Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1984 (26. évfolyam, 1-20. szám)

1984-02-13 / 1-2. szám

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A PARLAMENTBEN AZ MN PROGRAMJA AZ OKTATÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL (Folytatás az 1. oldalról.) re azért van szükség, mert igen nagy a képesítés nélkül foglal­koztatottak száma, és mert akik rendelkeznek is képesítéssel, jelentős hányadukban (ami idén a végzettek 25 százalékát jelenti) azok sem ezt a pályát választják. Jóllehet, ennek szá­mos oka van, a bérezés kétség­kívül a legdöntőbb. Éppen ezért is gondolnak a jövő év­ben a pedagógusfizetések eme­lésére. Ami a minőségi változ­tatásokat illeti, itt részint a képzés egységesítése, másrészt a pedagógusi, illetve szakmai munka nagyobb elismertetése és a folyamatos továbbképzés megszervezése a leglényege­sebb. Az egységesítés abban a formában valósul meg, hogy együtt képezik majd az általá­nos iskola felső tagozatában és a középiskolában tanító peda­gógusokat, valamint az óvónő­ket és a tanítókat. Ez irányban már több helyütt megindultak a kísérletek. Az újfajta képzés­sel szembeni aggodalmak ellen azt hozta fel a miniszter, hogy volt már — nem is túl régen — hasonló állapot Magyarorszá­gon, illetve bizonyos országok­ban ez ma is bevett szokás. További tartalmi intézkedés az is, hogy megkísérlik a tu­dós-tanár típusának feléleszté­sét. Külön bérezésben és egyéb kedvezményekben részesítik a tudományos munkát végzőket, s növelik a pedagógusoknak adható kitüntetések számát. Ezután rátért Köpeczi Béla a felsőoktatás fejlesztésének kér­déseire. Elsőként azt emelte ki, hogy nagyobb hangsúlyt kíván­nak fektetni az értelmiségkép­zésre, amin azt kell érteni, hogy jobban felkészítik a szak­embereket arra, milyen helyet fognak elfoglalni a társada­lomban, s milyen tennivalóik lehetnek, vannak a társadalom életében. Felvetődik ezzel kap­csolatban a korszerű általános műveltség kérdése is felső fo­kon. Kiindulásképpen le kell szögezni, hogy ez nem szorít­kozhat a humán tudományok, illetve az irodalom és a művé­szetek prioritására. Ennek el­éréséhez értelemszerűen tar­talmi korszerűsítés szükséges az egyetemeken, főiskolákon. Konkrétabban beszélni erről viszont csak akkor lehet, ha megfelelő szakági, intézményi koncepciók állnak rendelkezés­re. A szakági konkretizálás a következő év feladata lesz, míg az intézményi tervek ki­dolgozása a jövő év végére vár­ható. Köpeczi Béla megjegyezte, hogy az a paradox helyzet állt elő, miszerint a korszerűsítés­sel elvben mindenki egyetért, de amikor a megvalósítás ke­rül szóba, akkor az érdekellen­tétek akadályozzák az előbbre jutást. Az ifjúság a radikális reformok híve, míg az oktatók inkább a status quo mellett vannak. Nagy fontosságot tulajdoní­tunk az egyetemeken folyó ku­tatásoknak, és ezek erősítését szeretnénk elérni — folytatta a miniszter. A természettudomá­nyok, az agrártudományok és az orvostudomány területén vi­szonylag előrébb tartunk, míg a társadalomtudományokban nehezebben tör előre az a gon­dolat, hogy vannak kollektív munkák. Ami viszont koordi­nációt, nagyobb egységeket, in­tézeteket igényel. Következő vitatéma volt az egyetem és a közoktatás kap­csolata, a felvételi rendszer és a felvettek száma. A javaslat óvatos ebből a szempontból: megvizsgálják, mely szakokon lehet megkezdeni azt a gyakor­latot, hogy több hallgatót ve­gyenek fel, mint eddig, ugyan­akkor menet közben szelektál­janak. Ez már csak amiatt is kényes pont, mert összefügg a munkaerő-szükséglettel, vagy­is az értelmiségi munkanélkü­liséggel. Az egyetemek belső élete szempontjából felmerült a to­vábbi demokratizálás kérdése. Az oktatók, tanszék- és intéz­­ményvezetők kiválasztását le­hetőleg mentessé kell tenni a szűk, helyi érdekektől, éppen ezért a kinevezések megtétele a Minisztertanács hatáskörébe fog tartozni. A cél az, hogy mi­nél többen megvizsgálják va­lamely tudományos tevékeny­ség társadalmi hasznosságát, és bővítsék az egyetemi oktatás­ra, tanszékvezetésre alkalmas jelöltek számát. Felmerült a hallgatók jogállásának rende­zése is, amely kérdéskört a jö­vőben fogják kidolgozni. Átalakulnak az irányítás szempontjai is. Ezentúl a me­gyei tanácsok és a miniszté­rium együttesen fogják a köz­oktatás koordinációját végez­ni, s tervbe van véve megyei pedagógiai intézetek létrehozá­sa is. Az egyetemek és főisko­lák tekintetében is megnő a Művelődési Minisztérium fe­lelőssége az ágazati egységesí­tés és az irányítás szempontjá­ból. A törekvések többek kö­zött arra fognak irányulni, hogy ágazati együttműködés alakuljon ki az intézmények között. Az a cél, hogy az iskola is, az egyetem is jobban kitágul­jon, kinézzen a társadalom fe­lé — foglalta össze mondaniva­lóját Köpeczi Béla. — Iskola­­tanácsok felállítását tervezik, s azt, hogy az egyetemi munká­ba is jobban bevonják a gazda­sági szakembereket. Végezetül kijelentette a miniszter, hogy a Művelődési Minisztérium még javítani fog a programon és az akcióterven január közepéig, s ezután terjesztik ezeket az or­szággyűlés elé, hogy megszü­lessék a végleges határozat. Addig is tenni kell érte, hogy mind szélesebb körben megis­merjék a javaslatokat. HORVÁT-MAGYAR FÖLDRAJZI KOLLOKVIUM ZÁGRÁBBAN Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem és a Zágrábi Egyetem együttműködési szer­ződése keretében (8. pont: A természetföldrajzi tanszékkel: Negyedidőszaki felszínfejlődés és a neotektonikus mozgások mértéke és hatása a felszínfej­lődésre) három éve folyik ered­ményes közös munka (témafe­lelősök: dr. Székely András tanszékvezető, ill. dr. Bognár András egyetemi docens). Az elért eredmények megvi­tatására a Zágrábi Egyetem Földrajzi Intézete horvát—ma­gyar földrajzi kollokviumot rendezett Zágrábban, melyre 1983. október 26-tól 29-ig tízta­gú küldöttséget — hat termé­szet- és négy gazdaságföldraj­zost — hívott meg. Október 27-én reggel a ter­mészettudományi kar dékánja és igazgatója nyitották meg a kollokviumot a Zágrábi Egye­tem Földrajzi Intézetében. Majd V. Rogic professzor jó térképekkel Zágráb fejlődésé­ről és településföldrajzáról tar­tott egyórás, kitűnő összefogla­ló előadást, melyet vita köve­tett. Ezután a természetföld­rajzosok Bognár A. vezetésével a Medvednyica hegylábfelszí­­nét, a gazdaságföldrajzosok a belvárost tekintették meg. Ezt követően gyorsvonattal Kap­­roncára (Koprivnica), a Dráva menti erősen iparosodó kisvá­rosba utaztunk. A kollokvium második nap­ján került sor az előadásokra és a szakmai vitára Kapron­­cán. A Podravka üzem igazga­tósági épületében megtartott előadások előtt a résztvevők megtekintették a gyár történe­tét bemutató filmet és a tevé­kenységét reprezentáló kiállí­tást. A nyitó előadások tartama harminc perc, a többi húsz perc volt, majd vita követke­zett. A kollokvium hivatalos nyelve angol és német volt. Az ülések két szekcióban folytak. A természetföldrajzi szekció­ban tizenegy előadás hangzott el, hét magyar és négy horvát, a kollokvium eredeti célkitű­zéseinek megfelelően az együttműködési témakörből (negyedidőszaki kutatások), ezen belül is — ahol legered­ményesebb a közös kutatás, ill. véleménycsere — többségében a határ menti területek termé­szetföldrajzáról (geomorfoló­giájából). A nyitóelőadást dr. Székely András tartotta „A magyar kö­zéphegységek hegylábfelszínei­­nek fejlődése és típusai” cím­mel. Harmincéves ide vonatko­zó kutatásainak legújabb szin­tézisét mutatta be hatvan szí­nes dia segítségével. Horvát részről dr. Andrija Bognár tartotta a nyitóelőadást „A Dráva-síkság horvátországi részének geomorfológiai alap­­problémái” címmel. A szénhid­rogén-kutatások legújabb fú­rásadatainak több oldalú elem­zése alapján pontosabban meg­rajzolta a Dráva-árok tektoni­kai viszonyainak képét, majd a negyedidőszaki üledékképző­dés, ill. a felszínformálódás fő kérdéseivel foglalkozott. A további előadások: Dr. Papp Sándor adjunktus: Egy hegylábfelszíni táj komp­lex ökológiai vizsgálata repre­zentatív catena-szelvényben Vilko Klein: Az Adriai-ten­gerfenék gyűrűs szerkezetei. Nemerkényi Antal tanárse­géd: A Dráva holt medreinek különböző típusai űrfelvételek alapján. Antun Saler: „A Podravska Slatina környéki Dráva-síkság geomorfológiai jellemzése.” Dr. Zámbó László adjunktus: „Beépített löszfelszínek geo­morfológiai térképezése Szek­­szárd környékének példáján.” Borna Nikollc: „A Száva­­völgy Krsko és Podsused kö­zötti szakaszának geomorfoló­giai jellemvonásai.” Dr. Gábris Gyula adjunktus: „A mohácsi teraszvidék geo­morfológiai térképezése." Dr. Zámbó László adjunktus: „A karsztbeszivárgás vizsgála­ta vörös agyaggal fedett terü­leteken.” Dr. Lerner János adjunktus: „A Kárpát-medence űrföldraj­za.” A gazdaságföldrajzi szekció ülésén nyolc előadás hangzott el, három magyar és öt horvát. A nyitóelőadást dr. Szegedi Nándor adjunktus tartotta „A társadalmi-foglalkozási átré­­tegződés menete néhány nyu­gat-magyarországi település fejlődése tükrében” címmel. Vezérmotívuma az volt, hogy rámutasson a társadalmi szin­te végbemenő általános folya­mat áramlatába került falusi települések fejlődésében je­lentkező egyetemes érvényű je­lenségek mellett az általános­tól eltérő egyedi és tipikus vo­nások szerepére. A Zágrábi Egyetem Földraj­zi Intézetéből dr. Ivan Crkven­­csc professzor tartotta a nyitó­előadást „A horvát mezőgaz­daság természeti és társadalmi feltételei” címmel. Kivetített diagramok és adatsoros táblá­zatok segítségével bemutatta az elmúlt évtizedek során történt mű­velésági, birtokszerkezeti és foglalkozási stb. változásokat. További előadások: Dr. Gálai László tanársegéd: „Természeti adottságok idegen­­forgalmi földrajzi értékelése a Bükk példáján.” Dr. D­ragutin Feletar: „A Dráva-vidék gazdaságföldrajzi jellemzői.” Popovics Miklós adjunktus „Az élelmiszeripari üzemek te­lepítési orientációjáról", majd „Dél-Dunántúl söriparéról” tartott előadást tolmácsolással. Dr. Zlatko Pepevnik: „Jugo­szlávia idegenforgalma.” Dr. Adolf Malic: „A társadal­mi foglalkozási átrétegződés menete Koprivnicán” című elő­adása a konferencia színhe­lyéül szolgáló kisváros fejlődé­séről adott számot. A záró előadást Hrvoje Turk tartotta „Horvátország halgaz­dálkodása” címmel. Dr. Próbáld Ferenc docens előadása — betegsége miatt — csak a kollokvium kiadványá­ban jelenhet meg („Városklíma és környezettervezés Budapes­ten”). Mindkét szekcióban az elő­adásokat bőséges, korszerű és világos szemléltetéssel — tér­képekkel, szelvényekkel és fő­leg színes diákkal — adták elő, majd élénk és tanulságos vita következett. Az utolsó napon végigutaz­tunk — sajnos ködös, rossz időben — a Dráva síkságán egészen Eszékig, ahol az előző napi előadásokon elmondottak­ból egyes fontosabb részlete­ket, feltárásokat és városokat mutattak meg. A háromnapos kollokvium hasznos volt, elsősorban az elő­adásodon a vita, a vélemény­­csere. A látottak hazai kutató- és oktatómunkánkhoz néhány szempontot, motívumot és tényanyagot nyújtottak. Mégis legnagyobb eredménynek a két egyetem oktatói között kiala­kult jó személyes kapcsolatot tartom, amely a további ered­ményes együttműködés bizto­sítéka. Egyetemünk földrajzi tanszékei eddig is tevékeny és eredményes nemzetközi kap­csolatot folytattak, de minden esetben csak egy-két hosszabb szakmai gyakorlattal rendelke­ző oktató utazhatott ki, ill. egy­két külföldi szakembert fogad­hattunk. Ez alkalommal csak­nem teljes oktatói kar találkoz­hatott teljes oktatói testülettel 1984-ben tanszékünk rendezi a kollokviumot Budapesten. Székely András Gogol­emlékkonferencia \ Debrecenben A közelmúltban, 1984. január utolsó rapájá­ban tartották a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem immár hagyo­mányos országos rendezvényét, a rasszisztikai napokat. Ezút­tal három munkacsoportban üléseztek az ország szinte va­lamennyi felsőoktatási intéz­ményét képviselő oktatók, il­letve kutatók. Az irodalmi szekció fogta össze azt a Go­­gol-emlékkonferenciát, melyet a debreceni KLTE Szláv Filo­lógiai Intézete, a Modern Filo­lógiai Társaság, a MAPRJAL magyarországi szekciója és a Hazafias Népfront Hajdú-Bi­­har megyei Bizottsága rende­zett a világhírű író születésé­nek 175. évfordulója alkalmá­ból. A konferencia részvevői rámutattak Gogol műveinek nem múló aktualitására, Go­gol helyére az orosz és a vi­lágirodalomban, s számos elő­adás az összehasonlító iroda­lomtörténet vizsgálódási szem­szögéből közelítette meg a múlt századi klasszikus mun­kásságát Egyebek között hall­hattunk Gogol és Bulgakov, Gogol és Biok műveinek pár­huzamos vonásairól, groteszk és irónia, valamint fantasz­tikum szerepéről, az elbeszé­lői funkció alakulásairól, vál­tozásairól a XIX. századi orosz irodalomban. Gogol ha­tásáról, melyet a magyar iro­dalomra fejtet ki. Szó esett Gogol és Arany János embe­ri magatartásának, gondolko­dásmódjának bizonyos párhu­zamairól Gogol és a népköl­tészet kapcsolatáról. Az irodalmi szekcióval pár­huzamosan ülésező nyelvészeti szekcióban többek között szó volt a számítógépek nyelvok­tatásban való felhasználási le­hetőségéről, és sor került nyelvoktatási programok gépi bemutatására is: több előadás foglalkozott a műfordítás és egyáltalában a fordítás kérdé­seivel. A tanácskozás második nap­ján a két szekció ülésével pár­huzamosan kezdődött, ugyan­csak a KLTE Szláv Filológiai Intézet rendezésében a ma­gyar—nyugati szláv kapcsola­tok kérdéseivel foglalkozó szlavisztikai országos értekez­let, ahol magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok és kárpát­ukránok nyelvi, irodalmi, kép­zőművészeti, vallási, néprajzi és történelmi kapcsolatainak újabb kutatásairól számoltak be a szakemberek. Hallhattunk ebben a szekcióban egyebek között egy magyarországi len­gyel falu népessége életmódjá­nak átalakulásáról a földrajzi nevek tükrében, a „Wegr-kezr­detű,” földrajzi nevekről, a szláv írásbeliség történetének első századairól. Több előadást színes diafelvételekkel szem­léltettek. E szekcióban emlé­keztek meg a nagy magyar tu­dós, Bél Mátyás születésének 300. évfordulójáról. Részben e szekció munkájához kapcsoló­dik majd a KLTE másik fontos rendezvénye, melyet az egye­tem lengyel tanszéke ez év má­sodik félévére szervez abból az alkalomból, hogy tíz éve kezdődött meg a lengyel nyelv és irodalom oktatása a KLTE-n. A kétnapos országos üléssza­kon számos más szakember között az ELTE több oktatója is részt vett, így előadást tar­tott a szlavisztikaértekezleten Király Péter, a nyelvészeti szekcióban Lieber Péterné, az irodalmi szekció Gogol-rendez­­vényén többek között Kámán Erzsébet, Király Gyula, Ko­vács Árpád és Lengyel Béla. A Gogol-emlékkonferenciát megelőzően a debreceni egye­tem könyvtárának kiállítóter­mében kiállítást nyitottak, ahol az író életével, illetve művei­nek magyarországi útjával kapcsolatos dokumentumokat láthattunk. A konferencia részvevőinek apró figyelmességgel kedves­kedett a Lapkiadó Vállalat, il­letve a magyar nyelvű szovjet lapok olvasószolgálata, mely­nek képviselői szintén részt vettek a tanácskozáson. Lengyel János Pályázati felhívás A bauxitgeológia és tim­földipar fejlesztése terén ki­emelkedő eredményeket elért, a pályázat benyújtásakor 35. életévét még be nem töltött fiatal szakemberek részére „Gedeon Tihamér” elnevezésű díjat alapított az elhunyt leá­nya, amelyet évenként adomá­nyoznak. 1984-ben pályázni olyan 1981. január 1. óta hazai vagy külföldi folyóiratokban meg­jelent közleményekkel, könyv­vel, könyvrészlettel, megadott szabadalommal, megvédett egyetemi doktori, illetve kan­didátusi értekezéssel lehet, amely a bauxitgeológia, illet­ve a timföldgyártás fejleszté­sét szolgálja. A pályázatot elnyerő 10 000 forintos díjban részesül, és ezzel együtt részére kisplasz­tikát adnak át. A pályázatokat 1984. június 30-ig lehet beadni a Budapes­ti Műszaki Egyetem Tudomá­nyos Osztályára (1521. Buda-­­pest, Műegyetem rkp. 3.) A megjelent munkák különle­nyomatait vagy másolatait 6 példányban kell csatolni. Több szerzős munkákkal is lehet pályázni, viszont a társ­szerzőktől nyilatkozatot kell kérni, hogy a pályamű elsősor­ban a pályázó teljesítménye. A pályázatokat bíráló bizott­ság értékeli, amelynek elnöke a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, tagjai a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem Mis­kolc, a Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szö­vetsége és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia képviselői. A bíráló bizottság 1984. augusztus 31-ig dönt a díj ado­mányozásáról, amely a tanév­nyitó keretében kerül átadás­ra. Budapest, 1984. január hó Polinszky Károly, a kuratórium elnöke Fotópályázat A Gödöllői Agrártudományi Egyetem KISZ-bizottsága és Fotóklubja természetfotó-pá­lyázatot hirdet. Pályázhatnak a 30. életévüket 1984-ben még be nem töltő amatőr fotósok, más pályázatokon eddig díjat nem nyert felvételeikkel. Egyes képekkel és soroza­tokkal a következő kategóriák­ban lehet pályázni: I. kategória, fekete-fehér papírképek Rövidebb oldaluk minimum 30 cm hosszú le­gyen, a képeket kasírozott, ki­állításra kész állapotban kér­­­jük beküldeni. II. kategória, színes, kerete­zett 5X5 cm-es diapozitívek. A beküldhető képek meny­­nyisége korlátlan, egy sorozat legfeljebb öt képből állhat. A pályadíjak együttes ösz­­szege 5000,5 Ft. A kategóriá­kon belül a díjazottak számát a zsűri belátása szerint hatá­rozza meg. A díjakat átcsoportosíthatja, ill. megoszthatja. A zsűri fenntartja azt a jogot, hogy díjakat visszatartson, ill. soro­zatokat megbontson. Minden pályaművet lásson el a szerző nevével és lakcímével, és tün­tesse fel rajta a kép címét. A beküldött felvételekhez kísérő­­jegyzéket kérünk mellékelni. A felvételeket 1984. március 7-ig kérjük eljuttatni a következő címre! Agrártudományi Egyetem Közművelődési Titkársága, 2003. Gödöllő, Páter Károly u. 1. A kiállítás megnyitása: 1984. március 14. az egyetem kollé­giumában.

Next