Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1875-08-25 / 122. szám
tett könyvek leginkább fognak tanúskodni. A „Haza“ főkönyvvezője a zárszámadás első összeállításánál nagyobb veszteséget mutatott fel,melyet azonban Kren Manó sajátkezüleg kijelölt számok által megváltoztatott és a főkönyvvezőnek szigorúan meghagyatott a zárszámadást aként hamisítani, mint általa előiratott, t. i. hogy az igazgatóságnak járuló 1500 tantemen kívül részvényenként még 14 írt osztalék maradjon fenn. Az egyes tételek hamisított összege, melyek Ezen igazgató által előirt parancsszóra a zárszámadásba belevonattak, következők: Bevételbe hamasitott módon több vétetett. Kötvény dijaknál.............................. 4000 írt. Nyugta dijaknál...................... 6000 „ Kiadásba hamasitott módon kevesebb vétetett. Vegyes költségeknél................. 23,000 „ Orvosi dijaknál...................... 2,000 „ Behajtási jutalékoknál............ 2,000 „ Visszaváltott kötvény díjaknál . . . 3,000 „ Függő károknál...................... 22,000 „ Díjtartalék a mathematical számításnál Vész Ármin által . . . • . 20,000 , összesen 82,000 frt. Tekintettel arra, hogy az egész befizetett részvénytőke akkor csak 300,000 frt. volt, és csak egy zárszámadás tényleges hamisítása, 82,000 frtra terjed, nem is említve, hogy ezenkívül számos értéktelen tétel értékteljesen jött számításba, kérdem én hova jutunk ily kezelés és ellenőrzés mellett ? Nem merül e fel itt azon kérdés, hogy miként folytathatja ily biztosító bank még műveleteit anélkül, hogy ellene vizsgálat rendeltetnék vagy felelősségre vonatnék ? ?!! A túlélési csoport továbbá oly neme a biztosításnak, mely egész külön kezelés alatt áll; ily csoportba nagyobbrészt kiskorúak vannak biztosítva, kikért kiházasítás vagy nagykorúság elérése tekintetéből az illető szülők, gyámok, vagy jóltevők egy bizonyos összeget fizetnek, hogy ezáltal az illetők jövőjét biztosítsák. Ezen csoport kezelésére mint fellebb mondottam egy különös kezelő osztály létezik, mely a „Haza“ igazgatóságának felügyelete és felelőssége alatt működik, miért is a „Haza“ ezen felügyeletért és felelősségért évenkint külön 5 °/C kezelési költséget nyer. A túlélési csoport befolyt pénzei egyedül kamatozó realitásokban, elsőbbségi kötvényekben vagy járadékos állampapírban, szóval biztos alapra fektetett értékekben helyezhető csak el. Ha tehát daczára ennek a túlélési csoport összegyült pénzeiből oly papír értékekbe is mint 200 db. bukott „Nemzeti“ részvényért 40,000 frt. 200 „ bukott „Hunnia“ részvényért 40,000 „ 300 „ bukófélben levő „Haza“ részv. 60,000 „ összesen 160,000 „ elhelyeztetett, melyek mit sem érnek, nem igaz , hogy érdekes ezen kérdés megfejtése — hogy mily érdeknél fogva lettek ezen részvények a csoport pénzeiből értékesítve ? már azért is, mert a bukott Nemzetinél és Hunnia társulatoknál a „Haza“ igazgatósága szintén azon minőségben szerepelt, és így azon lehetőség nincs kizárva, hogy ezen részvények tán egykor az igazgatóság részvényeit képezzék; továbbá ha 8 éven át mindenkor csak bevételek mutatkoztak és 4 év múlva kezdődnek csak tényleg a fizetések, — vajjon mivel fogja a „Haza“ bank ezen túlélési csoport biztosító feleit kifizetni ? Vagy azon számítása lenne a „Haza“ banknak mint a „Borsod Miskolczi“ kiházasitó egyletnek, melynek alapja abból állott, hogy az újabb biztosítások és befizetések által fedezendők lettek volna a lejárt fizetések ? Arra, hogy újabb biztosítások egyátalában elmaradhatnak nem számított. Igaz ugyan, hogy a nemzeti részvények már előbb, a Hunnia részvények pedig ez évben lettek leírva a túlélési csoport vagyonából, de ez a Haza igazgatóság előnyére a tárgy tényálladékában mit sem változtat, már ezért sem, mert ezen az igazgatóság által szándékosan vagy szándék nélkül elkövetett bűnéért a kiskorúak igen jelentékeny kárt szenvedtek, amennyben a 8 éven át utolsó zárszámadásképpen álló összegnek V8-ad részét vesztették. Az említett háromféle papírból az utolsó zárszámadásba a túlélési csoport vagyonában még figurái „Haza“ életbiztosító és hitelbank részvényekben 57,112 frt és 29 kr, mely összeg a már kifejtett alapnál fogva értéket nem képvisel. Azonkívül figurái török sorsjegyekben 17,122 frt — kr angol magy. bank részvényekben 11,843 frt 75 kr ezen két tételre határozottan nem felelhetek, mert a zárszámadásból ki nem tűnik az, mennyi török sorsjegy és angol magyar bank részvény lett ezen összegekbe felvéve, de bármiként álljon a felszámítás, annyi tény, hogy az angol magy. bank részvényekből 2370 darabnak kellene a „Haza“ túlélési csoport pénztárában lennie, hogy azon felhozott 11,843 frt 75 frt egyensúlyozza. Márpedig az én tudomásom szerint a „Haza“ túlélési csoport, a zárszámadás alkalmával a fenti részvények csak tizedrészének birtokában lehetett, — tehát ezen tétel szintén egy jelentékeny vesztesége a csoportnak. Sok ilyféle tételt lehetne bonczkés alá vennem, de jobbnak tartom ezt egy a bíróság által lehetőleg megejtendő alapos vizsgálat idejéig elhalasztani. Daczára azon körülménynek, hogy mindezen tétel tényleg alap nélküli, a túlélési csoport kénytelen még külön 5% kezelési költséget fizetni, tehát kettős veszteség éri a túlélési csoport feleit, első ízben az, — hogy a papír értéktelen, — másrészt az, — hogy ezen értéktelen papír után kezelési költség czímen 5 százalékot kénytelenek fizetni. Mindezen felsorolt tényeket azonban felülmúlja az, hogy a kimutatás szerint befolyt 479,716 frt csoportosulási összegre 128,489 frt 35 kt kezelési költség van felszámítva! Lehetséges-e 30 °/o kezelési költséget felmutatni? holott csak 5 °/C-nak szabadna lennie. Szabad-e ily számadást az igazgatóságnak tenni és a számvizsgálóknak aláírni ? Itt csak azon alternatíva állhat, — az illető számvizsgálók vagy szakavatottak, akkor ily feltűnő hibát elnézni nem szabad és nem lehet, — vagy nem szakavatottak — és az esetben ily felelősséggel járó állást elfogadni lelkiismeretlenség. A túlélési csoport vagyona eddig 8 éven át kamattal együtt a felmutatott számok helyett legalább is egy millió forintnak kellett volna lennie, tehát ahelyett, hogy a befizetett összeg szaporodnék, a kamatélvezés felmutatása mellett is jelentékenyen kisebbedett olyannyira, hogy a csoport vagyona ma 8 év után sokkal kisebb mint a tagok által tényleg befizetett összeg. „Tudósítások a termények állásáról.14 (Nem hivatalos értesítés). A franczia plebisciről folyó elbeszélés jut eszembe és önkénytelen keserű mosoly tolul ajkamra, midőn a föllebbi sorokat leirom. Történelmünknek — tagadhatlan — legkifejlettebb fokán állunk, a nyilvánosságra nézve. — Naponta több száz sajtóközlönyünk sok ezer példányban kerül az olvasó közönség kezébe. Alkotmányos monarchiában élünk, amelynek szükségszerüleg felül kellene múlnia még a respublicát is, a pontosságban és a minta-, példányszerű szabadságban. Mindenek előtt szabadnak és adathitnek kellene lenni a félhivatalos és hivatalos közleményeknek. A czélzatos politikának helye itt legkevésbé sem lehetne, a közvéleményt meghamisítani, nem tartozhatnék a kenyérkeresetek közé. Az ámítást nem volna szabad kétszer megfizettetni. Nálunk azonban az igazmondó lett az ámító, mert „elérhetlen vágyakat kelt.“ Azonban a ki minden tavasszal, midőn a „májusi fa zöldül“ legelni viszi nemzetét, s elérhetlen reménységeket fest a heverő tanya puszta falára, az aranyszájú szt. János. Budapesten, a kávéházak kerek asztalánál üldögélnek a nemzet korán megvénült bölcsei, s ott csinálgatják a közvéleményt, az adóviselési képességről és az ehet kivántató uj termést ők alkotják meg. Ha egy kis, */4 órás harmat esőnk volt, ilyen forma tudósítást olvashatunk: megeredtek az egek csatornái, 2 óráig tartó, áldáshozó bő eső esett! Épen a választások közeledtek, s az uj párt közvéleménye gyuratott. A kézimunka emberei aratni készültek sőt el is mentek. A kik ráértek itthon maradni, azoknak ama kerek asztal körül munkálkodó urak, komolyan meghagyták, hogy dolgozzanak és ne politizáljanak a malom alatt! Mert itt van az aratás ! — Értvén alatta: aratás nekem, aratás nekünk, s végre aratás ismét mi nekünk. — Aratás pedig „általad“ „áltatok“, s ismét „általatok. — Épen mint Arany János bírója a fülemüle fütyről, úgy ítélnek ők a jogok és kötelességek felől, így azután hasztalan beszéltünk nekik , hogy olyan ország is van, ahol mindig akkor és addig esik az eső, amikor és ameddig kell, mégis tönkre megy az atyáskodó kormányzat nyűgei alatt. Kinevettek bennünket, amidőn Ceylonra hivatkoztunk. Azóta náluk is olvastunk róla. De íme megjött a termés nálunk is. — Ma már lehet róla beszélnünk. — Tekintsünk körül, Szeged hires burgonyatermő hely. A mi burgonyánk későn kelt, s hideg földben szárat hajtott, de gumó nem nőtt alatta. Rozsunk rövid kalászokat hozott, árpánk, búzánk ritka szemüt, üreset s fehér magot. Kukoriczánkon csövek nőttek, hanem a szemek nem akarnak mutatkozni. Az egész eredmény: nagy burgonya és kukoriczaszár, kevés szalma. Az adó csak kevéssel emelkedett. Tavai épen elviselhetlen volt. A neki fanyalodott nép, a mely a provisorium alatt gazdagabb lévén, nem akarta az 7,-nyi adót fizetni, ma a három annyit erővel le akarja róni, piaczra hozza mindenét. De semminek nincs ára. Dinnye és gyümölcs, ha a termő helyeket járjuk nem oly bőven van, mint a piaczon. Mint hogy azonban nincs pénz, igy a piaczra dobott áruk majd nem ingyen adatnak. 150 dinnye 1 frt; ha silányabb, nem kell sehogy. 3—4 mértföldnyire fekvő külső határunkba trágyának nem viheti vissza a termesztő, lehánja valamely gödörbe, s ott hagyja az éhség dög vészének. Két kosár alma 10 krajczár, igaz, hogy silány. De a jónak sincs ára. 2 itcze szilva 1 krajczár volt. A szeszégető készületek tönkre mentek az áldásos közgazdászat befolyása alatt. Állataink megfogytak, nincs gazdaságunknak termelési ága. Semmit nem tudunk értékesíteni, semmit nem bírunk kitartani, vagy felétetni. — A gazdag ember okos és becsületes ember. — A szegény ember czudar és buta kell, hogy legyen. — Ezt nem én mondom. Francziaország a sárga szilvából is milliókat csinál, aszalt gyümölcseiből nagy bevétele van. — A gazdag ország okos és becsületes, a szegény ország czudar és buta. — A fényűzés és rongy látható már egy tanyán. Nincs vámhatárunk, amely visszaadja pénzünket s feltartóztassa a divatkórt. Mindezeken társulati uton akarnak segíteni. A tél közéig. Meghívjuk a kerek asztal bölcseit, adjanak most jó tanácsot, s vegyenek részt a galyibák lakomáiban. Az időjárást miért nem registrálják tovább ? hisz újra kellene szántani jövőre. Az eső még folyvást keltene, mert a szegény ember elpazarolta — adóra — az igavonó jószágot. Enni való magja nincs. A pusztuló ország népe csüggeteg lészen, s a megadás politikája az uj fegyveradó nélkül is elszaporitja a nyulfiakat. — A káposztát nem ezek eszik meg, de egy idáig ismeretlen élősdi féreg rágja el. Ugyanaz, amely elvitte repcze pénzünket. Repczét nem találva, káposztánknak esett. A pénz drága, fölverte árát a legfőbb hitelező, az állam. — A pénz a fényűzésre mégis pazaroltatik, mert a legfőbb fényűző az állam. Az országgyűlés összeül, a népek összedugják fejőket a malom alatt. — A farkas kullog a nyáj körül. Bizony jobb volna sok honatyára nézve, ha haza jönne földjét trágyázni, és szántani. A többit megírhatjuk jövőre. Bakay Nándor: Az utolsó franczia plebiscite története. Előadva a 7.500,000 igennel szavasók egyike által. Erckmann-Chatriant 61. Francziából fordította, de Gerando Antonina. (Folytatás.) Egyszer mégis nagy haragban voltak e jámbor emberek, nem Grédelre haragudtak, sem reám de vezéreikre. Épen nagyon hideg volt, a landwehrek a kemencze körül ültek, kün havazni kezdett, s amint nem volt egyébre gondjuk, csakhogy jól egyenek és igyanak, hirtelen megszólalt a tombita. Parancs érkezett, hogy mindent azonnal felszedjenek és Orleans felé induljanak. Akkor kellett volna látni ezen emberek hosszú képét, kiabálni kezdték, hogy ők landwehrek, és őket nem szabad a német tartományokból kivinni. Azt hiszem ha ötven franczia katona mutatkozott volna akkor, azonnal letették volna a fegyvert, és megadták volna magukat, hogy ott maradhassanak. De Flägel kapitány előjött véres orrával és kiáltá. — „Útra!“ Nem volt egyéb hátra mint engedelmeskedni. Mind felállottak csatarendben a malom előtt és aztán Mittelbronn felé indultak mig a falusiak ablakukból nézték őket, s mondták egymásnak: „Mily jó, hogy megszabadulunk !“ Azt hittük, hogy Phalsburgot is ott fogják hagyni, mindenki készített valami eleséget, mit azonnal az ostromlottaknak lehessen vinni. Grédel is elkészítette kosarát. Mindenki sürgött forgott. De miért jött egyszerre ezen parancs, mi történhetett ? Ajtómban álltam, e felett gondolkodva, midőn Marianna hozzánk jött s elmondá nekem halkan: „Nagy győzelmet vívtunk ki, a Metz környékén levő katonák a Loire felé sietnek. — Honnan tudja ezt Marianna? — Egy angoltól, ki hozzánk szállott tegnap este. — És hol történt a csata ? — Várjon csak, Coulmiersnél, Orleans mellett. A németek egészen meg vannak verve. Nem is hallgattam többet, és Györgyhöz futottam, alig várván, hogy azt az angolt lássam és halljam mit mond. Amint beléptem unokatestvéremhez, asztalnál találtam őt az idegen úrral, együtt reggeliztek és jókedvüeknek látszottak. Marianna utánam jött. Itt van unokatestvérem, a volt bíró, mondá György amint megpillantott. Az angol azonnal megfordult. Mintegy 35 éves ember volt, száraz, sovány, görbe orral, élénk barna szemekkel bajusz és szakál nélkül, szűk frakkba szorítva. „ Ahá, mondá kissé orrhangon és összeszoritott fogakkal, az ur biró volt ? — Igenis az voltam. — És megtagadta Bismarck kiáltványát kihirdetni ? — Meg. — Helyes, helyes. Leült és minden magyarázat nélkül, nyolcz vagy tíz kérdést intézett hozzám egymás után, a rablásokról, az adókról, az elvett szekerek és lovakról, a felcsapott ifjakról. Kérdezte mit gondolnak a németekről, megegyezhetnénk-e valaha velük, mit szeretnénk jobban, francziák maradni, vagy pedig semlegesek lenni, mint a helvetiaiak. Mindezen kérdések a fejében voltak és én őszintén feleltem azokra, nem gondolva meg, hogy különös az embert így kérdőre vonni. György mosolygott, és mikor vége volt; „Nos mylord, mondá, most már van miből czikket megírni.“ Az angol nevetett. Igen, most könnyű lesz, felesé. Pár pohár bort ittunk együtt,melyet György valami rejtekhelyből hozott elő. Ez a bor felséges, mondá az angol, a poroszok mégsem vettek el mindent ? — Nem kaptak meg mindent, van egy-egy rejtekhelyünk. Külföld. A herczegovinai lázadók kiáltványa jelent meg tegnapelőtt a felkelők vezéreinek aláírásával a következő szövegben: „A ki a török barátsággal nem saját szemével ismerkedett meg, a ki nem saját szemével látta a keresztény lakosság nyomorát és kínjait Törökországban, az távolról sem alkothat fogalmat magának arról, mi a rája? Néma teremtés, mely az állatokon alul áll, vagy olyan fajta ember, aki örök rabszolgaságra ítéltetett és azon átokkal jött a világra, hogy rája legyen. Ez a nép kétségkívül nem egyéb, mint egyik ága a nagy és számos ős-szláv népnek, de legszerencsétlenebb ága a szerb-bolgár, mely felvilágosodott századunk gyalázatára folyton ily nyomorúságban tengődik, mig a testvérnépek virágoznak s e részben már fényes fejlődésre tettek szert. Sajátságos és iszonyú a fekete végzet, mely a szerb nép e részét oly keményen üldözi. És ép oly kérlelhetlen a rideg sors is, mert még a vérre és vallásra rokon népek is elfordulnak a megbélyegzett rájától, ahelyett, hogy segítő, mentő kezet nyújtanának neki, míg más,idegen nemzeteknek segítséget és védelmet kínálnak. (Oroszország van itt értve.) Azt lehetne mondani, hogy panaszaink és jajkiáltásaink nem hatnak szerencsés testvéreink füléhez, hogy nem ismerik az ínséget, amelyben elveszünk, ez okból nem törődnek velünk. „De erről már sokat mondottak, köteteket írtak szenvedéseinkről és szivünk vére gazdagon folyt- Önmagára utalva a rája most elhatározta, hogy fölszabadításáért az utolsó emberig síkra száll vagy az utolsó emberig elvész. Azért mi a küzdő nép alulírott vezérei mindenek előtt a török földön élő azon összes testvéreinkhez intézzük fölhívásunkat, a kik, mint mi, elviselhetlen rabszolgaságban görnyednek, hogy keljenek föl s fegyveresen hozzánk csatlakozzanak s érjük el azt, a mit az isten és a hősiesség nekünk rendelt. Bizony jobb mindnyájunknak meghalni, mint úgy élni amint eddig élnünk kellett. Kérjük Szerbiát és Montenegrót, hogy támogatásukban részesítsenek. Amit értünk tesznek, azt magukért teszik és jövendőjökért. Kérjük továbbá a többi szlávokat, mindnyájukat és mindenütt, akárhol élnek, segítsenek bennünket, hogy elérhessük, hogy nemsokára azt lehessen mondani: Volt egyszer török rája. „Általában kérünk segítséget mindenkitől a vallás és a nemzetiség különbsége nélkül, mindenkitől, aki becsületes ember, aki a szabadságot becsüli és a jogot tiszteli. Azon reményben, hogy kéréseink nem hasztalanul hangzanak el a nagy világban, a becsületes emberek elegendő segítséggel látnak el bennünket, várjuk a mielőbbi segélyt a véres csatamezőn. Herczegovinában 1875. júl. 31 (19.) A ráják felszabadításának központi bizottsága nevében. Sofronie Spremo, a zavalai zárda igumene, Diordje Radulovics Mostarból, Vucko Vuketics, Dzoko Djurtovics a trebinjei hegységből, Gutics Mihály, Tozipko Grubacsics Nevesinjéből, Mujo Brstina, a stolaczi kerületből.“ A három északi hatalom „jó tanácsa“, melyet a portának a herczegovinai ügyben közmegállapodás szerint adott, — eddig sok találgatásra adott okot, most azonban meg van fejtve a titok s mint mai számunk táviratai közt olvasható, a jó tanács abban áll, hogy a három északi hatalom bosniai konzulai a felkelés színhelyére küldessenek azon megbízással, miszerint értessék meg közvetlenül és határozottan magukkal a felkelőkkel, hogy a külhatalmaktól semmi szin alatt segélyt, támogatást ne várjanak s hogy e szerint legtanácsosabb, ha leteszik a fegyvert s visszatérnek békés foglalkozásaikhoz egy speciális bizottságra bízván sérelmeiknek gyors, gyökeres és méltányos orvoslását. A porta mint tudjuk, ez ajánlatot elfogadta s a maga részéről legott ki is nevezte Server basát kormánybiztosul. Kérdés azonban, boldogulhatnak-e ily könnyen a nagyhatalmak a felkelőkkel ? A felkelés színhelyéről érkező hírek szerint f. hó 20-án napkelte felé egy jelentékeny csoport zubriai, kik harcziasságban az összes felkelők közülj a legkiválóbbak, támadást intézett Cicero nevű török község ellen. Sikerült nekik először is elvenni a törököktől vagy 180 darab marhát s azokat biztosságba helyezni. Egyúttal 150 felkelő Duze kolostorból .Veluja felé vonulókig 40 felkelő a kolostor eshető védelmére visszamaradt. A törökök rendes nizamok és felfegyverzett bennlakók, mintegy 1400 főnyi erősek, előbb úgy tettek, mintha ki akarnának a harcz elől térni. Voltakép azonban be akarták a fölkelőket keríteni. Ez utóbbiak azonban rögtön belátván a török cselt, elhelyezkedtek kitünőleg fedezett állásaikban s a törökökre hagyták az általuk csakugyan megkezdett támadást. Több órai határozott ellenállás után a fölkelők eddigi állásaikban a török tulhatalom által veszélyeztetve látták magukat. Most meglehetős ügyességgel némi állásváltoztatást hajtottak végre, átmenvén egy a vidéket uraló magaslatra s onnét heves, nemcsak fegyverrel vívott hat órai harcz után a törököket visszavonulásra kényszeriték. A felkelőknek ez ütközetben három vezetőjük veszett el, u. m. Niko Nacsih, Vuko Bogdanovics, és Kerszo Bokelacs. A törököknek 15 hallottjuk s sok sebesültjük volt. Este felé a felkelők újra visszatértek duzei táborhelyükre. Ugyan 20-án egy kisebb felkelő csoport egy rá nézve nem előnytelen csatát vívott Bieleknél. A további csatározásokról eme legújabb távirati tudósítások érkeztek Raguzából: Elekbe 22-én egy második török gőzös is megérkezett, csapatok vannak e rajt, vagy csak élelem, nem lehet tudni. A felkelők tudósításai Gacko körül több védmű elvételét jelentik. Ugyane forrás szerint a felkelők elfoglalták a Krstac erődöt, mely három útvonal csomópontja. A felkelők részéről érkező tudósítások szerint 21-én heves harczok voltak Gacko és Niksics közt, melyekben a felkelők nehány védmüvet s több szorosbeli erősítést bevettek. Hírlik, hogy a Klekben kikötött török csapatok Stolaczot kerülő utakon, viszonylag csekély veszteséggel elérték. — Trebinjében hat nap alatt a sa s a kenyér elfogy. Hús elég van. — Jelentékeny csapatoknak Klek felé elküldése folytán a felkelők ostromló csapata Trebinje körül igen meggyöngült. A Duze kolostor, mely fő pontja a Trebinjéből Ragusába vezető útnak, tegnapelőtt a harcz kezdete előtt, csak 198 fölkelő által volt megszállva, kik közül 150 ember a volujezi csatában küzdött. Nem igen érthető, a török túlhatalom mért nem használta fel ez alkalmat az erőd elvételére. A tegnap érkezett erősítés a kolostor védőinek számát újra 300-ra emelte, de ügyes vezetés s gyors és erélyes kirohanás mellett a török csapatoknak sikerülhetne az ostromlás megszüntetését kivívni. A szerb kabinetválság ez ideig még nincs elintézve illetőleg megszüntetve, nem telik el azonban kétszeri huszonnégy óra sem . Szerbiának meglesz új minisztériuma, mely azonban a jelenlegi hangulatból következtetve csak az esetben számíthat egy belgrádi levél szerint hosszabb életre, ha harczias szellemű és a török elleni actionak barátja és pártolója lesz. A levegő is tele van ott a törökök elleni harczczal, aminek fényes bizonyságául szolgál azon körülmény, hogy conservativeknek ismert tehetős egyének a törökök ellen küldendő csapatszervezéssel foglalkoznak. A minisztériumot illetőleg egy coalitionális minisztérium fogadtatnék a legtöbb sympathiával; kérdés azonban, sikerül-e ilyent létrehozni, mivel a conservativ párthoz tartozó kiváló egyénségek Riszticscsel, annál kevésbbé Grujicscsal egy kabinetben nem óhajtnak ülni. Risztics Jánost még inkább szeretik a mérsékeltebbek is, mint Grujics Jevremet, kit határozottan kommunistikus elveket vallónak tartanak, kivált mióta köztudomásra jutott, hogy minisztertársakul Jovanovics Vladimírt és Kaljevics Lyubomirt óhajtja, kiknek egyikét még Újvidékről a Karagyorgyevics-perből, másikát pedig a Csumics-féle kabinetből, melynek rosz szellemévé vált, ismerjük. Risztics jelöltsége azonban bátran állíthatjuk, e pillanatban általánosan népszerű. Oly diplomatának van ott elismerve, kinek van esze, tapintata és kellő mérséklete, a mellett oly egyén, ki nemcsak a szív, hanem az ész és értelem politikájának embere. Belgrádban tegnap azon hír terjedt el, hogy az albániai basa meggyilkoltatott Ellenparancsot kaptak, ami nekünk részjelnek látszott. György, ki angol barátját épen Sarreburgig kisérte, bejött hozzánk és gondolkodva ült a kályha mellé. Soha sem tetszett nekem butábbnak, kérdeztem tőle, hogy rész hírt hallott-e ? — Nem, felesé, nem tudok semmit. De hisz világos, hogy a metzi német sereg elég korán érkezett, miszerint a coulmiersi győzelem után megakadályoztassa a mieinket, hogy Párisig eljussanak. Haragja kitört a tehetség nélküli vezérek ellen, kik hazájukat elárulták, valamely nyomorult uralkodó család előnyére. „Még egy két hét, és meg voltunk mentve, kiáltá!“ Az asztalra csapott és szemei könnyel voltak tele. Többé nem uralkodhatott magán, egyszerre felkelt és gyorsan hazament. November vége felé volt, mindig hidegebb és hidegebb lett, a fák tele voltak zúzmarával. Sok dolgunk volt a faluban , nemcsak fánkat kellett vágni, de még a landwehrekét is. Offran atyát küldtem magam helyett, de ez is egy költséggel több volt, s már közeledett az idő, amikor minden pénzünknek végére jártunk. A landwehrek, kiknek távozását oly nagy örömmel láttuk, természetesen nem kíméltek többé bennünket. Vezetőik szigorú parancsai nélkül talán meg is fojtottak volna. Valahányszor rész hírt hozhattak nekünk, szaladva jöttek, nagyokat nevettek, s puskaagyaikat a földhöz verték. „Ismét vereség, kiálták. Orléanst oda kell a francziáknak hagyni, Champignyt is, jól megy a mi dolgunk! Nagyon jól! Nos az a leves készen van-e? Semmi sem ád több étvágyat mint a jó hírek! — Hallgassanak már nyomorultak, kiábá nekik Grédel, egy szót sem hiszünk hazugságaikból.“ De ők nevetve mondák: „Nincs semmi szükségünk arra, hogy elhigyje, hogy ha egyszer majd magát a zsákba tettük, akkor benne lesz. Jaj aztán ha mocczani mer, a falhoz vágjuk mint egy vén macskát, melytől meg akar az ember szabadulni. Ahá ! ugyan jó ízűn nevetett, mikor elmentünk !.... De — Ohó, értem már! György is kérdéseket kezdett intézni az angolhoz, de ez nem felelt oly hamar mint mi. Mindig meggondolta, rainekelőtt igent vagy nemet mondott. Nem tőle tudta meg György a legújabb híreket, de egy csomó újságból, melyet az angol este az asztalon hagyott, angol lapok voltak, melyeket György egész éjfélig olvasott. Utazásaiban megtanult volt angolul. A coulmiersi győzelmen kívül még egyebet is tudott meg ezen lapokból, mint egy sereg szervezését Francziaország északi részében, Faidherbe tábornok alatt, a németek előnyomulását Dijon felé ; Gambetta szép tiltakozását azok ellen, kik szerencsétlenségeinkért nem a vezéreket, de a sereget vádolták, és különösen Gortsakoff nyilatkozatát, melyben kimondta, hogy az orosz cár nem ismeri többé el azon szerződést, melynél fogva csak bizonyos számú nagy hajót tarthatott a fekete tengeren. Az angol veres keresztekkel jegyezte volt meg ezen czikkeket. György később megmondá nekem, hogy ezen keresztek azt jelentették: fontos kérdés. Az utas lova az istállóban pihent, együtt néztük meg, igen szép gyorslábú állat volt. Ezen részleteket azért mondom el, mert azóta sokszor láttunk még angol urakat és asszonyságokat, kik épen ugyanazon kérdéseket intézték hozzánk és igen kiváncsiaknak látszottak. Vagy czikkek számára gyűjtötték ezen adatokat, vagy csak tudvágyból. György azt állította, hogy az angol czikkírók néha száz mértföldnyire is elmennek, hogy biztos híreket írhassanak oly dolgokról, melyeket maguk láttak és tapasztaltak. Igen lelkiismeretesen végzik kötelességüket és hogy ha álhíreket közölnének, azt úgy néznék, mintha polgártársaikat meglopnák, különben az által minden tekintélyöket elvesztenék az országban. — Bárcsak nálunk is csupán ily újságírók lennének! Azt hittük mind, hogy megszabadultunk a landwehrektől, midőn egyszerre csak visszajöttek, s a felkelés az albán hegyekben is kitört. — Bolgárországban is erős a forongás s a gazdagabb családok oda hagyják az országot. Táviratok: Bécs, aug. 24. A félhivatalos „Polit. Corr.“ ma tüzetes tudósítást hoz a Nerczegovinában és Bosniában lefolyt eseményekről; szerinte a felkelőknek mára tervezett rohama Trebinje ellen Cettinjéből nyert utasítás következtében egyelőre elmaradt. — Kleckben tegnapelőtt ismét két zászlóalj rendes török katonaság szállt partra Nedjib basa vezetése alatt.— Bosniából számtalan család összes vagyonával osztrák területre menekül. Belgrád, aug. 24. Zukics a szerb kormány bécsi diplomatiai ügynöke ma ide hivatott. Bécs, aug. 24. A „Polit. Corr.“ a „Times“nek Angliának a herczegovinai kérdéssel szemben elfoglalt állását illetőleg tett közelebbi nyilatkozatáról szólván konstatálja, hogy a britt kormány közeledik Konstantinápolyban a három északi hatalom által elfoglalt állásponthoz, és kiemeli, hogy nem tehető fel Angliáról, mint itt-ott rebesgették, hogy olyasmit ajánljon a portának ama hatalmakkal szemben, amire azok Stambulban tett barátságos ajánlataik mellett távolról sem gondoltak. Berlin, aug. 24. A „Kreuz Ztt.“ alaptalannak jelenti ki a lapoknak azon újságolását, hogy a jövő évi német birodalmi hadibudget jelentékeny emelkedést fog feltüntetni. München, aug. 24. Vilmos császár meghívására, Gizella herczegasszony férje Lipót bajor herczeg jelen lesz a Berlinben folyó évi szeptember hóban tartandó nagyobb testőrségi csapat hadgyakorlatain. Athen, aug. 24. A kamara tegnap nyittatott meg. A trónbeszéd Görögország viszonyát a külhatalmakhoz jónak mondja, hűséges és az alkotmányos után haladást ajánlja, hangsúlyozván egyszersmind, hogy minden polgárnak katonai oktatásban kell részesülnie, végül ígéri, hogy a király e többség kebeléből fogja meghívni az új kormányt. Bécs, august. 24. Hitelrészvény 213.30 — Angol-osztrák 96.40. — Galicziai 219.75 — Lombard 93.50. — Államvasut 268.— — Tramway 108.50. — Rente 69.90 Hitel sorsjegy 163.50. — 1860. 111.75 — Napoleon d’or 8.94------ 1864. 136 50 Arany 5.28— — Ezüst 101.60 — Frankfurt 52.8 — London 111.80. —Porosz pénzutalvány 54.40—, — Unio-Bank 89.70. — Török-sorsjegy 48.30. Ált. épitőbank 11.75 — Angol építőbank 19.75. Magyar földhitel —.— Bécs, august. 24. M. földteherm. kötv. 81.— Magy. vas. kölcsön 100.— —Salgó-Tarján —.— Anglo-Magyar 9.50 — Magy. hitel 205.50 — Frankó-magyar bank 52.—. Magyar záloglevél 86.80 — Alföld 120.—. Erdély —.— Magy. éjszak-kel. vas. 113.—. — Magy. kel. vas. 44.50 — Ker.vasuti elsőb. kötv. 66.—. — Magy. sorsjegy 77.75. — Tiszai vasút 185.60 Magy. földhitel 59.50 Municipal-bank 21.—. A hivatalos lapból. Kitüntetés: Plancher L. G. volt moszkvai főkonsulátusi igazgató a 3. oszt. vaskoronarendet nyerte. A pozsonyi ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Kochanovszky Pál ur volt gyakorló ügyvéd Galgóczon, királyi közjegyzőnek Vágujhelyen kineveztetvén, ezen oknál fogva a kamara ügyvédi lajstromából kitöröltetett. A rhoniczi alsó magyarországi királyi, valamint kincstári és társulati vasgyárak fogyasztási egyletének alapszabályait továbbá a „nagybecskereki takarék és előlegegylet“-ből alakult „nagybecskereki takarék- és előlegegylet mint részvénytársaság“ alapszabályai a törvényes bemutatási záradékkal láttattak el. Újdonságok. A keleti akadémiának az 1875/6 iskolai évben felveendő növendékei számára pályázat nyittatik. — Azon tanulóknak, kik a cs. és kir. keleti akadémiába fölvételért akarnak pályázni, erre vonatkozó kérvényüket a cs. és kir. külügyminisztériumhoz kell intézniök, s legfölebb f. é. September utolsó napjáig benyujtaniok. A pályázóknak bizonyítékok gyanánt kérvényükhöz kell csatolniok: 1) születési kimutatást, 2) beoltási bizonyítványt, 3) egészségi bizonyítványt, 4) az összes bizonyítványokat jó sikerrel bevégzett gymnasiumi tanulmányokról az érettségi bizonyítványt is ideértve, 5) netaláni bizonyítványokat az idegen nyelvek, név szerint a franczia nyelv megtanulásáról; a kiszabott írásbeli felvételi vizsgálatra, mely a cs. és kir. keleti akadémi épületében (Jakobergasse 3. sz.) tartatik meg csupán azon pályázók bocsáttatnak, kik a fölebb kijelölt bizonyítékokat kellőleg benyújtották. A nevezett vizsgálat tárgyai a következők: a) az osztrák-magyar monarchia államtörténelme; b) fordítás latinból németre; c) fordítás francziából nénémetre; d) fordítás németből francziára. Mindegyik növendéknek évenkint élelmezésért és oktatásért 800 osztrák értékű forintnyi összeget kell mások fognak jönni helyünkbe. Egykor még sajnálni fogja Grédel kisasszony, hogy nem mi leszünk házánál. „Jaj ha csak a jó landwehrek lennének itt, fogja mondani! de késő lesz !“ Nagyon nagy hó volt, s még folytonosan havazott. Sokszor éjfélkor, vagy egy két órakor éjfél után nagy lövöldözések hallatszottak, s az utczákon kiabálták „Kirontás!... kirontás !...“ S azon kevés lakók, kiknek még voltak nehány szarvas marhái, kénytelenek voltak az uj biró, Placiard rendelete folytán azokat messze a mezőkre kikergetni, nehogy a francziák az istállókban találják, ha netalán falunkig jöhetnek. Ah, az az alávaló Placiard, a császárság ezen híres oszlopa ugyan elég borzasztóságot követett el, s mindent megtett, hogy a poroszok szeretetét megnyerje. S ha az ember elgondolja, hogy az ilyen gazemberek csendesen végzik be életüket! XII. November vége felé valami igen különös történt velünk, mit el kell beszélnem. A hideg beállta óta landnereink az ágyuk mögé a dombon, földből kis kunyhó formákat készítettek, melyeknek nyílása délfelé volt, az északi széltől megóvottan. Azokban jó tüzeket raktak és minden órában felváltották az őröket. Nagy láda meleg öltözeteket is kaptak volt hazulról, takarókat, köpenyeket, szőr ingeket és harisnyát; ezeket úgy nevezték: „a szeretet ajándékai“ — Floegel kapitány osztotta ezeket ki, tetszése szerint emberei közt. Egy éjjel, mikor a nálunk lakó landwehreknek őrt kellő államok, tudván, hogy csak másnap jönnek vissza, lementem a kertbe, hogy a hátulsó ajtót jól bezárjam. A hold már nem világított, de a hó fehéren ragyogott, s a fák fekete árnyakként emelkedtek fel fölötte. Amint épen be akartam húzni az ajtót, mit látok a gyümölcsösben a nagy körtefa alatt, egy embert..........egy turcót veres sapkájával, kék dolmányával, övével és nagy gombos bőrharisnyáival. Félig előre hajolva fülelt, puskáját a földre támasztotta, szemei villogtak mint a macska szemei,