Egyetértés, 1877. augusztus (11. évfolyam, 191-220. szám)
1877-08-02 / 192. szám
XI. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre............................................20.— Félévre.................................................10.— Negyedévre ....................................6.— Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük múlt hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: Augusztus hóra — 1 frt 80 kr. Aug.—Szeptemberre — 3 frt 60 kr. Aug.—Októberre — 5 frt — kr. Aug.—Deczemberre — 8 frt 60 kr. Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha evimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó hivatala, 192. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. És ők mégis mennek. „Hogyan ők mennének, ellenére a „közvéleménynek,“ sőt ellenére az ország egyhangú akaratának, mely még a közvéleménynél is több?“ Ijedezve, lelkendezve ezt a kérdést hánytorgatja a sok jó hazafi. Belsejében ott ül a bizalmatlanság réme; mégis, józan esze mintha valami megfoghatatlant találna abban, hogy most — de most! amidőn az egész nemzet egyet akar, ismét e rémnek legyen igaza! Nem rém az édes magyarom. Ösztön, csalhatatlan ösztön az, amelyet nagyra nevelt benned századok keserve, a csalatkozások végtelen sora, s mely arra int, hogy kötve higyj. Bosznia és Horczegovina megszállása egy rég elhatározott dolog. — Első szálai vissza vezetnek évtizedek műveleteire , mert mindaz, ami most történik, nem úgy keletkezett, mint szivünk dobbanása, vérünk gyors lüktetése s ezeknek fokozása két nemzet testvéri ölelkezéseig. Az imperatorok politikája „hosszú kézzel“ dolgozik, — a nép akarata szerint vagy ellenére: ez nem kérdés, nem volt s nem lesz mindaddig, amig a legitimitás hóditó hadjáratra intezol népet nép ellen, s a mig léteznek oly népek, a melyek azt a zászlót követik, mely — akárhogyan szenteltessék is fel — mégis csak az erőszak jelvénye marad. Keserű egy dolog az, mely az emberinem gyarlóságaiból fakad. Ki tehet róla? Ami Bécsben történik, az csak a modus procedendi-re vonatkozik; ábrándot táplál az a magyar, a kis hiú hiszi, hogy a népgyűlések szava más irányt ad annak, megbonthatja azt, ami elhatározott dolog. Igenis, nekik kapóra jön a nép szava, mert ha helyeslő, akkor áldozatkészséget vesznek igénybe, ha elítélő, „pénzügyi műveleten“ a sor, akkor — — és mégis mennek. Világszerte úgy volt ez eddig s lesz ezentúl is, ki tudja meddig. Varsó felé Oroszország nyitva áll, ott tőlünk „biztos“. Az orosznak oláhországi útjába még egy jegyzéknyi akadály sem gördüthetett. A Duna elzárásának senki sem mondott ellent. A cár proclamátióját, a hódítási és irtási szándék e félreérthetetlen okmányát „tudomásul] vették.“ Sőt Fiumében készültek azok a tornádók, amelyek a Dunát elzárták s a felvilágosodás századának örök gyalázatára százával robbantották az áldozatokat jégbe, vízbe. Ezek mind oly tetemes jó szolgálatok, amelyeket nem szokás csak úgy ingyen tenni. Ilyenekért még a „testvér“ a „testvértől“ is elvárja, sőt kiköti magának a viszont „jó szolgálatot.“ Ez azután kétségkívül a „parallel occupatio“, melyet Helfy képviselő úr a budapesti népgyűlésen nagyon helyesen megmagyarított. És ennek a „parallel occupatiónak“ az indokolása? Nagyon egyszerű dolog. A „secundo genitura“ nem igen csúszott, mert kétélű vállalat: kihívás, hogy mások hasonlót cselekedjenek s ez annyi, mint új bonyodalom, ezen össze lehet veszni. Jött tehát a nagy elv „Nem tűrjük, hogy az Alduna mentén uj, önálló államalakulások történjenek, mi igen szépen hangzik, mig hozzá nem kerül a diplomatikus logika hátterében tartott mondat kikerekités, t. i. „inkább megosztozunk a területen, jó szolgálatok fejében.“ És a török? ö lássa! És az igazság? Az ezidő szerint még magyarázható. És a jog? Az a szurony hegye! Akinek ez nem tetszik, az rajongó. Igen, de mondják, hiszen maga Mithat sem hisz az occupatióba. Van annak annyi esze, hogy ne provokálja Bécset Bécsben, s magánál Mithat egyéniségénél sokkal érdekesebb az a mosoly, mely bizonyára megjelenik a szája szélén, a valahányszor csak távozik egy egy „Interwiver“, megrakva Pythia mondataival. — Mithatnál senki sem tudja jobban megbecsülni és mire magyarázni a „jó szolgálatokat. “ És a végén is, lehet ezt a foglalást még plauzibilis színben is feltüntetni: nem sok kell ahhoz, mindössze az, hogy „hiszen az Alduna során függő érdekeinket legjobban megvédjük, ha ott foglalunk állást, s erről jókor kell gondoskodnunk; és a legvégén: jobb ha mi foglalunk, mint ha foglal a muszka.“ Ez igen szép érvelés lehetne, csak ne képezné a foglaló sereg egyszersmind a muszkahad jobb szárnyát , csak ne vonná el a töröktől figyelő hadtestet, mikor minden katonájára reászorul — s csak ne tudná azt előre a muszka s ne érezné meg keservesen a török. Ez ugye borzasztó, rettenetes! A nép szava, hiszen ez az isten szava! s arra senki sem hallgasson ?! szava: Hja, édes magyarom, áll a Kossuth mely a czeglédi küldöttséghez intézve szólt! nagy Magyarország lelkiismeretéhez Háromszor ütötted reá a pecsétet az alkura s összeszorult a hurok, mely kezedet megköti. A ki lemond önrendelkezési jogáról, annak a szavát — — legfeljebb megtűrik. És azután mégis mennek. Herman Ottó. Minden oldalról konstatálják immár, hogy a tegnapi és tegnapelőtti miniszteri tanácskozásokon el lön határozva a részleges mozgósítás. Harminczezernyi létszám mozgósításáról szól a legtöbb tudósítás, a mint egy bécsi táviratunk mindjárt az előértekezletről jelezte. Abban is egyetértenek a tudósítások, hogy ezen mozgósítás, melynek jelentőségét csak a vak, vagy gonosz értheti félre, mintegy harmincz milliónyi költségbe verik a monarchiát. Lesz tehát mozgósítás, lesz adió, csakinem .ár egyetembe sem veszik a nemzeti középületet és akaratot, hanem megcsinálják a kalandor politikát régibb megállapodások szerint a muszka mellett Törökország ellen. Ez oly kétségtelen tény ma már, hogy csak félhivatalos tollak mentegethetik afféle frásissal, mint a „Hon“ ismeretes @ jegyű szerkesztője, akit most megint előrukkoltattak, mint mindig valahányszor hazaellenes merényleteket czukrozott méreglabdacsokban kívánják beadni „tekintélyes és népszerű“ méregkeverő formája és keze által. Ez a jegy, mely teljes hold alakjában kel fel, valahányszor a sötétségre rá kell fogni, hogy az nappal, azzal vigasztalja és bolonditja publicumát, hogy „terület foglalásról szó sincs.“ Beavatkozásról a humanitás érdekében „lehet." A monarchia vitális érdekeinek érvényesítéséről pedig okvetetlen ill „lesz.“ Mintha csak regényt pingálnának. Mintha a kegyetlenségek nem folynának tovább, hanem várják a humanitást, midőn a török egy szálig ki lesz irtva a meghódított földön. Mintha érdekeink meg sem lennének sértve háromszorosan sőt ötszörösen is, hanem még csak ezután várnák megsértésüket, hogy érdekeink megvédése bekövetkeznék. Tény tehát mindenek után az, hogy a külügyi kormány Andrássy úrral és a magyar kormány Tiszával, nem adnak semmit a közvéleményre, nem akarnak tudni semmit sértett érdekeinkről, hanem beleegyezésüket adták a részleges mozgósításhoz, amellyel nem lehet muszkát ütni, hanem lehet a muszka nyomában zsákmányt csípni. A becsületes és hazafias közönségre bízzuk, mit ér egész állami existenziánk, mennyit nyom szavunk, mi értékű önállóságunk és alkotmányunk, ahol a közvélemény egyhangú szavára ez a felelet. S ha még csak ennyi volna. Hanem a dolog java még hátra van. A kalandor politikához pénz kell. Pénzt rendesen alkotmányos közeg szavaz meg. Ilyen közeg-féle a delegatió. És hogy mit tartanak erről, látszik abból, hogy előirányoznak egy nemzetellenes politikára a közös aktívák terhére harmincz milliót. Már ez nálunk úgy megy. Hanem azért pénzünkről és vérünkről rendelkezni a világért sem akarnánk. Éljen a kiegyezés ! Éljen az alkotmány! S aztán jó éjszakát magyarom, aki megérdemlőd, hogy szíjat hasítsanak házadból. Az orosz kegyetlenkedés áldozatai. (Bajit harezték tudósítónktól.) Razgrad, julius 15. Hajnalban hagytam el Sumlát, hogy jelen lehessek azon ütközeteknél, melyek e vidéken várhatók. Sumlától Razgradig meglehetős jó karban tartott országút vezet, s igy ez utat megtenni ha nem is épen kellemes, de legalább is érdekes, főleg most, midőn az országút népesebb mint valaha A merre sem látott, mindenfelől? menekültekkel találkozunk, kik egész karavánokat alkotva siettek a fenyegetett vidékekről. A kocsik, melyekbe ökrök és bivalok valának lógva, a menekülő holmiaival voltak megrakva s a nők nagyobbrészt a Csütörtök, 1877. augusztus 2. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: Budapest, IV. himzö-utcza 1. se. hová az előfizetési pénzek küldendők, fedett kocsikba helyezkedtek ti. A férfiak nagyobb részt öregek, vagy a kocsi mellett gyalogoltak, vagy nyájaikat hajtották. Lehetett látni basibozucokat, nagy számban lovas cserkeszeket,é s csoportokban czigányokat. Itt hiába keresnénk útszéli csárdákat, hol a rekkenő melegségben egy kissé megpihenhetnénk, hanem annál gyakrabban váltják fel egymást a shulák, vagyis török őrházak, hol kávét és vizet kaphatunk. Ételről szó sincs. Az ily khulákban jönnek össze a vidékbeli jasibozukok, kiktől némi informátiókat nyerhetünk, i0t vannak az oroszok, s hol találunk legelőbb török csapatokat. Érdekes utamban gyakran találtam oly dolgokat, melyek specialitásuk miatt nagyon is lekötik az idegen figyelmét, főleg a cserkesz falvak közelében, mert az országút hosszában leginkább cserkesz telepítvényesek laknak, de semmin sem botránkoztam meg annyira, mint ama óriási bivalfalakon, melyek néhol egészen ellepték a patakokat s a mocsárt. Razgradhoz közeledve, nagyobb basi kozák csapatokkal találkoztunk, s egy kút mellett beszédbe keveredve velük megtudtam, hogy a vidékről jönnek össze, s Razgradban kell találkoztok, számszerint mintegy négyezernek. Fél 1 órakor aztán Razgradba értem. Razgrad egy egészen tisztességes kinézésű városka. Utozái elég szélesek és tiszták, az épüetek sem oly kunyhófélék mint más keleti városokban. Van benne egy csinos emeletes oskola, s egy városias kinézésű török templom. Miután egy ronda kocsmában elhelyezkedtem, a kaimakamot kerestem fel, ki elmondá, hogy a főhadiszállás hadikerben van, mely innét közel fél napi járásra lehet. Azonnal lovas rendőrt kértem, mely utamban kisérni fog, miközben a kaimakam, egy előzékeny török ur, tudtomra adta, hogy a városban több sebesült van, s ha kívánom, intézkedni fog, hogy megnézhessem azokat. Utamat reggelre halasztottam, mert tudtam, hogy a sebesültektől érdekes dolgokat fogok hallani. Amit láttam, amit hallottam, az felülmúl minden képzeletet. Eddigi leveleimben leírt orosz és bolgár kegyetlenségek, bármily hiteles kútfőktől jöttek is, magukon hordták a lehetetlenség jelegét, s most saját szemeimmel győződtem meg azok valódiságáról, s az elmondandókat kérem szó szerint úgy venni, mint a helyszínen vett oly gyzeteket, melyekért mindenkor felelek. Velem Jit L. ur, a „P. Lloyd“ s „Extrablatt“ levelezője, egy minden tekintetben hiteles orosz származású tolmács. Remélem, más levelezők is utána néznek. Kiváncsi vagyok, vájjon az angol parlamentjén Gladstonék feljegyzik-e mindezeket a bolgárjai zás mintoßrMaT már meg vagyok győződve, hogy interpelláló tárgyát képezendő Először a Konak melletti kórházba néztem, mely meglehetősen primitivül berendezett helyen vagy 5 sebesültet találtam. Itt Sáli nevű basibozuk elmondá, hogy 30-ad magával Opánka nevű helységbe mentek, hol a polgárok fegyverkezni kezdettek, 4-en aztán elváltak, hogy elleneikről tudomást szerezzenek, s midőn visszatértek, társaikat hiába keresték. Eközben 15 kozák rohant rájuk, kikkel egy darabig viaskodtak, azonban egyet a basi kozákok közül elfogtak, egyet megöltek, kettőjüket megsebesítették, s ők pisztolyaikkal tüzelve visszavonultak, hol társaikkal találkozván ideszállittattak. Egy másik basibozuk így mondá el történetét : mi monasterliak Csikkara-Bjela tájékán támadtattunk meg a kozák előőrsöktől, kik elől lassan vonultunk vissza. Egyszerre nagy csapatban láttuk közeledni az oroszokat, sebesebben kezdtünk hátrálni, miközben többen megsebesültünk, egy a helyszínen meghalt, egy pedig az utóa sebében vérzett el. Mindkét sebesült, valamint más társaik is álltják, hogy vidékeiken a menekülők sokat beszélnek az oroszok s bolgárok kegyetlenségeiről. Most a Csindsili-utczába vezettek bennünket, hol számtalan basibozukkal találkozunk, kik hasonló kegyetlenségeket mondtak el. Végre betértünk egy házba, melynek udvarán két sebesült feküdt. Egyik egy gyermek, másik Mustafa nevű öreg, ki fején, mellén és kezén volt megsebesítve. Mustafa, valamint társai Said, Hassán és Jusuf így mondták el az esetet: Ablahanai lakosok vagyunk, 2 órányira Monasteristitől, s midőn az oroszok jövetelét megtudtuk, hátrahagyva mindenünket, menekültünk a faluból. De nemsokára kozák csapatok keverve fegyveres bolgárokkal értek el bennünket, s vagdaltak a hogyan tudtak, különösen a nőket, s Jusufnak nejét és gyermekét megölték, s ő több sebbel alig tudott megmenekülni fiával, ki sebesülten mellette feküdt, az ijedtség miatt idegessé válva folytonosan longolódott. Szegény Mustafa felsóhajtott: most már sem nőm, sem gyermekem! Én azután tudakozódtam, hogy a vérengzők közt voltak-e orosz katonák, mire igennel válaszoltak, s midőn e kérdést többször intéztem hozzájuk, egyik önérzetében sértve válaszoló: „Effendim, ben kondim gordum benim gozine ki kozaklar varmis.“ (Uram , jól láttam szemeimmel, hogy kozákok voltak.) Ibrahimot ruháitól is megfosztották s mesztelenül hozták Rasgradba. Most Jusuf a szomszéd házba vezetett bennünket, s megengedó, hogy a sebesült nőket is megtekinthessük. A ház előtti tornáczon több sebesült feküdt. Ezek szintén Abrahamai lakosok valának. Atidse, egy fejen sebesitett török nő elbeszélte, hogy a menekülők közül először a nőket fogták el a kozákok s összeapritották valamennyit, valamint férjét is Ozmán Kaffát. 5 gyermekét sebesítették meg, egy közülük mellette feküdt. A halottak közt van Jusuf neje is, Jusuf fiai sebesülve feküdtek a tornáczon, és pedig egy 14 éves, Ibrahim 4 éves fiúcska a lábán megsebesítve. Edseb, 5—6 éves, fején egy kisebb sebbel. A kisfiú még jó izűen dohányzott. Ott volt még megsebesülve Vaide, Jusufnak 17 éves leánya, ki elmondta, hogy 40 család gyilkoltatott le, s neki három barátnéját, kik vele együtt kozákok elfogták s fejeiket azonnal menekültek, a leütötték. Állítása szerint a gyilkosok mind lovasok valának. Ezután Hassimola Jemail egy karján megsebesített 38 éves szép, erős sistovai emberrel be _ . ____ _____ -széltünk. Ő többed magával küzdött a bolgárok r&zgradi kerület Csaerti helységében elérték a kő ellen, kik Sistovnál mielőtt az oroszok átjöttek volna a Dunán, a mohamedánokra rohantak. Társai közül 15 meghalt, 20 megsebesült, s ő egy udvarba menekült, hol megsebesítetvén, félholtan hozták Razgradba. Szerinte a bolgároknak előre kellett értesülve lenni az oroszok átkelési szándékáról, azért kezdték meg ezek az összeütközést, s csak azután ültek csónakokba a muszkák. Most Salib softa vezetett lakására, kinél egy Eminah nevű 18 éves lány feküdt alsó részén lándzsával keresztül szúrva. Eminah elmondá, hogy ők Bjelából menekültek, s az ellenség rájuk ütött. Először a bolgárok jöttek, azután oroszok. Atyját Ibrahimot, ki igen vén ember, nem tudja biztosan mennyi idős, de körülbelül 55 éves lehet, megverték, megsebesítették s elfogták. Anyját Havat jobb oldalán úgy megszurták, hogy, a lándzsa baloldalán jött ki, s rögtön meghalt. Őt szintén megsebesítették, s midőn igy kínlódott, sok orosz lovast látott közeledni. — Bjelából — mondja, — mindenki elszaladt, csak 5 család maradt vissza. Ezekből Hassant s ennek nejét és 5 éves gyermekét azonnal legyilkolták. Hadsi Baba 15 kocsit rakott meg holmijával, s midőn menekülni akart, a bolgárok megtámadták, minden holmiját elvették, s 15 éves lányát megbecstelenítették. Hadsi Baba könyörgött nekik, s elmondá, hogy ő mindig jó volt irántuk, s most mindenétől megfosztják, sőt leányát is szerencsétlenné teszik. A megbecstelenített lányt anyjával együtt megsebesítik, Hadsi Babát pedig megölték. Egy czigány asszonyba mind a négy oldaláról lándzsát vertek, s 5 éves gyermekét darabokra vagdalták. Más családoknál a családtagok kezeit s lábait tördelték el, aztán kötelekre hurkolva az oroszokhoz vonszoltattak. Eminahnak egy 8 éves fivérét egy orosz tiszt fogta meg, oda vitte fogoly atyjához s halott anyjához. A kisfiú fájdalmában rögtön meghalt. Vezetőnk ajánlkozott, hogy még több helyre is elvezet, hol ily szerencsétleneket, nőket és gyermekeket mutat. Már későn volt, az éjjel tudósításomat kellett megírnom, hogy hajnalban folytathassam utamat. Különben is elég volt ebből ennyi. Én legalább azt fürkésztem mindenütt, vajjon az oroszok részt vettek-e a mészárlásban. A nyilatkozatok összehangzók voltak, s az oroszok ép oly bűnösök ez aljas tettekben, mint a bolgárok. Nem tudom lesz-e európai hatalom vagy „conferentia“, mely ezért fel mer szólalni. Én láttam a szenvedőket, láttam mily nyomorban vannak, láttam azokat a mély sebeket az ártatlanok testén, melyet az orosz szuronyok ejtettek rajtuk s a czivilizatión. Hallottam a gyermekek sirását s nyögését, s akaratlanul is eszembe jutott, hogy Magyarországban a török sebesültek számára gyűjtött pénzt itt kellene s pedig azonnal Razgrádba még egyre érkeznek ily szerencsétlenek, s innét valószínűleg Sumlába fognak szállíttatni. A menekülők is egyre jönnek Razgradon keresztül, s magának Hadsi bey vice kaimakamnak 200 vendége van. Ha visszatérve időm engedi, tovább fogom kutatni a fennebb elmondott embertelenségek folytatását, de most sietnem kellett, mert itt posta nem lévén, lovasfutárral kell levelemet Sumlába küldeni. Lukáts Gyula: Az orosz és bolgár vérengzések. (Saját harcztéri tudósítónktól.) Sumla, julius 13. Nem két nemzet hadserege küzd egymással Bulgáriában, nem a XIX-ik század katonáinak harczait fogja megörökíteni a história, hanem azon kabilok aljasságait, kik a szabadság szent nevét megbecstelenítve átlépték a Dunát, hogy hazug apostolaiknak szennyes kezét ártatlanok vérével kenjék be. A hatalmas czár nem katonákat küldött az Al-Dunára, hanem vérengző gyilkosokat, kik a keleti keresztények felszabadításának örve alatt eljöttek rabolni, gyilkolni s aljas kéjvágyaikat kielégíteni. Az éjszaki Sardanapál fejére nem volt elég a lengyel nemzet átka, nem égette érzéketlen kezét a turkeszánok vére, s szivét nem bírta megfojtani a cserkeszek jajkiáltása, szüksége volt arra, hogy sirjába, hova őrülése gyors léptekkel ragadja, még egy másik nép megvetése és utálata is kisérje. Azok a hírek, melyeket a leghitelesebb sürgönyök hoznak, felülmúlják az ókor vandalizmusait. Tagadhatlan, hogy a cár kegyével megáldott banditák mindinkább előnyomulnak. Plevnát, Selvit, Tirnovát s Bjelát elfoglalták, s e négyszöget véve fel operatióik alapjául lassan kint nyomulnak előre, s egy komolyabb ütközet legközelebb várható. Előőrseiknek egy része a Shipkaszoros felé maszkírozza az előnyomulást, mások kelet felé terjeszkednek s Ruscsuktól alig néhány órányira vannak, miáltal a kiszögellő Basgrad vasúti állomás van fenyegetve, s ha ezt elfoglalják, Sumlától alig lesznek 7—8 mértföldnyire, s ami ennél nagyobb baj, Ruscsuktól el lesz vágva végkép a vasúti összeköttetés. Erre természetesen a törököknek nem lehet más válasza, minthogy a sheytandjiki vasúti hidat a levegőbe röpítik, s ezáltal a direct vasúti közlekedés egész hadjáratra megszűnik, az oroszok eme előnyomulása folytonos előőrsi ütközetekkel van összekötve, ámbár én hiszem, hogy komolyabb összeütközésnek is kellett már történni, természetesen nem a mieink előnyére, miről már önök az orosz sürgönyökből valószínüleg értesültek. Mi nem tudunk róluk semmit. Az oroszok eme előnyomulásukban a legborzasztóbb embertelenségeket követik el, s pokoli munkájukban segítségükre vannak a bolgárok, kik tárt karokkal fogadják a „szabadítókat“, s nyíltan hirdetik, hogy elérkezett a pillanat a bolgárországi kegyetlenségek megtorlására. E vadak boszuban határt nem ismernek. Miután a mohamedán lakosok nagy része fegyvert fogott, a gyermekeken s nőkön boszulják meg magukat ez állatok. Különösen a cserkesz falvak vannak a kegyetlenségeknek kitéve, hol élve senkit nem hagynak, azután felgyújtják a házakat! A hol áthalad az orosz sereg, ott semmi épen nem marad mindent felgyújtanak s kirabolnak. A mohamedán lakosság menekül a merre tud. Sumlába eddig is sok család érkezett, s ezektől, valamint más hiteles tanuktól, továbbá a sürgönyökből borzasztó eseteknek jutunk minden órában tudomására. A Lisztovból menekülő mohamedánokat, azák előőrsök. Ezek és más fegyveres bolgárok megtámadták őket, 50 kocsit elfogtak, s a rajt ülő nőket és gyermekeket mind felkonczolták. Épen igy jártak azon Azmondli lakosok is, kiket 200 lovas bolgár Karacsomlaknál fogott el. Azmondliban a bennmaradt lakosok közül I nőt s 10 csecsemőt vagdaltak össze, s az anyák méhéből szedték ki a gyermekeket. Ucsdrtanban az orosz lovasok az egész mohamedán lakosságot kardra hányták. Ostrandsa és Kozlavo helységekben, melyek Ruscsuktól 4 órányira vannak, az Amur folyó melőli kozákok a legembertelenebbül gyilkolták le a védtelen lakosságot, s a többi közt 35 gyermeket öltek meg. A Berbunari lakosok egy része hadikőbe menekült, az ott maradtakat az oroszok elfogták, a nőket megbecstelenítették s ezt tisztjeik jelenlétében tevék, egész ünnepélyt rendezve alávaló mulatságaikból. Aztán hozzáláttak az öldökléshez.JeNo és Dobcsina lakosai a Balkán felé menekültek, de Khagánál a bolgárok elfogták őket, holmiaikat elrabolták, s a menekülőket egy szálig legyilkolták. E borzasztó munkát az oroszok kezdték meg, s a bolgárok folytatják. Az oroszok bujtogatják erre a bolgárokat, elszedik a mohamedánok vagyonát s szétosztják a bolgárok közt, átadják nekik a törökök fegyvereit, s biztatják őket, hogy raboljanak, gyilkoljanak, kik aztán a védtelen gyermekeknek s nőknek rohannak. Midőn Selvit bevették, parancsot adtak ki a bolgároknak, hogy a távírdát rombolják le, s a konakot rabolják ki. Az árvatár pénztárát mentő rendőrök űzőbe vétettek, s ezek sorsáról eddig semmi hír nem érkezett. Az oroszok kész proclamációkat hoztak magukkal, melyekben hirdetik az új rendszert, s hogy a szultán detronizáltatott. Az egész lakosság közt félelem és elkeseredettség uralkodik, menekülni merre tud, s a török kormánynak már eddig is 5000 ily menekülőről kell gondoskodnia. Hogy minő következményei lesznek az oroszok eme barbár tetteinek, azt máris lehet gondolni. A basibozákok s a cserkeszek valószinüleg felelni akarnak eme embertelenségekre, így az oroszok mégis csak czért érnek, mert az áldozat a bolgárok lesznek. De a bolgárok maguk keresik a bajt, s épei nem titkolják a törökök iránti ellenszenvüket. Epedve várják a muszkákat, kiket lakomával akarnak fogadni, s már napok óta nem adnak el bort, hogy annak idején avval az oroszokat vendégelhessék meg. A ruscsuki basibozákok erre úgy válaszoltak, hogy a bolgárok pinczeiben minden bort kieresztettek. Csakhogy a bolgárok bírnak kémekkel i3, s nagyon jól tudják, kiken kell majd annak idején magukat megboszulniok. Nemcsak a törökök, de idegenek is vannak az ily büjiiisök közé_folyáx«„./i.,‘' „l&Vioui'zaszLu tenTermeti, hogy a törökök iránti rokonszenvemből titkot nem csinálok, s hogy tagja valók ama magyar küldöttségnek, mely kardot vitt Abdul-Kerimnek. Egyátalán a magyarokra nem valami kellemes napok várnak, ha a muszkák előrenyomulnak, s az itt letelepedett néhány magyar igen okosan teszi, ha ideje korán kereket old. . Lukáts Gyula: Az oroszok előnyomulása. (Saját harcztéri tudósitónktól.) Sumla, jul. 14. Az oroszok előnyomulása oly mérvet öltött, hogy a töröknek meg kell lanyha hadviselésük mellett is tenni az erélyes intézkedéseket. Csak mióta a baj nyakukra nőtt fejtenek ki erősebb tevékenységet. Ruscsukba még most is hordják az erődítési szereket, midőn az oroszok két helyen is átkeltek. Naponként érkeznek oda a védelemhez szükséges eszközök. Aziz és Ejub pasák jelentékeny haderővel rendelkeznek, s a legközelebbi kedvező állásban valószinüleg el is fogják fogadni az ütközetet. — Az előbbiről állítják, hogy menetele előtt úgy nyilatkozott volna, miszerint megverve vissza nem tér. Sumla bár ma is egy hatalmas erősség, folyvást erősbittetik, s az egész hegylánca sánczokkal lesz ellátva, melyeknek legnagyobb része máris készen áll. E czélból az összes lakosságnak dolgoznia kell, egyik nap a bolgárokat, másikon a törököket, aztán az örményeket és zsidókat hajtják ki a munkára városnegyedenként. Ezen kívül más dolgokban is mutatnak a törökök elővigyázatot, s ebben túlbuzgók is. A napokban egy fiatal angol barátom, kivel együtt utaztam Triesztből Konstantinápolyba a török hadseregbe akarván beállani, Sumlába jött, hol a lengyel légióhoz utasították, de mert ez neki nem tetszett, néhány napig itt maradt. Mint szenvedélyes rajzoló privát passióból a vidéket rajzolni kezdé, s ily elfoglaltságában elcsípték, s innét kiutasították, és a legközelebbi állomásig katonasággal kísérték ki. így lett szegény egész ártatlanul kémnek denunciálva. A hadügyminiszter még mindig itt tartózkodik, s valószínüleg a legközelebbi napokban hagyja el Sumlát. A ruscsuki táborba nagy számmal érkeztek azon sebekből, kikről kontantinápolyi egyik levelemben terjedelmesen írtam, úgy látszik, ez szükséges is volt a bolgár fészkelődések ellensúlyozására, mert mióta ezek ott vannak, a bolgárok jobban összehúzták magukat. Ugyancsak odaérkezett egy lószállitmány is. Szemtanuk e lovakat szépeknek s jól tartottaknak mondják. Ezek előbb az oroszok birtokában valának, de mert a napokban egy tiszt vezetése alatt, egy egész csapat cserkesz szökött át a törökökhöz, eme lovak is a törökök birtokába jutottak, hol a mostani lószült világban nagyon jól lehet hasznukat venni. Ruscsukban a katonaság között a legnagyobb lelkesedés uralkodik. Epedve várják a pillanatot, midőn az oroszokkal összetűzhetnek, s jó kedvüknek úgy adnak kifejezést, hogy egész délutánonkint szól a zene, s a katonák járják nemzeti tánczukat. Most már az orosz ágyuk is békét hagynak, amennyiben a muszkák eltakarodtak Gyurgyevoból, hogy a Sistovánál átkeltekhez csatlakozzanak, s valószinüleg már mind az innenső parton vannak, úgy látszik az ágyú sánczok is üresek, eme ütegek szintén jobb partra lettek szállítva. Az ottani parancsnoknál pár ezernyi cserkesz tett is már lépéseket, hogy mert bőrükben nem bírnak megférni, engedtessék meg nekik Gyurgyevoba átmenni, hogy elhozhassák ami még ott elcsíphető. Az engedély megtagadtatván, más csapatok engedély nélkül készülnek Gyurgyevót ellopni.