Egyetemi Szemle, 1989 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám - Habsburg Ottó: Magyarország helye a mai Európában

MAGYARORSZÁG HELYE A MAI EURÓPÁBAN 2- nak mondhatjuk, hogy egy atomhatalom egy kis szövetséges állam érdekében már nem vállalhat háborús kockázatot. Ezzel összefüggésben politikusaink sokat beszélnek leszerelésről. Aki a törté­nelmet ismeri, tudja, hogy lefegyverzés soha sem sikerült konferenciák révén. Az egyetlen biztos út a politikai problémákat megoldani, elérni hogy a népek már ne féljenek egymástól. Akkor a nemzetek maguk fegyverkeznek le, mert nem látják szükségét, hogy nagy kiadásokat vállaljanak olyan fegyverekért, amelyekről előre tudják, hogy nem fogják őket felhasználni. Például az 1815-ös Bécsi Kongresszus­nak ez volt az eredménye, és következményeit élvezte Európa a 19. században, így tehát azok, akik lefegyverzésről beszélnek, anélkül, hogy előzőleg megold­ják a politikai problémákat, egy délibábot kergetnek. Először vissza kell térjen a bi­zalom, csak azután jön a lefegyverzés. Ezt Németországban tapasztalom. Ott senkit sem érdekel, hogy milyen fegyvereik vannak a franciáknak, mert részükre a fran­ciák már nem jelentenek veszélyt. Ellenben, ha Oroszország új fegyvereket, vagy új egységeket állít fel, mindenki ideges lesz. Az Egyesült Államok mellett Európa nagy problémája a Szovjetunió. Ott is, mint az Egyesült Államokban, nagy változások észlelhetők. Ezeknek az okait meg kell értenünk, ha a világpolitikát tárgyilagosan akarjuk megítélni. A Szovjetunió első embere, Mihail Gorbacsov, beszédeiben mindig rámutat a gazdasági nehézségekre. Ezek a problémák is bizonyos mértékben világtávlatban te­kintendők. Tény az, hogy a modern technológia és ennek folytán a gazdasági hala­dás rendkívüli gyorsulása, a gazdasági rendszerekre nagy kihatással van. A 19. szá­zadból származó elvekkel nem lehet a mai problémákat megoldani. Ma már kevésbé a nyersanyagok és a tőke döntőek, hanem inkább az emberi tudás, a találmányok és főleg a találmányok gyakorlati kivitelezése. Ugyanis ma nagyon is megrövidült az időtartam a találmány és annak közgazdaságilag használható kivitelezése között. Tény az, hogy ma a találmánynak sokkal rövidebb az élettartama, mint a múltban volt. Ennek folytán a közgazdaság egyik fő eleme ma a gyorsaság és a rugalmasság. Mozgékonynak kell lennünk. Ezt nyugaton - már közvetlenül a második világhábo­rú után - Németország nagy közgazdaságügyi minisztere, Ludwig Erhard értette meg. Habár bizonyos helyeken még mindig kapitalizmusról beszélnek és úgy véle­kednek, mint ahogy ez a 19. században némely vidéken tényleg uralkodott, ma már egész más a rendszer. Ez az értelme annak, amit Ludwig Erhard „Soziale Mark­­wirtschaft”-nak, azaz szociális szabad piaci gazdaságpolitikának nevezett. Aki ma a nyugati közgazdaságot még a múlt perspektívájában látja, hamis úton jár. Itt már egész másról van szó. Ez adja ma főleg a német közgazdaságnak, de az Egyesült Ál­lamoknak és Angliának is azt a lendületet, amely a világtörténelem legmagasabb életszínvonalát hozta meg népeinek. Hogy ennek a rendszernek gyönge oldalai is vannak, tény. De ez minden rendszerre áll. Ám az, amit szocializmusnak neveznek, eddigi formájában nem maradhat meg. Főleg a hosszú tervlejáratok és az egyéni indítvány bénulása tragikus a mai időkben. Itt sokszor egyesek, csak nézzük Romániát, azzal kísérleteznek, hogy a 19. századbeli elvekkel a 20. században, vagy máris a 21. század hajnalán, próbálnak gazdálkodni. Ez csődbe vezet. Itt is alapos változásra lesz szükség. Az egyéni kezde­ményezésnek szabadon kell érvényesülnie. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha egy

Next