Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)

1986-01-27 / 1. szám

Társadalomtudományi társalgások A MÁSODIK GAZDASÁG TÁRSADALMI HATÁSAI A társadalomtudományi társalgások a Közgazdasági Egyetem Ráday Kollégiumának KISZ-klubjában (IX. Ráday u. 43/45) folynak. A következő program előadója Szabó Lajos adjunktus, (ELTE ÁJTK, Tudományos Szocializmus tanszék) lesz, címe: Lengyelország a 80-as években. Az időpont feb­ruár 18-án, kedden 6 óra. 1985. november 12-én Fischer György ismertette a társa­dalmi viselkedés szabályozásáról írott szakdolgozatát. Meg­állapította, hogy az európai gondolkodás szerint a társada­lomban nem egyetlen kizárólagos, hanem több, egyenértékű normarendszer létezik. A normákat biztosító társadalmi kontroll a szankcionálás lehetőségében érvényesül — ahol nincs szankciós kompetencia, ott nem létezhet társadalom, így a társadalom léte elválaszthatatlan legalább egy — legi­timált vagy tisztán kényszerítő — autoritás fenntartásától. Az előadó kitért a különböző általa vizsgált hatalomfelfogá­sokra (Peter Blau, Lasswell, Parsons, Dahl, Deutsch, Dahren­dorf), majd végezetül bővebben szólt Ralf Dahrendorf szerep­elméletéről. Ezen belül kiemelte, hogy a „homo sociologicus” nem más, mint társadalmi szerepek összessége, és a konfor­­mitás egy minimuma feltétlenül szükséges a társadalom fenn­maradásához. A szabadság igazi korlátozását az jelenti, ha ez a szükséges konformizmus túlnő önmagán és az uniformiz­­mus követelményét állítja a társadalom tagjai elé. November 19-én vitaestet rendeztünk a Közgazdasági Egyetemen a második gazdaság társadalmi hatásairól. A meghívott előadók — Kopátsy Sándor közgazdász és Szabó Miklós történész — közel 60 főnyi hallgatóság előtt fejtették ki nézeteiket. Kopátsy Sándor szerint a második gazdaság pozitívumai között kell megemlíteni a társadalmi-gazdasági horizontális kapcsolatok kiépülését, amely anyagilag többet érhet az em­berek számára, mint a hierarchikus kapcsolat. Az állampol­gári öntudatra pozitívan hat a gazdasági emancipáció. Meg­szűnt az egycsatornás előmenetel: az ember függetlenítheti magát attól, hogy mennyire szolgai módon épül be a hierar­chiába. A „Hagyd a politikát, építkezz!” Móricz Zsigmond-i jelszavával, mintegy „kivonulhat” az állami szférából és gaz­dasági tevékenységében kiküszöbölheti annak nehézkességét, centralizált bürokratizmusát. Ennek lehetősége többek kö­zött az eltorzult jövedelmi arányok miatt áll fenn. Magyar­­országon a munkaviszonyon kívüli jövedelem három-négysze­rese is lehet a munkaviszonyból származó jövedelemnek. Ez az arány a nyugati országokban legfeljebb másfélszeres kérdésekre válaszolva Kopátsy Sándor kifejtette, hogy a má­sodik gazdaság visszaszorítása nem várható, hiszen az élet­színvonal 25-30%-a ebből a szektorból származik. Gazdasá­gunk adott állapotából kiindulva hosszú távú jelenségről van tehát szó. Szabó Miklós elismerte a hetvenes évektől megvalósuló „második magyar polgárosodás” előnyeit — azt, hogy élet­viteli alternatívát nyújt a bürokratikus modellhez képest és megadja a fizikai munka becsületét — ám úgy vélte, hogy több kárt okozott a politikai kultúrának, mint amennyi gaz­dasági haszna volt. Az ideológiai neutralizálódás a függetle­nedés illúzióját hozta csupán. Fél burzsoá létez — citoyen tudat nélkül. A nyolcvanas évek első felének Magyarországa „manchesteri” és „bizantinus” hagyományok furcsa keveréke. Modernizáció helyett az extenzív bővítés újabb hulláma va­lósult meg: az iparosítás és a nők munkába állítása után el­jött a „túlmunka Kaliforniája”.­Ki látja az aranyláz mögött a verítéket? A társadalom lélektani felszabadulásként élt meg egy, — a szorító szükséghelyzet kihívására adott —, extenzív típusú, „belső gyarmatosítás”-jellegű választ. „Manchesteri" ez annyiban, hogy a boldogulás útja egyéni, az alacsony munkabérek túldolgozással kompenzálandók, az áremelések­ből adódó veszteségeket mindenki igyekszik a másikra, mint fogyasztóra hárítani. „Bizánci” ugyanakkor annyiban, hogy a civilkurázsi visszafejlesztésével a társadalmi közegellenál­lás meggyengült, képlékeny, puha, „túlalkalmazkodó” társa­dalom jött létre, amelyben az alattvalói magatartás interiori­­zálódott. Az ügyeskedés glorifikálásával, a „kiskapuk” nim­buszával felbomlottak a közösségi szolidaritás hatvanas években még meglevő formái. Az emberek már nem annyira jogot, mint privilégiumot keresnek. A privilégium pedig nem követelhető, csak adható — így termelődik újjá a szerviliz­­mus. Az előadók foglalkoztak a mintakövetés problematikájá­val is. A munkaethosz szempontjából a porosz úttal szem­ben Kopátsy Sándor a bajor—osztrák mintát, Szabó Miklós pedig az angol—amerikai munkaethoszt emelte ki. A szo­cialista országok közül a politikai kultúra szempontjából Lengyelország, a főmunkaidőben végzett munkából való meg­élhetés tekintetében pedig az NDK példája jött szóba. Végül a modernizációs minták vonatkozásában mindkét előadó ki­tért a távol-keleti országoknak (Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan) az unilineáris fejlődési modellt tekintve szervetlen, ám igencsak sikeres modernizációjára. Bozóki András AMI A PENNA CÍMŰ paródia-oldalunkból kimaradt KEMÉNY ISTVÁN. Mítosztöredék I. FORDÍTOTTA: FARKAS GÁBOR „Ez a yacht dekadens” — ez a parti őrség szóvivője mondta a kikötőben, ahonnan aztán elhajóztak. — „Itt nem tűrhetünk meg ilyet, bár ez egy szabadelvű ország.” A polgárháború éppen véget ért, a cirkálók már csak rutinból lőttek mindenre ami mozgott, a matrózok sejtették, hogy forró szelek jönnek, vagy szélcsend, hínáros vizek vagy hullámokból tornyok.­ Az utasok zöme gazdag volt és vidám, és különös játékokat játszott, a játékban rendre szerepeltek férfiak, asszonyok és pezsgőt hordó mulatt lányok. „Az asszonycsere kommunikációs szisztéma” — nyugtatta a túlművelt mixer az aggódó, sápadt ladyt s míg mélyen a szemébe nézett, italába keverte a mérget. „Ismeretlen vizeken járunk, a kapitány két hete részeg” — a félelem befonta a hajót, mint liánok a kérget. FARKAS GÁBOR: Messze van ide Mák ( ) ondó? FORDÍTOTTA: TATÁR SÁNDOR Az evangélista ír. Hátat fordít a bíborosnak. Már a 2002. éjszakát töltik együtt (mellé) S még mindig szűz a bulla az erényöveket kiátkozó hüs (pa)pergamenen. Megérkeznek a rohadt emlékek a mostmár teljesen különéletű szagokkal. A hídon jönnek, (talán villamossal) — ezért a nagy robay misszilis levél ez a fosszíliáról... Kihajóznak kikötőnkből az évszakok, és cirkálnak álsteril vagy steril vizeken — semmink Valahová mered. Profán glória fejem körül e géz ..■ Találgathatod: Miről hallgat az írás. Tilt-e magától s kénköves pokol-e a rések Rése. Vagy hát jól teszi-e a férfiköltő? — Benézhet Benézzen! Benéz TABI KRÓNIKA A KÉKE-ITDK NYÁRI TÁBORÁRÓL A Kaláka Életmódkutató Együttműködés és az Inter­diszciplináris Tudományos Diákkör (KÉKE—ITDK) együtt­­munkálkodásának fontos állomása a nyári egyetem. Az el­múlt évek során ez olyan módon szerveződött, hogy kutatási témaköreink egy-egy lényegesnek ítélt kérdéscsoportjához hívtunk meg szakembereket, hogy a velük folytatott beszél­getések során formálódjanak új szempontok, tisztázódjanak gondolataink. Nyári egyetemünk intézménye ily módon felcseperedvén, az idei táborral „kiléphetett az életbe”. A „helyi társadalom és kistáj”-fejlesztési mozgalomba kapcsolódva ugyanis az ed­dig egymás közti együttgondolkodásunkat és együttcselek­­vésünket másokkal is megosztottuk , s elképzeléseink a gyakorlatban is megérettek. Sorrendben ötödik táborunkat, mely e vonatkozásokban elsőnek is tekinthető, „Erdei Ferenc” neve fémjelezte és a Somogy megyei Tab és 11 társközsége helyi társadalomfej­lesztési programjához kapcsolták. (Szoros együttműködésre törekedve Köles Sándorral (Népműv. Intézet) és Kemény Bertalannal (VÁTI), akik hosszabb program keretében e tér­ségben is részt vesznek a közösségek kulturális életének fej­lesztésében. Kettős célunk volt, hogy 1. a résztvevők gazda­sági, néprajzi, szociológiai, közigazgatási stb. nézőpontból ismereteket és készségeket szerezzenek a helyi társadalom­­fejlesztés elméleti és gyakorlati kérdéseinek körében; 2. tő­lük telhetően fizikai és szellemi munkával segítsék elő a már megindult önszerveződési kísérletek továbbfejlődését, újabb kezdeményezéseket. Táborhelyünk magán Tabon volt, mely kb. 5000 lakosú városi jogú nagyközség. A tizenkét nap során a község egyik kiemelkedő pontján fagerendákból álló kilátó építésébe kezd­tünk, melynek tervezője és a kivitelezés egyik vezetője Gá­borján­. Péter építész (a BME tanára) volt. A nagyobb részt ács-szakmunkát és összeszerelést a tanács költségvetési üze­me dolgozói és irányításuk alatt táborunk egy-egy lelkes férficsapata végezte. Jelentős segítséget kaptunk még a Bu­dapesti Vegyipari Gépgyár helyi gyáregységétől is. Közben-közben a szellemi munka egyes csoportjai ki­rajzottak Tabra és a társközségekbe. A „szellemi kultúra” csoportot Fekete István néprajzkutató irányította, a „gazda­ság és igazgatás” csoportot Síklaky István közgazdász (az Ipargazdasági Kutató Intézet tud. főmunkatársa), valamint Kelen László tanár (Államigazgatási Főiskola) vezette; a „tár­gyi kultúra” csoportért Gáborján­ Péter volt felelős. Kirajzásaink során a fentebb vázolt célkitűzések értel­mében igyekeztünk dolgozni. Mindennapos „munkakapcso­latban” voltunk a tanácsi, népfront- és pártvezetőkkel, sok községi elöljáróval, népművelőkkel és könyvtárosokkal. Be­szélgettünk egy gazdakör és néhány olvasókör tagjaival , egyesületté alakulásuk esélyeiről; interjút készítettünk a he­lyi­ üzemek vezetőivel a vállalati telepek önállóságának le­hetőségeiről. Vizsgálódtunk az iskolakörzetesítés és követ­kezményei ügyében. Részt vevő megfigyelőként ott voltunk számos tabi és társközségi fórumon és egyéb rendezvényen, sőt magunk is kezdeményeztünk, közreműködtünk néhány ilyennek a létrejöttében. Együttgondolkodásokat szerveztünk a helybeliekkel: a KAPTÁR — belső vállalkozásokat szer­vező tanácsi vállalat koncepciójának megvitatására és egy, a Tab környékét a Balaton-parttal összekötő kerékpáros tu­rizmust szolgáló projekt létrehozásáról (CYCLOTOURS). Ta­nulságos volt a tanácsi vezetők és a társközségi elöljárók „együttgondolkodása” is — Lullán. Részt vettünk a Tab városrendezését szolgáló urbanisz­tikai vitán. Az egyik legfontosabb, a helybeliekkel közös ,,gyermekünk” lesz a ..Tabi Kilátó” néven 1986-tól évenként megjelenő közösségi kalendárium — amely helytörténeti és elsősorban a Tab és környéke helyi társadalmára vonatkozó közérdekű ismereteket közöl majd. Anyagának összeállításá­ban, megszerkesztésében most, a tábor után is dolgozunk Gondos Ernő szociológus irányítása alatt. Az ITDK többi intézményei év közben is rendelkezésre állnak. Olvashatod körlevelünket, a LEV-LAPOT és írójává is válhatsz. (Előfizethető évi 40 Ft-ért — Maurer György, 1125. Bp. Szarvas Gábor u. 42/b. címen.) TEAHÁZUNK — minden kedden 18—22 óráig tart nyitva a KFKI KISZ-klub­­jában (Bp. XL, Budafoki út 10/a.) Szabó Gábor A FÓRUM UTÁN... Gondolatok Európáról Európa nem más, mint egy hatalmas, több kisebb népből összeállított nemzet. Franciaországnak és Ang­liának szüksége van Len­gyelország és Oroszország jólétére, miként az egyik tartomány rá van utalva a másikra. Ha valamely ál­lam a szomszédja leverésé­vel akarja a hatalmát nö­velni, úgy rendszerint csak önmagát gyengíti. Ha a nagy hódítások ilyen nehezek, ilyen ered­ménytelenek, ilyen veszé­lyesek, mit szóljunk akkor korunk betegségéhez, ami­nek hatása alatt mindenütt megszámlálhatatlanul nagy seregeket tartanak fenn. Ez a betegség egyre pusztítóbb és szükségszerűen mindent megfertőz, mert mihelyst egy állam megnöveli a had­seregét, a többiek is meg­növelik a magukét, úgy­hogy ezzel nem érnek el mást, mint az általános romlást. Minden uralkodó annyi katonát tart fegyver­ben, amennyit csak a leg­nagyobb veszedelem esetén lehetne az országban össze­szedni és mindenki min­denki elleni hatalmi ver­sengését nevezik békének. Ezzel Európa annyira tönk­retette magát, hogy ha há­rom magánszemélynek kel­lene ilyen viszonyok kö­zött élnie, úgy nem lenne már betevő falatjuk. (Montesquieu: Európa egységéről) Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra. Már Európában csak mi vagyunk hátra Hívnak magok után a többi nemzetek: „Magyarok! derék nép! mit késtek? jöjjetek! Mit késtek? termékeny bennetek az elme, Forr szívetekben a dicsőség szerelme. Vitéz lángotokat jobbra fordítsátok, S a békesség édes hasznát munkáljátok. A durvaság ellen közös kötést fonjunk, S Atlástól Pontusig örök sáncot vonjunk.” (Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi gondolatok) Felhívjuk arra a figyel­met, hogy az európai és az ázsiai jelzők, Marx és En­gels rendkívül rugalmas kategóriahasználatában, ál­talában többet jelentenek puszta geográfiai helyzet­megjelölésnél. Hogy mit is értettek ők „európaiság” — mint attribútum — alatt, arról beszéljen egy idézet még 1848-ból: „Az 1648-as és 1789-es forradalmak nem angol és francia forradalmak, ha­nem európai stílusú forra­dalmak ... az új európai társadalom politikai rend­jének proklamálása vol­tak ... még inkább az ak­kori világ szükségleteit fe­jezték ki, mint a világ azon részeit, amelyeken lezajlot­tak ..., 1648-at és 1789-et végtelen önérzettel töltötte el, hogy a teremtés csúcsán áll” Marx és Engels művei 6 k. 100 old. Európa, s a régi európai eszmény: romokban hever. Európa-eszmény alatt eddig nyugat-európai eszményt értettünk. Ezentúl Egész­ Európára kell gondolnunk. Az új Európa csak Nyugat és Kelet szintéziséből épülhet fel. Mindenkinek el kell döntenie, Kr. u. 1945-ben, hogy jogosan viseli-e ezt a megjelölést: európai ember. Meg kell teremtenünk az élő európai iskolát, amely megfogalmazza élet, ember, közösség kapcsolatát. Ez a feladat határozza meg az első „Európai Iskola” tevékenységét. Ezt a célt szolgálják előadásaink, kiállí­tásaink és kiadványaink. A bölcsek kövét keressük, de tudjuk jól, hogy a böl­csek köve nem vegyi anyag, hanem eleven eszme, mely csak az emberben és társadalomban állítható elő. EURÓPAI ISKOLA Alapítói: Kiss Pál, Kállai Ernő, Mezei Árpád, Pán Imre. Tagjai: Anna Margit, Amos Imre, Barcsay Jenő, Bán Béla, Bokros-Bierman Dezső, Czóbel Béla, Egry József, Forgács-Hann Erzsébet, Gadányi Jenő, Kassák Lajos, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Márf­­fy Ödön, Schubert Ernő, Vilt Tibor. Új tagjai: Barta Lajos, Bálint Endre, Gyarmathy Ti­hamér, dr. Horányi Béla, Marcel Jean (Párizs), dr. Ker­­pel-Fronius Ödön, Makarius Szamir, Mándy Stefánia, Rozsda Endre, Sirató Károly, Szántó Piroska. (Az Európai Iskola kiáltványa 1945-ből) „Repít a pepita" Szakadó esőben, esernyő nélkül ácsorgunk állapotos barátnőmmel az újpalotai buszmegállóban. Az utazni vágyó közönség agyonázott sasoonkollekciója arról tanúskodik, hogy már leg­alább 20 perce nem járt er­re a kék megváltó­ A szem­közti taximegállóban vég­re fékez egy pepita. Begyö­möszölöm barátnőmet az első ülésre, majd halk cup­panással lezuhanok a hát­sóra. A taxis méla undor­ral mustrálgatja csöpögő cihánkat. — Ugye, Budára men­nek? — Nem, csak ide a Kál­vin térre — hadarom szol­gálatkészen és közben át­fut az agyamon, hogy ez a „csak" is minimum 90 fo­rintba kerül borravalóval együtt. — Az nekem nem jó, én Budára akarok menni. Ha nem jó Buda, akkor szán­janak ki. Erősnek és hajthatatlan­nak látszik, így csendesen magamba omlok. Persze pont most ment el a busz is. Nincs más hátra, látvá­nyosan integetünk az út szélén, mint a felvonulók. Egy magántaxi végre meg­állással honorálja ugra­­bugrálásunkat — Újpestre megyek, jó lesz? — Nem lehetne a Kálvin teret is útba ejteni? — kér­dezem reménykedve. Mi­előtt egyesbe váltana, mély humanizmusról tanúskodó pillantást vet megtörtén va­cogó barátnőmre. — Már egy órával ezelőtt is haza akartam menni, de mindig közbejött egy fu­var Most is csak azért áll­tam meg, mert azt hittem, maguk is arra mennek. Na igen, tévedni emberi dolog Emberi mivoltunk bizonyítására azonban szá­mos más mód is akadna. Pláne pénzért! Vagy té­vedek? Monthy

Next