Egyetemi Szemle, 1989 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám - Habsburg Ottó: Magyarország helye a mai Európában

mája vagyunk. Mindennek kihatása van mindenre, tehát világpolitika nélkül euró­pai politika elképzelhetetlen. Már most, a világpolitikában a helyzet alaposan megváltozott. Aki a mai ese­ményeket szemléli, tudja, hogy a 44 év előtt, 1945 februárjában megalapozott fajta­­rendszer megingott. Négy évtizeden keresztül merev volt. Jelenleg az egész világ mintha megmozdult volna - politikai földrengés mégpedig mindenhol egyszerre. Az Egyesült Államokban megfigyelhető egy fontos és részünkre számottevő tény: minden évben a népesség és a közgazdaság középpontja 90 kilométert nyugat és dél felé tolódik. Az egyensúly megváltozik. Amikor én a második világháború alatt Washingtonban voltam, csak a keleti part uralta az országot. Az amerikai vi­lágkép a keleti part, New York, Philadelphia, Washington és Atlantának a világ­­szemlélete volt. Ha ma Washingtonban vagyok, alaposan megváltozottnak találok mindent. A nyugati part szerepe mindinkább erősbödik, úgy személyiségekben mint politikai világképben. A tenger nem igazi határ, hanem kapocs két part között, így tehát a keleti part szempontjából Nyugat-Európa volt az Egyesült Államok legközelebbi szomszédja. Ma már Amerika szeme mindinkább Ázsia felé fordul, úgy hogy a legközelebbi szomszéd már többnyire Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kína és Japán. A kapcsolat Európával ugyan megmarad, mivel közös politikai és kulturális hagyományról van szó, hiszen az amerikaiak nagy többsége Európából származik és ez él benne. Tudo­másul kell vennünk azonban, hogy amíg pár évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok politikájának első prioritása Nyugat-Európa volt, ma már mások a célkitűzések. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Európa biztonsági szempontból már nem szá­míthat száz százalékosan az Egyesült Államok segítségére, ahogy ezt még a második világháború alatt tette. A világszerte észlelhető változásnak másik fő oka az új fegyverek hatása. Már 1962-ben a francia Force­ de Frappe atyja, Pierre Gallois tábornok, aki jó politikai ész, mondta azt, hogy ezentúl egy egész új ténnyel kell számolnunk: az „atombénu­lással”. Véleménye szerint, az új fegyverek éppen birtokosaiknak fognak elviselhe­tetlen gazdasági problémákat okozni. Azonkívül, Gallois szerint, az atomfegyver csak egészen kivételes körülmények között kerülhet bevetésre. Többnyire nem tud­ják használni arra, ami a szuperhatalmak szempontjából is döntő lehet. Ágyú a szú­nyog ellen nem segít. És Einstein is megírta már 1945-ben, hogy ezentúl háborút csak késsel és kővel fognak viselni. Tény tehát az, hogy az atomálus szuperhatalmak világpolitikai szabadsága zsugorodik, míg a kis és félnagy hatalmak mindinkább szabad kezet kapnak. Ennek az a következménye, hogy ma bizonyos régi fogalmaknak megszűnt az érvényességük. Ez nem csak a tér kérdésére vonatkozik, hanem arra is, hogy ma ka­tonai szövetségek egy atomhatalom és kisebb államok között mindinkább lehetetle­nek lesznek. Annak idején, ha egy nagyhatalom szövetkezett kisebb államokkal, a rizikó e szövetségben nem volt lemérhetetlen. Esetleg egyes tartományokat vagy gyarmatokat el lehetett veszíteni, vagy egy dinasztia végét jelenthette az, ha a közös háború vereséggel végződött. A nép léte nem volt veszélyeztetve. Ezen ma már túl vagyunk. Ha egy atomhatalom szövetkezik egy kis állammal, a kockázat a szövet­ségben határtalan, azaz tartalmazhatja a nép teljes kiirtását. Ennek folytán logikus­

Next