Egyetértés, 1878. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1878-01-14 / 14. szám
XII. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre 20.— Félévre .............................................10.— Negyedévre..........................................5.— Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 14 szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. TÁVIRATOK. Pétervár, január 13. Miklós nagyherczeg Glabrovába érkezését megsürgönyözte; a nép részérőli fogadtatása lelkesült volt, a főherczeg a Balkánon átmegy. London, jan. 13. (P. C.) Hiteles értesülés szerint a kormány egy, a hadügyminisztérium által már régebb idő óta előkészített, az állam védképességét kiegészítő törvényjavaslatot fog a parlamentnek beterjeszteni; ezen törvényjavaslat elfogadása, tekintve a jelen viszonyokat, valószínűnek tekinthető. Pétervár, január 13. (Hivatalos) Tiflisből január 12: A Baiburt előtti csatában a törökök megverettek. Január 9-ke óta Erzerum egészen körül van kerítve. London, jan. 13. Brighton egy beszédet intézett a birminghami választókhoz, amelyben a maga nézeteit kifejti, hogy Angliának nincs oka aktuális convictusba belépni. Oroszország ma oly hatalmas, mintha a Krimi hadjárat soha sem lett volna ; Anglia ma egyedül áll ;Bright végre következőleg szólt: A nemzet többsége szoros semlegességet követett a jelen háborúban. Ezután azon határozat fogadtatott el, hogy Anglia Oroszországgal való minden összeütközés ellen tiltakozik. Bologna, jan. 2. Rajner főherczeg ideérkezett s katonai tisztelettel fogadtatott. A főherczeg a csapatparancsnokok, projektek, Syndikus, és az osztrák konsul, valamint a többi hatóságok által fogadtatott. Pétervár, jan. 13. (hivatalos) Gabrowából jan. 11. A Givos-völgy a törököktől megtisztult. Egy orosz mozgócsapat elfoglalta Klissurát. Pétervár, jan. 12. (Hivatalos) Odessa jan. 11. Ma két török monitor közeledett Eupotária felé. délután 3 órakor megnyitották az üdvlövéseket minden lövegből. 5 és */* óra tájban körülbelül 135 lövés történt, néhány épület megsérült, 7 ember a lövészcsapatból megsebesült, az ágyúzás tovább foly; az „Orosz Invalid“ Bisztróm gárda parancsnoka egy napi parancsnákan Bintzen würtenbergi porosz csendőrparancsnok levelét közli Sándor czárhoz, mely telve van orosz győzelmi szerencse kívánalmakkal. A napiparancs igy végződik: A herczeg levelében kinyilvánított hízelgő figyelme, győzelmes testvéreinkért az én erős meggyőződésem szerint annál nagyobb sympathiával fog fogadtatni, mivel az a dicső és hős gárdatesttel jön, mely a nagy és hatalmas birodalomé, a melynek őszinte és kipróbált barátságára, a mi drága hazánk jogosan büszke lehet. Selvi, jan. 11. Gurko jelenti, hogy megütközött Metskánál az osztukiocsi és pelkerni után Topolnicza és Illtiman mellett, a törökkel a veszteség csekély. Róma, jan. 13. Rajner főherczeg megérkezett, Cavignan herczeg, a külügyminiszter és a tengerészügyminiszter által fogadtatott a pályaudvarban. A gyászszertartási ünnepély 17-én, a király temetése pedig 19-én lesz. Humbert király a minisztertanács és politikai okoknál fogva elhatározta, hogy Viktor Emánuel Rómában a Pantheon templomban temettetik el. A pápának az egyházi hatóságokhoz intézett rendelete folytán a temetkezést illető minden nehézség elhárittatott. A „Popolo Bom.“ a konstantinápolyi olasz követ, Layard és a porta közti compromissumreli hírt megczáfolja, miután az ítélet még nincs kimondva, ezen ügy megoldatlan. Bécs, jan. 13. A „Montagsrevue“ írja: A legújabb hírek szerint kétségtelen, hogy a fegyverszünet békére vezet. A „Montagsrevue“ hiszi, hogy az orosz békefeltételek következők lesznek: Romániának teljes függetlensége királyságra emelés nélkül, Szerbia teljes függetlenség terület nagyobbitással, azonban nem a suttoriában, mivel úgy ez ellen mint Szerbia területének megnagyobbitása ellen Ausztria szót emel. Bulgáriának autonómiája török fensőség alatt keresztyén kormányzó melletti maradása, mivel Ausztria Romániának a Dunántúli terjeszkedését meg nem engedi; lemondás Batum, Karsz, Erzerum pasalikságáról. A „Montagsrevue“ hiszi, hogy a porta újólag a hatalmakhoz fordul, de e lépések ismét sikertelenek lesznek, mert Oroszország követeléseit el fogják fogadni. A „Dardanella kérdésben sem diplomatiai eszmecsere nem váltazott sem szóba nem hozatott. Malta, jan. 13. Egy londoni távirati parancs folytán Hornby tengernagy a „Sultanis“ hajóhad táborkarával Levantéba indul, a többi hadihajók legközelebb indulnak el. Mint Londonból táviratilag jelentik, az ott időző Midhat pasa nincs megelégedve az új török kabinettel. Nyilatkozatai szerint e kabinet rögtöni békét, s Törökország feltétlen megadását jelenti, Oroszországnak. Az új nagyvezír Hamdi pasa igen benette ember, de nincs semmi energiája, és Szaid pasa a belügyminiszter által engedi magát befolyásolni, ki Mahmud Damadnak eszköze és teremtménye. Midhat szerint Törökország el van veszve, ha a parlament nem fog interveniálni. A „függetlenségi párt“ holnap hétfőn délután 5 órakor értekezletet tart. Amit alkotmányos államban álmodni sem mert volna senki, bekövetkezett. Tisza Kálmántól a fővárosi kapitánysághoz ma rendelet érkezett, mely — arra utalván, hogy Magyarországban és a melléktartományokban a socialista egyesületek alakítása meg van tiltva — felhívja a főkapitányságot, hogy az ily egyesületek gyűléseit Budapesten tiltsa be és szükség esetén szigorral lépjen fel ellenök. E rendelet folytán ma este egy munkásgyülést, mely egy budai vendéglőbe volt egybehiva, a rendőrség feloszlatott, a legközelebbi napokra kitűzött munkásgyülések betiltattak. Francziaországban a császárságot a gyülésezési jog megszorítása Sedánhoz vezette. Tisza Kálmán reactionarius intézkedésével, Magyarországra a camarilla által sugalt, s jelenleg csak muszkaországban divatozó szokásokat akarja octroiáni. Bizony még megérjük, hogy hivatalosan adja tudtára a muszkaszárnak, hogy „Magyarország újra felséged lábainál hever.“ Párisi hírek szerint, Camobert marschal egy számos tagból álló küldöttség élén megy Rómába, hogy hajdani fegyvertársa Victor Emanuelnek a végtiszteletet megadja. A párisi bibornokérsek megengedte, hogy a Madelaine-templomban Victor Emanuelért gyászisteni tisztelet tartassák. A parlament hivatalosan lesz képviselve. Az olasz kabinet indítványozni fogja a kamarában, hogy a király özvegyének Mirefiori grófnőnek a turini királyi palotában jelöltessék ki lakás, egyúttal az özvegyi nyugdíj iránt is terjeszt be javaslatot. Nem csűrhető és nem csavarható tünetek mutatják, hogy a rászedett nemzet elvégre felocsúdik álmából; hogy tudatára ébred a szörnyen balvégzetes tévedésnek, amelynek áldozatául odaengedte magát a hosszú évek tartamán! Még csak az elején vagyunk annak az időnek, mikor a nemzetnek alkalma lesz helyeslését adni az eddigi országrontó politikához, vagy megvonni a képviselői hatalmat azoktól, akik eddig csak vészt, pusztulást és koldusbotot szereztek a számára, s máris eklatáns, és amily örvendetes, oly határozott jelek hirdetik a beállott fordulatot. Nem tarthat a nemzet álma örökké. A mienkhez hasonló szédülést akárhányat mutat fel a történelem ; ami eddig történt, az az önfeledség mániájának egy szomorú lefolyású időszaka lehetett. De a mánia mulékony volt. Az elalélt közvélemény ébredni kezd a tespedésből, amely eddig lelánczolva tartotta a polgári akarat súlyát, s nyilatkozni fog ez az égig harsogóbban, mint eddig tette bármikor. Aki nem tudja magának megmagyarázni a körülményt, hogy egy ország, hogy egy egész nemzetet félre lehessen vezetni sokáig a czifra szavak által, s a népek milliói vak bizalommal vessék reményük horgonyát egy olyan emberbe, olyan politikába, amelynek szövevényes rejtekeit és hazaellenes irányzatát akárhányszor csak hosszú idők lefolyása után veszi észre: gondoljon az a franczia nemzet által egykor imádott Mirabeaura, a kinek halálát a franczia nemzet megsiratta; a nép kimondta, hogy „ha Mirabeau nincs többé, — Francziaország léterének szinte nincsen czélja,“ — s ezt az embert a temetése után hat hónapra ugyanaz a nép, ugyanaz a nemzet kihúzatta a sirból és hulláját szétmarczangolva burczolta szét a közmegvetésnek! Vannak ilyen Mirabeau-k a más nemzetek, vannak a magyar nemzet történetében is. A kiket mindmegannyi Messiás gyanánt hozsanázott egykor a közvélemény s ma már fokozatosan ébred hazaellenes politikájok tudatára. . . Ide mutat az az örvendetes körülmény,amely a közelebbről lefolyt tápéi választás alkalmával diadalra juttatta a független nemzeti politika elveit, s ide az alábbi tudósítás, melyet a közhangulat alakulásának félremagyarázhatatlan tanúságaképen hozunk nyilvánosságra. Elég volt tehát a szabadelvű szédelgésből! Szót fog emelni a közvélemény, hogy az olyan politika, az olyan kormány, amelynek egyedüli diplomatikája a felfelé való szolgaság és bányászkodás, egyedüli erélye a lefelé való henczegés, és egyedüli taktikája a nemzetnek félrevezetése : immár lejárta magát! Huszt, január 10. A kormány hivatása és kötelessége a népek érzelmei s kivánatainak érvényre juttatása, s csak is addig van joga poldán maradni, mig a nemzettest többségi akaratának kifolyása és végrehajtója, s midőn ezzel ellentétbe jön, midőn a nyilatkozatokból meggyőződik, hogy a nemzet bizodalmát nem bírja, alkotmányos kötelessége állásától megválni, s azt másoknak átadni. Ily nagy horderejű nyilatkozatot tett a huszti választókerület, midőn Pogány Ödön képviselői állásáról lemondván, a f. hó 9-én tartott értekezlet egyhangúlag kimondá, hogy oly képviselőt akar, ki a nemzet jólétét és érdekeit megértve, a külön vám- és önálló magyar bank felállításának híve. Fontos ezen nyilatkozat , különösen jelenleg, midőn ezen kérdések végmegoldása előtt állunk, fontos nálunk, hol eddig nem volt meg az egyhangúság, fontos, mert ez, nem az ezen kérdések felmerülte alkalmából való első benyomásoknak, hanem a komoly és higgadt megfontolásnak, a haza érdekei kellő méltánylásának kifejezése, óva intő figyelmeztetés a kormányhoz, elvállalt kötelezettségei teljesítése, felhívás adott szavának beváltása vagy visszalépés iránt. Örömmel töltött el bennünket azon hazafias szellem, mely ezen tanácskozmányon végig lengett, midőn vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül egyedül a hazaszeretet által vezéreltetve, a Tiszakormány működése egyhangúlag kárhoztatott, s a nemzet érdekeivel ellenkezőnek kimondatott. Az igazlelkűség pírja látszott a jelenlevők arczain. Elnökileg is kimondatván az értekezlet határozataként, hogy a kerület az önálló bank és vámterület mellett nyilatkozott, s ily képviselőt óhajt. A lelkesültség tetőpontra hágott, midőn ily programm mellett képviselői állásra, városunk polgára, képzettségéről a általánosan ismert, közszeretett és tiszteletben álló Sárközy Pál ügyvéd úr ajánltatott. - Az eddig különösen e kerületbe szerzett tapasztalatok nyomán, el vagyunk készülve a kormány presszójára. Azonban azon hit vert mély gyökeret szívünkbe, hogy az igaz ügynek diadalra kell jutnia, és hogy a jelenleg fennforgó ügyek elintézésénél kerületünket Sárközy Pál fogja képviselni. Indítványoztatott, hogy egy 10 tagú küldöttség kérje fel Sárközy Pált a jelöltség elfogadására. Az indítvány nemcsak elfogadtatott, de néhány tag kivételével az egész értekezlet megjelent a közbirodalom által felkarolt szeretett jelöltnél, a kijelölést férfias nyíltsággal el is fogadta s a jelenvoltakat vendégszerető hajlékában fogadván, nekünk egy kellemes s pártunknak a győzelem biztos reményével kecsegtető napot szerzett. Jól esett különösen körünkben látni azon tekintélyes és befolyásos férfiakat, kik a múltban legerősebb politikai ellenfeleink voltak. — Sok lelkes pohárköszöntés hangzott fel hazánk jobbjaiért, képviselőjelöltünkért, a legnagyobb magyar: Kossuth Lajosért, Simonyi Ernőért stb. Sőt közben egy kis gyűjtést is rendeztünk török testvéreink felsegélésére. Éljen tehát Sárközy Pál, a huszti kerület képviselő-jelöltje! Hétfő, 1878. január 14 Szerkesztői iroda: Budapest, IV. hímző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest, IV. himző-utcaa 1. $». hová az előfizetési pénzek küldendők. kezdeni azon köd, mely Európa politikáját leplezi s ép a ködös Albionból jövendenek az első napsugarak. Paris, január 10. (Saját levelezőnktől.) A nemzetgyűlés összehívása s jelesül a Dufaure kabinet megalakítása óta Németország, mely a septennatus keletkezése óta mindent elkövetett Mac Mahon megbuktatására , milliókat pazarolt a republikánus választásokra Francziaországban, most mindinkább közeledni látszik a fenálló kormányhoz, de ha itt olaszhonnak és Ausztriának nem hisznek, még sokkal kevésbbé hisznek Németországnak, de ha még hinnének is őszinteségében, még ha ez megkínálná is frankhont az elrabolt tartományokkal és az öt milliárddal, ezzel csak Berlin elfoglalása után békülhetne meg. Az osztrák külügyérnek arany gyapjas lovagsággal való megajándékoztatása itt azon benyomást szülte, hogy ez is nem egyébb, mintha azt poroszhontól kapta volna s Bismarck lg. akasztotta volna nyakába Németországnak tett hűséges szolgálatai megjutalmazásául. Hogy lehet valaki oly vak, hogy azt higgje, hogy Ausztria valaha más lesz, mint volt Metternich idejében. Az 1848-ai osztrák, olasz és magyar forradalom töredék valami volt , mely Bécsben, Novaránál és Világoson szakittatott meg. De Francziaországban tudják, hogy e monarchia mindkét felében még nem aludt el egészen a forradalmi szellem, azonban nagy hiba volna, ha, mielőtt impulzus adatik annak megújítására, valami idő előtti népmozgalom támadna akár Bécsben, akár Pesten, akár a lengyel tartományok egyikében. A magyarok népgyűlései, Oroszország és némethon elleni antipátriáik és Törökországért való rokonszenvük nyilvánítása máris fölkeltette az osztrák reactio vigyázatát, azon kisebb és nagyobb chicanok, melyekkel a magyarokat boszantják, csak arra látszanak kiszámítva lenni, hogy a vitéz magyarokat forradalomra kényszerítsék. Erre még most, nincs idő s kár volna elpazarolniuk legjobb életerejüket. Párisban hiszi mindenki, hogy a nagy európai háború küszöbén állunk, ez lesz az utolsó élet-halál tusa a republikaniszmus és az abszolutiszmus közt. Jövő héten, úgy hisszük, oszlani fog Kis bevétele. Belgrád, jan. 12. (T. C.) Az összes szerb támadó csapatok Milán által személyesen vezéreltettek. Egy küzdelem teljes és sziklás vidéken átvivő menet után, a sumádiai csapat január 4-ikén Scicilja közelében ütközött meg először a török csapatokkal, hogy a törökök által Berzibródtől Bastováczon keresztül egész Belotináig megszálva tartott, megerősített állásokat elfoglalja. A törökök, hogy a támadásokat megelőzzék, a szerb hadcsapatokat két ízben hevesen megtámadták, azonban anélkül, hogy eredményhez jutottak volna, kénytelenítettek megerősített állásaikba visszavonulni. Jan. 5-dikén a szerb csapatok közvetlen vis azá nyomultak és állást foglaltak. Másnap a törökök reguiiták támadásaikat azonban ismét visszaverették, míg jan. 7-én a sumadiai szerb hadtest balszárnya rohammal foglalta el a markovo-kalei hadállásokat, azalatt ezen hadtest jobb szárnya Blasko Bezdónál iparkodott állást foglalni. 7-ről 8-ra virradóra ezen állásokban a szerbek ostromágyukat helyeztek el és 8-án megkezdték a tüzelést Goricza erődítmény ellen. Ezen napon a törökök kísérletet tettek egy általános támadással az utóbbi napokban elvesztett hadállások visszafoglalására, azonban nagy veszteséggel visszavezettek. Jan. 9-én a szerbek folytatták a tüzelést Goricza ellen, és estefelé sikerült nekik a törököket ezen megerősített hadállásból elűzni. A samadi hadtestnek ezen hat napi küzdelme alatt a Binik és Abdi pasa erődítményeket Branjicsevo vezetése alatt egy zászlóalj támogatva a Marava hadtest egy hadosztálya által, megközelítő és eredménnyel tüzelést intézett. Alkonyatkor a törököknek mindkét erődítményt ki kellett üríteni, miáltal a Nis előtti összes erődítmények a szerbek kezébe jutottak. Ezután a tulajdonképeni Nis város sokáig már tartható nem volt, úgy hogy január 9-ének estéjén a feladási alkudozások a szerb főhadiszálláson már megindulattak, melyek azonban csak 10-én estve vezettek eredményre. A feladási szerződés, mely Lesjanin ezredes szerb meghatalmazott, és a két török parancsnok Halil és Rasid pasa között megköttetett, a következő meg hangzik: „Halil és Rasid pasa átadja a szerb fejedelemnek Nis várát és várost az ott található összes ágyuk, élelmi- és hadiszerekkel. Az összes török katonaság leteszi a fegyvert, azonban nem tekintetnek hadifoglyokul, hanem a szerb működési vonalon túl vezettetve szabadon bocsáttatnak. A tisztek megtartják kardjaikat. Tekintettel a város nyugalmára és biztonságára a lakosoknak úgy a mohamedán mint keresztyéneknek a fegyvert le kell tenniök, melyek később sérthetlen állapotban nekik ismét vissza fognak adatni. A szerb fejedelem kezességet vállal mindenkinek életéért, becsületéért és vagyonáért. Azon polgároknak, kik elköltözni kívánnak, könnyebbítések adatnak. A török csapat hősies magatartásának elismeréséül meghagyja a szerb fejedelem nemcsak a tiszteknek, hanem az előkelő polgároknak fegyvereit is, melyeket békében viselnek. Minden török zászlóalj egyenként fogja a szerb hadsereg parancsnoka előtt a fegyvert letenni.“ A szerbek Nisben mintegy 150 ágyút és a raktárakban elhelyezett több mint 20.000 hátultöltő fegyvert ejtettek zsákmányul. Legújabb rendelkezés szerint a felszabadult ostromló szerb hadsereg Novibazár, Szienicza és Prisztina ellen fog támadást intézni. A bolgár harcztérről érkezett legújabb hírek szerint a szerb csapatok Belimarkovics tábornok és Horvatovics ezredes közreműködésével Gurko tábornok orosz hadoszlopaival Filippipolis felé intéznének támadást. Konstantinápoly, január 4. (P. C) A közvélemény a török fővárosban nagyon izgatott. Az elégedetlenség nőttön nő. A minisztériumot és portát nyilvánosan vádolják, hogy gyámoltalanságuk vitte az országot az örvény AZ „EGYBIlTES" TINCZAJA. A. KÖSZÖEJJS. — Történeti regény. — írta CHATETTE JTEJPÍŐ. Fordította Hentaller Lajos. MÁSODIK RÉSZ. NEGYEDIK KÖTET. — 89-ik folytatás. — — Végre megtudtuk, hova van rejtve a kincs, én ezt jöttem jelenteni, Caujol pedig a helyszínére sietett, hogy kiásássa. — Ahmond megkönyebbülve a royalista vezér, mintha mázsás kő hullott volna le szivéről. — Visszatérek Caujolhoz, mond Iván, az ajtó felé menve. — Nem lovag, szükségem van önre. Embereink közül többen a ház körül járkálnak. Menjen, csatlakozzék hozzájuk s maradjanak itt a közelben. Valakit azonban küldjön Caujolhoz, s tudassa vele, hogy itt vagyunk. Ivón távozott. — Nos? kérdé Fouché. — Nos! polgárminiszter, vegyük fel beszélgetésünk fonalát ott, ahol elhagytuk, mond az abbé, kinek egész lénye átváltozott. — Arra nézve tehát tisztában vagyunk, hogy emberünk megéri a hét milliót. — Igen, háromszor igen! e pontra megegyeztünk. — S mely perczben fogja ezt tulajdonképen megérdemelni? kérdő nyomatékkal a rendőrminiszter, ki a fizetés határidejére nézve akart rendbe jönni. — Hogy helyesen fejezzem ki magam : azon perczben, midőn a győzőt diadalutjában feltartóztatja. — Azután? — Azután polgárminiszter, fizetek készpénzzel rögtön. Fouché arcza ragyogni kezdett, a mammon meg lett nyugtatva. — Jól van, mondá. Most tudja meg, mily s kellemes meglepetést készítek Bonaparte tábornoknak. Ezzel letekintve a térre, melyen újra egy lovas vágtatott végig, s mondá : — Nézze abbé, ez az ember, ki itt jön, olyan jelentést hoz, melynek már vehetjük hasznát. Előre megmondhatom tartalmát, mert Leclerc erőszakoskoskodása után logikailag lehet következtetni. Medicis Katalin hajdan azt mondá: „Ha ki van szabva a ruha, meg is kell várni.“ Miután Bonaparte már compromittálva van, gyorsan kell működnie, hogy ne engedjen elleneinek időt egyesülni, s árulással vádolni. Hívei jelenleg mellette vannak. Valamiféle parlamenti képviseletté fogja őket kinevezni... s dacára, hogy legfeljebb harminczan vannak, azt fogják mondani, hogy a nemzetet képviselik. . . . Ezzel proclamatiót fognak kibocsájtani, melyben a tábornokot a haza megmentőjének tüntetik fel. — Az ilyen kormányformát az ország nem fogja elismerni és jóváhagyni, kiállta az abbé. — Bac! harmincz elszánt ember elég, hogy uralkodjék az egész népen. Különben is ma harminczan vannak, holnap már háromszázan lesznek, mert az ingadozó követek és azok, kik rendesen az erősebbek oldalára szoktak állni, mellettük fognak nyilatkozni. Valamennyien alá fogják írni a harmincz által szerkesztett nyilatkozatot. Ma egy csoport híve van a tábornoknak, holnap már seregestől fognak körülötte rajzani, ha ... S rövid mosollyal, igy végzé beszédjét a rendőrség mindenható parancsnoka : — Ha még ma éjjel nem éri valami szerencsétlenség. Az ujabb jelentést a most érkezett ügynök épp perczben nyujtá át az abbénak. Fouché belepillantott a levélbe, azután átnyújtó az abbénak. — Olvassa s meg fogja látni, hogy igazam volt. Ideiglenes kormány alakult, mely ki fogja hirdetni a directorium bukását. Csak a számokban tévedtem. Nincsenek harminczan, hanem csak huszonhárman. A holnap egyhangú kiállívásyt fognak közzétenni. — Ön jó próféta, mondja tehát meg azt, miféle szerencsétlenség érheti ma éjjel még a tábornokot? — E szerencsétlenség kerül önnek hét milliójába, mond nyugodtan Fouché. — Annál inkább óhajtanám tudni. — Bonaparte helyzetében minden a gyorsaságtól függ. Mihelyt a tanáccsal végezett, vissza fog térni Parisba... mert meg kell tenni még ez éjjel intézkedéseit, hogy a lakosság már holnap reggel tudja a kormányváltozást. — No, és mi fog történni? — Meg fogja előzni tehát csapatait, s legfeljebb néhány barátja által kijárva fog ide érkezni ... ide, ehhez a karrieréhez... itt el kell haladnia ... — S azután ? — Akkor én innen felülről kilenczszáz emberemnek, kiket a karriere és körönd között állítottam fel, jelt fogok adni. Húsz perczczel később a tábornok fogságban lesz. A mai éj folytán, melyet ő saját hatalma biztosítására akart felhasználni, mig ön sok nehézséget elháríthat, hogy ügye sikerüljön . . . s pedig minden nehézség nélkül, mert bűntársai, megijedvén vezérük elfogatásán sietni fogtak tovaülatni. A kik holnap a tábornokhoz csatlakoztak volna, mind ön körül fognak csoportosulni. Midőn oly közel látta magát tervének valósulásához, melyért annyit fáradozott, Montesquieu ur reszketni kezdett örömében. — Igen, mond Fouché, önnek is meg kellett volna buktatni a directoriumot. Ettől megkímélte Bonaparte. Kikaparta a gesztenyét ön részére a parázsból, ön most elköltheti. Az abbé némán intett fejével, az öröm elrabló hangját. — És Párisnak mindegy bárki fog következni, folytató a hajdani conventtag, meg nem lesz lepve, már várta a köztársaság bukását. Még a leghatározottabb republikánusok is örömmel fognak önnek kezet nyújtani, az „ötszázak“ tanácsos tagjai közül, kiket Leclec oly kellemesen csiklandozott meg szuronyánál. . . mert Bonapartét gyűlölik. — Igen ... mi győzünk! . . . Hét évig vártam e mai napra . . A király .. vissza fog térni . . . Francziaország ismét a mienk hebegé az abbé még folyton felindulva. — Csak... mond oly gúnyos hangon Fouché hogy a royalista elsápadt. Ezzel félénken tekintve a miniszterre, önkéntesen ismétlé: — Micsoda csak ? A másik nevetni kezdett. — Csak emlékező tehetsége el ne hagyja önt. Hisz tudja mily áron lesz feltartoztatva Bonaparte diadalútjában. A megjegyzés helyén volt, az abbé ugyanis örömében egészen megfeledkezett a milliókról. Csak most jutott eszébe, hogy várnia kell Caujolra, ki a kincsnek kiásásával foglalkozik. Nem tudta azonban, mennyi idő telhetett el, mióta Beralec megjött. — Hány óra van most? — kérdé mintha álmából é eredt volna fel. — Épen éjfél! — viszonzá Fouché. Ijedve rezzent össze az abbé. Caujol elmaradása rész előjel. Miért nem jött még el ? Csak nem tűntek most az utolsó perczben el újra a milliók ? E gondolatok egy percz alatt czikáztak keresztül agyán. Fouché nyugtalan tekintetét azonban észrevévén, mosolyt erőltetett ajkaira s nyugodtan mondá: — Nem feledtem el mit sem, sem megállapodásunkat, sem az összeget. Beláthatja azonban, hogy még a signátákban sem hordhat hét milliót az ember magával. Ezzel tréfásan zsebére ütött, s őszinte mosoly játszott ajkán. — Ugye? nem assignátákban van az egész összeg? — kérdé élénken a rendőrfőnök, ki nem igen bízott a köztársaság pénzében. — Nem, aranyban. . . tehát oly súlyos, hogy több ló lesz szükséges, hogy ide hozzák. Az abbé biztos szavai és jókedve megnyugtatták a minisztert. — Ó! — mondá keresett udvariassággal, — egyszerű szava elegendő abbé uz. A becületbeli adósságokat huszonnégy óra alatt szokás megfizetni. — Most mindjárt adjam szavamat? — kérdő reszketve a royalista. — Minek ? Sokkal ünnepélyesebb színezete fog lenni, ha az elhatározó pillanatban fogja adni, mond Foche jóakaró hangon. Az abbé újra fellélegzett. Caujol még mindig megjöhetett. Miután azonban nyugtalan volt, a miniszterhez fordulva mondá: — Megengedi polgár miniszter, hogy parancsokat adjak embereimnek, kik odalenn vannak? — Tessék uram! A royalista az ablakhoz lépett, s a bagolyhuhogást, a chouanok jelét hallata. Egy Perez múlva Beralec mellette volt az erkélyen. Ő is aggódott Caujol miatt. Az abbé gyorsan s halkan kérdé : — Nem érkezett Caujol gróftól újabb hir? — Nem. Saint-Rejeaut küldtem hozzá, de ez sem tért vissza. Caujolnak bizonyára szüksége van rá az ásásnál. Fouche, mialatt a két royalista beszélgetett, Saint-Cloud felé tekintgetett. — Ob!oh! kiáltá hirtelen, nézze csak Montesquion úr, itt valami újság kínálkozik. A messze távolban vörös fény tűnt fel. — Mit jelentsen ez? kérdé az abbé. — Ez Bonaparte, ki lovon, vagy kocsin fáklyásoktól környezve közeledik. Mielőtt egy negyedóra eltelik a barrieréhez fog érni. Készítsük tehát számára a meglepetést. Ezt a sipocskát véve ki zsebéből egy rövid átható füttyüt hallatott. E jelre a karriere körül levő csoporthoz számosan csatlakoztak, kik eddig a sötét háttérben voltak. Az abbé szive hevesen dobogott. Néhány percz, s le van győzve, most még mindig nem jött Caujol, a Bonaparte elfogadásáért kialkudott milliókkal. Ivón reszkető kezét hirtelen főnöke vállára tettet; s meghatott hangon suttogá : — Hallgassa csak abbéur! Champs Elyseés felől lódorogás hallható. Igaza volt. — Ez Caujol, ki megeresztett kantárszárral közeledik, egészité ki szavait Beralec. Montesquieou ur Saint Cloud felé tekinteti A fáklyák fénye még meglehetős messze volt. (Folytatása következik.)