Egyetértés, 1877. október (11. évfolyam, 251-281. szám)

1877-10-23 / 273. szám

X. évfolyam. Budapest Elüfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben litohM hordva: Egy évre..........................................20.— Félévre .......... 10.— Negyedévre...........................................5.—Esfry hóra................................................J.&ö Egy szám 6 krajczár. Hirdetási díj: 9 hasábos petitsor egykori hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg díj minden hirdetésért külön 30 kr. ITyülttér: Öt k“«ábc9 aor 30 krajezstr. 273, sírni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 1 kiegyezés tárgyalása a képviselőháziban. Gyorsan haladunk, a mai ülésben befejeztetett a czukoradó tárgyalásain. Molochnak ismét egy fontos nemzetgazdászati érdek van odadobva. Magyarország lemond arról, hogy czukoripara legyen. Magyarországon van 17 czukorgyár, Ausztriában 226, Ausztria kivisz évenkint 18 millió értékű czukrot, Magyarország behoz évenkint 9 milliót. Az új törvény szerint is Ausztria kincstára fog zsebre tenni másfél milliót azon czukoradójából, melyet mi fogyasztunk, és mégis mi fogunk 2 milliót fizetni restitutió fejében azon czukorért, amelyet Ausztria külföldre visz. Ily dolgokra vállalkozik most már nemcsak az alkudozó kormány, hanem a képviselőház az Ausztriával való drága barátság háborútlan fentartásáért. És valahányszor ily anyagi károsodást szavaz meg a képviselőház, a nemzeti becsület fokról-fokra leszállását szavazza meg, amely nemzet ily gyávaságot tanúsít, az a világ becsülésére számot nem tarthat. Miért kell ennek így lennie, azt a czukorvita alkalmával a kormány és pártja ép oly kevéssé magyarázta meg, mint a szeszadónál, hanem hát megbiztatott vele a pénzügyminiszter, hogy majd elmondja a vámszövetség tüzetes tárgyalásánál. Természetesen, akkor majd azt mondják, hiszen a fogyasztási adóknál a ház elfogadta tényleg a közös vámterületet, az egyenlő törvényeket és kezelési szabályokat, s ezzel az általános vita feleslegessé vált. Marad tehát a kormány kiegyezési politikája továbbra is magyarázatlanul, indokolatlanul ; szavazzunk, az marad a jelszó továbbra is a maga meztelenségében. Hát hiszen, hogy szégyenli élőállam a kiegyezési politikát,illetőleg a maga indokaival — ezt nem csodáljuk, de meg kellene gondolnia, hogy ezen túl tenni magát előbb utóbb s jobb volna átesni rajta, mint a szégyent csak tetézni azzal, hogy hazugságokkal akarja indokolni azt, mit a részleteknél indokolni mégis kénytelen. Ezt az oldalát a dolognak kirívóan tüntette fel a czukoradó-vita. A pénzügyminiszter, a maga írásbeli indokolásában egészen osztrák birodalmi álláspontra helyezkedik, s beszél osztrák-magyar czukoriparról, mintha külön osztrák és külön magyar czukoripar nem is volna a világon. S e szempontra állva, azt állítja, hogy az osztrák-magyar czukoriparnál túltermelés van, melyet korlátozni szükséges. Túltermelés van tehát a magyar czukoriparnál is, és ezt korlátozni szükséges! És mivel érvelt, midőn felhozatott, hogy miután Magyarországban a répa kisebb czukortartalmú, miután itt drágább a pénz, drágább a mezei és gyári munka, roszabbak az utak stb.: itt kisebbnek kellene lenni az adónak? Érvelt azzal, hogy mellőzve a többit, tagadta azt, hogy a magyarországi répa cukortartalma az osztrákénál kisebb. És ez azután oly eljárás, mellyel a pénzügyminiszter úr az országnak nagyobb ellenségéül mutatta be magát valamennyi osztrák „testvéreinknél, mert megtagadott oly tényt, melyet eddig amazok se mertek kétségbe vonni, és ezzel ki akarta rántani alólunk a pokróczot, hogy ne élhessünk a legfontosabb érvvel saját czukoriparunk érdekében. A szesznél ugyanis még lehet azt mondani némi plausibilitással, hogy nálunk olcsóbb lévén az anyag, nevezetesen a kukoricza, ez kiegyenlíti a termelésnél fennforgó más hátrányokat (bár annak daczára Ausztriával a szeszgyártásnál se bírunk versenyzeni,) de a czukornál a kisebb czukortartalom az egyenlő adó mellett oly fontos tényező, hogy teljesen lehetlenné teszi iparunknak fennállását; ezt csak a kisebb adóval lehetne kiegyenlíteni s íme Széli miniszter úr elfogadja, csak hogy a magyar czukoripart megölő közös törvényjavaslatot indokolhassa. Épen ez a különbség a répa czukortartalmában adott alkalmat egy kölcsönös incidensre a czukoradó vitánál, mely igen szomorú, de érdekes világítást vetett pártviszonyainkra s újabb bizonyítékot szolgáltat, mennyire uralkodnak a személyi tekintetek ennek a képviselőháznak határozatainál. Kerkapoly volt pénzügyminiszter erősen megbírálta a törvényjavaslatot minden kímélő formák mellett s csakis más dolgokban való compensátiók reményében vallá magát hajlandónak azt elfogadni. No hiszen csak várja azokat a compensatiókat, majd meg lesz a 80 milliós bankadósság elvállalásával. De azt jónak vélni, ha zónák állhatnának fel, hogy a roszabb répát teremtő vidékeken kisebb adót fizessenek a gyárak. Hát hiszen körülbelől egyre megy, akár zónák felállítása, akár külön törvény útján érnék el a magyar gyárak ugyanazon egyezést t. i. a kisebb megadóztatást. Az indítvány eszméje tehát a kiegyezési javaslattal homlokegyenest.eltétben áll. Hanem hát az egész haszontalan bolygatása a kérdésnek, mert hiszen Kerkapoly és társai csak tanulmányozásra utasítják a minisztert, de a törvényjavaslatot ép úgy megszavazták mint az utolsó mameluk , mert hát ők és tagjai is oszlopemberei annak a nagy szabadelvű uralkodó pártnak, melynek minden előnyeit és kellemét élvezik. Bevallották és bebizonyították, hogy a javaslat rész, és mégis ------És hát miként magyarázzák Kerkapoly, Szlávy, Bittó, Somssich e nagyméltóságuak, Wahrmann, Falk, Jókay ő nagyhatalmassága ék a maguk eljárását? Rá akarták ijeszteni úgymond a bécsiekre, jelezni akarták, hogy van a kormánypártban egy nevezetes töredék, mely még több concessiót tenni nem volna hajlandó. De hát nem arra fog-e az szolgálni, hogy annál jobban érezzék a bécsiek a maguk hatalmát, látván, hogy jól tudják itt az emberek, mit tartalmaz a kiegyezés s mégse tudnak ellene egy ily impotens torz oppozitiónál többet kisütni. Ez csak fokozni fogja szemtelenségüket. S hát az miféle politika, hogy a fentisztelt urak elárulják szíveik és véreik titkát, hogy bele engednek nézni kártyáikba. Hát hiszen, ki ne látná ebből az egész techtelmechtliből, hogy vannak sokan a kormánypártban, kik csak azt lesik, hogy hadd kaparja ki a Tiszakormány a tűzből a gesztenyét, hogy akkor azután majd szépen megugrathassák s helyébe vissza illetőleg beüljenek, csinálván majd nagy farizeus képeket, mi máskép csináltuk volna. Nagy ideje, hogy a választók itt rendet csináljanak s hallassák minél előbb szavukat, mielőbb a koczka végleg elvettetik. Még nem veszett el minden remény. A szeszadónál 208 képviselő volt távol, a czukoradónál már 239, majd tán megszökünk a kiegyezés előtt, ha nem merjük is leszavazni. Mocsáry Lajos: A „függetlenségi kör“ ma kedden délután 4 órakor értekezletet tart. Az egyptomi segédcsapatok ellen a török főhadiszálláson tömérdek a panasz. A török harczedzett és bátor katonák lenézik a parádénak teremtett sereget. Czifrán vannak öltözve, de aztán csakis a szemnek és nem Törökország ügyének épülésére valók. Mehemed Ali, mint már ez táviratilag jelentve volt,s a harcztéren annyira hasznavehetetlennek találta őket, hogy Várnából ki akarta vezényelni a várőrséget, őket pedig helyükbe rendelni. Úgyis onnan jöttek alkalmatlankodni. Haszán hga miatt persze haragra gyűlt, s megtett mindent, hogy Mehemed Alit megbuktassa. Harcztéri levelezőnk következőleg nyilatkozik e kényes anyámasszony hadseregről október 5-én Jenikejből írott levelében : Ad voeem egyptomiak ! Sokat beszéltünk eme segédcsapatokról, midőn megérkeztek, s őszintén szólva vártunk is valamint ezektől a jól fegyelmezett ezredektől. Hogy isne, fiatal, bajusztalan, jól megtermett katonák, úgy felszerelve, hogy beillenének bármely európai hadseregbe. Ruházatuk finomabb, mint bármely gárda ezrede, s nem hiszem, hogy tisztjeink különb gúnyában járjanak, mint itt a közlegények. Élelmezésük kitűnő, zsoldjukat rendesen kapják. Egy szóval kiváló gond van rájuk fordítva, s szükséget semmiben sem szenvednek. De mit használ minden, ha nincs helyén a szív, ha nem tudja az egyptomi, miért harczol, mert bizony a török hősök közt úgy veszik ki magukat, mint nyúl az oroszlánok között, mert biz elbújhat a czifra ruhás egyptomi, a rongyos török előtt. Nem elég, hogy csaknem kivétel nélkül egyptomi szembajban szenvednek, mi által kitűnő puskáikkal nem sok kárt tesznek az ellenségben, de még gyávák is, a szó szoros értelmében. Innét kering azon ancedotta, hogy az egyptomi elforditá arczát, midőn elsüté puskáját, aztán szomszédjához fordulva kérdé : — Kőmé, elsült a puskám? — Mit tudom én, — válaszolva kérdezett, — hisz azon tanakodom, vajjon elsült-e az enyém. Eme testi és lelki hibához járul az is, hogy tisztjeik rendkívül kímélik őket, mintha kiz kisasszonyok volnának. Az egyptomiak törzskara egészen idegenekből áll, nagyobbrészt olaszok, francziák s németek, mert hisz Kassán herczeg maga is porosz gárdista volt egy időben. Eme kíméletnek tulajdonítható, hogy a verbokai ütközetben, melyben 6 egyptomi zászlóalj vett részt, s hol a törököknek 1200 ember vesztesége volt, az egyptomiak vesztesége 1, mind egy sebesültből állott. Bizon bizony nem sok haszna van a portának az egyptomi segélycsapatokban, s nagyon jó helyen voltak ezek Várnába bedugva. Arra ugyan mérget vehetünk, hogy az egyptomiak maguk emberségéből nem lépik át a Dunát s itt is inkább alkalmatlanságnak, mint segítségnek tekinthetők. Hisztik puskázták el a verbokai ütközetet is. Mehemed Alinak sok baja volt az egyptomiakkal, s letételét is ezeknek köszönheti, mert verbokai magukviselete után nem is vette fel őket számításaiba. Ez volt oka, hogy Verbokánál nem birtunk nagyobb előnyöket vívni ki s a török hadseregnek a vodicainál jobb positiókat kelle választania ! ! A mzgrádi katonai intendanturához, mint konstantinápolyi tudósítón 41; nagy mennyiségben szállítják a ruhát. E napokban is Várnából 40 vaggont raktak fel. A katonák, akik a nagyon szigorúvá vált időtől rongyos, elviselt ruháikban sokat szenvednek, alig várják, hogy kiosszák közöttük. A kiosztás jótéteményében természetesen azok részesülnek első sorban, akik leginkább rá vannak szorulva, Plevna ellátásának nehézségei. (Egy török tiszt tudósítónktól, Perába futárral küldve.) Sofia, okt. 11. Innen e hó 10-ike óta szakadatlanul 350 ökrös szekér szállítja Plevnába a lőszereket, 700 szekér pedig az élelmiszereket. Az összekötő út a törökök kezében van. A czirkáló orosz kozák hadosztálynak egyetlen nagyobb transportot sem sikerült elfognia. Sefket pasa ébersége mellett több az út elzárására intézett roham visszavezetett. A szállítmányok tisztított uton haladhatnak. A sebesültek szállításának megszűnése óta Sofia egész mozgó élelmi magazin. Vidékről hozzák az élelmiszereket, s gyors átrakodás után azonnal tovább viszik. Oda és vissza folytonosan fuvaros karavánok találkoznak egymással. A hadjárat viselésében járatlanoknak fogalmuk sincs, mily óriás nehézségeket kell leküzdeni ez egyetlen vonal biztosítására. Rendkívül sok bajt kell legyőzni, hogy egy pontban összeszorított tekintélyes sereg egy pontról élelmeztessék. Egy időben Plevna annyira el volt zárva, hogy a hozzá vezető vonalon a török szekérszállítmányok megakadtak. Az út a kozákoktól nem volt biztosságban. Több kisebb ló és élelmiszer szállítmány kísérlete meghiúsult. Mehemed pasa a mivelt, humánus sofiai parancsnok találékonysága segített a nehézségen. Sefket pasa mozgó hadosztályának tartalékával a basibozukokat gyűjtő összeszokott kisebb csapatvezérletek alatt. E basibozukokat lovaik erejéhez képest Plevnába szállítandó lőszerrel nagy élelemmel terhelték meg. E genialis mód által sikerült a már égetővé vált szükségen a keresztültörési rohammal segíteni. A basibozukok mozgékonysága volt az egyetlen mód az első pillanatnyi segélyt nyújtani. A nehézkes nagy tömegű szekérszállítmányokat nem lehetett volna ezéljukhoz juttatni. Mind elfoglalják az oroszok. A nehézségeket, melyekkel e szállítások összekötve vannak, gyarapítja az, hogy a legroszabb utakon kizárólag igavonó erővel kell még a lőszereket is a gyártási pontokról összehordani. Tegnap érkezett egy török kozák-dragonyos század fedezete alatt Tatár-Bazárdsikból rákászokban 725 szekér lőpor. Megérkezése után egy másik század rögtön parancsot vett, hogy mig amaz Prevna felé folytatja útját, ez menjen egy másik szállítmány fedezetéül Tatár Bazárdsikba. A szolgálat, mint az iméntiekből látszik, a török katonára nem valami kellemes. A legfárasztóbb kiküldetésekben jár egy repülő had minden tisztje és katonája. Az egész barczléren sehol sincs oly túlfeszített élénkség, mint a Sofián és környékén. Kell is sokat kiáltani a katonának. Nemcsak a szolgálat kíván nagy önfeláldozást és erősítést, hanem az időjárás is mértéken felül kipróbálja katonai kitartásukat. Hó és esővel vegyesen jött meg az ősz , közbe valódi téli időjárás van. És ez időben egy hadi szolgálatot teljesítő katonát sem helyeztek el meleg fedél alatt, a sofiai kaszárnyák kórházakká vannak átalakítva, minden valamire való nagyobb épület raktárul szolgál, a magánházak a menekülő családok ezreit foglalják fedelek alá. A katonáknak, akik a legnehezebb szolgálatot teljesítik, a szabad ég és annak szellős sátorai maradnak. Itt sokat kell most kiállniok az időjárástól. De azért a török katona még csak nem is mogorva e miatt. Kiállja a legnehezebb strapákat, mégis folyvást vig. Szívesen tűrnek hazájukért minden nélkülözést. Egy szó panasz nem hangzik el ajkaikról. Sátoraik előtt ép úgy énekelnek, mint útban, ha a kémszemle-szolgálat hallgatást nem parancsol. A bajram-ünnep valóságos ünneppé vált a szegény török katonákra. Hátralékos zsoldjukból egy havit kaptak meg egyszerre. Képzelhetik, mily hálálkodva áldozták A Hahót, s mennyire föl lettek villanyozva. A hóra telepedve végezték nagy áhítattal imáikat. A sofiai parancsnok Mehmed pasa tevékenysége és ügyessége általános elismeréssel találkozik. Ez egyike a török hadsereg legderekabb tisztjeinek. A magyarok iránt nagy rokonszenvvel viseltetik. Meg is adta már egy pár szédelgővel szemben az árát. De azért folyvást nagy lelkesedéssel beszél a magyarokról, amikor tömérdek gondja és sok teendője mellett csak ráér e dologban néhány szót váltani. A Sofián koncentrált sokoldalú munka e pasa éjjelét-nappalát igénybe veszi. Mindenre ki kell gondjának és felelősségének terjednie, s ő emberül megfelel a ráhárult kötelességeknek. Nem hallani ellene panaszt sem a lakosság, sem a katonaság köréből. Be kell várnom soraimat, mert épen jelentik, hogy a szekerek meg vannak rakva, amelyek fedezetéül parancs szerint ki vagyok rendelve. Egy óra múlva indulok Plevnára, ahonnan minden percmben nagy események hírét várjuk. Lapjukat ily hír esetén futár által értesíteni Sofiára. Berlinből az országgyűlés megnyitásáról és a trónbeszédről következő távirat érkezett a nap folytán : „Ma Camphausen megnyitotta az országgyűlést, felolvasván a trónbeszédet. Ez várakozáson fölül kedvezőnek mondja az 1876. év pénzügyi eredményeit; ellenben a folyó közigazgatási évben a költségvetés nagyobb összegeket várt a birodalom részére a matriculáris jövedelmektől; továbbá némely jövedelmi ágak kevesebbet eredményeztek a rendes összegnél; másrészről új szükségletekre, nevezetesen múlhatatlan, nyilvános építkezésekre nevezetes összegek vétettek igénybe, ezért és mivel jelenleg, midőn a forgalom nagyon hanyatlott, az állam különös haszonnal fejthet ki nagyobb tevékenységet az építés terén, a rendelkezésre álló eszközöknek rendkívüli jövedelmekkel való szaporítása helyeztetik kilátásba. A jelen közigazgatási év utólagos költségvetése a jövő évi államköltségvetésben a kölcsöntörvény javaslatával együtt fog előterjesztetni. Hogy az út tartományban a nagyrészt már végrehajtott közigazgatási reformok befejeztessenek, e tartományokban a városi rendtartás megváltoztatása helyeztetik kilátásba, miáltal a városok közigazgatása az állami ellenőrzést és a közigazgatási törvénykezést illetőleg, eddig csak a sík földre nézve érvényes selfgovernémet rendszerébe fog beillesztetni. Továbbá ígéri a trónbeszéd, hogy az utak rendezéséről, a mező és az erdők védelméről, a községi adók behajtásáról, a német törvénykezési eljárás végrehajtásáról, végre a magasabb közigazgatási szolgálatra való előleges kiképeztetésről szólló törvényjavaslatok is elő fognak terjesztetni. A trónbeszéd megemlékezik a lakosság minden osztályának annyira kedves hűségi és alattvalói nyilvánításairól, melyeket a császár legújabb utazása alkalmával több tartományban tapasztalt és a császár köszönetét mond érettek. Ezek újabb tanúságai a fejedelem és népe közötti viszony bensőségének, és megerősítik a reményt, hogy ’a kormánynak bizalmas egyességben a nép képviselőivel sikerülni fog az ország tartós boldogságára megoldani a mostani számos nehéz kérdéseket.“ A háború. Tegnapi rendkívül érdekes konstantinápolyi táviratunk oly kimerítő adatokat közöl a harcztéri eshetőségekről, hogy minden combinálás fölösleges. E távirattal meglepő összhangban van azon más forrásból eredő jelentés, hogy Szülejman pasa pénteken visszavonult Razgrád közelébe, mi világos jele annak, hogy azon indokok, melyek Mehemed Ali helyének Szulejmannal való betöltését kívánatossá tették, megszűntek létezni. Plevna alól csak csöppenként kapjuk az orosz-rumén kudarcz részleteit, oroszruménnak mondjuk, mivel a tegnapi hivatalos orosz és rumén jelentések szerint a ruménok csakugyan megtámadták a Grrmvivicza védművet, de annak rendje és módja szerint visszaverettek. Mint a „Daily News“ értesül, az ázsiai harcztéren Heimann orosz tábornok Erzerum ellen, Lazareff tábornok pedig Izmail pasa ellen indult, ki az általunk is jelzett legutóbbi ütközetben megverte Tergukazovot. Hir szerint Karsz már egészen be van kerítve s alkudozás folyik a capitulatió iránt. — Vidin és Kalafát közt bombázás folyik. Haszán pasa altábornagy jelenti, hogy 8-dikától lidikéig támadás folyt Szulina városa és a török flotta ellen, mely támadás győzelmesen visszavezetett. Konstatálva van, hogy a lövegek 48 házat szétromboltak, közte 4-et teljesen. Az ellenség ágyúi a consulátusi épületek, a genfi kereszttel föllobogózott tengerészeti kórház és az európai dunai bizottság épületére voltak irányozva. * * * Az iczkányi pályaudvarnak az oroszok által való megszállása nem bizonyult valóságnak. E tárgyban az uj „Presse“ a következő tudósítást kapta Iczkányból: Az a hír, hogy az oroszok elfoglalták az itteni pályaudvart, az által támadt, hogy ott egy hét óta Makszimov orosz kapitány tartózkodik, mint a román kormány megbízottja. Ez minden alkalommal tüntetőleg mutogatta, hogy ő Iczkánynak orosz császári parancsnoka. Ez kihívó modora által az iczkányi állomás főnökével, aki lengyel, összeütközésbe jött. Néhány nap előtt az állomási főnök távollétében annak hivatalszobájába ment, leült az íróasztalhoz és szabadjegyeket állított ki Galicziába incognito utazó orosz táborkari törzstiszteknek. Amint az állomásfőnök hivatalába ment, meglepetve látta íróasztalánál ülni Makszimovot. Rövid szóváltás után ajtót mutatott neki, ez azonban kijelenti, hogy Iczkányban ő parancsol, és az irodát akkor fogja elhagyni, amikor neki tetszik.“ Az állomásfőnök szolgája segedelmével végre kidobta. A jelenet természetesen nagy feltűnést okozott. Ép akkor érkezett meg Iczkányba a gyorsvonat Jassyból. A felizgatott állomásfőnök elbeszélte a perronon összeütközését „Iczkány orosz parancsnokával“ és végül felkiáltott: „Orosz katonai megszál Kedd, 1877. október 23. Szerkesztői Iroda, Budapest, IV. himző-utcza ház, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadd-hivatal :♦ Budapest, IV. hmec-utcsa 1. a«. hová az előfizetési pénzek küldendők. .... IMPTM'""Ti lánt kell eltürnünk Ausztriában!“ Egynéhány utas meghallotta e szavakat 8 villámgyorsaságával terjedt el a hir egész Bécsig „az iszkányi osztrák pályaudvar megszállásáról orosz katonaság által.“ * Akszakoffot, ki egy közelebb tartott beszédben a czárt az orosz nemzeti becsület gondviselőjének s a netaláni visszavonulást árulásnak nevezte, börtönbe vetették. Hasonló sorsban részesültek azok is, kik vele ellenkezőleg egy feliratot terveztek a czárhoz az iránt, hogy térjen haza. E két áramlat mellett még egy forradalmiról is beszélnek, s hir szerint Kiewben felfedezték a forradalmi bizottság egy titkos nyomdáját, melyben a forradalmi manifestumot nyomtatták. E manifestum detronizáltnak nyilvánítja a Romanoff-dynastiát és ideiglenes kormánynak egy „Ziemszka dumá“-t hiv egybe. Kiewben számos embert elfogtak, s mondják, Akszakoff elfogatása is kapcsolatban állna ez üggyel. Egy másik orosz forradalmi társulat 196 tagja ellen, kik azzal vádoltatnak, hogy a Romanoff dynastia erőszakos detronizálására törekedtek, f. hó 30-án lesz a végtárgyalás, két hónapot fog igénybe venni, 622 tanú van megidézve. A vizsgálati irományok 200 kötetet tesznek ki, a vádirat 300 nyomtatott lapra terjed. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése október 22-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Péchy Tamás, Trefort Ágost. Elnök: Bemutatja Turócz megye feliratát Oroszország terjeszkedésének meggátlása és a török birodalom integritásának fenntartása iránt ; Gömör megye négy kérvényt, egyiket a török birodalom érdekében követendő politika iránt, a másikat Szalay Imre javaslatának mellőzése tárgyában ; a harmadikat a megyei házi-adó mellőzése, és a negyediket az 1876: XV. t. cz. 52 §ának tárgyában ; a lipótmegyei tanító egyletnek az 1875: XXXII. t. cz. módosítása iránt. Kiadatnak a kérvényi bizotságnak.] Tisza Kálmán miniszterelnök a megyei mérnöki állomásokra vonatkozó javaslatot terjeszti a ház elé. Előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottságnak adatik ki. Következik a képviselőház okt. havi költségvetésének tárgyalása, mely minden észrevétel nélkül elfogadtatik, s a ház okt. havi költségvetése 83.589 írtban állapíttatik meg. Ezután a czukoradóról szóló tvjavaslat vétetett részletes tárgyalás alá. Lukács Béla az első szakasz elé bevezetésül a következő szöveget ajánlja, mely, azt hiszi, jobban kifejezi a törvényjavaslat nemzetközi jellegét. „A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományok pénzügyminisztereivel a répaczukor megadóztatása tárgyában következő egyezményt köthessen. Széli utal arra, hogy a javaslat lényegileg úgy is szerződési természettel bír. Ennek külön kikötését fölöslegesnek tartja. (Helyeslés.) A ház változatlanul fogadja el a czimet. Az 1. §. változatlanul elfogadtatik. A 2. §-nál, mely azt szabja meg, hogy a czukoradó a monarchiában egyelőre 6 millióban állapittatik meg, mely évenkint 500,000 forinttal szaporittatik, mígnem 10.500,000 forintra emelkedik. Apponyi Albert előre bocsátván, hogy a jelen javaslatnak csak az lehet célja, hogy a cukorgyártást a jelen körülmények közt is lehetővé tegye, azt indítványozza, hogy a fokozódó emelkedés ejtessék el s a kontingentálás csak 6 millió forint erejéig érvényesíttessék. E tekintetben határozati javaslatot is nyújt be. Széll Kálmán pénzügyminiszter nem tart soknak az alapul fölvett 6 milliót. A ház e szakaszt változatlanul elfogadja. Változatlanul s vita nélkül elfogadtatik a tjavaslat további része. Módosítást csak a 12. §-nál tesz Hosztinszky, ki a törvénynek egy hivatkozását teszi korrektebbé, s a 14. §-nál a pénzügyminiszter, ki a törvény végrehajtási záradékára nézve hozza javaslatba, hogy az abban foglalt igazságügyi intézkedések végrehajtásával Horvátországra nézve a bán bizassék meg. Mindkét módosítvány elfogadtatik. Ezzel a javaslat részleteiben is letárgyalva lévén, harmadszori felolvasása legközelebb napirendre kerül. Következik Hegyessy interpellációja Hegyessy Márton interpellációját indokován a többi közt így szól: Az a mi fótumunk, hogy vagy rosszat alkotunk, vagy ha jót alkotunk, annak egy részét másnap saját kezünkkel lerontjuk. Legfontosabb alkotásunk volt az igazságszolgáltatás tekintetében az 1869. IV. t. sz. Ez vetette meg igazságszolgáltatásunk rendszerének alapját. Négy nagy elv lett abban kimondva: a közigazgatás elválasztása az igazságszolgáltatástól, a bíró függetlensége, a bírák qualificatiója és a bírák választása. Ami az utóbbit illeti, megvallom, hogy én azt nem osztottam, és nem osztom ma sem, nem azért, mintha a régi slendriánra akarnék visszatérni, hanem azért, mert azt nem tartom a jogfolytonosság elvével megegyeztethetőnek, hazai geniusunk és a democratia irányával öszhangzónak. A democratia iránya követeli tőlünk, hogy a jura reservatákat ne tágítsuk, hanem hogy azokat megszorítsuk. Mi ellenkezőleg jártunk el, beismerem, nemes intentióból, azon intentióból, hogy igazságszolgáltatásunk javíttassék; azonban tagadom, hogy csak ez volna az egyetlen mód arra nézve ; már akkor ezen padokról és átalában az ellenzéki padokról vitattatott az, hogy van más mód is az igazságszolgáltatás javítására, mint az, hogy a bírák kineveztessenek. Ha a választás qualificatióval, szoros qualificatió köttetik össze, ha a választás életfogytiglan történik, én meg vagyok győződve te hát arról, hogy ha nem is jobb bírákat, de ilyeneket mint a minőket a kinevezési rendszer adott, mindenesetre nyerünk. Ezen véleményemben megerősített engem az, hogy t. elvbarátim ugyanezen véleménynek adtak kifejezést, mikor az szőnyegen volt, megerősített az, hogy mostani kormányelnökünk is ugyanazon elveket vallotta akkor.