Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1983-01-31 / 1. szám

ÉRTELMISÉGI MUNKAKÖZVETÍTŐ — Nem tudnak valami jó újságírói állást? — volt az el­ső kérdésem a Fővárosi Mun­kavállalási Tanácsadó irodá­ban, vagy ahogyan röviden nevezik az értelmiségi munka­­közvetítőben. — Nevetni fog — válaszol­ta az illetékes hölgy — nem­régen kelt el egy. Az OTP ke­resett üzemi lapjához újság­írót. Egy időre abba kellett hagy­nom a kérdezősködást, mert egy álláskereső fiatalember érkezett. Ruhaipari mérnök. Jelenleg bedolgozó, mert az előző vállalatnál nem jól érez­te magát. Már másodjára jár a tanácsadóban. Reménykedik, de kissé szkeptikus az itt ta­lálható állások minőségét ille­tően. Néhány címmel és egy ajánlólevéllel a zsebében távo­zik. 1982. november 1-én alakult meg az értelmiségiek munká­ba állását segítő hivatal a Rajk László u. 16. sz. alatt Koráb­ban is munkaközvetítéssel fog­lalkoztak az itt dolgozók, de főleg a középfokú végzettségű és fizikai dolgozók elhelyezése volt a gondjuk. Az induló tő­ke 5—600 munkahely volt. Az­óta 1200-ra növekedett az ál­lások száma. A munkalehető­ségeket folyamatosan kutatják. Jó tudni, hogy tanárok és egészségügyi szakemberek el­helyezkedésével nem foglal­koznak. Ez továbbra is az il­letékes tárcák feladata. . — Kezdjük talán a legizgal­masabb kérdéssel — fordulok Schweininger Józsefnéhez — milyen szakemberek fordulnak önökhöz hiába vagy kevés re­ményei? — Jelenleg nagyon kevés ve­gyészmérnöki, fizikus, geoló­gus, geodéta és pszichológus állásunk van. Viszont ezek a szakmák a legkeresettebbek most a „piacon”. — Melyek azok a szakmák, amiből sok ajánlatuk van? — Nagyon sok elemző-,­ mérnök-, egyéb közgazdászt, mérnököt, elsősorban gépész­mérnököt keresnek. A jogá­szok is egyre nagyobb remé­nyekkel fordulhatnak hozzánk. — Kutató szakemberek iránt van-e kereslet? — Igen. Pl. a KFKI, a Geo­déziai Kutatóintézet, az Ener­giagazdálkodási Intézet stb. — A emberben felvetődik a kérdés: nem csupán a mara­dék, a kevésbé elit állásokat hirdetik meg ezen az úton? — Ez nem elsődleges mun­­­kaszerződési forrása a válla­latnak. Egyébként a közve­títésről szóló rendelet szerint a vállalatnak elsősorban saját hatáskörében kell a szükséges munkaerőt megszerezni, s ha így nem sikerül, csak akkor kötelező meghirdetnie a Ta­nácsadóban. . — Kik jönnek ide és milyen feltételeket keresnek? — A jelentkezők 98%-a munkaviszonyban van és jobb állást keres a mostaninál. El­vétve lép csak be hozzánk egy­­egy munkaviszonnyal nem ren­delkező érdeklődő, a többség 10-15 éves gyakorlattal rendel­kezik. A hozzánk beérkező ál­láskínálatok viszont elsősorban kezdő szakemberek számára előnyösek, főképpen a kárfel­tételek miatt. Persze akad né­hány betöltetlen vezetői állás is a fiókban, de azok nem szá­mottevőek. — Egyetemistáknak érde­mes-e jönni? — Természetesen. Ha a pá­lyázati rendszerben felajánlott állások nem felelnek meg ne­kik, nálunk is szerencsét pró­bálhatnak.­­ A vállalatok nem szíve­sen vesznek fel embereket az utcáról. Ezért az állások betöl­tésére az ismeretségi körből­ kérnek tanácsot, ami sokszor a protekcionizmus melegágya. Vajon hogyan fogadják a ta­nácsadó ajánlólevelével meg­érkező jelentkezőt. Mennyire tudnak önök informálódni a jelentkezőről és van-e tudomá­suk elfogadásáról vagy eluta­sításáról? — Mi elbeszélgetünk ugyan vele, de a jövendő munkatárs alaposabb megismerése to­vábbra is a vállalatok felada­ta. Garanciát nem tudunk ad­ni egyik félnek sem. Az aján­lólevélben kérjük a vállalatok felelős vezetőit, hogy értesítse­nek minket a fejleményekről. A munkahelyek 80%-a ezt meg is teszi. Sőt az elutasítást még meg is indokolja; túl sok bért kér az illető, nem rendelkezik megfelelő nyelvtudással stb. — Csak főállásokat közvetí­tenek? — Mellékfoglalkozást, rész­foglalkoztatást és bedolgozást is. Kutatjuk az ilyen lehetősé­geket, de nagyon kevés a beje­lentett igény. Szerintem jóval kevesebb, mint amennyi a valóságban van. — Mit tudnának nekem ajánlani? — Keresnek kódolókat a postán, de a megszokott 8 órás munkaidőben foglalkoztatnák őket. Nőnek tulajdonképpen csak takarítást tudok felaján­lani. Férfiaknak rakodómun­­kát, kukaürítést. — Ezekhez viszont nem kell felsőfokú végzettség. — Mellékfoglalkozásokat mindenkinek ajánlunk. Az a tapasztalatunk, hogy elsősor­ban a középfokú végzettségűek keresnek a főálláson kívüli el­foglaltságot. — Fordulnak-e önökhöz kü­lönleges igényekkel? — Általában a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők­nek vannak különleges igé­nyeik , rugalmas munkaidőt szeretnének, magasabb fizetést, nyelvpótlékot.★ Nos, azt hiszem ezek egyál­talán nem különleges igények. A rugalmas munkaidő, ha a munka természete megengedi , felesleges idő- és energia­­pocsékolástól ment meg. A nyelvtudás nem kis befektetés, megérdemli a díjazást, és ma­gasabb fizetésre való vágy sem elítélendő. Elgondolkodtató az is, hogy a vállalatok nem kap­kodnak a „beért”, 10-15 éves gyakorlattal rendelkező szak­emberek után, holott józan ésszel elgondolva, belőlük húz­hatnák a legnagyobb hasznot, betanításukkal sem kellene bajlódniuk. A „bérfeltételek” azonban a pályakezdőknek kedveznek, rámutatva ezzel a fiatal diplomások „olcsóságá­ra”. Ottjártamkor egy építőmér­nök fiatalember lépett fel kü­lönleges igénnyel. Líbiában dolgozott egy évig, de család­ját nélkülöznie kellett, ezért olyan helyet keresett, ahol külföldi kiküldetést remélhet, ezúttal családostól. Rajta sem tudtak segíteni. Az illetékes is megmondta, a vállalatok ilyen helyekre nem az utcáról — ezek szerint nem is a ta­nácsadó segítségével — vesz­nek fel embereket. Egyelőre úgy tűnik, az iro­dában tanácsot kérni lehet, de az „elit”, a jó állásokról to­­vábbra is csak baráti körben érdemes tudakozódni. — kara — ­ VIZSGÁZNAK A PROG­MATOSOK Tanulási módszerek: B-nek az a szokása, hogy amihez nincs kedve, azt nem tanulja meg. Egy tantárgyból ezért egymás után kétszer is kivág­ták. Fél év múlva csoda tör­ténik és B. megtanulja az anyagot. Kiválóan felel, a vizs­gáztatónak sehol sem sikerül megfogni, de látszik rajta, hogy haragszik a diákja régebbi ha­nyagságáért és nem akar neki jó jegyet adni. Hosszas töpren­gés után kivágja magát: — ki­vételesen jól vizsgázott, de nem adhatok ötöst, mert már kétszer megbukott nálam. ★ Vizsgáztatási módszerek: Szalay Mihályt igen humánus vizsgáztatónak tartják. Szíve­sen segít, ha valaki elakad. A baj csak akkor kezdődik, ha valaki újból elakad. Akkor Szalay megint segít. És ez így megy 5-6 órán keresztül. ★ Fóti Ákos elővizsgáztató módszeréről sokan és sok­féleképpen meséltek. Egy változat a sok közül. Az utolsó szemináriumon Fó­ti kiültetett bennünket, elő­­vizsgázókat az első padba. Körbejárt és szóban kiosztot­ta a tételeket: — a legköny­­nyebb témát, a legnehezebb témát! Természetesen a té­mák nehézségi fokának meg­ítélése a vizsgázók lelkiisme­retét terhelte. Az fázott rá — mondják —, aki valóban a leg­nehezebb témát választotta. Persze az is ötöst kapott, csak jobban megszenvedett érte. ★ Az abszolút naiv tanár, Y.­­nak az a szokása, hogy egy­szerre 5-6 embert vizsgáztat. Ez persze elhúzódik. Az egyik leányzó ugyancsak nyögdé­­cselt, nem ment neki a tétel,, izgult, meg egyéb gondjai is támadtak. Hosszas vívódás után kikéredzkedik. Y. szó nél­kül kiengedte. Még meg is saj­nálta, hogy egyszerre annyi baja van. A többiek — ismer­ve Y. jószívét — megkérdez­ték: — de tanár úr, mi lesz, ha kinn megnézi a tételét? Y. kikerekedett szemmel bámult vissza rájuk: — Hát az nem lehet. Az csalás. ★ Egy matematikus a műsza­kis múltjára emlékezik: — volt egy szigorú vizsgáztatónk. Elég keményen bánt velünk. Egy írásbeli vizsgán 30 pont volt a maximum és 27-et kel­lett elérni ahhoz, hogy szó­­belizhessünk. Csak néhá­­nyunknak sikerült, szerencsé­re köztük voltam én is. Taná­runk feltűnően komor volt és igen vörös volt az arca. Én persze ezzel nem sokat törőd­tem, teljesen elmerültem a té­teleim kidolgozásában. Egy­­szercsak nagy zuhanást hal­lok. A tanár az asztal mögött elterült Hirtelen egy kéz nyú­lik fel, megragad egy széket és lerántja. Berohan néhány tanársegéd — nyugtatgatják és felsegítik. A tanár kiment, fél­óra múlva visszajött és min­denkit kivágott a vizsgáról. ★ Még egy sztori a BME-es Prominens oktatónkat „Vé­­reskezű”-ként aposztrofálják immár évek óta, áldozatai. Egy magánbeszélgetésben valaki tudtára adta, hogy milyen jel­zőt akasztottak rá a bukott vizsgázók. Vette a lapot, más­nap szobájában a négy jelölt, reszkető térdekkel várta a fe­lelet utáni értékelést. A pro­fesszor beírta a négy érdemje­gyet, felállt székéből és nagyot sóhajtva rámutatott a legkeve­sebbet tudó hallgatóra: — Maga pikkel rám. Most mit tetek megint kezet mos­ni.— K­­­ételes jogi tárgyból vizsgá­zik a hallgató. A fiatal oktató minden próbálkozása hiábava­lónak bizonyul: a jelölt kitar­tóan hallgat a mentő kérdések után is. Végül az oktató: — Szereti ön a dzsesszt? — — Ó, hogyne, nagyon rajon­gok érte — feleli oldódva a múltról. — Ádám Katalinnál vizsgáztam éppen és a vizsga elhúzódott Kint már türelmet­lenül vártak rám a barátaim. Izgultak értem és belestek a terem tejüveg ablakán. Nem hiszem, hogy sokat láthattak belőlem, de Ádám Katalinnak feltűnt a nagy leskesődés. Ki­ment és megnézte, hogy kik azok és mit akarnak. Mondták, hogy rám várnak. Á. K. végig­nézett rajtuk, megakadt a sze­me a barátnőmön és így szólt: — na, ha ez a csinos lány is rá vár, akkor átengedem, így is történt.★ Két évvel ezelőtt egy talán ráesett diák az Anal II. Tan­,­széken Szigetinél vizsgázott, akiről azt tartja a fáma, hogy, kicsit szórakozott. Kettesével hívta be aznap az embereket., B. egy lánnyal együtt került l­e, de mielőtt Szigeti tételt adott volna, kiment a büfébe., Viszajött és folytatta a vizs-, ■vizsgázó. — Állandóan azt hallgatok otthon. — — Látja-látja. Ezután pró­báljon meg improvizálni is... ★ Az I. éves hallgató hebegve, pontatlan válaszokat ad a kér­désekre. A professzor nem bír­ja tovább: — Mi van magával, kollegi­­na? Év végi izgalmak? — — Nem tudom, mi történt professzor úr úgy összezava­rodtak a gondolatok ben­nem. — — Ez lehetetlen. Látott már maga üres pohárban zavaros vizet? Az önérzetes hallgatót megál­lítja társa az aulában: — Hallom, megbuktattak? — — Mi az, hogy megbuktat­tak?­­ Én maga­m­ buktam meg i —­gáztatást. Feltűnt neki, hogy B. társnője igen ideges: — Mi lelte, kollegina? Nem tudja a tételét?­­ — Még nem is kaptam tételt, tanár úr kérem. — Ja! Van még valaki, aki nem kapott tételt? Csend. B. hallgatott, majd ötösre vizsgázott, i ★ Z. egyesek szerint utál vizs­gáztatni. Egyszer az utolsó vizsganapon a hivatalosan meghirdetett 8 órára idegesen toporogtak ajtaja előtt az em­berek. 3/4 9-kor kilépett az aj­taján és megkérdezte, hogy mire várnak. — Vizsgázni szeretnénk. Z. megadta magát. Az első három ember elvérzett. ★ — Aki megálmodta. — li­neáris algebrából egy hétfői napon kellett beszámolni. Rendben is ment minden. Il­letve volt egy tétel, ami seho­gyan sem fért a fejembe. Mondtam is a gyakvezérem­­nek, hogy magyarázza el. El­mondta egyszer, kétszer, há­romszor. A végén már szé­gyelltem szegény tanárt ott tartani és rámondtam, hogy értem. Magamban már le­mondtam erről a tételről. Igen­ám, de éjszaka arra ébredtem, hogy összeállt bennem a bizo­nyítási eljárás. Kiugrottam az ágyból és gyorsan lejegyeztem. Ezután aludtam tovább, mint a bunda. Másnap reggel a vizs­gán: — dolgozza ki kérem! És itt következett a megálmodott tételem. Meghallgatta és lejegyezte: Kara Nagy Irén Egy jogászkislány mentege­tőzik: — Ne haragudj, de nem mondhatok neked vizsgasztori­kat, mert azt mondták a Pró­kátor szerkesztőségében, hogy nem szabad kiteregetni a kar belső ügyeit az Egyetemi La­pokban. Te jó isten! Mik történhet­nek ott? DOSSZIÉ VIZSGAIDŐSZAK — AVAGY: MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLJA! Másnak „csomókban hull a hajaszála” — ha a lényegbe ás... Vannak, akik rámutatnak az anyag lényegére... Lehet, hogy tényleg átvándorol a lényeg a fej alól — a fejbe?

Next