Egyetértés, 1877. augusztus (11. évfolyam, 191-220. szám)

1877-08-02 / 192. szám

XI. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre............................................20.— Félévre.................................................10.— Negyedévre ....................................6.— Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 80 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőin­ket, kiknek előfizetésük múlt hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni m­éltóztas­­sanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: Augusztus hóra — 1 frt 80 kr. Aug.—Szeptemberre — 3 frt 60 kr. Aug.—Októberre — 5 frt — kr. Aug.—Deczemberre — 8 frt 60 kr. Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán­­ olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerű­bben cselekszenek, ha ev­imszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhiva­talába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó­ hivatala, 192. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. És ők mégis mennek. „Hogyan­ ők mennének, ellenére a „közvéleménynek,“ sőt ellenére az ország egyhangú akaratának, mely még a közvé­leménynél is több?“ Ijedezve, lelkendezve ezt a kérdést hánytorgatja a sok jó hazafi. Belsejében ott ül a bizalmatlanság réme; mégis, jó­zan esze mintha valami megfoghatatlant találna abban, hogy most — de most! a­midőn az egész nemzet egyet akar, ismét e rémnek legyen igaza! Nem rém az édes magyarom. Ösztön, csalhatatlan ösztön az, a­melyet nagyra nevelt benned századok keserve, a csalat­­kozások végtelen sora, s mely arra int, hogy kötve higyj. Bosznia és Horczegovina megszállása egy rég elhatározott dolog. — Első szálai vissza vezetnek évtizedek műveleteire , mert mind­az, a­mi most történik, nem úgy keletkezett, mint szivünk dobbanása, vé­rünk gyors lüktetése s ezeknek fokozása két nemzet testvéri ölelkezéseig. Az imperatorok politikája „hosszú kézzel“ dolgozik, — a nép akarata szerint vagy ellenére: ez nem kérdés, nem volt s nem lesz mindaddig, a­mig a legitimi­tás hóditó hadjáratra intezol népet nép ellen, s a mig léteznek oly népek, a me­lyek azt a zászlót követik, mely — akár­hogyan szenteltessék is fel — mégis csak az erőszak jelvénye marad. Keserű egy dolog az, mely az emberi­nem gyarlóságaiból fakad. Ki tehet róla? A­mi Bécsben történik, az csak a modus procedendi-re vonatkozik; ábrándot táplál az a magyar, a ki­s hiú hiszi, hogy a népgyűlések szava más irányt ad annak, megbonthatja azt, ami elhatározott dolog. Igenis, nekik kapóra jön a nép szava, mert ha helyeslő, akkor áldozatkészséget vesznek igénybe, ha elítélő, „pénzügyi műveleten“ a sor, akkor — — és mégis mennek. Világszerte úgy volt ez ed­dig s lesz ezentúl is, ki tudja meddig. Varsó felé Oroszország nyitva áll, ott tőlünk „biztos“. Az orosznak oláhországi útjába még egy jegyzéknyi akadály sem gördüthetett. A Duna elzárásának senki sem mon­dott ellent. A c­ár proclamátióját, a hódítási és irtási szándék e félreérthetetlen okmányát „tudomásul] vették.“ Sőt Fiumében készültek azok a tor­nádók, a­melyek a Dunát elzárták s a fel­­világosodás századának örök gyalázatára százával robbantották az áldozatokat jégbe, vízbe. Ezek mind oly tetemes jó szolgá­latok, a­melyeket nem szokás csak úgy ingyen tenni. Ilyenekért még a „testvér“ a „testvértől“ is elvárja, sőt kiköti magá­nak a viszont „jó szolgálatot.“ Ez azután kétségkívül a „parallel oc­­cupatio“, melyet Helfy képviselő úr a bu­dapesti népgyűlésen nagyon helyesen meg­­magyarított. És ennek a „parallel occupatiónak“ az indokolása? Nagyon egyszerű dolog. A „secundo genitura“ nem igen csú­szott, mert kétélű vállalat: kihívás, hogy mások hasonlót cselekedjenek s ez annyi, mint új bonyodalom, ezen össze lehet veszni. Jött tehát a nagy elv „Nem tűrjük, hogy az Alduna mentén uj, önálló állam­alakulások történjenek, mi igen szépen hangzik, mig hozzá nem kerül a diploma­­tikus logika hátterében tartott mondat ki­­kerekités, t. i. „inkább megosztozunk a területen, jó szolgálatok fejében.“ És a török? ö lássa! És az igazság? Az ezidő szerint még magyarázható. És a jog? Az a szurony hegye! A­kinek ez nem tetszik, az rajongó. Igen, de­­ mondják, hiszen maga Mithat sem hisz az occupatióba. Van an­nak annyi esze, hogy ne provokálja Bé­cset Bécsben, s magánál Mithat egyénisé­génél sokkal érdekesebb az a mosoly, mely bizonyára megjelenik a szája szélén, a valahányszor csak távozik egy egy „Inter­­wiver“, megrakva Pythia mondataival. — Mithatnál senki sem tudja jobban meg­­­becsülni és mire magyarázni a „jó szol­gálatokat. “ És a végén is, lehet ezt a foglalást még plauzibilis színben is feltüntetni: nem sok kell ahhoz, mindössze az, hogy „hiszen az Alduna során függő érdekeinket legjob­ban megvédjük, ha ott foglalunk állást, s erről jókor kell gondoskodnunk; és a leg­végén: jobb ha mi foglalunk, mint ha fog­lal a muszka.“ Ez igen szép érvelés le­hetne, csak ne képezné a foglaló sereg egyszersmind a muszkahad jobb szár­nyát , csak ne vonná el a töröktől figyelő hadtestet, mikor minden katoná­jára reászorul — s csak ne tudná azt előre a muszka s ne érezné meg keserve­sen a török. Ez ugye borzasztó, rettenetes! A nép szava, hiszen ez az isten szava! s arra senki sem hallgasson ?! szava: Hja, édes magyarom, áll a Kossuth mely a czeglédi küldöttséghez in­tézve szólt! nagy Magyarország lelkiismeretéhez Háromszor ütötted reá a pecsétet az alkura s összeszorult a hurok, mely ke­zedet megköti. A ki lemond önrendelkezési jogáról, annak a szavát — — legfeljebb megtűrik. És azután mégis mennek. Herman Ottó. Minden oldalról konstatálják immár, hogy a tegnapi és tegnapelőtti miniszteri tanácskozásokon el lön határozva a részleges mozgósítás. H­ar­­mincz­ezernyi létszám mozgósításáról szól a leg­több tudósítás, a mint egy bécsi táviratunk mind­járt az előértekezletről jelezte. Abban is egyetér­tenek a tudósítások, hogy ezen mozgósítás, mely­nek jelentőségét csak a vak, vagy gonosz értheti félre, mintegy harmincz milliónyi költségbe verik a monarchiát. Lesz tehát mozgósítás, lesz ad­ió, csakinem­ .ár egyetembe sem veszik a nemzeti középüle­tet és akaratot, hanem megcsinálják a kalandor politikát régibb megállapodások szerint a muszka mellett Törökország ellen. Ez oly kétségtelen tény ma már, hogy csak félhivatalos tollak mentegethetik afféle frásissal, mint a „Hon“ ismeretes @ jegyű szerkesztője, a­kit most megint előrukkoltattak, mint mindig va­lahányszor hazaellenes merényleteket czukrozott méreglabdacsokban kívánják beadni „tekintélyes és népszerű“ méregkeverő formája és keze által. Ez a jegy, mely teljes hold alakjában kel fel, valahányszor a sötétségre rá kell fogni, hogy az nappal, azzal vigasztalja és bolonditja publi­­cumát, hogy „terület foglalásról szó­­ sincs.“ Be­avatkozásról a humanitás érdekében „lehet." A monarchia vitális érdekeinek érvényesítéséről pedig okvetetlen ill „lesz.“ Mintha csak regényt pingálnának. Mintha a kegyetlenségek nem folynának tovább, hanem várják a humanitást, midőn a török egy szál­ig ki lesz irtva a meghódított földön. Mintha érde­keink meg sem lennének sértve háromszorosan sőt ötszörösen is, hanem még csak ezután várnák megsértésüket, hogy érdekeink megvédése bekö­vetkeznék. Tény tehát mindenek után az, hogy a kül­ügyi kormány Andrássy úrral és a magyar kor­mány Tiszával, nem adnak semmit a közvéle­ményre, nem akarnak tudni semmit sértett érde­keinkről, hanem beleegyezésüket adták a részleges mozgósításhoz, a­mel­lyel nem lehet muszkát ütni, hanem lehet a muszka nyomában zsákmányt csípni. A becsületes és hazafias közönségre bízzuk, mit ér egész állami existenziánk, mennyit nyom szavunk, mi értékű önállóságunk és alkotmányunk, a­hol a közvélemény egyhangú szavára ez a fe­lelet. S ha még csak ennyi volna. Hanem a do­log java még hátra van. A kalandor politikához pénz kell. Pénzt rendesen alkotmányos közeg szavaz meg. Ilyen közeg-féle a delegatió. És hogy mit tartanak erről, látszik abból, hogy előirányoz­nak egy nemzetellenes politikára a közös aktívák terhére harmincz milliót. Már ez nálunk úgy megy. Hanem azért pénzünkről és vérünkről ren­delkezni a világért sem akarnánk. Éljen a kiegye­zés ! Éljen az alkotmány! S aztán jó éjszakát magyarom, a­ki megérdemlőd, hogy szíjat hasít­sanak házadból. Az orosz kegyetlenkedés áldozatai. (Bajit harezték­ tudósítónktól.) Razgrad, julius 15. Hajnalban hagytam el Sumlát, hogy jelen lehessek azon ütközeteknél, melyek e vidéken vár­hatók. Sumlától Razgradig meglehetős jó karban tartott országút vezet, s igy ez utat megtenni ha nem is épen kellemes, de legalább is érdekes, fő­leg most, midőn az országút népesebb mint valaha A merre s­em látott, mindenfelől? menekül­tekkel találkozunk, kik egész karavánokat alkotva siettek a fenyegetett vidékekről. A kocsik, me­lyekbe ökrök és bivalok valának lógva, a menekülő holmiaival voltak megrakva s a nők nagyobbrészt a Csütörtök, 1877. augusztus 2. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Ki­adó­hivatal: Budapest, IV. himzö-utcza 1. se. hová az előfizetési pénzek küldendők, fedett kocsikba helyezkedtek ti. A férfiak nagyobb részt öregek, vagy a kocsi mellett gyalogoltak, vagy nyájaikat hajtották. Lehetett látni basibozu­­cokat, nagy­ számban lovas cserkeszeket,é s csopor­tokban czigányokat. Itt hiába keresnénk útszéli csárdákat, hol a rekkenő melegségben egy kissé megpihenhetnénk, hanem annál gyakrabban váltják fel egymást a shulák, vagyis török őrházak, hol kávét és vizet kaphatunk. Ételről szó sincs. Az ily khulákban jönnek össze a vidékbeli jasibozukok, kiktől némi informátiókat nyerhetünk, i0t vannak az oroszok, s hol­­ találunk legelőbb tö­rök csapatokat. Érdekes utamban gyakran találtam oly dol­gokat, melyek specialitásuk miatt nagyon is lekö­tik az idegen figyelmét, főleg a cserkesz falvak közelében, mert az országút hosszában leginkább cserkesz telepítvényesek laknak, de semmin sem bot­­ránkoztam meg annyira, mint ama óriási bivalfal­­akon, melyek néhol egészen ellepték a pata­kokat s a mocsárt. Razgradhoz közeledve, nagyobb basi kozák csapatokkal találkoztunk, s egy kút mellett be­szédbe keveredve velük megtudtam, hogy a vi­dékről jönnek össze, s Razgradban kell találkoz­tok, számszerint mintegy négy­ezernek. Fél 1 órakor aztán Razgradba értem. Razgrad egy egészen tisztességes kinézésű városka. U­tozái elég szélesek és tiszták, az épü­­etek sem oly kunyhófélék mint más keleti váro­sokban. Van benne egy csinos emeletes oskola, s egy városias kinézésű török templom. Miután egy ronda kocsmában elhelyezked­tem, a kaimakamot kerestem fel, ki elmondá, hogy a főhadiszállás hadikerben van, mely innét közel fél napi járásra lehet. Azonnal lovas rendőrt kér­tem, mely utamban kisérni fog, mi­közben a kai­­makam, egy előzékeny török ur, tudtomra adta, hogy a városban több sebesült van, s ha kívánom, intézkedni fog, hogy megnézhessem azokat. Uta­mat reggelre halasztottam, mert tudtam, hogy a sebesültektől érdekes dolgokat fogok hallani. A­mit láttam, a­mit hallottam, az felülmúl minden képzeletet. Eddigi leveleimben leírt orosz és bolgár kegyetlenségek, bármily hiteles kútfők­től jöttek is, magukon hordták a lehetetlenség jel­egét, s most saját szemeimmel győződtem meg azok valódiságáról, s az elmondandókat kérem szó szerint úgy venni, mint a helyszínen vett oly gyzeteket, melyekért mindenkor felelek. Velem Jit L. ur, a „P. Lloyd“ s „Extrablatt“ levelezője, egy minden tekintetben hiteles orosz származású tolmács. Remélem, más levelezők is utána néznek. Kiváncsi vagyok, vájjon az angol parlament­jén Gladstonék feljegyzik-e mindezeket a bolgárjai zás m­intoßrMaT már meg­ va­gyok győződve, hogy interpelláló tárgyát képe­zendő Először a Konak melletti kórházba néztem, mely meglehetősen primitivül berendezett helyen vagy 5 sebesültet találtam. Itt Sáli nevű basibozuk elmondá, hogy 30-ad magával Opánka nevű helységbe mentek, hol a polgárok fegyverkezni kezdettek, 4-en aztán elvál­tak, hogy elleneikről tudomást szerezzenek, s mi­dőn visszatértek, társaikat hiába keresték. E­köz­ben 15 kozák rohant rájuk, kikkel egy darabig viaskodtak, azonban egyet a basi kozákok közül el­fogtak, egyet megöltek, kettőjüket megsebesítették, s ők pisztolyaikkal tüzelve visszavonultak, hol tár­saikkal találkozván ideszállittattak. Egy másik basibozuk így mondá el történe­tét : mi monasterliak Csikkara-Bjela tájékán támad­­tattunk meg a kozák előőrsöktől, kik elől lassan vonultunk vissza. Egyszerre nagy csapatban láttuk közeledni az oroszokat, sebesebben kezdtünk hát­rálni, miközben többen megsebesültünk, egy a helyszínen meghalt, egy pedig az utóa sebében vérzett el. Mindkét sebesült, valamint más társaik is ál­­ltják, hogy vidékeiken a menekülők sokat beszél­nek az oroszok s bolgárok kegyetlenségeiről. Most a Csindsili-utczába vezettek bennünket, hol számtalan basibozukkal találkozunk, kik ha­sonló kegyetlenségeket mondtak el. Végre be­tértünk egy házba, melynek udvarán két sebesült feküdt. Egyik egy gyermek, másik Mustafa nevű öreg, ki fején, mellén és kezén volt megsebesítve. Mustafa, valamint társai Said, Hassán és Jusuf így mondták el az esetet: Ablahanai lakosok vagyunk, 2 órányira Mo­­nasteristitől, s midőn az oroszok jövetelét megtud­tuk, hátrahagyva mindenünket, menekültünk a fa­luból. De nemsokára kozák csapatok keverve fegy­veres bolgárokkal értek el bennünket, s vagdaltak a hogyan tudtak, különösen a nőket, s Jusufnak nejét és gyermekét megölték, s ő több sebbel alig tudott megmenekülni fiával, ki sebesülten mellette feküdt, az ijedtség miatt idegessé válva folytono­san longolódott. Szegény Mustafa felsóhajtott: most már sem nőm, sem gyermekem! Én azután tudakozódtam, hogy a vérengzők közt voltak-e orosz katonák, mire igennel válaszoltak, s midőn e kérdést többször intéztem hozzájuk, egyik önér­zetében sértve válaszoló: „Effendim, ben kondim gordum benim gozine ki kozaklar varmis.“ (Uram , jól láttam szemeimmel, hogy kozákok voltak.) Ib­­rahimot ruháitól is megfosztották­ s mesztelenül hozták Rasgradba. Most Jusuf a szomszéd házba vezetett ben­nünket, s megengedó, hogy a sebesült nőket is megtekinthessük. A ház előtti tornáczon több se­besült feküdt. Ezek szintén Abrahamai lakosok va­lának. Atidse, egy fejen sebesitett török nő elbe­szélte, hogy a menekülők közül először a nőket fogták el a kozákok s összeapritották valamennyit, valamint férjét is Ozmán­ Kaffát. 5 gyermekét se­­besítették meg, egy közülük mellette feküdt. A halottak közt van Jusuf neje is, Jusuf fiai sebe­sülve feküdtek a tornáczon, és pedig egy 14 éves, Ibrahim 4 éves fiúcska a lábán megsebesítve. Ed­­seb, 5—6 éves, fején egy kisebb sebbel. A kis­fiú még jó izűen dohányzott. Ott volt még meg­sebesülve Vaide, Jusufnak 17 éves leánya, ki el­mondta, hogy 40 család gyilkoltatott le, s neki három barátnéját, kik vele együtt kozákok elfogták s fejeiket azonnal menekültek,­ a leütötték. Ál­lítása szerint a gyilkosok mind lovasok valának. Ezután Hassimola­ Jemail egy karján megse­besített 38 éves szép, erős sistovai emberrel be­ _ . ____ _____ -széltünk. Ő többed magával küzdött a bolgárok r&zgr­adi kerület Csaerti helységében elérték a kő ellen, kik Sistovnál mielőtt az oroszok átjöttek volna a Dunán, a mohamedánokra rohantak. Tár­sai közül 15 meghalt, 20 megsebesült, s ő egy udvarba menekült, hol megsebesítetvén, félholtan hozták Razgradba. Szerinte a bolgároknak előre kellett értesülve lenni az oroszok átkelési szándé­káról, azért kezdték meg ezek­ az összeütközést, s csak azután ültek csónakokba a muszkák. Most Salib softa vezetett lakására, kinél egy Eminah nevű 18 éves lány feküdt alsó részén lándzsával keresztül szúrva. Eminah elmondá, hogy ők Bjelából menekültek, s az ellenség rájuk ütött. Először a bolgárok jöttek, azután oroszok. Atyját Ibrahim­ot, ki igen vén ember, nem tudja biztosan mennyi idős, de körülbelül 55 éves lehet, meg­verték, megsebesítették s elfogták. Anyját Havat jobb oldalán úgy megszurták, hogy, a lándzsa bal­oldalán jött ki, s rögtön meghalt. Őt szintén meg­sebesítették, s midőn igy kínlódott, sok orosz lo­vast látott közeledni. — Bjelából — mondja, — mindenki elszaladt, csak 5 család maradt vissza. Ezekből Hassant s ennek nejét és 5 éves gyer­mekét azonnal legyilkolták. Hadsi Baba 15 kocsit rakott meg holmijával, s midőn menekülni akart, a bolgárok megtámadták, minden holmiját elvet­ték, s 15 éves lányát megbecstelenítették. Hadsi Baba könyörgött nekik, s elmondá, hogy ő min­dig jó volt irántuk, s most mindenétől megfoszt­ják, sőt leányát is szerencsétlenné teszik. A meg­­becstelenített lányt anyjával együtt megsebesítik, Hadsi Babát pedig megölték. Egy czigány asszonyba mind a négy oldaláról lándzsát vertek, s 5 éves gyer­mekét darabokra vagdalták. Más családoknál a családtagok kezeit s lábait tördelték el, aztán kö­telekre hurkolva az oroszokhoz vonszoltattak. Eminahnak egy 8 éves fivérét egy orosz tiszt fogta meg, oda vitte fogoly atyjához s halott any­jához. A kis­fiú fájdalmában rögtön meghalt. Vezetőnk ajánlkozott, hogy még több helyre is elvezet, hol ily szerencsétleneket, nőket és gyer­mekeket mutat. Már későn volt, az éjjel tudósítá­somat kellett megírnom, hogy hajnalban folytat­hassam utamat. Különben is elég volt ebből ennyi. Én legalább azt fürkésztem mindenütt, vaj­jon az oroszok részt vettek-e a mészárlásban. A nyilatkozatok összehangzók voltak, s az oroszok ép oly bűnösök ez aljas tettekben, mint a bolgárok. Nem tudom lesz-e európai hatalom vagy „confe­­rentia“, mely ezért fel mer szólalni. Én láttam a szenvedőket, láttam mily nyo­morban vannak, láttam azokat a mély sebeket az ártatlanok testén, melyet az orosz szuronyok ej­tettek rajtuk s a czivilizatión. Hallottam a gyer­mekek sirását s nyögését, s akaratlanul is eszembe jutott, hogy Magyarországban a török sebesültek számára gyűjtött pénzt itt kellene s pedig azonnal Razgrádb­a még egyre érkeznek ily szeren­csétlenek, s innét valószínűleg Sumlába fognak szállíttatni. A menekülők is egyre jönnek Razgra­­don keresztül, s magának Hadsi bey vice kaima­­kamnak 200 vendége van. Ha visszatérve időm engedi, tovább fogom kutatni a fennebb elmondott embertelenségek foly­tatását, de most sietnem kellett, mert itt posta nem lévén, lovasfutárral kell levelemet Sumlába küldeni. Lukáts Gyula: Az orosz és bolgár vérengzések. (Saját harcztéri tudósítónktól.) Sumla, julius 13. Nem két nemzet hadserege küzd egymással Bulgáriában, nem a XIX-ik század katonáinak har­­czait fogja megörökíteni a história, hanem azon kabilok aljasságait, kik a szabadság szent nevét megbecstelenítve átlépték a Dunát, hogy hazug apostolaiknak szennyes kezét ártatlanok vérével kenjék be. A hatalmas czár nem katonákat küldött az Al-Dunára, hanem vérengző gyilkosokat, kik a keleti keresztények felszabadításának örve alatt el­jöttek rabolni, gyilkolni s aljas kéjvágyaikat kielé­gíteni. Az éjszaki Sardanapál fejére nem volt elég a lengyel nemzet átka, nem égette érzéketlen ke­zét a turkeszánok vére, s szivét nem bírta megfoj­tani a cserkeszek jajkiáltása, szüksége volt arra, hogy sirjába, hova őrülése gyors léptekkel ra­gadja, még egy másik nép megvetése és utálata is kisérje. Azok a hírek, melyeket a leghitelesebb sür­gönyök hoznak, felül­múlják az ó­kor vandaliz­musait. Tagadhatlan, hogy a c­ár kegyével megál­dott banditák mindinkább előnyomulnak. Plevnát, Selvit, Tirnovát s Bjelát elfoglalták, s e négyszö­get véve fel operatióik alapjául lassan kint nyo­mulnak előre, s egy komolyabb ütközet legköze­lebb várható. Előőrseiknek egy része a Shipka­­szoros felé maszkírozza az előnyomulást, mások kelet felé terjeszkednek s Ruscsuktól alig néhány órányira vannak, miáltal a kiszögellő Basgrad vas­úti állomás van fenyegetve, s ha ezt elfoglalják, Sumlától alig lesznek 7—8 mértföldnyire, s a­mi ennél nagyobb baj, Ruscsuktól el lesz vágva vég­kép a vasúti összeköttetés. Erre természetesen a törököknek nem lehet más válasza, minthogy a sheytandjiki vasúti hidat a levegőbe röpítik, s ez­által a direct vasúti közlekedés egész hadjáratra megszűnik, az oroszok eme előnyomulása folyto­nos előőrsi ütközetekkel van összekötve, ámbár én hiszem, hogy komolyabb összeütközésnek is kellett már történni, természetesen nem a mieink elő­nyére, miről már önök az orosz sürgönyökből valószínüleg értesültek. Mi nem tudunk róluk semmit. Az oroszok eme előnyomulásukban a legbor­zasztóbb embertelenségeket követik el, s pokoli munkájukban segítségükre vannak a bolgárok, kik tárt karokkal fogadják a „szabadítókat“, s nyíltan hirdetik, hogy elérkezett a pillanat a bolgáror­szági kegyetlenségek megtorlására. E vadak boszuban határt nem ismernek. Miután a moha­medán lakosok nagy része fegyvert fogott, a gyer­mekeken s nőkön boszulják meg magukat ez ál­latok. Különösen a cserkesz falvak vannak a ke­gyetlenségeknek kitéve, hol élve senkit nem hagy­nak, azután felgyújtják a házakat! A hol átha­lad az orosz sereg, ott semmi épen nem marad mindent felgyújtanak s kirabolnak. A mohamedán lakosság menekül a merre tud. Sumlába eddig is sok család érkezett, s ezektől, valamint más hite­les tanuktól, továbbá a sürgönyökből borzasztó eseteknek jutunk minden órában tudomására. A Lisztovból menekülő mohamedánokat, a­zák előőrsök. Ezek és más fegyveres bolgárok megtámadták őket, 50 kocsit elfogtak, s a rajt ülő nőket és gyermekeket mind felkonczolták. Épen igy jártak azon Azmondli lakosok is, kiket 200 lovas bolgár Karacsomlaknál fogott el. Azmondli­­ban a bennmaradt lakosok közül I­ nőt s 10 cse­csemőt vagdaltak össze, s az anyák méhéből szed­ték ki a gyermekeket. Ucsdrtanban az orosz lova­sok az egész mohamedán lakosságot kardra hány­ták. Ostrandsa és Kozlavo helységekben, melyek Ruscsuktól 4 órányira vannak, az Amur folyó melőli kozákok a legembertelenebbül gyilkolták le a védtelen lakosságot, s a többi közt 35 gyerme­ket öltek meg. A Berbunari lakosok egy része hadikőbe menekült, az ott maradtakat az oroszok elfogták, a nőket megbecstelenítették s ezt tiszt­jeik jelenlétében tevék, egész ünnepélyt rendezve alávaló mulatságaikból. Aztán hozzá­láttak az öl­dökléshez.­­JeNo és Dobcsina lakosai a­ Balkán felé menekültek, de Khagánál a bolgárok elfogták őket, holmiaikat elrabolták, s a menekülőket egy szálig legyilkolták. E borzasztó munkát az oroszok kezdték meg, s a bolgárok folytatják. Az oroszok bujtogatják erre a bolgárokat, elszedik a mohamedánok vagyo­nát s szétosztják a bolgárok közt, átadják nekik a törökök fegyvereit, s biztatják őket, hogy rabolja­nak, gyilkoljanak, kik aztán a védtelen gyermekek­nek s nőknek rohannak. Midőn Selvit bevették, parancsot adtak ki a bolgároknak, hogy a távírdát rombolják le, s a konakot rabolják ki. Az árvatár pénztárát mentő rendőrök űzőbe vétettek, s ezek sorsáról eddig semmi hír nem érkezett. Az oro­szok kész proclamációkat hoztak magukkal, me­lyekben hirdetik az új rendszert, s hogy a szultán detronizáltatott. Az egész lakosság közt félelem és elkeseredettség uralkodik, menekül­ni merre tud, s a török kormánynak már eddig is 5000 ily me­nekülőről kell gondoskodnia. Hogy minő következményei lesznek az oro­szok eme barbár tetteinek, azt máris lehet gon­dolni. A basibozákok s a cserkeszek valószinüleg felelni akarnak eme embertelenségekre, így az oroszok mégis csak czért érnek, mert az áldozat a bolgárok lesznek. De a bolgárok maguk keresik a bajt, s épe­i nem titkolják a törökök iránti ellen­szenvüket. Epedve várják a muszkákat, kiket lako­mával akarnak fogadni, s már napok óta nem ad­nak el bort, hogy annak idején avval az oroszokat vendégelhessék meg. A ruscsuki basibozákok erre úgy válaszoltak, hogy a bolgárok pinczeiben min­den bort kieresztettek. Csakhogy a bolgárok bír­nak kémekkel i3, s nagyon jól tudják, kiken kell majd annak idején magukat megboszulniok. Nem­csak a törökök, de idegenek is vannak az ily bü­­jiiisök­ közé_folyáx«„./i.,‘' „l&V­ioui'z­aszLu tenTermeti, hogy a törökök iránti rokonszenvemből titkot nem csinálok, s hogy tagja valók ama magyar küldött­ségnek, mely kardot vitt Abd­ul-Kerimnek. Egy­­átalán a magyarokra nem valami kellemes napok várnak, ha a muszkák előrenyomulnak, s az itt le­telepedett néhány magyar igen okosan teszi, ha ideje korán kereket old. . Lukáts Gyula: Az oroszok előnyomulása. (Saját harcztéri tudósitónktól.) Sumla, jul. 14. Az oroszok előnyomulása oly mérvet öltött, hogy a töröknek meg kell lanyha hadviselésük mellett is tenni az erélyes intézkedéseket. Csak mióta a baj nyakukra nőtt fejtenek ki erősebb tevékenységet. Ruscsukba még most is hordják az erődítési szereket, midőn az oroszok két helyen is átkeltek. Naponként érkeznek oda a védelemhez szükséges eszközök. Aziz és Ejub pasák jelenté­keny haderővel rendelkeznek, s a legközelebbi ked­vező állásban valószinüleg el is fogják fogadni az ütközetet. — Az előbbiről állítják, hogy menetele előtt úgy nyilatkozott volna, miszerint megverve vissza nem tér. Sumla bár ma is egy hatalmas erősség, folyvást erősbittetik, s az egész hegylánca sánczokkal lesz ellátva, melyeknek legnagyobb ré­sze máris készen áll. E czélból az összes lakosság­­nak dolgoznia kell, egyik nap a bolgárokat, mási­kon a törököket, aztán az örményeket és zsidókat hajtják ki a munkára városnegyedenként.­­ Ezen kívül más dolgokban is mutatnak a törökök elő­­vigyázatot, s ebben túlbuzgók is. A napokban egy fiatal angol barátom, kivel együtt utaztam Trieszt­ből Konstantinápolyba a török hadseregbe akarván beállani, Sumlába jött, hol a lengyel légióhoz uta­sították, de mert ez neki nem tetszett, néhány na­pig itt maradt. Mint szenvedélyes rajzoló privát passióból a vidéket rajzolni kezdé, s ily elfoglalt­ságában elcsípték, s innét kiutasították, és a leg­közelebbi állomásig katonasággal kísérték ki. így lett szegény egész ártatlanul kémnek denunciálva. A hadügyminiszter még mindig itt tartózko­dik, s valószínüleg a legközelebbi napokban hagyja el Sumlát. A ruscsuki táborba nagy számmal érkeztek azon sebekből, kikről kontantinápolyi egyik leve­lemben terjedelmesen írtam, úgy látszik, ez szük­séges is volt a bolgár fészkelődések ellensúlyozá­sára, mert mióta ezek ott vannak, a bolgárok jobban összehúzták magukat. Ugyancsak odaérke­zett egy lószállitmány is. Szemtanuk e lovakat szépeknek s jól tartottaknak mondják. Ezek előbb az oroszok birtokában valának, de mert a napokban egy tiszt vezetése alatt, egy egész csapat cserkesz szökött át a törökökhöz, eme lovak is a törökök birtokába jutottak, hol a mostani lószült világban nagyon jól lehet hasznukat venni. Ruscsukban a katonaság között a legnagyobb lelkesedés uralkodik. Epedve várják a pillanatot, midőn az oroszokkal összetűzhetnek, s jó kedvük­nek úgy adnak kifejezést, hogy egész délutánon­­kint szól a zene, s a katonák járják nemzeti tán­­czukat. Most már az orosz ágyuk is békét hagy­nak, a­mennyiben a muszkák eltakarodtak Gyur­­gyevoból, hogy a Sistovánál átkeltekhez csatlakoz­zanak, s valószinüleg már mind az innenső parton vannak, úgy látszik az ágyú sánczok is üresek,­­ eme ütegek szintén jobb partra lettek szállítva. Az ottani parancsnoknál pár ezernyi cserkesz tett is már lépéseket, hogy mert bőrükben nem bír­nak megférni, engedtessék meg nekik Gyurgye­­voba átmenni, hogy elhozhassák a­mi még ott el­csíphető. Az engedély megtagadtatván, más csa­patok engedély nélkül készülnek Gyurgyevót el­lopni.

Next