Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1980 (22. évfolyam, 1-18. szám)
1980-02-04 / 1. szám
AZ ANYANYELVI OKTATÁSRÓL Az ELTE Tanárképző Bizottsága 1979. december 6-án egésznapos ülést tartott. A kibővített tanácskozás témája „Az iskolai nyelvi nevelés feladatai és módszertana” volt. A szervezők olyan illetékes előadókat kértek fel előadások tartására, mint a magyar nyelvi tanszékek vezető oktatóit és a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola kihelyezett csepeli tagozatának ,a vezetőjét A meghívottak között voltak tanszéki oktatók, gyakorló gimnáziumi magyar tanárok, főiskolai tanárok, az MTA Nyelvtudományi Intézetének és az OPI Magyar Nyelvi Intézetének a munkatársai. Székely György rektorhelyettes megnyitója, után került sor a délelőtti előadásokra. Benkő Loránd tanszékvezető egyetemi tanár az anyanyelvi nevelés helyzetéről és perspektíváiról. Bencédy József főiskolai főigazgató a magyar szakos tanárképzés programjainak továbbfejlesztéséről, Szathmári István tanszékvezető egyetemi tanár az anyanyelvi nevelés továbbfejlesztésére irányuló egyetemi kutatásokról és kísérletekről, Pusztai Ferenc egyetemi docens az anyanyelv és az irodalomtanítás viszonyáról tartott előadást. Az előadásokat vita követte. Délután olyan fontos kérdésekkel foglalkoztak, mint az új tanterv, illetve az anyanyelvi oktatás és a természettudományok viszonya. Honti Mária igazgatóhelyettes az új gimnáziumi tantervi koncepció lényegéről, Jobbágy Károlyné vezető tanár az új nyelvi tankönyv és tanterv viszonyáról, Wolfram Ervin tanszékvezető egyetemi tanár az anyanyelv és a természettudományok kapcsolatáról beszélt, Rőt Sándor egyetemi tanár arról szólt, hogyan lehet segítségünkre az anyanyelv az idegen nyelvek oktatásában. Az előadásokat és tájékoztatókat termékeny vita követte, melynek során több fontos gondolat nyert nagyon határozott megfogalmazást, így megállapították, hogy egyetemünkön a nyelvi kultúra igénye erősen háttérbe szorult. Ennek egyik bizonyítéka, hogy míg az egyetemi oktatóktól elvárják az idegen nyelv tudását, addig az anyanyelvi kulturáltságot szinte senki sem igényli. A Tanárképző Bizottság szükségesnek és fontosnak tartja az anyanyelvi oktatás kötelező jelleggel történő bevezetését az egyetemek és főiskolák minden tanárszakos hallgatója számára. Az új tantervekben növelni kell a magyar szakos hallgatók aktív szemináriumi óráinak a számát. A tanárszakos hallgatóik felvételiztetésénél nagyobb súlyt kellene fektetni a nyelvi kulturáltságra. Ügyelni kellene arra, hogy nyelvhibás pályázó ne nyerjen felvételt tanári szakra, mert az ilyen hallgató pedagógus pályáira alkalmatlan. Több hozzászólás tette szóvá, hogy a várható iskolastruktúra ismeretének hiányában kell a távlati tantervi tervezést végezni. Az az állásfoglalás nyert megfogalmazást, hogy a készülő új tantervi koncepciót meghatározott életkorú, — az adott esetben 10— 19 év közötti — tanulók részére kell megállapítani. A most készülő egyetemi magyar nyelvi tantervek készítői már messzemenően figyelembe vették az általános és a középfokú oktatási intézményekben most bevezetésre került új tantárgyi dokumentumokat iS. A bizottság különösen fontos szerepet tulajdonított a tanárok továbbképzésének. Nem azért, mert az alapképzés hiányos lett volna, hanem azért, ■mert az egyetemi tantervek fáziskésésben vannak a középiskolák új dokumentumainak elkészítéséhez viszonyítottan, s évfolyamok hagyják el a tanárképző intézményeket úgy, hogy az új szemlélettel nem is találkozhattak. Az egységes tanárképzés témáját csak olyan vonatkozásban érintette a tanácskozás, hogy ez a mostani, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolával közös alkalom is további előrelépést jelentett az egységes tanárképzés kimunkálásában. A gyakorlóiskolák magyar szakos munkaközösségének vezetője a magyar tanszékek és a gyakorló gimnáziumok fokozottabb szakmai együttműködésének igényéről szólt. Külön figyelemmel foglalkoztak az értekezlet résztvevői a szaknyelv, a szakműveltség kérdésével. Megállapították, hogy a szaknyelv művelése elsősorban nem a nyelvészek, hanem az anyanyelvileg is művelt szakemberek feladata. Az anyanyelv és az idegen nyelvek kapcsolatának kérdésében elhangzott, hogy bár az idegennyelvek erőteljes beáramlása bizonyos esetekben káros, de a pozitív, anyanyelvet építő hatásokról sem szabad megfeledkeznünk. Szó volt arról is, milyen fontos szerepük lehet a tömegkommunikációs eszközöknek, ugyanakkor milyen ellentmondásos lehet hatásait. Kiemelten foglalkozott a bizottság a magyar munkásság anyanyelvi kulturáltságának fontosságával, a nyelvészek felelősségével a szakmunkásképzőkben folyó magyar nyelvi oktatás kapcsán. ■ Összefoglalóan megállapították, a Magyar Nyelvi Tanszékcsoport feladata, hogy a Tanárképző Bizottság ülésén szerzett tapasztalatokat minél szélesebb körben megismertesse, tovább sugározza az idegen nyelvek oktatásában, az általános nyelvészet körében, a nyelv és irodalom kapcsolatában, a természettudomány szélesebb területein. Az új tankönyvek ismertetése pedig nemcsak a gyakorlóiskolák, de az egyetemi és főiskolai tanszékek, tanszékcsoportok feladata is kell hogy legyen. —— Jogász dolgozói KISZ-alapszervezet November 20-án tartotta KISZ-gyűlését a jogász dolgozói KISZ-alapszervezet. Az alapszervezet nemrég alakult, májusban váltak külön a fiatal jogász oktatók KISZ-alapszervezetétől, és ezúttal mindössze harmadik KISZ-taggyűlésüket tartották. A 18 fős lelkes jogi kari dolgozói gárda felismerte sajátosan közös céljait és gondjait, amikor úgy döntöttek, hogy önálló KISZ- alapszervezetet alapítanak. Eddigi munkájuk során fő feladataiknak tekintették egymás megismerését és a kapcsolat felvételét az ELTE KISZ-bizottságával. Párhuzamosan elhatározták, hogy politikai továbbképzést szerveznek az alapszervezet számára, melynek keretében egyelőre három előadásra kerül sor. Munkájukat az első időben természetszerűleg nehezítette, hogy májusban alakultak, és a nyári szünetben lényegében nem is nagyon tudtak összejönni. November 20-án kellemes közösségi hangulat fogadta a KISZ-gyűlésre érkezőket. Ezúttal az alapszervezet meghívott vendégei voltak Deme Györgyné, az ÁJTK párttitkára és Nahalka István, az ELTE KISZ-bizottság titkára. A házigazdák — mozgalmi tapasztalatok hiányában — tanácsot, segítséget kértek a meghívott vendégektől további munkájukhoz. A kötetlen beszélgetésen sok új ötlet hangzott el arról, hogyan dolgozzanak tovább. A taggyűlés második napirendi pontjaként vezetőségválasztásra került sor. Az eddigi vezetőség munkáját ideiglenes megbízás alapján végezte, most megválasztották a végleges vezetőséget, melynek titkára Bök Éva lett. A továbbiakban a politikai képzés első előadásaként Faludi Gábor tanársegéd tartott előadást. Az újonnan alakult lelkes közösség munkájához sok sikert kívánunk! — II — Tanáregyéniségek HÁROM NAGY KOHÓBAN „Hajdú Lajos oktató munkáját kiemelkedőnek ítélik a hallgatók, mert élvezetes, igényes, az összefüggéseket is láttató előadásaival az egyébként nehezen érthető és tanulható tankönyvet is könnyebben érthetővé teszi, és ami lényegesebb, hogy a tananyagot nem pusztán leckeként oktatja... Előadásai a leglátogatottabbak, és est c.ck személyes befolyásának közönheti.” — A hallgatók véleményét idéztem. Javasolták, hogy ítéljék oda tanáruknak a Kiváló Oktató címet. Hajdú Lajos egyetemi tanár az Egyetemes Állam- és Jogtörténeti tanszék oktatója. — Elmondaná, hogy lett tanár? — Három nagy kohóban formálódott életem és egyéniségem, a szekszárdi Garay Gimnázium volt az első. Napszámos gyerek voltam, a gimnáziumnak pozitív és negatív értelemben egyaránt sokat köszönhetek. Kaptam egy sereg aprócska pofont, sohasem lehettem színjeles, mert mindig volt valaki, akinek meg kellett előznie. A legjobb latinosnak tartottak, tanárom nyolcadikban mégis lerontotta az osztályzatomat politikai nézetem miatt. Volt matematika tanárom ismertette és szerettette meg velem a zenét, ő juttatott be segédkönyvtárosnak is az Úri Kaszinóba, ahol nyolcezer kötetes szépirodalmi és tízezer kötetes tudományos gyűjteménynek lettem a gazdája. Itt olvastam többek között Solohov Csendes Dániát és egy sor progresszív szellemben írt történelmi munkát. 1944-ben német—olasz szakra iratkoztam be. Az Eötvös Kollégiumba nem vettek fel, mert a felvételin a szövetséges csapatok és a Szovjetunió helyzetét kellett elemeznem — és akkor sem rejtettem véka alá véleményemet. Ez után következett a háború és a hadifogság, 46-ban magyar—történelem szakon folytattam az egyetemet, egyidejűleg a Parasztpárt országos központjában is dolgoztam. Bekerültem a Győrffy Kollégiumba, akkoriban a BHE — a Bölcsész Hallgatók Egyesülete volt az egyetlen kari diákszervezet, itt is folytatnom kellett a politikai munkát. Először tanárszakos bölcsész lettem, majd szabadúszó, aminek az lett a következménye, hogy egyre kevesebb időm jutott letenni a vizsgákat. 1948-tól „hivatásos forradalmár” lettem az ifjúsági mozgalomban. A Győrffy Kollégiumban, a fiatalok közösségében valóban élő volt a demokratizmus: mi választottuk a vezetőséget, mi határoztuk meg a kollégiumi élet rendjét, s ha kellett, felelősségre is mi vontuk társainkat. Ma a huszonéveseket gyerekszámba szokás venni, akkor az ugyanilyen korú fiatalokból, a kollégistákból került ki a földosztók fele. Rendkívül sokat jelentett, hogy saját szemináriumaink voltak, ígéretes volt a légkör, sokat lehetett tenni, és mi valóban részt vettünk az ország és egymás személyiségének építésében. A kollégiumban gyakran volt közöttünk Rajk László, le-hetett tőle szép emberi tartást tanulni, csakúgy, mint Erdei Ferenctől. Mióta elment Erdei, azóta egyre nagyobb a szememben. Mindig volt ideje meghallgatni az embereket, nagy tisztelettel hallgatta végig mondanivalójukat. Mostanában egyre gyakrabban veszem észre, hogy gesztusaimban, mentalitásomban tovább él. Mindenkit meghallgatok én is, van rá időm, őszintén megmondom a véleményemet, tisztelettel, nem kertelek, nem ígérgetek, megmondom, ha valamivel nem értek egyet, vagy ha nincs időm rá, de ha azt mondom, hogy megteszem, akkor az én hallgatóim is, csakúgy, mint Erdei tanítványai, biztosaik lehetnek abban, hogy állom a szavamat. Ez Erdeinek a vetése. — Három kohót említett. Mi volt a harmadik? — A hadsereg. Amikor kiéleződött a nemzetközi helyzet, be kellett vonulnom katonának. Huszonöt éves fejjel ezredparancsnok lettem. A katonaságnál objektíven le lehetett és le kellett mérni az emberi értékeket, nem lehetett kozmetikázott jelentésekkel boldogulni. Itt is kaptam tanári megbízatást, el kellett érnem, hogy amit megtanulnak, az a vérükké váljon, mert a tanultakat azonnal alkalmazni kellett a gyakorlatban. — A jogtörténet melyik fejezete áll érdeklődése középpontjában? — A magyar jogtörténet nem látványos periódusai érdekelnek, kutatási területem a XVIII. század, ezen belül II. József uralkodásának tíz éve. II. József erőfeszítései, melyekkel egy élő, szakszerű igazgatási rendszert próbált teremteni, rendkívül tiszteletre méltóak voltak. A jó törekvéssel együtt először felvirágoztatta a bürokráciát. Munkaiskolákat létesített, vagy hogy mást ne mondjak, a mai bábolnai és mezőhegyes állattenyésztő telepek ősét is ő alapította. Tiszteletre méltó ötletei ellenére is vezér maradt hadsereg nélkül: voluntarista volt, nem vette figyelembe a realitásokat, de azért sok értékes dolgot teremtett. — Mintha a ránk hagyott tanulságokból nem okulnánk. — Ismeri azt az anekdotát, hogy Szavoyai Jenőnek volt egy szamara, amelyik minden csatában részt vett, mégis szamár maradt... — Véleménye szerint ki a jó tanár? — Az, hogy az ember milyen előadó, jelentős részben adottság kérdése, másrészt a gondolkodásé, de mindenekelőtt szív kérdése, hogy szereti-e a hivatását. Számomra a legnagyobb megtiszteltetés, hogy amikor egy évfolyam kilép, négyenöten eljönnek hozzám megköszönni a segítséget. Már nem is emlékszem sokszor, hogy milyen segítség is volt, mert közben eltelt négy év, de jó, hogy eljönnek. Nagy Emőke HOLLAND VENDÉG 1979 novemberében járt Magyarországon Sz. Ormeling holland professzor, aki az ELTE Térképtudományi Tanszékének vendége volt. Fényképet 1979. december 10-i számunkban közöltük, most egy rövid tájékoztatást adunk közre, melyben a tanszék egyik munkatársa ismerteti a holland professzor tevékenységét illetve beszámol Ormeling profeszszor látogatásáról. A Nemzetközi Térképészeti Társulás (International Cartographical Assotiation—ICA) egyike a legjelentősebb és legtekintélyesebb világszövetségeknek. Ezért is fontos és megtisztelő számunkra, hogy ez év novemberének elején, egyetemünk vendégeként hazánkba látogatott a Térképészeti Társulás jelenlegi elnöke Ferdinand J. Ormeling professzor. A holland kartográfus korábban Indonézia térképészeti szolgálatának munkatársa, utóbb vezetője volt, majd Amszterdamban kapott katedrát. Jelenleg a holland állam és az ENSZ által közösen fenntartott Nemzetközi Légifényképezési és Földtudományi Intézet vezetője (ITC). Ennek az intézménynek fő feladata, hogy közép- és felső szintű szakmai képzést adjon a gazdaságilag ill. kulturálisan elmaradt országok — főként a „harmadik világ” — térképészei számára. Ormeling professzort — miután nyolc esztendőn át a főtitkári teendőket látta el — az ICA 1976. évi kongresszusán választották meg a Nemzetközi Térképészeti Társulás elnökévé. Az ELTE Térképtudományi Tanszékén két előadásban ismertette az ICA, valamint az ITC szervezetét és tevékenységét. Amint elmondotta, főként a Térképészeti Társulás keretén belül, igen jó kapcsolatot tartott fenn magyarországi térképészekkel és geográfusokkal. November 8-án Ormeling professzor részt vett a „Kárpát—Pannon-medence térképészetének kezdetei” címmel megrendezett kétnapos térképtörténeti tanácskozáson. Ez alkalommal kedves ünnepségre került sor: mint az ICA elnöke köszöntötte a tanácskozáson megjelent dr. Radó Sándor professzort, 80. születésnapja alkalmából. Meleg szavakkal méltatta Radó professzor „több mint fél évszázadon át kifejtett felbecsülhetetlen tevékenységét és aktív támogatását a térképészek nemzetközi munkájában”, majd átnyújtotta az ICA oklevelét a tiszteletbeli tagságról. (A Térképészeti Társulásnak jelenleg két tiszteletbeli tagja van, a szovjet Szalistyev professzor és dr. Radó Sándor.) Hivatalos programjának utolsó pontjaiként Ormeling professzor bemutatta és részletesen ismertette a több mint száz esztendeje számos kiadást megért hollandiai Bos-atlaszt, ill. annak (számunkra is tanulságos) szerkesztési elveit. Végül köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és örömét fejezte ki a hollandiai és magyarországi térképrészek személyes kapcsolatainak bővüléséért. Ifj. Bartha Lajos ELTE Térképtudományi Tanszék MILYEN ÉVSZÁM VAN A TRIKÓN? Világszerte divat, hogy a nagy múltú egyetemek hallgatói nyáridőben olyan trikóban feszítenek, amelyre cirkalmas betűkkel rányomták az intézmény nevét és alapításának évszámát. Vajon milyen évszám van az ELTE hallgatóinak trikóján? A bölcsészkaron az elmúlt félév első neveléstörténet-óráján — 1979 szeptemberében — írásos választ kértem az órán részt vevő 55 (zömmel magyar-, történelem-, népművelés- és különböző nyelvszakos) hallgatótól: mikor és ki alapította egyetemünket? Öt hallgató pontosan megadta az évszámot (1635), tizennyolcan a századot jelölték meg (17. század). Helyes választ adott tehát 23 hallgató, a résztvevők 41,8 százaléka. A többi 32 hallgató válasza színes tarkaságban oszlott meg. 8 hallgató erélyes vonással kihúzta a kérdést: sejtelme sincs róla. A többiek fotóztak: 1500-as évek második fele, 16. század, 1600 körül — 18. század, 1700-as évek, 1730., 1750., 1770 — 19. század eleje, 1850-es évek, 19. század vége — kb. 200 éve. Egy bővebb válasz: „Mária Terézia felhozta Pestre a jezsuiták által alapított egyetemet Pécsről.” Egyértelműbb volt a válasz az alapító személyét illetően. 47 válasz Pázmány Pétert jelölte meg alapítóul, Pápai Páriz Ferencre ketten szavaztak, egy hallgató pedig Eötvös Lorándot képzelte alapítónak, öten a válasz kihúzásával feleltek. A válaszadók 35,0 százaléka tehát pontosan tudta, hogy egyetemünket Pázmány Péter alapította. E magas találati aránynak csupán egyetlen szépséghibája van. Az alapító érsek nevét ugyanis vidáman leírták azok is, akik az alapítás idejéül a 16. századot, a 18. század különböző időszakait, a 19. század elejét, vagy éppen az 1850-es éveket említették. Az alapítás ideje (akár 1635, akár 17. század megjelöléssel) és az alapító személye együttesen csupán 22 esetben stimmelt (40,0%). (Tovább rontja azonban az eredményt egy lebonyolításitechnikai hiba: a válaszadó hallgatók szorosan egymás mellett ültek a padokban, nem volt különösebben nehéz oldalt pillantgatniuk.) Ugyan semmiféle praktikus haszna nincs, de azért nem árt ha az ELTE hallgatói tudják, hogy egyetemünk három és fél évszázada a magyar művelődés egyik legtekintélyesebb intézménye. S talán az sem árt, ha nem csak a trikókra kerül fel, de a fejekben is tudatosodik az alapítás évszáma: 1635 (és mindaz, ami 1635 körül a magyar történelem volt.) Ekkor alapította meg Pázmány Péter az első, máig létező magyar egyetemet, az ELTE jogelődjét. Éppen 345 éve, Mészáros István egyetemi docens BTK Neveléstudományi Tanszék