Egyetemi Szemle, 1987 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám - Köves Pál: Emberek, körülmények, tananyagok
EMBEREK, KÖRÜLMÉNYEK, TANANYAGOK iz gatok számára nyújtandó statisztikai ismeretekről. Ami a szovjet szakirodalmat illeti, az magán viselte a kor ismert jegyeit.13 Amikor a szovjet szakirodalmat említem itt, akkor a hivatalos statisztika, illetve a társadalmi-gazdasági statisztika szakirodalmára gondolok. Ugyanebben az időben - mint korábban és később is - igen fejlett volt a Szovjetunióban a valószínűségszámítás (Kolmogorov és mások) és a matematikai statisztika. A dogmatikus korlátok azonban megakadályozták, hogy ez a szellemi tőke minden lehetséges területen kamatozzon. A társadalmi gazdasági statisztika területén is tevékenykedtek a matematikai statisztikát magas színvonalon művelő tudósok (Bojarszkij, Druzsinin, Jasztremszkij, Nemcsinov, Piszarev), de ők több ízben részesültek „kemény bírálatban”.14 Lényegesen befolyásolta tananyagunkat az a körülmény is, hogy ebben az időben a hallgatók jelentős hányadának igen gyenge volt az előképzettsége, ami leginkább matematikai ismereteik tekintetében jelentett korlátokat. (A fiatal oktatók igen sok időt töltöttek el konzultációval, korrepetálással.) Szokás idézni jól tájékozott körökben - sajnos nem alaptalanul, de nem is teljesen igazságosan - Pikter Györgynek azt a potenciálisan katasztrofális kijelentését, hogy „a statisztikában a matematikából csak a négy alapműveletre van szükség”. Az idézetből ki szokott maradni a folytatás, mely szerint a négy alapművelettel jól kell tudni bánni és „hogy mit osztunk mivel, az éppoly fontos kérdés, mint az, hogy ki kit győz le”. (Itt nyilván a viszonyítási alap megválasztásának fontos szakmai szabályairól van szó.) Pikter György elsősorban nem a matematikai tudás alóli felmentés irányában tartotta magát meghökkentő téziséhez, hanem sokkal inkább ellenkező irányban, sorozatban buktatta meg azokat a hallgatókat, akik százalékszámítási készség nélkül jutottak el a statisztikai vizsgákig. (Emellett egyetemi fórumokon támogatta a matematikai oktatás fejlesztését célzó javaslatokat.) A tanszékvezetői példamutatás és direkt utasítások nyomán (a százalékszámítási „statárium” szükségtelenné válása után is) következetes gyakorlat volt a tanszéken a „reálisan szigorú” vizsgáztatás. Arra nézve, hogy Pikter Györgyről - akkori ismerői közül - nem mindenkinek a „négy alapművelet” jut eszébe, idézek egy jóval későbbi visszaemlékezést. Berend T. Iván 1985-ben egy tv-interjú során a következőket mondta: „.. .néhány olyan egyéniség működött ezekben az években, például a közgazdasági egyetemen, akiknek a tevékenysége számomra - ha akkor talán nem is érzékeltem ezt - utólag visszatekintve nagyon fontos volt. Például statisztikaprofesszorom, Péter György, nem is annyira a tárgy előadásával, mint gondolkodásmódjával, magatartásával meghatározó egyéniség volt; számomra pedig belül átélt megtiszteltetés, hogy 1966- 67-ben azonos gazdasági bizottságban ülhettem vele.”15 A tananyagra visszatérve: a KSH-ban készült füzetek 1953-ban könyvvé álltak össze, melynek szerzői Pikter György mellett Rédei Jenő és Zala Júlia voltak. (Zala Júlia részvétele azzal kapcsolatos, hogy a könyv egy gazdaságstatisztikai részt is tartalmazott.) Az, hogy ebben a könyvben nem volt megtalálható a korreláció- és trendszámítás, az a Theissankét után szinte természetes, de nem volt benne még szóródásszámítás sem. Az utóbb említett hiányt nem lehet a szovjet példa nyakába varrni, hiszen nem csak a Druzsinyintól lefordított rövid általános statisztika, hanem Szavinszkij iparstatisztika könyve is tartalmazott szóródásszámítást.