Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-17 / 141. szám
IX. évfolyam, Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. NyI Ittér: Öt hasábos sor 80 krajczár. 141. szám. Péntek, 1875. szeptember 17. Szerkesztői Iroda: megyeháztép 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak kármentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, XV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési.feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR DJSÍG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra.....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, szeptember 16. A felirati vitának második napja is véget ért. Polit volt az első szónok, kinek beszéde egészen elütött — úgy hangjára, mint tartalmára — azon javaslattól, melynek védelmére kelt. Míg a Miletics és szónok által benyújtott javaslat méltó megütközést keltett, addig Polit beszédét szívesen hallgatta a ház. Sennyey Pál báró mai beszéde — bár szabatosan és szépen szólott ma is, mint mindig — nem bir fontossággal. Elfogadta a többség válaszfelirati javaslatát s jelezte a törvényhozói működést, melyre a jobboldali ellenzék a legközelebb előterjesztendő költségvetés tárgyalásánál készül. A mai ülés legkomikusabb alakja kétségkívül Móricz Pál volt. Azt hitte, fontos szerepre van hivatva s kompromittálta magát rettenetesen. Amit a polgári házasság kérdésében összevissza beszélt, az valóban ritka példánya egy zavaros fő sületlenségeinek. Lehet a polgári házasság ellen és mellett felhozni érveket és hallottunk is már eleget, de azok az okoskodások, melyekkel ma Móricz Pál előállott, annyira magukon viselik a szűklátkörűség bélyegét, hogy lehetetlen, miszerint saját pártja ne iparkodjék magáraÁ elhárítani a solidaritást. Íme, mutatványul ide iktatunk néhány passust Móricz Pál úr beszédéből, hogy lássa az olvasó, mily indokai vannak a polgári házasság behozatala ellen. »Magyarországon a nép valláskülönbség nélkül meg van szokva az egybekelés cselekményében egy ünnepélyes szertartást látni, a templom a legtiszteltebb legtöbb hely, a legfényesebb helyiség. Az egyházi lelkészek a legtiszteltebb egyéniségek rendesen külső és belső tulajdonságaiknál, polgári állásaiknál fogva s hasonlítsuk össze a templommal a némely kisebb falvakban létező túl szerény községi házakat, a néhol írni sem tudó falusi bírókat a lelkészek egyéniségével és egy tekintetre meg kell győződnünk, hogy a kötelező polgári házasság behozatalában a nép igen nagy része ezen ünnepélyes cselekmény profanálását látná. (Ellenmondások.) Ezeken kívül a polgári házasságnak kötelezőig, sőt még facultative való behozatala is mélyen belenyúl a római katholikusok egyházi ügyeibe. (Mozgás) pedig Magyarország 8 millió katholikus polgárának hitágazatait könnyelmű kezekkel érinteni s felzavarni annyi polgárnak nyugalmát nem volna czélszerü.“ így okoskodik Móritz Pál ur. Kíváncsian várjuk, a „Pesti Napló“ ma megjelent esti lapja már jelezi, mint fogja a kormány tudomására hozni a háznak, miszerint a Móricz Pál által elfoglalt álláspont nem övé. Azok után, amik e tárgyban eddig a házban történtek, teljes lehetetlenségnek tartjuk, hogy Móricz Pál ma a kormány szándékait tolmácsolta volna, s az egész felszólalást nem tartjuk egyébnek, mint ügyetlenségnek a fontos szerepre áhítozó, de ahoz semmi képességgel nem biró Móricz Pál részéről. A függetlenségi párt részéről ma szólottak Helfy Ignácz, Hegyessy Márton és Madarász Jenő. Helfy Ignácz beszédének két legfényesebb pontját képezte, midőn a vámügyi tárgyalásokról szólott s midőn a választások eredményében nem látja a közvélemény hűséges kifejezését. Tökéletesen igaza van szólónak, hogy midőn az imént elmúlt választásoknál a Tisza- Wenkheim kabinet híveire adták szavazatukat a választók, ezek legnagyobb része azt hitte, hogy baloldaliakra szavaz. A baloldal jutott kormányra, tehát támogatni kell. Ez volt sok helyütt a jelszó, ahol a fusió természete iránt félre voltak vezetve az emberek s akik nem tudták, hogy a Tiszapártiak elveik árán jutottak a hatalomra. Helyesen mondta Helfy, hogy tessék a választások előtt feltenni a kérdést ekkép : mi kell, közös ügy-e vagy Magyarország önállósága és függetlensége, s majd meg fogják látni, hova szavaz Magyarország választópolgárainak többsége. Amiket szóló a vámügyi tárgyalásokról felhozott, azok igazán megbotránkoztatók. E lapok hasábjain volt alkalmunk már e tárgyban felszólalni s olvasóinknak figyelmébe ajánljuk Helfy beszédének ide vonatkozó részét. A „Pesti Napló“ egyik czikkezője, már az, amelyik nem a lap élén, hanem a belső hasábokon írja cicerós ostobaságait, jó lesz ha a lap szerkesztőségéből beáll valamelyik elemi iskolához olvasni tanulni, s ekkor meg fogja érteni a függetlenségi párt válaszfeliratának logikáját is, melyet hogy most nem ért meg, az, az ő olvasóinak baja. Azt írja ugyanis a „Pesti Napló“ mai számában, bírálva a válaszfeliratot, hogy abban „komikus logikai botlás van.“ Miután — úgymond — a felirati javaslat azt bizonyította be, hogy a közjogi kiegyezés tette tönkre az országot, reátér a belügyekre, s azt állítja, hogy a kormány rósz és pazar gazdálkodása sodorta az országot végromlásba. „Ha csakugyan magunk tettük tönkre magunkat, — végzi sorait — mire való folyton a kiegyezést bajaink kutforrásának nevezni ? És minő jogosultsága van akkor a szélsőbal egész álláspontjának, minden aspiratiójának ? A pártra magára bízzuk e feltűnő ellemondás megmagyarázását, constatáltuk azt, hogy felirata faluban jár*. E czikkező dominus, el sem olvasta a feliratot — vagy ha elolvasta, azt sem tudja mi van benne. Hanem most az egyszer mégis megmagyarázzuk neki a „komikus botlást“, melyet ezúttal a „Pesti Napló“ czikkezője játszott el a közönség előtt — táltos tudatlanságával, s tájékozatlanságával. Nem szükség sokat okoskodni: szóról szóra idézzük azon passust, melyen a „Pesti Napló“ czikkezőjének logikája törte ki a nyakát. — íme így szól: „Igenis felséges ur! mi élénken érezzük és fájdalommal látjuk hazánknak romlását s azt elsősorban az 1867. évben létrejött államrendezésnek, továbbá az ország kormányán egymást azóta felváltott miniszterek részkormányzásának és gazdálkodásának tulajdonítjuk.“ E nehány sor a tétel, ami utána következik, magyarázata s bizonyítéka ennek. Elsősorban az 1867-ki államrendezés a főok, másod sorban a részkormányzat és gazdálkodás — ezt mondja a válaszfelirat s bizonyítja terjedelmesebben is. Hol itt az ellenmondás s a faláb? Ott a agyában. „Pesti Napló“ czikkezőjének értelmetlen _____ A debreczeni függetlenségi pártnak a megalakulási előmunkálatok teljesítése végett kiküldött bizottsága a teendők feletti eszmecsere végett folyó hó 19-kén, vasárnap délután 3 órakor rövid értekezletet tart a „Debreczen“ szerkesztőségi helyiségében. Móricz Pál mai beszédéről ezeket jegyzi meg a „P. Napló“: Móricz beszéde nagy zavarba hozta a kormányt és a szabadelvű pártot. Móricz, mint a kormány szándéklatainak magyarázója lépett fel, s pompásan megmagyarázta, hogy sem senki, sem a kormánynak nem kell a kötelező polgári házasság. E magyarázat, s annak módja átalános megütközést keltett, s a miniszterek nagyon resignáló szomorú arczczal néztek Móriczra, ki tovább is magyarázta a kormány szándéklatait. Voltak a házban olyanok is, kik reá emlékeztek, hogy a kötelező polgári házasságot Deák Ferencz ajánlotta, az egész ház e mellett nyilatkozott, s a baloldal, melynek vezére Tisza Kálmán, s kiváló tagja Móricz Pál volt, azt adatta utasításul az egyházjogi bizottságnak, hogy a Deák Ferencz által kifejtett alapelveket tartsa szem előtt. Sokan nagy érdeklődéssel néztek Móricz beszéde alatt Széll Kálmánra, Trefortra és Tisza Kálmánra. Remélik, hogy a kormány meg fogja czáfolni Móriczot. Egyik minisztériumunkban, melynek közp. kiadásait évenkint 35,000 frttal akarják lejebb szállítani, a hivatalnoki személyzet reduktióját a jövő év január havától kezdve, mint a „L. C.“ írja, akként szándékoznak keresztülvinni, hogy mindazon hivatalnokokat, kiknek szolgálati ideje az öt évet még el nem érte elbocsátják , mert ezek három havi fizetéssel végkielégithetők. Ezen intézkedés azonban csak az alsóbb hivatalnokokat fogja érni, mert a magasabb rangú hivatalnokok 5 évnél hosszabb szolgálati időt képesek kimutatni. Csemeghi államtitkár, mint a „K. Népe“ biztos forrásból értesül, beadta lemondását. Indoka abban keresendő, hogy Szilágyi Dezső Csemeghi határozott kérelme ellenére a jogügyi bizottság tagjává választatott _________ tanul fogja elfordítani azon örvénytől, melyben elődei a magyar nemzetet csak egy hajszál hijja, hogy be nem buggantották; mint alud,melyet ráspolyos alkatú ínye ingerel a csipkedésre, s bármi kerüljön elébe, azt foszlányokra szaggatja. Ő is minden collegáját, ki a sola salvifika fidesz immorálisnak tartja s nem mindenben esküszik a mester szavára, gágogva csipkedi: „Ellenőr“ öltönyében, hol „Figaró“-t, hol „Charivari“-t játszik, vagy a la Rochefort lámpáskodik. Ő minderről nem tehet s felkiálthat Rousseauval,s hiszem is, hogy néha csendes pillanataiban fel is kiált) 0 mon Dieu pourquoi ainsi m’a tu formé. Különben is ő most mint jól abrakolt lógósa a hazamentő legszabadelvübb tábor vezére hivatalos lapjának szügyébe vágva fejét vickándozik, feléje rúg mindennek, ki hozzá közeledik s őt megsimogatni lehetetlen. Mig ezen állapota tart, collegáinak azt tanácslom, ne polemizáljanak vele, lasset ihn austeben. Hanem tréfán kívül, minden idegessége mellett sem tettem volna fel róla jól tudván, hogy néha szeretettel ragaszkodik hazájához s ezen sokat jelentő czimre „Ellenőrz ő büszke; mondom nem tettem volna fel róla, ha már többé nincs szüksége a kormány ellenőrködésére, hogy a N. H-nak anyagi jobb jövőnket illetőleg existentiákat nagy részben érdeklő külön magyar vámterületre vonatkozó czikkét komoly kritikája tárgyául ne tűzze ki, s hogy azt mint valami haszontalanságok sophisticus alternatívák felállításával igyekezzék nevetségessé s guny tárgyává tenni, mert i. t. „Ellenőr“ ur a külön vámterület egyik nélkülözhetlen postulatuma a czivilizált nemzetek önállóságának. Önálló bank külön vámterület önálló katonaság szentháromság, melyben a mely nemzet nem hiszen, s azt nem imádja, elkárhozik, s a ki azon szentháromság imádóit nevetségessé igyekszik tenni, méltó a gyehenna tüzére. Mi az a külön vámterület ? Két egymással kereskedési érintkezésben levő nemzet közt békés és barátságos utón kötött oly szerződés, melynek értelmében a két szerződő fél népe nyers és ipar terményeivel egymás területére kölcsönös kedvezmények kikötése s megadása mellett léphet át, s viszonyos szükségleteiknek egymás közti kicserélését a szerint eszközük, hogy abból — amennyire lehet — mindkét szerződő félre egyenlő s az osztó igazsággal megegyező haszon háromoljék. Mely nemzet a kölcsönös szerződés által anyagi érdekei szülte viszonyos kedvezményeket a másik irányában kivívni nem képes, annak közvetve tributáriusává válók s ipara is az által anyagi jólléte azon arányban sülyed, melyben a másiké emelkedik. Az ilyen viszás s a szerződő felek egyikére káros álapotot, ostobaság, gyávaság, vagy gonoszság szokta előidézni, s annál fogva a N. H. közgazdasági politikája nem zöld mint a ruta, hanem igen is egészséges midőn először is mint elvi kérdést a külön vámterület kérdésének elintézését vélte szükségesnek. Gubody Sándor, a magyar nyelvet nem értő hivatalnokok akadályt ne képezzenek a magyar nyelv alkalmazására nézve. További emlékeztetéseket a kormány nem fog kibocsátani, hanem egyes felmerülő esetekben arra fog szorítkozni, hogy az e tekintetben kibocsátott és egyedül irányadó rendeletek szigorúan alkalmaztassanak. Budapest, szept. 16. Legközelebb a „Kelet Népe“ 88-dik számában — többek között — ezt olvastam: „Az „Ellenőrinek nagyon kezd meggyűlni a baja minden oldalról stb.“ A „Kelet Népe“ szerkesztője (ne vegye rész néven) nem ismeri az „Ellenőrit, ha azt hiszi, hogy annak meggyűlik a baja. Én őt úgy ismerem, hogy meggyűlik öröme, élvezete. A veszekedés, marakodás az ő lelki tápláléka s politikai hirlapirói pegasusának ablakul szolgál. Ismerni kell az ő természetét — tulajdonkép — lelki betegségét; zaklatott élete folytán meglehetős adag misantropiával saturálva, önmagával meghasonlott s romlott vére hajtja a kötözködésre cynicus csúfolódásra: ha senkiben nem találna gáncsolni valót, mint a szenvedélyes kártyás Strohmannal játszanék, s mint némely pap a szószékben,önmagának készítene ellenvetéseket, hogy legyen mit megczáfolni, kiparódiázni. Ennélfogva az „Ellenőr“, miután többé nincs mit ellenőrizni, mert elhitette magával, hogy az állam gyeplőjét oly gondviselésszerű egyén tartja erős markában, ki azt feltartózhat A közlekedési vállalatokhoz ismét intézett egy rendeletet a közlekedési miniszter a magyar nyelv alkalmazása tárgyában Megelégedéssel constatálja a miniszter, hogy a duna-drávai, magyar éjszakkeleti és magyar nyugati vasutak már teljes érvényre emelték a magyar nyelvet a szolgálat minden ágában, de a többi hazai vasúttársaságok hivatalnokai közül még egy nagy rész éppen nem bírja a magyar nyelvet, nevezetesen az osztrák államvasútnál 61,5%, a déli vasútnál 52%, a tiszai- és arad-temesvári vasútnál 46%, az első erdélyinél 28.8%, az alföldinél 48.5%, a kassa-oderberginél 43.3%, a magyar keletinél 23.3%, az első magyar-galiczia vasútnál 26.í%, a vágvölgyinél 49%, a pécs-barcsinál 5.3%, a mohács pécsinél 12%, s végül a két utóbbi vasút pécsi forgalmi igazgatóságánál 54%; a szolgálati személyzetből sem bírja még a magyar nyelvet az osztrák államvasútnál 53.6%, a déli vasútnál 25%, a tiszai- és arad temesvári vasútnál 6%, az első erdélyinél 23%, az alföldinél 14.3%, a kassa-oderberginél 58%, a magyar keletinél 3%, az első magyar-galicziainál 19%, a vágvölgyinél 45,7%, a pécs-barcsinál 30 °/o, és a pécs-mohácsinál 44,6%. Haladás a magyar nyelv megtanulásában csak az alsóbb fokú hivatalnokoknál és a szolgálati személyzetnél mutatkozik, míg a főbb hivatalnokok kevés kivétellel e tekintetben nem tettek haladást, s így provokálják maguk ellenében a kormány beavatkozását. Sajnálattal constatálja a miniszter, hogy ennélfogva az idegen ajkú régibb erők megtartására irányzott szándéka nagyrészben meghiúsultnak tekinthető, mert alig tehető fel, hogy akik a négy éven át nem tanulták meg, most a véghatáridőig 1876. január 1-jéig magukévá tegyék a magyar nyelvet. A miniszter határozottan kijelenti, hogy a kormány újabb halasztást nem enged, s a miniszter elvárja az igazgatóságoktól, hogy akkor intézkedjenek, miszerint A válaszfelirati vita folytatása ma, daczára annak,hogy abban Helfy, Polit és Sennyei báró is és többen részt vettek, nem igen volt élénk. Polit kezdte meg a vitát, beszélt a tegnapi felirati javaslatoktól egészen eltérő, mérsékelt modorban s a kormányelnökhöz intézett azon felhívása, hogy nyilatkozzék és biztosítsa az országot a benem avatkozás iránt, a déli felkelésre nézve, helyesléssel fogadtatott. A szabadelvű párt ma egyetlen harczosát Móricz Pált állította kürdtérre, az egész mit elhangoztatott szerencsétlenül összevissza zavart szóhalmaznál egyebet nem tartalmazott. A polgári kötelező házasság tárgyában pedig síkra szállva Deák Ferencznek a múlt országgyűlés összeségei a nemzet általi helyeselt eszmék ellenében, határozottan visszatetszést idézett elő. Móricz Pál úr egyébiránt párszor hangsúlyozta, hogy a kormány intenzióit helyesli,mire nézve Helfy találóan jegyezte meg, hogy miután a kormány még szándékait nem nyilvánította, azt véli talán, hogy itt is azon tisztség illeti őt a házban, miként a szabadelvű párt körében. Sennyey báró elég komolyság s tőle megszokott érdekeltséggel beszélt, de bár nagyokat iparkodott is mondani p. o. hogy a közösügyes kiegyezés állami függetlenségünk garantiája, nem elégítette ki ma, a tehetségeihez kötött várakozást. A függetlenségi párt felirata mellett a fiatalabb képviselők közül beszéltek Hegyesy Márton, csinos, rendezett előadással, és nyomatékosan érvelve; és mindjárt Sennyey báró után Madarász Jenő, aki midőn azt mondá beszéde végén, hogy őt a ház tisztelt elnökének — szívig ható 1869-ki nyilatkozata lelkesíti most is, s hivatkozott szavaira ; a ház több oldaláról feszült figyelemmel hallgattatott meg, s Ghyczy Kálmán akkori képviselőnek, hazánk állami önállósága érdekében mondott hazafias szavai most is mély benyomást hagytak maguk után. Helfy Ignácz eleinte tett nyilatkozataira, mikben oly híven jelezte a választásoknál követett jobboldali s balközépi viszásságokat, sokak fészkelődtek; azonban minél tovább és tovább haladott, s minél inkább bonczolta a kereskedelmi miniszternek s a kormánynak a vámkérdésbeni politikáját, tájékozatlanságukat s az asztriaiakkal szemben biztos felütéseiket, annál inkább lekötötte a ház figyelmét: — s annyira érzékeny sebeire talált a kormánynak és pártjának, hogy kényelmetlen helyzetek érzetében még Szontagh Pál somogyi képviselő úr is jónak látta lassan-lassan beleszólni: — mi midőn Helfy beszédét elvégezte alkalmat adott Szontagh Pál úrnak egy oly nyilatkozatra „személyes ügyben“ minőt épen Szontagh Páltól nem vártak s nem is várnak azok, akik a parlamenti élet igaz barátai. II. A képviselőház ülése szeptember 16-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Huszár Imre, Molnár Aladár, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim Béla b., Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Szende Béla. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. A bíráló bizottságok véleményes jelentései alapján Poór Antal Esztergom város képviselője és Antal Gyula Siklós kerületében megválasztott, továbbá Wirkner Lajos, Siskovits Tamás és Krajcsik Ferencz országgyűlési képviselők végleg igazoltattak. Napirenden van a válaszfelirati javaslat folytatólagos tárgyalása. Polit Mihály a mi a parliamenti életet illeti, azt hiszi, hogy Magyarország e tekintetben abnormis helyzetben van, amennyiben az itteni törvényhozó testület nem képviseli a nemzet közérzületét s oly contradictio van a kettő között, melyet alig lehet megfejteni. Csupán az ország történelme ad e talány megfejtésére alapot. A nemzetet régi időkben majdnem kizárólag a magyar nemesség képviselte, s ha Ausztria érintkezésbe lépett Magyarországgal, akkor csak azokhoz fordult, kik az országot a parliamentben képviselték, ezek pedig nem képviselték az összes nemzetet, így van ez a legújabb időkben is. Egy nagy párt dominálja a helyzetet, noha az országban épen azok vannak többségben, kik itt a házban törpe kisebbségben vannak. Szaló az ország jelenlegi bajainak kúlforrását nem egyedül a pénzbajokban, hanem főleg abban keresi, hogy nálunk egy nemzetiség identificálja magát az állammal. (Derültség.) Szóló tudományos meggyőződése az, hogy az állam nem egyéb, mint a területnek és népnek synthesise. A nép mindenkor alkot államot; a terület soha. De a nép csakis mint nemzetiség nyilvánul, mint nemzetiség existál, tehát a nemzetiségben az államalkotó elem benne van, de nem minden nemzetiségben van meg a képesség államot alkotni. Ott, hol ez nincsen meg, ott több nemzetiség találkozik össze s alkot államot. Ennek pedig természetes következménye az, hogy ne egy faj identificálja magát az állammal, hanem hogy minden nemzetiségnek jusson ki a kellő rész és szerep az államéletben. Szóló a nemzetiségi kérdést nem nyelvi, hanem adminisztrationális kérdésnek tekinti, s adminisztrationális szempontból hiszi azt megoldhatni. E czélból azt hiszi, hogy a nemzetiségi törvényt vagy el kell törölni (zajos helyeslések), vagy másikat alkotni. Szaló szerint nem az a kérdés, hogy a szerb, tót, román saját anyanyelvén adhasson be folyamodványt szolgabirájához, hanem az, hogy az administratio úgy rendeztessék be, hogy a község, a megye befejezze az ott lakó nép nemzetiségi jellegét, hogy annak úgyszólván typusa legyen, hogy igy a nemzet minden polgára otthon érezze magát, hogy ne legyen idegen saját hazájában, hogy ne vágyakozzék az ország határain kifelé; mint nem vágyakozik fajrokonaihoz a svárczi franczia, vagy a tiroli, olasz, mert saját hazájában jól érzi magát. —Ajánlja felirati javaslatát nem elfogadásra, de figyelembe vételre. Móricz Pál három fő pontot talál a trónbeszédben: a polgári házasságot, a bankkérdést és a tíz évre kötött egyezmények megújítását. Ő elméletileg szükségesnek tartja a polgári házasságot, mindazonáltal a törvényhozónak nem szabad figyelmen kívül hagyni az állam polgárainak miveltségi állapotát, szokásait, sőt anyagi helyzetét sem, ez okból nem lehet mindig az elmélet ösvényén járni. Szerinte a polgári házasságnak kötelezőleg, sőt még facultative való behozatala is mélyen belenyúl a római katholikusok ügyeibe . (Mozgás) pedig Magyarország 8 millió kath. polgárainak hitágazatait könnyelmű kezekkel érinteni s felzavarni annyi polgárnak nyugalmát nem volna czélszerü. — De különben is jelenben még a kötelező polgári házasság behozatala ellen van majd minden felekezet a papságának többsége, s daczára annak, hogy én a kötelező polgári házasságot elvileg jónak s szükségesnek tartom, mint törvényhozó jelenben mellőzni kívánom. (Mozgás. Helyeslés.) Mindezek daczára a szükségbeli polgári házasságot be kell hozni. Ezután áttért szónok a trónbeszédnek a bankkérdésre vonatkozó részére. — Erre vonatkozólag nézete az, hogy a magyar kormánynak a közös érdekeknél fogva sem lehet más feladata, mint a fenforgó nehézségek figyelembe vételével a bankkérdést a jog és czélszerűség szempontjából egy önálló magyar jegybank létesítése által megoldani. A trónbeszédnek a főrendiház reformjára vonatkozó része felett is elismerőleg nyilatkozik — népképviseleten alapuló felsőház — és rendi felsőház összeférhetetlen institutiók — és ennek a reformja az 1848-ki törvényeknek lényeges kiegészítése lenne. Egyébiránt a válaszfelirati javaslatot, melyet a ház küldöttsége a ház elé terjesztett, úgy külalakjában mint beltartalmában helyeselvén, elfogadja. (Helyeslés, éljenzés a középen.) Hegyessy Márton: T. ház! Midőn a jelen felirati vitában részt akarok venni, kettős szempontot tűztem magam elé, és azt nem fogom szem elől téveszteni összes országgyűlési működésem alatt, és ez a két szempont az objectivitás és az idő megbecsülése. (Helyeslés) Az objectivitást a parlament méltósága,az idő megbecsülését a reánk váró nehéz feladatok megoldhatása parancsolja. Érzem, tehát, és érzik elvbarátim is, hogy a jelen országgyűlés az odaadó munkásság országgyűlése, s hogy ha a képviselők nehéz feladatuknak meg akarnak felelni, akkor mindenikünk elsősorban való teendőjét a rideg munka képezi, és csak azután jő a beszéd. Épen azért én részemről — és azt hiszem elvbarátaim részéről is, — biztosíthatom a t. többséget, biztosíthatom a kormány minden tagját, hogy mi tekintetből a merev ellenzékeskedést nem tűztük ki feladatunkkal. (Helyeslés) hanem ha az elénk terjesztendő törvényjavaslatok hazánk jobb jövője a demokrat haladás és a valódi szabadelvű igényeknek megfelelnek, mi azok tárgyalásánál magunk is támogatni fogjuk a kormányt. (Helyeslés.) Ezen két szempont azonban megengedi, hogy szavazatomat, mellyel a többség által előterjesztett felirati javaslathoz nem járulhatok, kellő rövidséggel indokolhassam. (Halljuk!) Tagadhatóan való azon kétségbeejtő helyzet, hogy hazánk a pénzügyi bukás szélén áll. Rendes bevételeinkből nem fedezhetjük rendes kiadásainkat, adósságokra adósságot halmozunk, hogy fedezhessük napi kiadásainkat, hogy az államgépezet fenakadást ne szenvedjen. Ez nem tarthat sokáig, mert nekünk nem szabad oly adósságokat összehalmoznunk, melyek alatt a jövő nemzedék válla összeroskadjon. Ez a pazarló apa eljárása lenne, aki csakhogy magának élvezetet szerezzen, elpazarolja a családi vagyont és koldusbotra juttatja gyermekeit Nem tarthat továbbá azért sem, mert ha a pénzvilág arról győződik meg, hogy nálunk vagy az akarat vagy a képesség hiányzik arra, hogy állami kiadásainkat, s állami bevételeinket egyensúlyba hozzuk, akkor lassankint megszűnik hitelünk, melyet eddig is csak szégyenteljes uzsorakamatok által valánk képesek fentartani, és akkor elháríthatlan lesz a pénzügyi bukás, mellyel a jelen politika, sociális és nemzetközi viszonyok mellett egyértelmű volna ez hazánk állami életének sírba hálásával. E véget nem akarja senki. Azon nemzet, mely ezredévi viharok közt megtartotta létesét, folyton küzdve ésszel és vérrel a saját és a civilisatió érdekeiért, az a nemzet nem érdemel meg ily kisszerű halált. Ezt elhárítani minden hazafinak legszentebb kötelessége, ez képezi nekünk legelső sorban való feladatunkat. Ha a létező bajokat orvosolni akarjuk, fel kell keresnünk azok kütforrásait, mert csak úgy alkalmazhatjuk a kellő gyógyszert. A jelen pénzügyi helyzetet a kiegyezési törvények káros volta, a helytelen pénzügyi gazdálkodás és belügyeink rendezésénél követett, idegen nemzeteknek hazánk viszonyaival és nemzetünk geniusával össze nem egyeztethető intézmények majmolása teremté. Midőn ezekre rá akarok térni egyátalában nem akarok incriminálni. Az ineriminációk úgy sem használnak semmit. A kiegyezés azonfelül, hogy megfosztotta hazánkat az államélet legfőbb atributumaitól, a pénz és hadügyek feletti rendezési jogtól s oly terheket rótt nemzetünkre, melyek még kulturális fejlődéseink árán sem bízhatók meg. A véderőnek megállapított magas száma és módozatai kiszivattyúzták hazánk materiális életerejét, a megkötött vám és kereskedelmi szerződés elélte a kisipart és hazánkat a pauperismus örvényébe sodorta. A helytelen gazdálkodásnak helytelen indokát szerintem az képezte, hogy évtizedek mulasztásait akarván helyrehozni, egyszerre akartunk azon niveaura emelkedni, ahova a culturállamok évtizeden át jutottak és túlbecsültük nemzetünk erejét és itt elismerem, mindnyájan hibáztunk. Szakítani kellett volna azonban a megkezdett úttal, már akkor részben a mikor kifejtendő bajok első symptomái mutatkoztak. Bel- A budai vizkárosultak javára Erzsébetvárosban rendezett tánczvigalom alkalmával begyült segélyadományból Issekutz Victor urma utólagosan még 5 irtot küldött be szerkesztőségünkbe. — A küldeményt rendeltetése helyére juttatjuk. A Pap-Vazul László halála folytán üresedésben levő legfőbb itélőszéki tanácselnöki állomásra a „K. N.“ szerint Daruváry Alajos van kiszemelve, kinek utódja a királyi táblánál meg Sárkány József lenne.