves részévé válik. Ezeket a világos elveket már a rendszer létrehozása idején láttuk, ezért nehezen érthető, hogy miért küzd mégis a hallgatói képviselet komoly problémákkal. Mert komoly problémák is vannak; gondolunk például arra, hogy a Kari Tanács, vagy az Egyetemi Tanács munkájában résztvevő hallgatók csak nagyon ritkán nyilvánítanak véleményt, hogy kevés a hallgatói előterjesztés, hogy az évfolyamok nem szereznek tudomást a vezető testületekben folyó munkáról. A nehézségek egyik alapvető oka, hogy a széles hallgatói rétegek és a képviselők között nem alakult ki megfelelő „híd”, amely biztosította volna, hogy a tanácsok hallgatótagjai az évfolyamok véleményét, tehát a közösség véleményét mondják el a vezető szervek ülésein, illetve azt, hogy minden hallgató értesüljön arról, mi történik az egyetemi vezető testületekben. A választásán és beszámoltatásán kívül a képviselő kapcsolata választóival csak esetleges volt, jórészt egyéni adottságaitól, lehetőségeitől függött, nem sikerült megteremteni egy állandó rendszeres munkakapcsolatot. Ezen igyekszik javítani a Hallgatói Választmány tavaly átdolgozott működési és választási szabályzata. Az új rendszer szerint a Hallgatói Választmány tagjait (60 főnként egyet) az évfolyamok választják, az egy szakhoz tartozó válsztmányi tagok alkotják az illető száll képviselői csoportját. Ez a csoport választja tagjai sorából a szakkari tanácsi és egyben szakbizottsági képviselőjét, s a csoport legfőbb feladata, hogy az előbb említett „hidat” megteremtse a képviselő és az évfolyam között. A csoport rendszeresen ülésezik, tagjai a hallgatóktól beszerzik a testületi ülésekre kerülő kérdésekről a véleményeket, ezzel felkészítik a képviselőt a munkára, míg ő beszámol ezekről az ülésekről, s a leglényegsebb kérdéseket a a csoport tagjai továbbítják az évfolyamokhoz. Természetesen ez még mindig csak szervezeti átalakítás, de úgy érezzük lényegesen segíti a tartalmi munkát. Csaknem fél éve működik a rendszer, a kezdeti lépések biztatók. Sok azonban még a tennivaló e területen, mint ahogy a képviselet minden szintjét is még csak most tanuljuk. A problémák másik fő oka, hogy képviseleti rendszerünk még nem teljes. Az Egyetemi és Kari Tanács szintjén jól kiépített a hallgatói képviselet, de az egyetem irányítási idei első ülését 1977. január 17-én tartotta meg az ELTE KISZ-bizottsága. A bizottság kidolgozta a második félévi üléstervet és a választások hierarchiájában legalul helyet foglaló, viszont oktatási-nevelési szempontból a legdöntőbb területen, a tanszékeken, az elszigetelt kísérletektől eltekintve, még nincs képviseletünk. Más egyetemeken, sőt itt az ELTE-n a Bölcsészkaron is működik már tanszéki képviseleti rendszer. Úgy tűnik, a TTK itt erősen lemaradt. Ez azonban nem így van. Nálunk a képviseleti rendszer kiterjesztése nem a tanszéki képviselet formális, általános kialakítása felé irányult. A fő hangsúlyt mi az oktató-nevelő munka hallgatói véleményezésére helyeztük. Természetesen nem mondhatunk le, és nem is akarunk lemondani a tanszéki képviseleti rendszer kialakításáról, de előbb azt az egészséges légkört szeretnénk megteremteni az oktatók és hallgatók között, amely később alapja lehet egy jól átgondolt, az egész kar szervezetét átfogó rendszer megteremtésének. Ezt a sorrendet támasztja alá egy nagyon gyakorlati ok is, nevezetesen, hogy a kar struktúrája jelenleg átalakulóban van, s egy olyan szervezetre, amely a közeljövőben várhatóan megváltozik. Mi is tehát ez az oktató-nevelő munka hallgatói véleményezése? Hogyan alakult ki ez az elképzelés, mit akarunk vele, milyen feladataink lesznek? Ezzel az új képviseleti formával az 1973-as KISZ- küldöttgyűlés óta foglalkoztunk. Már előtte is sokszor felmerült, hogy hatékonyan tudnánk segíteni az oktatás-nevelés folyamatát, ha az oktatott anyagról, a tanszék munkájáról és az egyes oktatókról elmondhatnánk véleményünket tanszéki értekezleteken, szakbizottságok vagy más vezető fórumok előtt. Nem véletlen, és nem is a KISZ-vezetőkön múlott, hogy négy év után csak most tartunk ott, hogy a konkrét munkát elkezdhetjük. Nem volt könnyű az elvi alapokat tisztázni, számos téves nézettel kellett vitáznunk, a véleményezés gyakorlati lebonyolításának kérdése is sok fejtörést okozott. Nem csupán ütemtervet, majd kitüntetési javaslatokat tárgyalt meg. ★ Február 13-án a Bölcsészettudományi Karról négy hallgató utazik Leningrádba nem orosz szakos, féléves részképzésre. ★ Ranschburg Jenő, a BTK Pszichológiai tanszék egyetemi docense 1976. november 15-től 1977. január 15-ig angliai tanulmányúton vett részt, az oktatást, a tananyagot akarjuk önmagában „véleményezni”, hanem az oktató-nevelő munkát, mint egységes tevékenységet. Nem a szembenállásunkat akarjuk demonstrálni, hanem részt akarunk venni az oktatás-nevelés javításában. Nem az egyes hallgató véleménye érdekel bennünket, hanem közös véleményt akarunk kialakítani, ezzel is saját magunk nevelését, formálását szeretnénk segíteni. Ma már konkrét elképzeléseink vannak a véleményezések beindítására. Márciusban a Kari Tanács is megismerkedhet majd az oktató-nevelő munka hallgatói véleményezésével, a kari KISZ-vezetőség határozati javaslatot kíván az ülés elé terjeszteni, amellyel a munka beindítását akarjuk segíteni. A véleményezést nem kampányfeladatnak tekintjük. Először ott akarunk vállalni feladatokat, ahol az oktatók maguk is határozottan kérik. A KISZ-szervezet energiája sem lenne elég ahhoz, hogy nagyszabású felméréseket, véleményezéseket készítsen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy szándékos lassítással tervszerűtlenné akarjuk tenni a munkát. Az a véleményünk, hogy annyi feladatot vállaljunk, amennyit tartalmasan el tudunk végezni. Amit viszont elvállalunk, azt nagyon tervszerűen, gyorsan, határozottan kell végrehajtanunk. Minden KISZ-vezetési szintnek év elején véleményezési tervet kell készíteni, ezt egyeztetni kell az illetékes állami- és pártvezető testületekkel. Különösen a munka beindításakor maximális ellenőrzést akarunk megvalósítani. Kérdés, mi lesz egy ilyen véleményezés sorsa. Mindenképpen el akarjuk érni, hogy véleményünket tanszéki értekezleteken, szakbizottsági üléseken és a Kari Tanács előtt elmondhassuk, és ott a felmerült problémákat megvitathassuk, megoldásukra határozatok szülessenek. Ez az a pont, ahol egy tanszéki képviseleti rendszer alapjait le tudjuk tenni. Persze vigyáznunk kell: a véleményezés még ideális működése esetén sem azonos a tanszéki képviseleti rendszerrel. Az utóbbinak lényege, hogy a hallgatók az egyetem életét érintő minden kérdés eldöntésében részt vesznek, s nemcsak a hallgatóságot közvetlenül érdeklő problémák megvitatásában segítenek. A tanszéki képviselet tehát több, jobban szolgálja a hallgatók egyetemi közéletbe való bekapcsolódását, a közéletiségre való nevelést. Ezért távlatilag mi is ezt tervezzük! Nahalka István a TTK KISZ-titkára JELENTI Öreg pince Szabó András grafikája A virágüzlet üdezöldje megint hatalmába kerített, s pár szál rózsával a kezemben érkezem haza. Üres szoba fogad. Kati, a feleségem délutánonként gyakorta helyettesít a kisegítő iskolában, vagy éppen családokat látogat, megnézi, vajon a hideg beállta óta nem meleg holmik hiánya tartja-e távol a gyerekeket az iskolától. Későbbre marad hát az öröm. Egy vizespohárban eligazítom a rózsákat, kettő sárga, egy piros, és az íróasztalra teszem. Bekapcsolom az ablak alá szerelt hősugárzót, a cserepes virágokat a párkányról átrakom a mindenes szekrény tetejére. Két hónapja öltöztünk albérleti gúnyába, talán megszokom. Az ötéves kollégiumi rendszertelenség után lassanként beidegződnek ezek a mindennapos feladatsorok. Rakosgatás közben feltűnik, hogy egy begónia az összes levelét eldobta, sárgás csonkok merednek rám. A megdöbbenésre alig marad időm, belép a feleségem. Izgatottan lököm a szekrény tetejére a cserepet, és egy üresen kopogó „Kárpáti..kíséretében poharastul átnyújtom a rózsákat. Késő már. Szemeiben öröm helyett a növényhulla rémülete cikázik. Reményt oszlató csönd feszül pillantásaink közé. Ez már a negyedik sárgulás, két hónap alatt. A világítóudvaron át, a szemközti magastűzfal téglahiányaiból a nap becsapósdit jászik a virágainkkal. — Nem baj — töri meg a csendet Kati. — Ez a három még él. Holnap elviszem őket az iskolába, csak a kaktuszt hagyom itt. — Majd feloldozó mosollyal még hozzáteszi. — Éppen jókor jön. Legalább az új fiúnak, Blum Pistinek is lesz feladata, ő lesz a világfelelős az osztályban. ★ Gyors teázás után úgy döntünk, mégsem megyünk el a színházba. Majd hétvégén. Felhívom a barátomat, ha van kedve, kérje el jegyeinket a pénztárban. Kati reggel hétre megy, ügyeletes lesz. Legkésőbb tízkor le kell feküdnie, és elő sem készült még a holnapi órákra. Így ő ül az asztal mellé, sokszorosítani a számtanára feladatlapjait. Akad tennivalóm nekem is. Matracágyunkra ereszkedem, és ölbe kapom az írógépet, reggel készen kell vinnem a kritikát. Pár hete olvastam már a regényt, van mit mondani róla, csak rendszerezni kellene. Ám a holnapi beszélgetés, a nagy riport előrezgése, no meg fantáziám ördöge folyton befelhőzi a cselekmény szálait, a végkövetkeztetés útját. A KISZ-évfordulóra szánom a riportot, hetek óta iratokat böngészek, aktívákat és sorstársakat faggatok egészen köznapi dolgokról. Húsz évet kell átívelnie az írásnak, de éreztetnie sokkal többet. A kezdeteket is, az előzményeket, és holnap a professzor éppen a nyiladozás éveit idézi majd elém__A csudába, meddig fehérlek még! — mordul rám a papír a gépben, s tényleg, sorok helyett a csikkek szaporodnak csupán előttem. Ó, hiszen csak addig gépelhetek, amíg Kati aludni nem akar! A felismerés szigora máris szerteoszlatja a megszerzett időt, Kati gépiesen rajzol, én pedig verem a billentyűket. Fél órám van még, ujjaim sebesen követik a kritikaírás programját. Emlegetik is az idősebb kollégák, legjobb együttében megírni a cikkeket ... Tízre mindketten végzünk. Bár ébren maradok még, nekem is alváshoz kell készülnöm. Ha egyikőnk lefekszik, szobánk egész szabad tere heverővé alakul át, s lépni sem lehet. Ágy nem fért be a szobába, benyíló ajtóval háromszor egy hetvenes, két gumimatracon alszunk. Egyik a fal mellett az ágyneművel együtt nappal is heverőül szolgál, a másikból azonban, hogy mozdulni tudjunk, reggel kiengedjük a levegőt. Este fel kell fújni, lábfejem most is préseli a pumpát, külön-k külön mindhárom részbe ... Kati elalszik, én asztalhoz ülök, lapozgatom a kiáltványok, programok másolatait, könyveket, feljegyzéseket, kérdések özöne mered rám Eljutok a kollégiumi mozgalmakig, s eszembe jut, hogy erről van egy könyvem valahol. Az asztal mellett tornyosuló halmokra pillantok S zörögnék, ha ezért az egyért az egészet átforgatnám. Különben is mindig éppen legalul van, amit keresek. Lefekszem inkább. Nehezen alszom el, folytatom a töprengést, és sokáig érzem még a matrac redőzetét... ★ Reggel, mintha éjszakáztam volna, törődötten adom le a kritikát, telefonálgatok, megbeszélek két cikket a következő számba. S máris kábultan, akárha vizsgára, rohanok a várt találkozóra. Útközben még egyszer belefeledkezem a MEFESZ és a többi politikai kör,csoport harcaiba, a DISZ nehézségeibe, csak a csengő hangja térít magához. A professzor kedélyesen fogadja izgatott betoppanásomat, s a dolgozószobájába vezet. Körbetekintek a könyvborította falakon, elidőzök az ablak előtt téli napfényben viruló filodendronon ... Kérdéseimet sem várva, mesélni kezd a professzor, emlékeiben kutat. Ülünk egymással szemben, ő az asztalnál, a szokott helyen, én az asztal előtt, kényelmes fotelban. Élénken, frissen beszél, izgalmas eseményekről, az illegális és nyílt harc furfangjairól, gyermekkoráról és a kollégiumi órákról, italozásokról, falujárásról. Igyekszem feljegyezni minden szavát; az érzékletes helyzetleírás, az őszinte számvetés, a színes elbeszélés magával ragad engem és őt is. Az emlékek vonzásában regél, beszél, nevet és magyaráz, sűrűsödnek előttem a sorok, telnek a lapok, s talán az idő is... A fotel nyugtató-pihentető kényelmében rovomrovom betűimet, de érzem egy-egy gondolat kimarad, súlytalan a környezet, lassanként színüket vesztik a szavak, súlyát a tollam, és már csak szavakat írok, egyre semmitmondóbb szavakat, élettelen törmelékeket, bár mesél, mesél, a mélyen süppedő fotel nyugalmában elalszik a papír, a tollam, a kezem, a szemem, kérdések keringenek válaszok körül, és matracok ... keringenek ... fotelok ... körül... Soós Kálmán Álom - munkaidőben avagy monológ a pálya elején VIZSGÁZIK A DÉKÁNI HIVATAL Nemcsak a hallgatókat tette próbára a vizsgaidőszak — a jogi kar dékáni hivatala dolgozóinak is bizonyítaniuk kellett.Az első naptól kezdve egycsapásra szinte tódultak a hivatali szobákba különböző problémáikkal a diákok. — Mikorra fogom ezt elintézni?! Mindjárt kezdődik a vizsgám — hallatszott innen is, onnan is. Megváltozott a félfogadási idő, amiről, sajnos, nem tudott mindenki. Így aztán sokszor a régi időpontban kértek utóvizsgajegyet vagy különeljárási díjat. — Ha éjjel-nappal nyitva lennénk, akkor sem lenne elég idő mindent elintézni — sóhajtottak az előadók. Ezt bizonyítja a betelt tömbök száma is: mint az előző évben, idén is csaknem naponta kellett új tömböt nyitni. S még így is elő-előfordult, hogy mindenki bosszúságára le kellett állni a vizsgajegyek kiadásával. Ez azonban mégsem jelentett pihenést, hiszen ahivatal munkája egyáltalán nemcsak ebből áll: az egyéb elintézésre váró ügyek, kérvények, beadványok, levelek éppúgy özönlenek, mint azelőtt. A munkaidő „kötetlenné” vált: nemegyszer estig bent ültek az előadók, hogy legalább a napi teendők egy részével végezzenek. Ráadásul az influenza sem kímélte a dolgozókat, s így a hiányzások még inkább megnehezítették a munkát. A különdíjat például hol az az egyik, hol a másik szobában kellett szedni — ahogy épp az aznapi helyzet diktálta. A hajsza egy pillanatra sem szünetelt. — Mikor lesz vége ennek? — költői kérdés. A vizsgaidőszak február elsejével befejeződik — mégsem lehet lazítani. Az egyetemi élet beindulása újabb és újabb feladatokat ró az előadókra. Azt, hogyan sikerült „levizsgázniuk” a lehetőségek szerinti gyors és kielégítő ügyintézésből, vizsgaidőszaki munkából — ítéljék meg azok, akik tapasztalták e másfél hónap eredményét... Esztergár Éva