Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1987 (29. évfolyam, 1-18. szám)
1987-06-08 / 10. szám
VI KÁR — társaink Az ELTE ének- és zenekara jeles vendégművészek — Bokor Jutta, Pászthy Júlia, Maria-Theresia Uribe és Fulöp Attila — közreműködésével, Baross Gábor karnagy betanításában és vezényletével június 2-án mutatta be Purcell, Didó és Aeneas — át az egyetem Aulájában. A mai gazdasági recesszió idején kisebb csodának látszik, hogy az egyetem ilyen nagy számú és igényes produkciót tudott kiállítani. Erről a csodáról kérdeztük Baross Gábort. — Hogy érzi magát a premier után? — Nem kellett szégyenkeznünk. Legfőképp arra lehetünk büszkék, hogy a vendégszólisták mellett a kisebb szerepeket — például a két boszorkát a kitűnő főboszorka, Bokor Jutta mellett — az énekkarból kiválasztott gyerekek nagyon szépen megoldották. — Miképp lehet megnyerni profi énekeseket egy amatőr produkcióhoz? — Az énekes szeret énekelni, s miután a fellépési lehetőségek nálunk viszonylag korlátozottak, ezek pedig nagyon szép és ritkán énekelt szerepek, nem reménytelen, hogy partnereket találjunk az előadáshoz. — Ez azért mindezek mellett nyilván az együttes elismerése is. — Nagyképűség nélkül sorolhatnánk, hogy az elmúlt húsz évben mindig csak a legmagasabb minősítéseket kaptuk, külföldi díjakat, rádiós díjakat. Én persze hivatalból elfogult vagyok, de osztom a rektorunk nézetét, aki szerint ének- és zenekarunk híján nemcsak az egyetem, de az ország kulturális élete lenne szegényebb. Nem illik az ünnepi alkalomhoz, de kénytelen vagyok erről beszélni: felháborítanak azok a megjegyzések és támadások, amelyek mögött teljes tájékozatlanság húzódik meg. Teljes tévedésben vannak azok,, akik azt hangoztatják, hogy ezek profik, rádió, tv, külföldi fellépések stb., bezzeg más kezdeményezésekre nincs pénz. Az igazság ezzel szemben az, hogy a külföldi utakat az utolsó fillérig mi fizetjük, saját zsebből. 1965 óta háromszor kaptunk valamiféle hivatalos segítséget az utazásainkhoz, s ha mondjuk elmegyünk két napra Csobánkára felkészülni, akkor térítik a költségeink felét. Azt talán csak nem sajnálja tőlünk senki, hogy van egy ruhánk, amiben fellépünk? — Rendkívül indulatos. Ennyire sértőek ezek a támadások? — Hogy a fenébe ne lennék indulatos, amikor mindenféle alaptalan fecsegésekkel, felelőtlen kijelentésekkel kritizálnak a hallgatók. Tessék eljönni hozzánk megnézni hogyan dolgozunk. Akiből a hit, a fanatizmus hiányzik, aligha fogja irigyelni, hogy egy hatnapos turnén összesen nyolc óra szabad időnk van. De az akkor is egy lüktető, eleven közösség, amelyiknek dolga és meggyőződése van, fontos értéket képvisel. Mert adhatunk-e többet, szebbet a második, harmadik, negyedik, ötödik gazdaságban megrohasztott, tönkretett, kizsákmányolt emberi léleknek, mint a zene örömét? . Innovatív innováció menedzselés? Az Egyetemi Lapok 7—8. számában megjelent cikkek többoldalúan tárgyalták a TTK tanszékközi kutatócsoportjának világraszóló felfedezését. Rámutattunk többek között arra, hogy a Kirschner professzor által koordinált team jelentős felfedezése — 94,8 Kelvinről „beamoni” ugrásszerűséggel 173 Kelvinre javította a szupravezető rekordot — a világ tudományos közvéleményének homlokterébe került. Felvállaltuk azt a hálátlan feladatot is, miszerint a tudomány berkeiben nem a legegészségesebb konkurenciaharcok mutathatók ki. A tudományos produkció természetesen nem öncélú. A társadalom szolgálatában folyó alapkutatások továbbfejlesztése mellett, az alkalmazás kérdése is felvetődik. Erről kérdeztük a szupravezető-kutatás egyik kormányzati csúcsfelelősét, Vörös Árpádot, az Ipari Minisztérium — kohászati reszortos — miniszterhelyettesét. — A minisztérium mint államigazgatási szerv természetesen nagyon örült a műszaki vonatkozású tudományos eredményeknek, melyeket hazai kutatók érnek el. A világraszóló rekordok különösképpen melengetik szívünket. Abban a vitatott dologban, hogy vajon mennyire megbízhatóak, pontosak azok a valóban régi műszerek — s hogy ez hiba avagy erény —, azt hiszem nem a közhatalmat gyakorló szervnek kell állást foglalnia. Ez maradjon a tudomány belügye. Talán nem is olyan nagy baj az, ha nem egyközpontú egy-egy adott problémakör kutatásai ...) A KFKI — tudomásom szerint — a szóbanforgó kutatás finanszírozására az OMFB- től kapott támogatást. Erről azért tudok beszámolni, mert az OMFB illetékesével rendszeresen konzultálok. Az Ipari Minisztérium tizenhárom milliós kutatásfejlesztési szerződést kötött az ELTE Természettudományi Karával. A két, maximum három évre szóló szerződés konstrukcióját a magunk részéről modellnek tekintjük. Tudniillik az innovációs lánc alanyait a minisztérium már az alapkutatás fázisában célszerűnek látja öszszehívni. Tagadhatatlan, hogy a Szilícium-völgy tapasztalatait kívánjuk kamatoztatni, magyar viszonyok közepette adaptálni. Célunk — bármilyen címet is költünk hozzá — a konstruktív módszerek kialakítása. Ebben az esetben — szándékaink szerint — paradigmatikus értékű, hogy megnyertük azokat a vállalatokat is, akik a távlati-gyakorlati alkalmazás szempontjából érdekeltek a kutatás körülményeinek javításában és e kutatási irányok meghatározásakor is orientációs jellegű tanácsaikkal láthatják el a tudomány művelőit. Természetesen itt az alkalmazás-centrikusság a lényeges momentum. Előzetesen konzultáltunk Csurgai elvtárssal, az Akadémia illetékes főtitkárhelyettesével is. A Magyar Tudományos Akadémia örömmel fogadta a prepozíciót, hiszen a tudomány ezen csak nyerhet. Az alkalmazásorientált céltársulás konstrukciójával szoros összefüggésben kezdtük kidolgozni, egy fiatal kutatók, sőt hallgatók ütőképes tehetséggondozását célzó (kiegészítő) ösztöndíjrendszert. Tarthatatlan ugyanis, hogy olyan emberek, akiknek a kutatómunkája a világpiacon értéket jelent, azért nem foglalkozik teljes erőbedobással azzal, ami nemzetgazdasági szempontból is racionálisabb volna, mivel megélhetési gondjait, teszem azt csak háztakarítással képes enyhíteni.(...) Kirschner professzor ajánlatára, a debreceni TTK kutatócsoportja is részesült támogatásunkban és őket is bevontuk, abba a termelővállalatokat valamint a minisztérium fejlesztési bankját — a TEHNOVÁ-t — egyesítené megfelelő munkamegosztási rendszerben. Hasonló típusú céltársulás alakult a plazmatechnika kutatására, ahol a hazai érdekeltek koordinálásán kívül, már külföldi résztvevőket is mozgósítunk. Tehát ebben a konstrukcióban már az alapkutatás szintjén bevonható a külföldi — termelési kulturált és követelményrendszerét is magával hozó — működő tőke. v Sz. K. Modernizáció, reform II. 6. old. GYORSFÉNYKÉP AZ ELHELYEZKEDÉSRŐL Év végén (a legtöbb karon) az utolsó évfolyamok a végső egyetemi vizsgák letételével foglalatoskodnak. Hol fogják konvertálni az egyetemen tanultakat? Az alábbiakban egyfajta körképszerű gyorsjelentés anyagát nyújtjuk át olvasóinknak arról,milyen helyzetben vannak a végzősök az elhelyezkedés szempontjából. A jogi karon a Dékáni Hiatal két munkatársát, Vincze Ferencnét és Molnár Istvánnét kérdeztük meg. Az előadók mondandójából kiderül, hogy a végzősök többsége viszonylagos nyugalommal tekint az elhelyezkedés kérdése elé. A magyarázat kézenfekvő. A kar hagyományai szerint a végzős jurátus inkább izgul a diplomájáért, mintsem az elhelyezkedése kérdésén eméssze magát, pontosabban szólva erre már nem igen juthat energia. Színesíti a jogi karon kialakult gyakorlatot az is, hogy az estisek és levezetők nyáron, míg a nappali szakon télen zárják az utolsó félévet. Az előbbiek aránya igeniehozzáfűzendő, hogy március 1. után még jócskán érkeztek be minden esztendőben további pályázati felhívások.kintélyes hányadot tesz ki. Mindebből látható, hogy a jogászok végzésének időpontja amorfabb határok közötti intervallum. A hallgatók már az abszolutórium megszerzésével — azaz az utolsó szemesztert lezáró végbizonyítvánnyal — elhelyezkedhetnek olyan állásokba, melyek egyetemi végzettséghez kötöttek. Ehhez képest egyszerűen megkerülhető az öncélú norma, miszerint a hallgató a diploma megszerzését követő — vagyis az összes államvizsgák letétele utáni — három hónapon belül, kizárólag pályázat útján helyezkedhet el. A jogászok megnyugtatóbb helyzetét persze lényegében az Antal melletti monstre hirdetőtábla. Ezután viszont már szinte naponta kell cserélni a hirdetéseket, ahhoz, hogy mindegyikre sor kerüljön. Azok a jogászok viszont, akik az utolsó utáni pillanatig halogatták a döntést, gyakorta pánikba esnek és inkább informális kapcsolataik révén keresnek állást, mintsem a hirdetőtábla előtt időznének. Így viszont korántsem biztos, hogy jogi munkakörbe sikerül bejutni. Hiszen a kar — akarva-akaratlanul — nem csupán „jogtechnikusokat” képez. Sokan válnak népművelőkké, adminisztratív titkárságok vezetőivé, újságírókká, sőt majdani tudományos a piaci szituáció határozza meg. Mindannyian jól tudják, mindenféleképpen lesz állásuk, ha csak egy kicsit is igyekeznek, biztosan találnak maguknak olyan munkáltatót, aki hozzásegíti őket a szakvizsgához. (Szakvizsga nélkül ugyanis, annak, aki jogászként kívánja megkeresni a kenyerét, vajmi keveset ér önmagában a diploma.) Az ügyvédi kamara által kiírt pályázatok kivételével, voltaképpen a munkáltatók konkurrálnak a pályázókért. Némi fennakadást talán az okozhat, ha a vállalatok, akik bár módjával, de mégiscsak vetekednek a friss diplomásokért — késve küldik el pályázati felhívásaikat az egyetemnek. A beküldési határidőt követő napokban általában hirtelen szokott megtelni álláspályázatokkal a Dékáni Hikutatók és színházi szakemberek is kerülnek ki a jogi karról. Az utóbbi években egyre többen orientálódnak a kisvállalkozási szféra felé. Vannak sokan, akik gazdaságszervező gmk-kat alakítottak, de olyanokról is tudunk, aki maszek címfestő avagy taxis lett. Az információink sajnos nagyon is hézagosak, mivel szinte semmiféle visszacsatolás sincs arról, hova is kerültek a karon végzettek. Csak azokról tudunk, akik a sok szék között a földre huppantak, s ezért Szalay Péterhez, az államjog tanszék fiatal oktatójához, a kar elhelyezkedési főelőadójához kerültek. Péter már évek óta Tompa Miklósné, a TTK tanulmányi osztályának vezetője. — Változott a pályázatok száma a tavalyihoz képest? — Igen, nőtt. — Nőtt? Azt gondoltam, hogy mostanában inkább csökken. — Még az is előfordul, hogy a vállalatok képviselői eljönnek ide, megnézik mások pályázatát, látják, hogy ők többet ígérnek, és ők is rátesznek még a fizetésre mondjuk 500,5 forintot. Tudják, hogy eredményesen egyengeti a bajbajutottak útját, de sajnos nemrég abbahagyta — egyéb leterheltsége miatt — a hezitálok pátyolgatását. Az egyetlen terület, amiről teljes áttekintésünk van az ügyvédi állások. Itt az egyetem érdemi döntéselőkészítő szerepet tölt be. A kar — illetékes szaktanárokból és a KISZ képviselőiből álló — bizottsága rangsorolja ugyanis a végzős hallgatókat tanulmányi eredményük és társadalmi munkájuk alapján. A kamarai rangsorhoz szigorúan szokta tartani magát és csak kivételes esetekben eszközöl apróbb módosításokat az ügyvédgyakornoki felvételeknél, csak így van esélyük arra, hogy dolgozót kapjanak. — Azért nyilván nem bármelyik szakon végzettekre áll ez. — Nem, ez csak a programozó szakokra igaz. — Ott mi lehet ennek az oka? — A „számítógépes hangulat”. Ez azt jelenti, hogy általában nem egy számítógépes rendszerben gondolkoznak a vállalatok, hanem egyre többen vesznek számítógépet, azt sem tudják igazán, hogy mire használható, de úgy gondolják, így lesz jobb a termelés. — S akik nehezebben helyezkednek el... — Főleg a földtudományi szakosok. Geológusokra szinte egyáltalán nincs szükség. A bányafeltárások nagyon sokba kerülnek, szünetelnek, nincs (Folytatás a 3. oldalon.) 1987. március 1. AJTK Végzett ösztöndíjas maradt 186 32 1987. március 1. 178 35 TTK 154 143 pályázat ebből főváros/vidék 217 77/140 288 170/118 I BERECZ JÁNOS EGYETEMÜNKÖN Szocializmus, önigazgatás, reform A társadalmi-gazdasági „hogyan tovább?” mind élénkebben foglalkoztatja az ország, s így egyetemünk közvéleményét. Sőt, az ELTE oktatói és hallgatói különös érzékenységgel reagálnak a reformelgondolásokra, több oknál fogva is. Itt van mindjárt Universitasunk központi helyzete, minek következtében az aktuális kérdések igen gyorsan jelennek meg az oktatói és hallgatói közvéleményben — a megfelelő reagálásokkal együtt. Okként szerepel a tudományegyetemek helyzetét érintő változás: az elmúlt évtizedben társadalmi státuszuk valamelyest leértékelődött s megváltozott külső feltételek közepette hosszabb távra érvényes egyetemképpel sem rendelkezünk. Fontos oka még ennek az érzékenységnek az, hogy az egyetemi ifjúság közvetlenül érintett a saját jövőjével foglalkozó kérdések tisztázásában és megválaszolásában, s ettől a ténytől az oktatói-nevelői munka során sem lehet eltekinteni. Talán ezek a tények is szerepet játszanak abban, hogy országunk párt- és állami vezetői az utóbbi időkben több esetben közvetlenül tájékoztatták az egyetemünk szélesebb vezetését az aktuális kérdésekről. Legutóbb június 5-én, csütörtökön került sor ilyen eseményre. BERECZ JÁNOS, az MSZMP KB titkára — egyetemünk egykori hallgatója — az egyetemi PB kibővített gyűlésén konzultált a megjelentekkel az elmúlt hónapok során felértékelődött szegedi elméleti tanácskozás eredményeiről. Az előkészületekről szólva Berecz János előrebocsátotta: A szocializmus mai kérdéseit tárgyaló szegedi konferencia szándék szerint annak az elméleti tanácskozássorozatnak lett volna egyik tagja, amely 1983-ban kezdődött Kaposva'' rött,, ahol akkor a kapitálisimus mai kérdéseiről cseréltek eszmét a résztvevők. A szegedi konferencia összehívásában az a társadalmi igény is érvényesült, amely a messianisztikus szocializmuskép módosulásakövetkeztében jelentmeg. A kapitalizmus jóvaléletképesebbnek bizonyult, mint arra a századforduló utáni marxista gondolkodók számítottak. A létező szocializmus is jóval bonyolultabb kérdésekkel szembesült, s eredményei mellett tévedések, hibák és olykor bűnök is kísérték útját. A vita szervezői tehát eredetileg úgy gondolták, hogy a szegedi konferencia egyik tudományos állomása lesz szocializmusképünk alakításában, tisztázásában. A szervezőket aztán két meglepetés érte: egyfelől a vita jóval konstruktívabb volt, mint várták. Ugyanakkor nem volt (Folytatás a 2. oldalon.) Karinthypályázat 7. old. EGYETEMI XXIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM, JÚNIUS 8. ÁRA: 1,80 fORINT AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Pedagógusnak kitüntetettek 2. old. 6. old.