Egyetértés, 1879. augusztus (13. évfolyam, 210-240. szám)

1879-08-13 / 222. szám

lanatban legtöbb hitelt adunk ezen verziónak, hogy gróf Andrássy lemondási kívánsága csak presszió, bizonyos czélok elérése érdekében — az Ausztria- Magyarországban jelenleg uralkodó konstellácziók mellett nincs kizárva, hogy gróf Andrássy fenye­getése mérvadó helyen elveszti hatását és gróf Andrássy megbukik. Nekünk Németországban gr. Andrássy bukását sajnálnunk kellene, mint a bécsi reakczionárius udvari és katonai párt pillanatnyi győzelmét; az osztrák-magyar politika mostani vezetőjében elveszítjük Németországnak a kipróbált, megbízható barátját és nem tudjuk, mit hoz ne­künk az utóda, — jót aligha.“ A többi berlini lapok így írnak: A Kati­nás Zeitung ezt mondja: „Mi csak a legna­gyobb sajnáattal fogjuk látni a nemes gróf távo­zását állásáról, nehéz lesz oly személyiséget tú­léln, a­ki magában a Németország iránt való loyális és sympathikus magatartásnak oly biztosí­tékát nyújtaná, mint Andrássy gróf“. A „T­r­i­büne“ így szól: „Azon pillanatban, midőn Né­metország és Ausztria-Magyarország együttes el­járásának Andrássy által oly melegen támogatott eszméje a két császár találkozása által mintegy újból szentesíttetett, kétszeresen nehéz elhinni az Andrássy visszalépéséről szóló hírt.“ A „Berli­ner Zeitung“ azt véli, hogy Németországban Andrássy bukását őszintén sajnálnák, mivel kez­dettől fogva Németország hű barátjának mutatko­zott. A „Bürger Zeitung“ azt hiszi, hogy Ausztria-Magyarország egy régebb korszak kezde­tén áll. Lehet, hogy a reactionális kísérletek rö­vid idő alatt siralmas véget érnek, de az is lehet­séges, hogy nehéz belharczok fognak nehezedni a dualisztikus birodalomra. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy Andrássyt csak Berlinben sajnálják. Budapest, aug. 13. Egy bécsi lap az Andrássy válság alkalmá­ból elősorolja azok neveit, kik And­ássy elődjei voltak a Bal­platzon. Ausztria külügyminisz­tere Maria Theresia hírhedt minisztere Kau­nitz óta a következők voltak: Thugut, Lehr­­bach, Trauttmansdorff, Cobenzl, Sta­dion, Metternich, Fiquelmont, Wes­­serberg, Schwarzenberg, Budl, Bee­li­ber­g, Mennsdorf és végül Beust, ki aztán a 67-iki kiegyezés következtében osztrák külügy­miniszterből közös külügyminiszterré lett. Lapunk mai száma egy terjedelmes „beszél­getést“ közölt, melyet állítólag a „Figaro“ mun­katársa folytatott Simon Jules úrral. Közlemé­nyünkben jeleztük is, hogy ezt a beszélgetést erő­sen hajlandók vagyunk a „Figaro“ fantazmái ro­vatába sorozni. Mint a ma vett lapokból értesü­lünk a „Figaro “ legújabb költeménye alkalmá­ból Simon Jules, ki jelenleg Trouvilleban időzik, a nevezett laphoz következő távirati dementit kül­dötte : Megkeresem én, szíveskedjék olvasóit figyelmeztetni, hogy az a beszélgetés, melyben én saját nézeteimet s különböző más egyéniségek né­zeteit is előadtam volna, merőben az ön munka­társa képzeletének szüleménye.“ E dementi al­kalméból a Figarónak most azt a szégyenítő vallomást kell tennie, hogy az az állítása, mikép egy vasúti kocsiban történt a beszélgetés, hazugság. A Figaro különben csak azért élt e for­mával, hogy tudósítója inkognitóját fedezze. A való az, hogy Simon Jules a múlt hét valam­lyik napján a kérdéses czikk szerzője jelenlétében, kiről természetesen nem tudta, hogy közel áll a Fi­garóhoz , ugyancsak oly módon beszélgetett, mint a­hogy a czik szerzője előadta. A visszavo­nulásnak ilyen útja nem is első, nem is utolsó a Figarónál. Konstantinápolyi hírek szerint, ott azt hiszik hogy a török minisztérium legközelebb át­alakulásokon fog keresztül menni és­ pedig liberá­lis és reformokra kész szellemben. Még Mi­had pasa közeli visszahivatásáról is beszél a hír szája. Hogy e hírek meg fognak valósulni, az alig hi­hető. Bár ha csalódnánk. Annyi mindenesetre áll, hogy a szultán Kheireddin leköszönése óta s a­mióta tudomást szerzett arról, hogy milyen be­nyomást szült Európa szerte ezen legutóbbi sze­­mélyváltozás, reformokra hajlandóbbnak mutatkozik.­­ Pertev effendi, ki a szultántól a meg­erősítési beratot vitte a bolgár fejede­lem számára, mint már táviratilag jelezve volt, megérkezett S­o­p­h­i­á­b­a. Sophiából írják aug. 3- diki kelettel, hogy ezen berat átnyujtása diffe­­rencziákat fog szülni. A bolgár kormány ugyanis elhatározta, hogy a berat felolvasása nem nyilvá­nosan, hanem a fejedelem palotájában fog megtör­ténni. Ez által meg lesz hiúsítva a porta azon czélja, a­melyet a berat küldése által akart elérni, hogy tudniillik a szultán fensősége demonstratív módon legyen feltüntetve a bolgárok előtt. A bol­gár kormány azonban , mondja az említett sophiai levél, nem hajlandó a divánnak jogalap­pal nem bíró kívánságait teljesíteni. A bolgárok, hátuk megett érezve hatalmas pártfogójukat, ugyan­csak fennen hordják a fejüket a portával szemben. A bolgár fejedelem arra is el van határozva, hogy visszaküldi a beratot, ha abban nem lesz „fensé­ged“-nek czímezve. Egy berlini távirat szerint a porosz czen­­trumpárt ma kibocsátotta választási manifestumát. E manifestum a távirat szerint mindenekelőtt üd­vözli azon tényt, hogy irányadó körökben is meg­győződtek már e modern liberalismus „szerencsét­len“ működéséről. A belbéke helyreállítása végett a jelenlegi egyházi és iskolai törvények eltörlését követeli s hangsúlyozza továbbá e programm, hogy iparkodni kell a közélet minden terén visszafor­dulni az álliberalismus útjairól. Azt hisszük, a czentrumpárt programmjának jellemzésére ennyi is elég. A gráczi Tagespost a cseh kiegyezési alkudozásokról szólva így ír: Mindig nagy kü­lönbség, ki vesz valami dolgot kezébe. Ha Herbst és Riege­r összejönnek, hogy a cseh választási rendszer bizonyos pontjai fölött tanácskozzanak, akkor az összes osztrák-német lakosság nyugalom­mal nézheti ezt. De ha Rieger és Ólam Mar­ti­n­i­t­z gróf Hohenwarth meghívására a fővárosba utaznak, hogy Taaffe gróffal a választási rendszer felett tanácskozzanak, akkor épen ellenkezőn áll a dolog. „Taaffe vagy Hohenwart?“ ezt a kérdés veti föl az „Augsb. Alig.“ egy Bécsből kel­tezett czikke s arra úgy felel meg, hogy ha az alkotmányius párt bizonyos orgánumai továbbfoly­tatják a harczot Taaffe ellen, ezzel csak Hohenwart gróf kezére játszanak. A meglehetősen félhivatalos szagú czikkből közöljük az ide vonatkozó részt minden kommentár nélkül: „Minden harcznak, ha nem akar­nak küzde­lem lenni, a rendelkezésre álló erők helyesen becs­lésén kell alapulnia. Ha a német alkotmányhű pártnak kilátása lehetne, mikép magatartásával annyi pártfelet szerezhet, hogy útja felében a si­ker reményével léphet föl: tanácsolnék neki, hogy vegye föl a harczot. — De a­mint a dol­got állanak, épen ellenkező az eset. Ha a német alkotmánypártnak sikerül, hogy Taffenak egy koali­­czionális pártra támaszkodó koa­lizionális minisz­térium alakítása iránti tervét meghiúsítsa, azokra nézve, kiket Taaffe kísérletének megnyert, az kérdés merül föl: most már mely irányra hatá­­­rozzák el magukat. És tekintettel a konzervatív áramlat túlsúlyára, tekintettel a két nemességi párt­nak a haladók magatartása által előidézett köze­ledésére : sokkal valószínűbb, hogy az ingadozók a német alkotmánypárttól inkább egészen elfordul­nak, semhogy ahhoz csatlakozzanak. Ez esetben azonban a Hohenwart-féle irány híveinek kilátásai javulnak s a most Taaffe gróf által tett transzak­­czió-kísérlet meghiúsultának eredménye nem az alkotmánypárttal való újabb kísérlettétel, de a Ho­henwart-féle irányzatok felülkerekedése lenne, me­lyek kilátásai — ki vonná tagadásba — ma, már csak a külpolitika szempontjából is, sokkal kedve­zőbbek, mint voltak 1871-ben............“ A „Vaterland“ kimerítő kivonatot hoz a legújabb pápai encyklikából, 4-én kelt. A „Vaterland“ azt, mondja, mely aug. Az egész katholikus világ érsekjeihez és pü­pökjeihez b­tó­­zett encyklikának czélja a solaszti­­kus bölcsészetnek Aquuioi sz. Tamás elvei­nek szellemében való újra behozatala a katholikus tanintézetek bölcsészeti ajakultásainál. Az encyklika mindenek előtt rámutat azon fontos feladatra, me­lyet teljesíteni kell az emberi a hitre vonatko­zólag, a melynek alapját biztosítani, útját épí­teni s a kinyilatkoztatott tanoknak tudományos formát adnia s az ellenség támadásaival szemben védelmeznie kell. Ezután kifejti az encyklika methodust, a­mely szerint a katolikus­nak philosophálni kell. Az encyklika elmondja ezután, hogy az atyák nagyban alkalmazták philosophiát, a kijelentett igazság megvilá­­­gítására, védelmére és fölfoghatóvá tételére, hogy az atyák tudomását a scholastikusok, kü­lönösen a szent Tamás, kit a pápa igen dicsér, összegyűjtötték, rendezték és szaporították. A pápa panaszkodik aztán, hogy a doktriának e kincséről a 16. század óta a tudományosság nagy kárára, mert többé nem felelt meg az idő követelményei­nek, lemondtak; vallási, társadalmi j­ogos okokat hoz fel buzdítandó az aquinoi tudomá­szent Tamás philosophiájához való visszatérésre, melyről a modern tudományok haladása miatt mit sem kell félni, mivel ezt a haladást a szent atyák nagyra tudták becsülni. Végül inti a püspököket intentiói támogatására, hogy a tanszékeken akadémiákon Aquinoi Tamás valódi tanait tiszte­letben tartsák. Állításomnak másik bizonyítéka az, hogy fejedelem kormánya, szabályozni óhajtván bizonyos­­ rendű birtokosok magánjogi viszonyait, a­kik tize­det vagy más ilyen szolgálmányt kaptak az olyan birtokokon lakóktól, a­melyekkel bizonyos jogok jártak, két agrárius bizottságot küldött ki e viszo­nyok tanulmányozására, a­melyek a szerb törvé­nyek alatt nem állhatnak fönn úgy mint a török törvények idejében. E bizottságok most végzik munkájukat és e magánjogi viszonyok rendezése a legközelebbi törvényhozási ülésszak megfontolásá­nak tárgyát fogják képezni azon kérdésekben, a­melyeket szép szerével nem intézhetnek el a bi­zottságok a felek közt. A panaszosok nyilván a mohamedánok követ­kező három kategóriájába tartoznak, nem vetvén számadást az állammal vagy a magánfelekkel. És pedig: 1. Olyanok, akik a török uralom idejében ár­vapénzeket vagy takarékpénztárakat kezeltek és csapataink közeledésére, az okmányokkal és a pénz­zel, minden számadás nélkül visszavonultak. 2. Olyanok, a­kik adósok maradtak, és kiknek vagyonuk vagy jövedelmük törvényes után­a foglaltatott le hitelezőik javára. 3. Olyanok, a­kik csapatjaink elől visszavo­nulva erőszakosan vitték el mások kocsijait és barmait, hogy elszállíthassák ingóságaikat, a­melyeket nem adtak vissza. Az ily mó­don elvitt kocsik száma százakra rúg némely vi­déken. Világos, hogy ezeknek az embereknek nem engedhető meg, hogy a közintézetek vagy magá­nyosok kárával eladhassák birtokaikat, míg ren­des úton nem törlesztik adósságukat. Egyelőre azonban senki sem gátolja őket birtokaik kezelé­sében. Ha bizonyos esetekben gabonát requiláltak csapatjaink működésük idejében, ezt a nemzetközi jog által megengedett elvek szerint és a lakosok életének és becsületének tiszteletben tartásával tették, a­mit különben a panaszosok sem vonnak kétségbe. Midőn azonban képtelen a fejedelem kormá­nya eleget tenni az ily kevéssé pontos panaszok­nak, mindamellett hajlandó minden alapos felszó­­lalás megvizsgálására, és ez okból fölhat­lmazom önt, követ úr, hogy minden panaszt fogadjon el és küldjön meg nekem, föltéve, hogy bizonyítékok­kal is el van látva. Szíveskedjék, követ úr, fölvilágosítást adni ez értelemben, a­hol szükséges, és meggyőződve lenni hogy a legnagyobb súlyt fekteti a fejedelem kor­mánya annak bebizonyítására, hogy Szerbiában úgy személyük mint vagyonuk biztosságára nézve ke­resztények és nem keresztények is oltalmat talál­nak a törvényekben. Fogadja stb. Bisztics­­kát közli, hogy mielőbb felkeresi Amneliust Lon­donban. Ez a kitűnő ember szokott egyszerűségé­vel és túlzásával hő csodálatát jelenté az irhoni vendégszeretetről, irhon gyönyörű vidékeiről és az irhoni lakokról. „Hogy a Veste-Brin, földi paradi­csom legyen, nincs egyébbre szüksége, szólt Rufus, minthogy egy amerikait küldjünk neki, ki az iz­­landi köztársaság sorsa felett őrködtek.“ Ezen kü­lönös megjegyzésen felháborodva, Amélius megfor­­dítá az első lapot, hirtelen változáson ment át. A földre ejte a levelet, a mint a következő sorokat olvasta: „Egy utolsó szót, szólt az amerikai, hosszú és szellemdús leveléről. Én a legnagyobb figye­lemmel olvastam, és még sokáig elmélkedtem fe­lette. Ne nehezteljen Amélius barátom, ha kijelen­tem, miszerint a Farnaby család arczképei éppen nem tetszettek nekem , sőt ellenkezőleg vissza­tet­szettek, erről biztosíthatom. Ezen család nekem éppen nem tetszik, ön jól tenné, ha kerülné, és mindenek felett óvakodjék ezen barna kisasszony­tól, ki oly hamar megtalálta az utat szivéhez. Te­gyen nekem egy szívességet, kedves barátom, vá­rakozzék, mig én láttam, akarja ?“ Farnaby asszony, Millicent és Rufus idege­nek egymáshoz és mégis mind hárman megegyez­nek abban, hogy távol tartsák őt, a csinos angol nőtől. — Ez nagyon közönyös reám nézve, szólt önmagához Amélius, ha hozzám jön, nőül veszem Reginát! TIZENEGYEDIK FEJEZET: Három heti időköz alatt mily események, mily változások ! November első napjaiban vagyunk. Tekintsük meg Améliust, egy kis olcsó lakásban elhelyezkedett. Most keskeny kályhája előtt áll, és egy angol nyugalmas kényelmével melegíti hátát Egy esetleg vett tükör visszasugározza az új Amé­lius fejét és vállait modora már megváltozott; tár­sadalmi állása változni fog, w a szó szoros értelmé­ben gazdálkodó lett. Rövid idő múlva nős ember készül lenni. Jó takarékosnak lenni, de talán még jobb egy szép fiatal nő férjévé lenni; de minde­nek daczára, egy ember ki átváltozik, ember ki­nek oly reményei és tervei vannak, melyeket a kevésbbé szerencsések irigyelhetnének, mindig oly ember, ki sok kellemetlenségnek van kitéve, me­lyet kínosan érezhet. Az uj Amélius arczán nyug­talan kifejezés honolt és elméje már hajlandó volt a haragra. (Folytatása következik.) Bisztics miniszter jegyzéke. B­i­s­z­t­i­c­s szerb külügyminiszter jegyzéket intézett Krisztics konstantinápolyi szerb követhez, a­melyben alaptalanoknak mondja a szerbiai mo­hamedánok azon panaszait, hogy a szerb ha­tóságok kényük-kedvük szerint foglalják le a mo­hamedánok vagyonát. E jegyzék így szól: Belgrád, 1879. júl. 23. (aug. 4.) Követ ur­ a külföldi lapok közlik néhány mohamedán lakónak, a­kik a Szerbiával egyesitett területről kivándoroltak, a fejedelem kormánya el­len intézett és a nagyvezirhez, valamint a nagy­hatalmaknak konstantinápolyi nagykövetjeihez kül­dött panaszukat. A panaszkodók konstatálják minde­nekelőtt, hogy vagyonuk az isten segítségével megme­nekült a háború pusztításaitól, és panaszuknak ez az egyetlen pontja, melyben megegyezünk velük. Csak azzal kellett volna megtoldaniok, hogy ezt szerb hadsereg rendszeretetének, fegyelmének és szellemének is köszönik, mert a panaszok ma bi­zonyára nem konstatálhatnák, hogy épségben ma­radt vagyonuk, ha utánozták volna csapatjaink azon török csapatok magatartását, a­melyek 1876-ban betörtek területünkre. A kérdéses irat szerzői panaszkodnak ezután, hogy a szerb hatóságok az új terület elfoglalása után kényükre konfiskálták minden barmukat, földmives szerszámaikat, ve­tőm­agvukat, lábon álló és betakarított vetésü­ket és elfoglalták földjeiket, házaikat és fésze­reiket. Ha egyes eseteket említettek volna, a­he­lyett, hogy általános szavakban fejezik ki pana­szukat, semmi sem lenne könnyebb, mint felszó­lalásuk megczáfolása és alaptalanságának bebizo­nyítása. Az ekképen kifejtett panaszra azonban csak azzal felelhetek, követ­ek, hogy teljesen alapta­lannak állítom és kijelentem, hogy a szerb ható­ságok semmiféle vagyont sem sequestráltak önké­­nyűleg, a legjobb bizonyítéka ennek, hogy a szerb területen maradt mohamedánok, valamint azok is, a­kik dac­ára, hogy kivándoroltak, nem csatlakoz­tak a panaszosokhoz, teljes szabadsággal rendel­keznek birtokaik fölött, a­melyek Szerbiában fek­szenek, jövedelmet huzva belőlük, kedvük szerint adva el vagy bérbe azokat és ily módon eddig is jelentékeny összegeket kapván az országból. Szent-Pétervár. augusztus 8. — Saját levelezőnktől. — (Az utolsó kivégeztetésekről Kiewben. — 28 nihilista hadi­­törvényszék előtt.) Múlt hó 30-án a halálra elitélt Fedoroff, Gorski és Bilcsánszki forradalmárok Kiew­ben kivégeztettek. A kivégeztetésről következő je­lentés érkezett ide: Reggeli tiz órakor az elitéltek nyílt „szé­gyenkocsin“ kihozattak a fogházból mely előtt ezrekre rugó néptömeg várta az érkezőket. Az el­it ízek magas, feketére bemázolt deszkaülésen, hát­tal a lovak felé egymás mellett ültek. Mindegyi­kük nyakán kis deszka lógott, melyen „Pres tu p­nik“ (gonosztevő) volt olvashat. a szó A kocsi körül­éve katonaságtól, szakadatlanul hangzó erős dobszó mellett vonult a kivégeztetés helyére. Menet közben az elitéltek kéz intéssel búcsúztak a néptől és erős hangon, szakadt parazisokban beszédeket is intéztek ehhez, de az erős dobszó miatt lehetetlen volt beszédeiket megérteni. Foly­ton meg is hajoltak a tömeg előtt, hanem ez a bucsujeleket nem viszonozta, mert az egész, Kiew­ben elhelyezett rendőrség lábon volt és éber figye­lemmel kisérte a nép magaviseletét. Majdnem ugyanazon helyen, hol elébb állot­tak az akasztófák, most is három feketére bemázolt akasztófa volt fölállítva, a melyeken minden csend­zavarás nélkül az elitéltek azon sorrendben, me­lyet fönnebb említettünk, kivégeztettek. A hullák csak rövid ideig hagyattak az akasztófákon, az­után levétettek és ugyanott eltemettetek. Ezen három politikai bűnösön alig hajtatott végre a halálos ítélet, már­is tegnap az odessai haditörvényszék előtt 28 forradalmár ellen kezde­tett meg a végtárgyalás, melyhez 107 egyén uhat tanú és szakértő lett megidézve. A tárgyalás nem a törvényszék nagy termé­ben, hanem a lovas­ kaszárnyában tartatik meg, melyben most két lovasszázad és egy gyalogezred van elhelyezve. A bűnvádi kereset 118 sűrűn irt oldalra ter­jed és annak fölolvasása több órát vett igénybe. Mint corpus delicti a birák előtt a bűnje­lek egész halmaza fekszik. Ott fekszik számtalan revolver és egyéb lőfegyver, tőrök, lőszerek, erős mérgek, hamisított okmányok, forradalmi könyvek és röpiratok, kiáltványok, levelezések, stb. A sok tárgy között egy igen nagy galvan-telep is van, mely a vádlottak egyikénél találtatott és melynek czélja lett volna házakat a jégbe röpíteni. A vádlottak a következők: Nemes Tsuba­­r­o­ff F. Sergej, a forradalmárok kapitánya az il­lető kerületben, továbbá Offner Mihály, Lisogub Demeter, Stoepánszki József, Kutitowska Mária, Lewandowska Félix* nemesek ; Seidener Sándor, Balomes András, Krawzoff Vazul, Balomes Gábor mind kereskedők fiai, Kaltanowski Alexej és Pop­­ko Gregor s az odessai egyetem tanulói, Dawy­denko, egy hivatalnok fia, Jomi­seff Gregor és Baskoff Áron bányászok; Kowaloff Páwel örökös tiszteletbeli polgár; Schnee Abraham Sámuel, Go­­m­am­off Iván, Luri Sándor, Medvedeff Manó, Wit­tenberg Salamon, Morémis Mihály p­o­l­g­á­­r­o­k, Gukowska polgárnő; Kornoff, paraszt; Kaliusnij, a 2. flotta-legénység ruthsipmanje ; La­go­wenko, ezen flotta kormányosa; Skorniakoff és Nikitin matrózok. A vádlottak mind Totleben tábornok fő­kormányzó által, az 1878. aug. 9. és 1879. ápril­is 5-én kelt ukázok alapján állíttattak a haditör­vényszék elé, mint egy titkos, államvesz­é­­lyes összeesküvés tagjai és mint olyanok, kik nyilt harczban a rendőrséggel és egyéb hatósági személyekkel száll­tak szembe. T­h­a­i­s­z főkapitány három napi szabadságra utazott. Hogy a Dobra került községi birtokok, a kisbirtokosság elszegényedése már jó ideje, mily ijesztő mérvben nő, tanúskodik róla a hivatalos lap minden száma, meglehetős szép bir­tokokat ütnek szaporán dobra jelentéktelen köve­telések miatt, hát maguk az értékes községi birto­kok sincsenek kivéve az árverések alól, pedig becsértékhez mérve mily apró összegért! A hiva­­­talos lapban ma is nem kevesebb mint nyolcz község ellen van árverés hirdetve. G a 11­áj­i község 45,920 frtra becsült birtoka 185 frt m­­iatt; Vlajkovecz község 23,357 frtra becsült ingat­lanai 67 frt 50 kr. miatt; F­e­r­e­n­d­i­a község birtoka (9772 frt becsárban) 67 frt 50 kr. miatt; Moravicza község 24,440 frt érékü birtoka 1593 frt miatt; Beregszó község 42,248 frtra becsült ingatlanai 650 ft miatt ;Bakovicza község 13203 frtra becsült ingatlanai hasonló követelésért és Germán község 25,401 forintra becsült birtoka 870 frt miatt kerül árverés alá, és végezetre galgóczi izraelita hitközségnél is hezitálnak 820­0 forintért. — Száraz területek Szegeden. Az „Orsz. Ért.“ szegedi tudósítója írja a követke­zőket : A város belterületének kiszárítása egyik erre vonatkozó múltkori közleményünk óta való­ban igen nagymérvű haladást mutat fel. Míg ak­kor még a száraz földterületeket a vízalattiakhoz viszonyítva, mint aránytalanul kisebb részét a vá­rosnak csak valamivel többe, mint 586 holdban tüntettük ki, addig most már a még víz alatt le­vőket a száraz területekhez képest, mint arányta­lanul kisebbeket sorolhatjuk elő. A műszaki osz­tálynak naponként jegyzett méretei szerint, me­lyek az e czélra készült térképen képletileg tün­tettetek fel, jelenleg a területi viszonyok a kö­vetkezők : Az alsó-városban: az alsó-part és kápolna-utcza és az államvasu­t töltés közti mély kerteken van még némi csekély viz; a boldog­­asszony-utcza és államvasut közti összes telkek, kültelki anyag gödrök a régi indóház alatt és a külső pétervári országúttól jobbra eső mély gödrök összesen 16.000­0 öl, azaz mintegy 10 holdnyi terület áll viz alatt. A palánkon (külső belváros) , a pétervári országuttól balra eső má­­tyás-utcza közti u. n. Sárköz, a Mura jobbra eső része, a kormányos és veres-ács utczák közti mé­lyedések és a kórház-utcza egy része, összesen 100.800 négyszög­öl, azaz mintegy 63 hold. A Ró­­k­u­s-v­á­r­o­s­b­a­n: a Mars tér egy része,a Mihály-utcza és budai kapu közti mély telkek és anyag-gödrök. A budai országúton felül eső fehérló- és dob-ut­­czák közti részek és az ács- és hosszú utczák melletti mélyebb részek. A szappanfőző-, sóház-, kacsafészek-, malom-, felsővárosi határ-utcza, a kék kakas, tyuk, begy és sár-utczák közti rész­k egészen víz alatt áll. Végül az orosházi temető, csongrádi kapu, deszkás temető és a makkosházi szőlők közti részek, összesen 136,000 négyszög­öl, azaz mintegy 85 hold. — A felsső-város­­b­a­n: a tápéi, bárka, vargák, vessző-utczák, a pap, széles, kacsa, fukar, török és lisztt­ utezák és az ezek közti részek ; végül a szilléri töltés belső része, hová azonban a viz vezettetik, miut­án itt áll a felső nagy szivattyú-telep,melynek a működéshez szükséges vizet már hetek óta árkok alkalmazása által a tá­volabb eső részekből vezetni kell. Itt al ott levő részek 174,400 0] ölet vagyis a még víz mintegy 109 holdat tesznek. Az összes még víz alatt álló rész e szerint 427,200­0 ölre, vagyis mintegy 267 holdra tehető, mely a város belterületét 1400 holdnak véve körülbelől annak Y5-öd részét teszik. — Konstantinápolyból. Levelezőnk írja a török fővárosból, hogy, ott az egész nyáron borzasztó hőség uralkodott. Április 29-ike óta nem volt eső. A bolgárországból od­ menekült törökök roppant sokat szenvednek a hőség miatt s rendki­­vül nagy köztök a halálozás. — Változatos életpálya. A szarvasi járásbíróság egy magát dr. Dürnreich r. mű­­nek nevező, állítólag h­arkovi tanárt kuruzslás és több rendbeli csalás miatt elfogatott. A vizsgálat folyamán beismerte az illető, hogy minden iga­zolván nélkül barangolta be az Alföld vidékeit, be­ismerte azt is, hogy nem orvostudor, sem tanár és hogy Schweiger Mórnak hívják. Ezek szarvasi járásbíróság a vádlott előéletének alapján a megál­lapítása végett megkereste a budapesti főkapitány­ságot.­­ A főkapitánysági átiratból kitűnik, hogy az illető 1868-ban Aradon a „Patria“ czimü biztositó társaság meghatalmazásával visszaélve, több rendbeli csalások miatt megbüntettetvén, ki­állott büntetése után kényszerutlevéllel Falkenauba kisértetett. Ugyanaz évben a királyi ügyek igaz­gatósága által hamis 5 frtos bankjegyek terjesztése miatt vizsgálat alá helyeztetett, ez ügy máig is folyamatban van. 1876. évben ez egyén Békés-Csa­­bán tűnt fel ismét és akkor dr. Reich Emil, „Alexander Newski“ egyetem tanárának nevezte magát, ki politikai vétség miatt menekült volna Orosz­országból, azonban itt is csak a régi csaló maradt s több rendbeli csalás és tolvajlás miatt elítélték és még ugyanazon év folyamán, hazájába visszatolonczozták. Alig múlt el néhány hét, Schweiger Mór ellen a nyit­­rai taószéknél csalás miatt vád emeltetett, hol 8 havi börtönre történt elitélése után 1877-ik év kö­zepén hamisított koldulási engedéllyel Budapestre jött, hol e hamisítások kiderülvén a pesti fenyitő törvényszék által is elítéltetett. A főkapitányság kiállott büntetése után Schweigert hazájába tolon­­czoltatta. — Megszalasztottt rabló. Zebeg­­nyóról (Zemplénm.) Írják nekünk : F. hó 9-én, szombatról vasárnapra éjfél után 2 óra tájt eddig ismeretlen tettesek törtek be az ablakon Kohn Izsák gazdag földbirtokos hálószobájába, melyban az agg páron kívül senki sem aludt. A késsel el­látott rabló először az agg nadrágzsebében rejtett pénztár kulcsát véve magához, s ezzel a pénzes ládát felnyitotta. Az álmatlan háziasszony az oko­zott zörrenés csekély volta daczára is fölébredt s roszat sejtve, — az éj homályában a pénzes lá­dával határos asztalhoz ballagott s ott gyufát gyúj­tott. A betyár az agg, de lélekjelenetét nem vesz­tett el Kohnnéval néhány perczig farkasszemet nézett, majd nagy konyhakését a nőre készült dobni. Az öreg asszony azonban nem ijedt meg a rablótól, sőt támadásra készült ellene, mire ez ke­reket oldva, néhány elrablott, de az utczán ijedt­sége folytán széjjel szórt forinttal — a konyha­kést is a tett helyén feledve — az ablakon ke­resztül megugrott. A derék asszony csak vezethető ki a szobából kétségbeesett agg ezután hitve­sét, mire a legerélyesebb nyomozások minden ol­dalról meginditlattak. — Furcsa népgyülés. Pozsonyban, mint az ottani magyar lap írja, tegnapelőtt nép­­gyülés volt a Rózsa-kertben, hol mintegy 80 mun­kás ember jelent meg.­­ A beszélők a sajtó el­len keltek ki, a legocsmányabb rágalmakat dobálva rá. Sőt még a költők és történetírók is kikaptak, a­kiket azzal vádolt az egyik beszélő, hogy mind csak azért írnak, hogy pénzt zsarolhassanak ki a szegény néptől. — A váczi­ úti r­ab­l­ó­gyi­l­ko­s­ság. Az orvosi vélemény, melyet dr. Glück Ignácz tör­vényszéki­ és dr. Steffek fogházi orvos a váczi utón elkövetett rablógyilkosság vádja miatt elfo­gott Brna lelkiállapotáról a törvényszékhez be­nyújtottak, akkor hangzik, hogy Brna minden kétségen felül­i örült. Naményi vizsgáló bíró ez ügyet tegnap referálta el a büntető tanácsnak, mely a kir. ügyészséggel egyetértve elhatározá, hogy a további eljárást Brna ellen beszünteti. —­­Brna az országos tébolydába fog szállittatni. — A s­z­e­r­a­j­e­v­o­i tűzvész. A külügy­­miniszteriumhoz érkezett hivatalos jelentések sze­rint a kincstár kárai, melyeket a szerajevoi tűz­vész alkalmával szenvedett, körülbelül 2 millió forintra rúgnak. A külügyi hivatal, mint bécsi lapok jelentik, most megkereste a két államfél kormányát, hogy ez összeg előleges fedezéséről azonnal gondoskodjanak. E kiadás különben a kö­zös hadügyi költségvetés rendkívüli szükségleti rovatába fog fölvétetni. — Bécsi lapok jelentik to­vábbá, hogy Hoffmann közös pénzügyminiszter Bömerbadból Bécsbe érkezett s ott a két kormán­­nyal tanácskozásokat kezd, a szerajevóiak javára megindítandó gyűjtés módozatairól. — Hírek a városból. Zöllner Anna mészáros mester neje Budán a vízi város 246 sz. a. ma a rendőrség­nél bejelentette, hogy lényege, kiről tud, hogy Istvánnak hívják. 174 írttal, azonban csak annyit melyeket Schubert újlaki mészárosnak való kézbesítés végett bízott reá, meg­szökött. A hiányos adatok daczára, a rendőrség megtette a szükséges intézkedéseket, kinyomozása érdekében.— Illem­­­telenséget követett el tegnap délután Kerekes Mihály borbély legény, ki tegnap este, midőn a sétáló közönség a corsot legszámosabban látogatta, pőre gatyában, a bécsi hajó állomás­helyen levő pontonról a Dunába ugrált és ezt addig ismételte, mig a népcsődülésre figyelmessé lett rendőrbiztost közeledni nem látta. Ettől aztán annyira megijedt, hogy összes ruháit és katonai igazolványát a pontonon hagyva megszökött. — N­ő­d­i Károly ny. cs. k. ezredorvos, nehány nap óta a Pannónia szállóban lakván, veszélyesen meg­­betegedet­t és miután kísérete közül senki sem akarja őt ápolni, rendőri intézkedés folytán a Rókus kórházba szállít­tatott. — Öngyilkosság. Teyler Lőrinczné tegnap dél­után a Margit hídról a Dunába ugrott, nagy kendőjét és egy papirt hagyván a hídon, melyen lakása, csillag u. 11 sz. feljegyezve volt. Már egy év óta iparkodott öngyilkossági szándékát végrehajtani, de rokonai ébersége őt ebben meg­gátolta. Férje Teyler Lőrincz, mintegy egy évvel ezelőtt szintén ily módon múlt ki. — Betöréses tolvaj­lá­sok. Folyó hó 6-án éjjeli 10 és 12 óra közt Budaújlakon lakó Dágonyi János hajóács lakásába ismeretlen tettesek be­törtek és onnan 180 frt értékű arany és ezüstneműt elloptak. A­ugusztus 9-én pedig Meissel Sebestyénnél tettek az ily hi­­v­atlan vendégek látogatást és várostól 20 ezüst irtot, 2 frt 30 krnyi aprópénzt, 3 pár arany fülbevalót 40 frt értékben­­ . A rendőri nyomozások folytán a gyanú, Turner rá­­éves csavargóra irányult, kit lakásán megleptek, és midőn nagyobb mennyiségű zálogczédula elfoglalva. Turner beismeri a két rendbeli széttépésével volt betöréses tolvaj­­lást, de bűntársa nevét nem tudja. Károsak, az elzálogosított tárgyakat kiváltották. Az ügy áttétetett a fenyítő törvény­székhez. — A szerecsen király koronája. XIII. Leo pápa ez évi áprilban pompás arany ko­ronát küldött apostoli áldásával egyetemben Me­­nelik királynak Soa (déli Abyssinia) uralkodójának, ki a keresztény egyház hive, s ha nem katholikus is, de mindig barátságosan viselte magát a katho­likus hittérítők iránt. A pápa ajándékát Martini olasz kapitány és utazó, ki épen Abyssiniában in­dult, vitte magával, átadandó azt Soa királyának. Egy Adenből Rómába érkezett távirat azonban most azt jelenti, hogy Martini kapitányt Zeilaf mö­gött 6 napi járó földre a vad szomalik megtámad­ták s teljesen kirabolták. E vadak királya tehát most olcsó áron jutott egy a pápa által megszen­telt arany koronához. — Rejtélyes öngyilkosságról ér­tesítik a „N. P. Journalt“ Kis-Terem­éről. Hatvan­ból a vonat e hó 8-án az említett állomásra ér­vén, egy második osztályú coupeból elegáns öltö­zetű fiatal ember szállt ki. A fiatal ember egy az állomás közelében fekvő árokba ment, s ott két lövéssel meglőtte magát. A szerencsétlen ötödfél óra hosszáig minden orvosi segély nélkül volt s végre is elvérzés következtében halt meg. Még az alatt, hogy a sebesült az árokban feküdt, ki­tudták, hogy az öngyilkos egy egri gymnáziumi tanár fia, s végzett jogász. Még volt annyi ereje, hogy megmondja, mikép­p „nagy bajban szenved“ s azért lőtte magát agyon. Tetemes pénzösszeget, arany órát s több ékszert találtak nála. Az ön­­gyilkosság fél négy órakor történt s csak 8 óra­kor jött Hatvanból egy szalmásszekér, fiatal embert a közel fekvő kaszárnyába mélyen a szállítot­ták, hol azonban rövid idő alatt meghalt. — Megtért. A múlt években, a­mint még sokan emlékezhetnek a doktor Tausinszky volt bécsi egyetemi tanár vallást alapított, mely főleg Gráczban s néhány más osztrák városban több párthívet talált. Tausinszky most cserben hagyta e híveit s visszatért régi vallására. Az osztrák ultra­­montan Vaterland ugyanis a következőket írja: Dr. Tausinszky, ezelőtt a történelem magántanára a bécsi egyetemen s egyike a legjelentékenyebb so­­ciáldemokrata izgatóknak, ki Gráczban megtelepe­dett, s ott nemcsak a socialista a munkás­pár­tot, hanem az „ész egyházát“ is alapította, már néhány év óta teljesen távol tartotta magát min­den politikai és vallási agitatiótól. Nem­rég folya­modványt intézett Kutschker bécsi érsekhez s a katholikus egyházba való felvételt kérte tőle, mely­ből több évvel ezelőtt kilépett. Az érsek megadta kérését s Tausinszky néhány nappal ezelőtt le is tette a hit fogadalmat a bécsi V. kerületi templo­mában.­­ A sírban született. Zsevszkből je­lentik a következő érdekes, de szomorú esetet egy pétervári lapnak. Nem rég temették el ott egy hi­vatalnok nejét, ki hirtelen halállal múlt ki. A te­metés után az a hír terjedt el a városban, hogy az asszony csak „tetszhalott“ volt s elevenen te­­mettetett el. A szóbeszéd eljutott a hatóság tu­domására is, mely elrendelte a holttest ki­ásatását. — Mily nagy volt azonban a sír­ásók rémülete, midőn a koporsót kinyitották s a holttestet csaknem ülő helyzetben találták benne. A koporsót kivették a sírból s csak most tárult még fel a bizottság és a jelen voltak előtt a hajmeresztő látvány. A holttest ruhái teljes teli voltak vérrel; szemei üregeikből kidülledtek­, szá­jából és orrából vér szivárgott s kezei görcsösen szorítottak egy gyermeket, mely már fé­ig a vi­­lágra jött, azonban szintén halott volt. Az orvosok konstatálták, hogy az asszony viselés állapotban temettetett el, egy hosszabb ideig tartó­­ eszmé­letlenség alatt a Girban feléledt s ott szülés köz­ben meghalt. — Villám a s­z­i­n­p­a­d­o­n." A „19. Siécle“ egy svájczi levelezője jelenti a következőket: Al­­toriban, Úri kantonban, midőn a színházban épen Donizetti „Lucia“ művét adták elő, he­ves vihar tört ki, a villám beütött a színházba, s­ a hőstenort találta el, épen mikor az átok­jelenetet énekelte. A szerencsétlen művész eszmé­letlenül terült el a deszkákon s csakhamar meg is halt. Rövid hírek. A király N­a­g­y-B­o­s­s­á­n­y r. k. hitközségnek orgona szerzésre 80 frtot adományozott. — Kaál községben gr. Ká­rolyi Gyula saját költségén uj leányiskolát állí­tott fel, s a tanító részére lakást is építtetett. A közokt. miniszter az adakozó grófnak köszönetét nyilvánította. — Kaposvárott a napokban, mint a „Baloldal“ írja, egy süket-néma gyermeket talál­tak az utczán, kiről senki sem tudja honnét ke­rült oda. A fiúcska 8—9 éves, ruhája elrongyol­­lott volt, szokásai azonban azt mutatják, hogy jobb körökből való. E szerencsétlen egy ottani or­vos dr. Pollák házában talált fölvételt.­­ A vil­lanyvilágítást sikeresen alkalmazták éjjeli cséplés­­nél egy­­ barsmegyei gazdaságban. Özv. Ordódy Sándorné nagymarosi birtokán ugyanis e hó 9-én próbát tettek, ha lehetséges-e villanyfény mellett gazdasági munkákat éjjel folytatni. A kísérlet tel­jesen sikerült, az electro-dynamicus gép nagy te- ÚJDONSÁGOK. — aug. 12. — Lapunk m­ai száma mellékletének tar­talma: Tanügy. Közgazdaság. Tárcza: Az em­b­­erfrtó. * Időjárás Budapesten, mérsék emelkedett. A levegő kellemes mérő­állás délben 20, este 151 /2 R.° — Személyi hírek. Gesztre utazott. — Simonyi Ernő országgyű­lési képviselő tegnap Pozsonyba érkezett. — Munkácsy Mihály, mint az „Ellenőr“ írja, ne­jével együtt legközelebb haza­jön Párisból. Mun­kácsy a Teleki-család vendége lesz Erdélyben, azonban a fővárosban is fog időzni s meglátogatja egykori tanárát, Szamosit Nagyváradon. — Ma kitisztult s a hő­­hű­vős s tiszta. Hő-Tisza Kálmán

Next