Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)
1986-01-27 / 1. szám
Társadalomtudományi társalgások A MÁSODIK GAZDASÁG TÁRSADALMI HATÁSAI A társadalomtudományi társalgások a Közgazdasági Egyetem Ráday Kollégiumának KISZ-klubjában (IX. Ráday u. 43/45) folynak. A következő program előadója Szabó Lajos adjunktus, (ELTE ÁJTK, Tudományos Szocializmus tanszék) lesz, címe: Lengyelország a 80-as években. Az időpont február 18-án, kedden 6 óra. 1985. november 12-én Fischer György ismertette a társadalmi viselkedés szabályozásáról írott szakdolgozatát. Megállapította, hogy az európai gondolkodás szerint a társadalomban nem egyetlen kizárólagos, hanem több, egyenértékű normarendszer létezik. A normákat biztosító társadalmi kontroll a szankcionálás lehetőségében érvényesül — ahol nincs szankciós kompetencia, ott nem létezhet társadalom, így a társadalom léte elválaszthatatlan legalább egy — legitimált vagy tisztán kényszerítő — autoritás fenntartásától. Az előadó kitért a különböző általa vizsgált hatalomfelfogásokra (Peter Blau, Lasswell, Parsons, Dahl, Deutsch, Dahrendorf), majd végezetül bővebben szólt Ralf Dahrendorf szerepelméletéről. Ezen belül kiemelte, hogy a „homo sociologicus” nem más, mint társadalmi szerepek összessége, és a konformitás egy minimuma feltétlenül szükséges a társadalom fennmaradásához. A szabadság igazi korlátozását az jelenti, ha ez a szükséges konformizmus túlnő önmagán és az uniformizmus követelményét állítja a társadalom tagjai elé. November 19-én vitaestet rendeztünk a Közgazdasági Egyetemen a második gazdaság társadalmi hatásairól. A meghívott előadók — Kopátsy Sándor közgazdász és Szabó Miklós történész — közel 60 főnyi hallgatóság előtt fejtették ki nézeteiket. Kopátsy Sándor szerint a második gazdaság pozitívumai között kell megemlíteni a társadalmi-gazdasági horizontális kapcsolatok kiépülését, amely anyagilag többet érhet az emberek számára, mint a hierarchikus kapcsolat. Az állampolgári öntudatra pozitívan hat a gazdasági emancipáció. Megszűnt az egycsatornás előmenetel: az ember függetlenítheti magát attól, hogy mennyire szolgai módon épül be a hierarchiába. A „Hagyd a politikát, építkezz!” Móricz Zsigmond-i jelszavával, mintegy „kivonulhat” az állami szférából és gazdasági tevékenységében kiküszöbölheti annak nehézkességét, centralizált bürokratizmusát. Ennek lehetősége többek között az eltorzult jövedelmi arányok miatt áll fenn. Magyarországon a munkaviszonyon kívüli jövedelem három-négyszerese is lehet a munkaviszonyból származó jövedelemnek. Ez az arány a nyugati országokban legfeljebb másfélszeres kérdésekre válaszolva Kopátsy Sándor kifejtette, hogy a második gazdaság visszaszorítása nem várható, hiszen az életszínvonal 25-30%-a ebből a szektorból származik. Gazdaságunk adott állapotából kiindulva hosszú távú jelenségről van tehát szó. Szabó Miklós elismerte a hetvenes évektől megvalósuló „második magyar polgárosodás” előnyeit — azt, hogy életviteli alternatívát nyújt a bürokratikus modellhez képest és megadja a fizikai munka becsületét — ám úgy vélte, hogy több kárt okozott a politikai kultúrának, mint amennyi gazdasági haszna volt. Az ideológiai neutralizálódás a függetlenedés illúzióját hozta csupán. Fél burzsoá létez — citoyen tudat nélkül. A nyolcvanas évek első felének Magyarországa „manchesteri” és „bizantinus” hagyományok furcsa keveréke. Modernizáció helyett az extenzív bővítés újabb hulláma valósult meg: az iparosítás és a nők munkába állítása után eljött a „túlmunka Kaliforniája”.Ki látja az aranyláz mögött a verítéket? A társadalom lélektani felszabadulásként élt meg egy, — a szorító szükséghelyzet kihívására adott —, extenzív típusú, „belső gyarmatosítás”-jellegű választ. „Manchesteri" ez annyiban, hogy a boldogulás útja egyéni, az alacsony munkabérek túldolgozással kompenzálandók, az áremelésekből adódó veszteségeket mindenki igyekszik a másikra, mint fogyasztóra hárítani. „Bizánci” ugyanakkor annyiban, hogy a civilkurázsi visszafejlesztésével a társadalmi közegellenállás meggyengült, képlékeny, puha, „túlalkalmazkodó” társadalom jött létre, amelyben az alattvalói magatartás interiorizálódott. Az ügyeskedés glorifikálásával, a „kiskapuk” nimbuszával felbomlottak a közösségi szolidaritás hatvanas években még meglevő formái. Az emberek már nem annyira jogot, mint privilégiumot keresnek. A privilégium pedig nem követelhető, csak adható — így termelődik újjá a szervilizmus. Az előadók foglalkoztak a mintakövetés problematikájával is. A munkaethosz szempontjából a porosz úttal szemben Kopátsy Sándor a bajor—osztrák mintát, Szabó Miklós pedig az angol—amerikai munkaethoszt emelte ki. A szocialista országok közül a politikai kultúra szempontjából Lengyelország, a főmunkaidőben végzett munkából való megélhetés tekintetében pedig az NDK példája jött szóba. Végül a modernizációs minták vonatkozásában mindkét előadó kitért a távol-keleti országoknak (Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan) az unilineáris fejlődési modellt tekintve szervetlen, ám igencsak sikeres modernizációjára. Bozóki András AMI A PENNA CÍMŰ paródia-oldalunkból kimaradt KEMÉNY ISTVÁN. Mítosztöredék I. FORDÍTOTTA: FARKAS GÁBOR „Ez a yacht dekadens” — ez a parti őrség szóvivője mondta a kikötőben, ahonnan aztán elhajóztak. — „Itt nem tűrhetünk meg ilyet, bár ez egy szabadelvű ország.” A polgárháború éppen véget ért, a cirkálók már csak rutinból lőttek mindenre ami mozgott, a matrózok sejtették, hogy forró szelek jönnek, vagy szélcsend, hínáros vizek vagy hullámokból tornyok. Az utasok zöme gazdag volt és vidám, és különös játékokat játszott, a játékban rendre szerepeltek férfiak, asszonyok és pezsgőt hordó mulatt lányok. „Az asszonycsere kommunikációs szisztéma” — nyugtatta a túlművelt mixer az aggódó, sápadt ladyt s míg mélyen a szemébe nézett, italába keverte a mérget. „Ismeretlen vizeken járunk, a kapitány két hete részeg” — a félelem befonta a hajót, mint liánok a kérget. FARKAS GÁBOR: Messze van ide Mák ( ) ondó? FORDÍTOTTA: TATÁR SÁNDOR Az evangélista ír. Hátat fordít a bíborosnak. Már a 2002. éjszakát töltik együtt (mellé) S még mindig szűz a bulla az erényöveket kiátkozó hüs (pa)pergamenen. Megérkeznek a rohadt emlékek a mostmár teljesen különéletű szagokkal. A hídon jönnek, (talán villamossal) — ezért a nagy robay misszilis levél ez a fosszíliáról... Kihajóznak kikötőnkből az évszakok, és cirkálnak álsteril vagy steril vizeken — semmink Valahová mered. Profán glória fejem körül e géz ..■ Találgathatod: Miről hallgat az írás. Tilt-e magától s kénköves pokol-e a rések Rése. Vagy hát jól teszi-e a férfiköltő? — Benézhet Benézzen! Benéz TABI KRÓNIKA A KÉKE-ITDK NYÁRI TÁBORÁRÓL A Kaláka Életmódkutató Együttműködés és az Interdiszciplináris Tudományos Diákkör (KÉKE—ITDK) együttmunkálkodásának fontos állomása a nyári egyetem. Az elmúlt évek során ez olyan módon szerveződött, hogy kutatási témaköreink egy-egy lényegesnek ítélt kérdéscsoportjához hívtunk meg szakembereket, hogy a velük folytatott beszélgetések során formálódjanak új szempontok, tisztázódjanak gondolataink. Nyári egyetemünk intézménye ily módon felcseperedvén, az idei táborral „kiléphetett az életbe”. A „helyi társadalom és kistáj”-fejlesztési mozgalomba kapcsolódva ugyanis az eddig egymás közti együttgondolkodásunkat és együttcselekvésünket másokkal is megosztottuk , s elképzeléseink a gyakorlatban is megérettek. Sorrendben ötödik táborunkat, mely e vonatkozásokban elsőnek is tekinthető, „Erdei Ferenc” neve fémjelezte és a Somogy megyei Tab és 11 társközsége helyi társadalomfejlesztési programjához kapcsolták. (Szoros együttműködésre törekedve Köles Sándorral (Népműv. Intézet) és Kemény Bertalannal (VÁTI), akik hosszabb program keretében e térségben is részt vesznek a közösségek kulturális életének fejlesztésében. Kettős célunk volt, hogy 1. a résztvevők gazdasági, néprajzi, szociológiai, közigazgatási stb. nézőpontból ismereteket és készségeket szerezzenek a helyi társadalomfejlesztés elméleti és gyakorlati kérdéseinek körében; 2. tőlük telhetően fizikai és szellemi munkával segítsék elő a már megindult önszerveződési kísérletek továbbfejlődését, újabb kezdeményezéseket. Táborhelyünk magán Tabon volt, mely kb. 5000 lakosú városi jogú nagyközség. A tizenkét nap során a község egyik kiemelkedő pontján fagerendákból álló kilátó építésébe kezdtünk, melynek tervezője és a kivitelezés egyik vezetője Gáborján. Péter építész (a BME tanára) volt. A nagyobb részt ács-szakmunkát és összeszerelést a tanács költségvetési üzeme dolgozói és irányításuk alatt táborunk egy-egy lelkes férficsapata végezte. Jelentős segítséget kaptunk még a Budapesti Vegyipari Gépgyár helyi gyáregységétől is. Közben-közben a szellemi munka egyes csoportjai kirajzottak Tabra és a társközségekbe. A „szellemi kultúra” csoportot Fekete István néprajzkutató irányította, a „gazdaság és igazgatás” csoportot Síklaky István közgazdász (az Ipargazdasági Kutató Intézet tud. főmunkatársa), valamint Kelen László tanár (Államigazgatási Főiskola) vezette; a „tárgyi kultúra” csoportért Gáborján Péter volt felelős. Kirajzásaink során a fentebb vázolt célkitűzések értelmében igyekeztünk dolgozni. Mindennapos „munkakapcsolatban” voltunk a tanácsi, népfront- és pártvezetőkkel, sok községi elöljáróval, népművelőkkel és könyvtárosokkal. Beszélgettünk egy gazdakör és néhány olvasókör tagjaival , egyesületté alakulásuk esélyeiről; interjút készítettünk a helyi üzemek vezetőivel a vállalati telepek önállóságának lehetőségeiről. Vizsgálódtunk az iskolakörzetesítés és következményei ügyében. Részt vevő megfigyelőként ott voltunk számos tabi és társközségi fórumon és egyéb rendezvényen, sőt magunk is kezdeményeztünk, közreműködtünk néhány ilyennek a létrejöttében. Együttgondolkodásokat szerveztünk a helybeliekkel: a KAPTÁR — belső vállalkozásokat szervező tanácsi vállalat koncepciójának megvitatására és egy, a Tab környékét a Balaton-parttal összekötő kerékpáros turizmust szolgáló projekt létrehozásáról (CYCLOTOURS). Tanulságos volt a tanácsi vezetők és a társközségi elöljárók „együttgondolkodása” is — Lullán. Részt vettünk a Tab városrendezését szolgáló urbanisztikai vitán. Az egyik legfontosabb, a helybeliekkel közös ,,gyermekünk” lesz a ..Tabi Kilátó” néven 1986-tól évenként megjelenő közösségi kalendárium — amely helytörténeti és elsősorban a Tab és környéke helyi társadalmára vonatkozó közérdekű ismereteket közöl majd. Anyagának összeállításában, megszerkesztésében most, a tábor után is dolgozunk Gondos Ernő szociológus irányítása alatt. Az ITDK többi intézményei év közben is rendelkezésre állnak. Olvashatod körlevelünket, a LEV-LAPOT és írójává is válhatsz. (Előfizethető évi 40 Ft-ért — Maurer György, 1125. Bp. Szarvas Gábor u. 42/b. címen.) TEAHÁZUNK — minden kedden 18—22 óráig tart nyitva a KFKI KISZ-klubjában (Bp. XL, Budafoki út 10/a.) Szabó Gábor A FÓRUM UTÁN... Gondolatok Európáról Európa nem más, mint egy hatalmas, több kisebb népből összeállított nemzet. Franciaországnak és Angliának szüksége van Lengyelország és Oroszország jólétére, miként az egyik tartomány rá van utalva a másikra. Ha valamely állam a szomszédja leverésével akarja a hatalmát növelni, úgy rendszerint csak önmagát gyengíti. Ha a nagy hódítások ilyen nehezek, ilyen eredménytelenek, ilyen veszélyesek, mit szóljunk akkor korunk betegségéhez, aminek hatása alatt mindenütt megszámlálhatatlanul nagy seregeket tartanak fenn. Ez a betegség egyre pusztítóbb és szükségszerűen mindent megfertőz, mert mihelyst egy állam megnöveli a hadseregét, a többiek is megnövelik a magukét, úgyhogy ezzel nem érnek el mást, mint az általános romlást. Minden uralkodó annyi katonát tart fegyverben, amennyit csak a legnagyobb veszedelem esetén lehetne az országban összeszedni és mindenki mindenki elleni hatalmi versengését nevezik békének. Ezzel Európa annyira tönkretette magát, hogy ha három magánszemélynek kellene ilyen viszonyok között élnie, úgy nem lenne már betevő falatjuk. (Montesquieu: Európa egységéről) Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra. Már Európában csak mi vagyunk hátra Hívnak magok után a többi nemzetek: „Magyarok! derék nép! mit késtek? jöjjetek! Mit késtek? termékeny bennetek az elme, Forr szívetekben a dicsőség szerelme. Vitéz lángotokat jobbra fordítsátok, S a békesség édes hasznát munkáljátok. A durvaság ellen közös kötést fonjunk, S Atlástól Pontusig örök sáncot vonjunk.” (Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi gondolatok) Felhívjuk arra a figyelmet, hogy az európai és az ázsiai jelzők, Marx és Engels rendkívül rugalmas kategóriahasználatában, általában többet jelentenek puszta geográfiai helyzetmegjelölésnél. Hogy mit is értettek ők „európaiság” — mint attribútum — alatt, arról beszéljen egy idézet még 1848-ból: „Az 1648-as és 1789-es forradalmak nem angol és francia forradalmak, hanem európai stílusú forradalmak ... az új európai társadalom politikai rendjének proklamálása voltak ... még inkább az akkori világ szükségleteit fejezték ki, mint a világ azon részeit, amelyeken lezajlottak ..., 1648-at és 1789-et végtelen önérzettel töltötte el, hogy a teremtés csúcsán áll” Marx és Engels művei 6 k. 100 old. Európa, s a régi európai eszmény: romokban hever. Európa-eszmény alatt eddig nyugat-európai eszményt értettünk. Ezentúl Egész Európára kell gondolnunk. Az új Európa csak Nyugat és Kelet szintéziséből épülhet fel. Mindenkinek el kell döntenie, Kr. u. 1945-ben, hogy jogosan viseli-e ezt a megjelölést: európai ember. Meg kell teremtenünk az élő európai iskolát, amely megfogalmazza élet, ember, közösség kapcsolatát. Ez a feladat határozza meg az első „Európai Iskola” tevékenységét. Ezt a célt szolgálják előadásaink, kiállításaink és kiadványaink. A bölcsek kövét keressük, de tudjuk jól, hogy a bölcsek köve nem vegyi anyag, hanem eleven eszme, mely csak az emberben és társadalomban állítható elő. EURÓPAI ISKOLA Alapítói: Kiss Pál, Kállai Ernő, Mezei Árpád, Pán Imre. Tagjai: Anna Margit, Amos Imre, Barcsay Jenő, Bán Béla, Bokros-Bierman Dezső, Czóbel Béla, Egry József, Forgács-Hann Erzsébet, Gadányi Jenő, Kassák Lajos, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Márffy Ödön, Schubert Ernő, Vilt Tibor. Új tagjai: Barta Lajos, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér, dr. Horányi Béla, Marcel Jean (Párizs), dr. Kerpel-Fronius Ödön, Makarius Szamir, Mándy Stefánia, Rozsda Endre, Sirató Károly, Szántó Piroska. (Az Európai Iskola kiáltványa 1945-ből) „Repít a pepita" Szakadó esőben, esernyő nélkül ácsorgunk állapotos barátnőmmel az újpalotai buszmegállóban. Az utazni vágyó közönség agyonázott sasoonkollekciója arról tanúskodik, hogy már legalább 20 perce nem járt erre a kék megváltó A szemközti taximegállóban végre fékez egy pepita. Begyömöszölöm barátnőmet az első ülésre, majd halk cuppanással lezuhanok a hátsóra. A taxis méla undorral mustrálgatja csöpögő cihánkat. — Ugye, Budára mennek? — Nem, csak ide a Kálvin térre — hadarom szolgálatkészen és közben átfut az agyamon, hogy ez a „csak" is minimum 90 forintba kerül borravalóval együtt. — Az nekem nem jó, én Budára akarok menni. Ha nem jó Buda, akkor szánjanak ki. Erősnek és hajthatatlannak látszik, így csendesen magamba omlok. Persze pont most ment el a busz is. Nincs más hátra, látványosan integetünk az út szélén, mint a felvonulók. Egy magántaxi végre megállással honorálja ugrabugrálásunkat — Újpestre megyek, jó lesz? — Nem lehetne a Kálvin teret is útba ejteni? — kérdezem reménykedve. Mielőtt egyesbe váltana, mély humanizmusról tanúskodó pillantást vet megtörtén vacogó barátnőmre. — Már egy órával ezelőtt is haza akartam menni, de mindig közbejött egy fuvar Most is csak azért álltam meg, mert azt hittem, maguk is arra mennek. Na igen, tévedni emberi dolog Emberi mivoltunk bizonyítására azonban számos más mód is akadna. Pláne pénzért! Vagy tévedek? Monthy