Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1987 (29. évfolyam, 1-18. szám)
1987-05-25 / 9. szám
A MAJÁLISON TÖRTÉNT Nyílt tájfutóbajnokság Létezik-e szebb sport a tájfutásnál? Aki egyszer belekóstolt biztosan nemmel felel. Szerény sport a miénk, nem mutogatja magát, igazán megismerni csak úgy lehet, ha valaki maga csinálja. Nem kell hozzá sok, egy pár futócipő, térkép, tájoló — no meg vállalkozó kedv. A többit — az erdőt, mezőt, réteket, virágokat, iszkoló nyuszit, csörtető vadmalacot — a természet adja. Jómagam 30 éve űzöm ezt a sportot, de még ma is elfog a rajt előtt az örömteli izgalom. Milyen lesz a térképre berajzolt pálya milyen a terep, sikerül-e a legjobb útvonalakat megtalálni, be tudom-e osztani az erőmet. Csoda jó érzés az, mikor hibátlanul „jönnek” a pontok, amikor az embernek olajozottan mozognak az izmai, amikor úgy tud hajtani, hogy a feje tiszta marad. Az „öreg” BEAC-os tájfutókkal sokszor beszélgettünk arról, hogyan tudnánk a tájfutás örömével megismertetni — diáktól a professzorig —, az egyetem polgárait. Ilyen beszélgetés során született meg az ELTE nyílt tájfutóbajnokságának ötlete. A gondolatot tett is követte, s idén már a másodikat rendeztük meg. A tavalyi versenyen még csak 20 körüli volt a résztvevők száma, most 85-en álltak rajthoz. Más egyetemi tömegsport-rendezvényekkel is összevetve ez már siker. Persze ez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy az első ELTE-majális egyik programja volt a miénk. Az eseményekre a Nagy Kevély lábánál levő hatalmas mezőségen került sor (ahol az Egri Csillagok felvételeinél Várkonyi Zoltán vonultatta a statiszták seregeit). Volt sok érdekes program: kispályás foci, gyalogtúra, akadályverseny szellemi totóval, vármászás, gulyásfőzés és tájfutás. Hat kategóriában indultak a profik ,(az igazolt versenyzők) és volt egy nyílt kategória a tájfutással most ismerkedők számára. Külön öröm, hogy ez utóbbi kategóriában volt a legnépesebb a mezőny (23.). Indultak egyetemista fiúk és lányok, kollégák és kolléganők, azok gyermekei — olykor ketteshármas csapatokat is alkotva. Ha nem is lesz tájfutó mindegyikükből (bár bízom benne, hogy néhányukból igen), azért remélhetőleg maradandó élmény volt számukra ez a próbálkozás. Akiknek pedig még nem volt mersze benevezni, talán az is megérzett valamit a dolog ízéből. A pályák olyanok voltak, hogy a futók több alkalommal is kijöttek az erdőből, s ez a tömegrajttal kombinálva jól követhetővé.. tette a versenyt. Több pont a cél környékénvolt, ahol is a közönség testközelből figyelhette a pontérintéseket. Remélhető tehát, hogy a nézők — közöttük dr. Fülöp József egyetemünk rektora és felesége — szintén kellemes emlékekkel térhettek haza. És most lássuk az eredményeket: F35B: 1. Sikhegy Ferenc (geológus) 68 perc 53 másodperc 2. Gáncs Kálmán (BEAC) 68.51 3. dr. Vörös István (geológus) 75.44 N35B: 1. Hegedűs Ágnes (vegyész) 62.33 F19B: 1. Hegedűs Ábel (geológus) 74.30 2. ifj. Argay Gyula (másod, matematikus) 108.52 3. Petrás Gábor (harmad, progr. mat.) 149.21 X19B: 1. Üveges Gabriella (negyed matfsz.) 72.33 2. Bozsik Anna (ÁIFTK) 116.31 3. Fóthi Erzsébet (biológus) 116.32 F15B: 1. Marosán Dávid (BEAC) 105.56 X15B: 1. Gergely Anna (BEAC) 100.31 2. Végh Rita (BEAC) 100.35 3. Pavlov Krisztina (BEAC) 100.36 Nyílt: 1. ifj. Nyéki Kálmán 34.50 2. Marosán Ágnes 34.51 3. Nyéky Anita 34.53 4. Horváth Anikó, Közlös Sándor 38.59 5. Böröcky Károly 58.50 6. Bíró Áron 66.57 A BEAC tájfutó szakosztály nevében ezúton is szeretném megköszönni mindazok áldozatos munkáját, akik a verseny előkészítésében és lebonyolításában közreműködtek. Hunyadvári László pályakitűző KÁVÉHÁZ ÉS INFORMÁCIÓS KÖZPONT Újabban különféle mendemonda terjedt el az Eötvös Klub jövőbeli sorsát illetően. Egyesek tudni vélik, hogy a klubot megszüntetik, életveszélyessége miatt bezárják. Mások úgy értesültek, hogy az épületet az egyetemnek tartós használatba adó Terimpex mondja fel a szerződést... Mindebből semmi sem igaz, legalábbis nem így. Az egykori Centrál irodalmi kávéház helyiségei valóban erősen lepusztult állapotban vannak, a felújítás elodázhatatlan. Ez idő szerint remélhető, hogy a szükséges rekonstrukció az ELTE felsőoktatási művelődés-közéleti tanácsadó szolgálatának javaslata szerint valósulhat meg, miszerint: A tanácsadó szolgálat elképzelései alapján a kor integrációs igényeihez igazodva, a Károlyi Mihály utcai épület szellemi és hangulatbeli hagyományait felelevenítve egyetemközi kávéházat lehetne létrehozni az egykori „szellemi központ” helyén. Programjukban a következő elképzelések szerepelnek: Egyetemközi kávéház, melynek fő célja lenne, hogy segítse a felsőoktatási intézmények együttműködését, illetve javítsa az értelmiség és az egyetemista-főiskolás hallgatóság jelenleg meglehetősen esetleges kapcsolatát. Az épületben helyt kapna egy információs központ, amely a kézikönyvtáron felül gyűjtené a nehezen hozzáférhető egyedi hallgatói dolgozatokat, az egyetemközi művelődés-közéleti felkészítés, terepmunka egyéb eredményeit, pl. videofelvételeket, hangszalagokat stb. E tevékenység hangsúlya a minél szélesebb skálájú szolgáltatáson lenne. A Centrál kávéház otthont adhatna az elsősorban nem rendezvényjellegű, szakmai és szakmaközi bemutatkozó és tapasztalatszerző fórumokon, amelyeken belül — már csak a múltra való tekintettel is — külön hangsúlyt kaphatna a mai magyar irodalom és művészeti élet. Az épületben helyt kapna a CEPES (Európai Felsőoktatási Központ) magyarországi dokumentációja is, s egész évben működhetne a nemzetközi diákklub, amely a hazánkban tanuló, illetve a turistaként hozzánk látogató külföldi egyetemistákkal való találkozásra adna lehetőséget. A kávéház megtartva eredeti egykori funkcióját és hangulatát, olyan vendéglátóhely is lenne, ahol a fiatalok pénztárcájához igazodó áron lehetne ételhez és italhoz jutni. A rektori tanács december 8-án tárgyalta a Centrál kávéház átalakítására vonatkozó javaslatot. Határozata szerint a tanácsadó szolgálatnak ez év végéig kell pontos rekonstrukciós és költségvetési tervvel előállnia. A szervezőknek volt bátorságuk a legnevesebb építészek közül hármat megkeresni, hogy társadalmi munkában készítsék el a felújítási előterveket. Az építészek érezték a feladat nagyszerűségét és vállalták teljesítését. Az elképzelések szerint a felújítás teljes költsége mintegy 15 millió forint lesz, amelynek fedezete a sokszínű tevékenységformából adódóan több forrásból alakítható ki. A pontos pénzügyi terv és a működtetés funkcióvázlata még kidolgozás alatt van. Hallgatói kiscsoportokban folyik a tervezői élőmunka. Az azonban bizonyos, hogy a már tíz éve működő nyitott egyetem a társadalmi munkának olyan bázisát teremtette meg, amely nemcsak a leendő működést biztosítja, de már az átalakítás során is jelentős megtakarítást eredményez. A város gyarapodik egy igényesen felújított, műemlékileg védett épülettel, az egyetemifőiskolás réteg számára pedig bővülnek a kapcsolattartás lehetőségei, ha megnyitja kapuit a város szívében ez a kávéház.1* SAKK TAVASZI BAJNOK: A BEAC Mindnyájunknak kellemes meglepetést okozott a BEAC sakkcsapatának tavaszi szereplése. Az OB II. nyugati csoportjának újonca már az első fordulók során megmutatta oroszlánkörmeit, s egy kisebb kisiklás után az utolsó 4 fordulóban ellenállhatatlanul az élre tört. A részletes eredmények a következők. Szekszárd—BEAC 5—9 BEAC—PÉT 9,5—4,5 MÉM—BEAC 8—6 BEAC—Láng 9—5 Vasútépítő—BEAC 5—9 BEAC—Tatabánya 10,5—3,5 Veszprém—BEAC 2—12 Az élcsoport állása: 1.BEAC 65 pont, pont, 3. Komló 56 pont. Legjobb pontszerzőink:Szabolcsi János — 6 pont, Varga Zoltán, Por István, Kincs Imre — 5,5 pont Kitűnő Litvinyenko Alexander teljesítménye is, aki ötből ért el 4,5 pontot. Azt, hogy az első csapat biztos alapokra támaszkodik, mutatja az utánpótlás játéka. Az ifjúságiak a bajnokság negyedik helyén állnak, a második csapat a tartalékbajnokság első osztályában szintén negyedik. Az egyetemi tömegsportot szolgáló harmadik és negyedik csapatnak sincs saját osztályában kiesési pontja.★ A sakkszakosztály vezetőjeként szeretnék néhány szót szólni az eredmények hátteréről. Az EL hűséges olvasói biztosan emlékeznek még arra, hogy a több évtizedes múltra viszszatekintő szakosztályunk 1983-ban Kishaján megszűnt. Szinte az egész első csapat elment, nem volt edző, lemondott a szakosztályvezetés. A maradók — közöttük Rollinger Károly és Császár Gyula sporttársak (hogy csak a leglelkesebbeket említsük név szerint) — úgy döntöttek, hogy megpróbálják a „lehetetlent”, a szakosztály újraélesztését. Csakhamar világossá vált, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a szakosztályt valóban egyetemivé tesszük. Ezt az elvet követjük azóta is, s örömmel mondhatjuk el: mára az OB-s csapatunk felét ,,aktív” egyetemisták alkotják (Poór István Nikovits Tibor, Petrás Gábor, Kincs Imre, Czuczay Jenő, Apatóczky Pál) s a többiek is szoros szálakkal kötődnek az ELTE-hez — egyetemünk dolgozói, oktatói, korábban végzett hallgatói. S ahogy az újabb egyetemisták jöttek, javult a csapat teljesítménye: 1984-ben még kiesők voltunk az OB II-ben, de a sorokat rendezve 85-ben már harmadikok voltunk a Budapest-bajnokságban, 86-ban pedig annak megnyerésével visszajutottunk az OB II-be. Ez évtől — hétévi megszakítás után — újra Szabolcsi János FIDE-mester (ELTE-n végzett francia—magyar szakos tanár) irányítja szakmai munkánkat, aki a Volán megszűnő szakosztályából egy jó képességű ifjúsági gárdát is hozott magával. 87-re sikerült biztosítani a szakosztály működésének anyagi feltételeit is, amit az ELTE Számítóközpont, az Általános Számítástudományi Tanszék és a METALAB segítségének köszönhetünk. Mindezek a feltételek együttesen szolgálták az alapot arra, hogy újonc létükre ne csak az OB II- ben való bennmaradást, hanem az első hatba kerülést tűzzük ki célul. Az eddigi teljesítményünk igazolja tervünk realitását. Sőt, a csapat csupaszív játéka még az OB I-be jutást is elérhető közelségbe hozta, pedig erről néhány éve még álmodozni se nagyon mertünk és — hogy nehogy elkiabáljuk — ma is csak suttogva beszélünk róla. Óriási fegyvertény lenne — tiszta amatőrként — újra a legjobbak között játszani. De hát adottak e nálunk az OB I. feltételei? Úgy érzem, igen. A sakk az egyik legszebb szellemi sport, s mint ilyen, igazán méltó egy egyetemhez. Valóban népszerű is nálunk, sokan játsszák versenyszerűen és szórakozásból is. Ha képesek leszünk minden ELTE-re járó sakkozót összefogni, akkor az élvonalban is hírnévhez méltóan képviselhetjük egyetemünket, sportklubunkat. Most, hogy előtérbe került a diáksport, talán az OB I-es szereplés pénzügyi feltételeit is könnyebb lesz — egyetemi öszszefogással — megteremteni. (Más sportágak OB I-éhez képest ez nagyon is hatékony, gazdaságos beruházásnak látszik). Persze az élsport csak egyik oldala egyetemi sportéletünknek. Legalább ennyire fontos a másik oldal, a tömegsport igényeinek kielégítése. 1983 óta itt is sikerült előbbre lépnünk. Míg 1984-ben csak két csapatunk volt, addig mára további három játszik — tömegsport jelleggel — alacsonyabb osztályú bajnokságokban. Tavaly is, idén is megrendeztük az ELTE sakkbajnokságát, villámversenyét. Rendeztünk szimultánokat, minden hónap harmadik hétfőjén nyílt villámverseny van. Edzéseinkre, melyeket hétfőn és pénteken 17 órától tartunk a BEAC tanácstermében, minden sakkszerető egyetemi polgárt szeretettel várunk! Hunyadvári László szakosztályvezető 2. Vasútépítő 58 HÍREK Május 9-én Pilisborosjenőn az ELTE-majálison öt csapat indult a KISZ-bizottság által 5000 forinttal díjazott kispályás tornán. Miután a Gromek SC (ATFK) játékosai a Csiga- Riga elleni 1-6 után „eltűntek”, megismétlődött a JTK tavaszi bajnokságának sorrendje: az élen 6 ponttal (10-2- es gólaránnyal) a WMF végzett, megelőzve a 3 pontos Csiga-Rigát, a 2 pontos öregfiúkat és az 1 pontos Zoknit. A torna gólkirálya Andrási István ötödéves programtervező matematikus (WMF) lett. A torna szervezésében és az Öregfiúk hátvédsorában egyaránt jó teljesítményt nyújtott Csóka Géza, a szabadidősport szakosztály vezetője, önfeláldozó vetődések sorozatával járult hozzá a Zokni pontszerzéséhez Varga Miklós, a BEAC ügyvezető elnöke. EGYETEMI LAPOK AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Felelős szerkesztő: NYAKAS SZILÁRD Terjeszti az ELTE KISZ- és szakszervezeti bizottsága Megjelenik minden második hétfőn Szerkesztőség: Bp. V., Egyetem tér 1—3. Telefon: 174-888 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Bp. VIII., Blaha Lujza tér 1—3 Felelős kiadó: WAGNER FERENC vezérigazgató 87—4785. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 9380—7850