Egyetértés, 1879. november (13. évfolyam, 301-329. szám)
1879-11-20 / 319. szám
király a hadi gyermek tudtára adta, hogy adja be lemondását. Ugyanezen lap Kabulból azon hírt veszi, hogy az egyesült muszka és persa hadsereg visszavonulásuk alkalmával a turkománoktól Sarakhsnál megtámadtattak és érzékeny vereséget szenvedtek. Kubából ismét igen rósz hírek érkeztek. Martinez Campos spanyol miniszterelnök a kamarában történt interpellácziók után kijelentette, hogy a forradalom ott újra kitört, mégpedig most sokkal nagy mérvben, mind eddig. Blanco tábornok már régóta észrevette, hogy Cinco-Villasban nagyobb izgalom uralkodik és felkérte a spanyol kormányt a néger emanczipáczió és a gazdászati reformok kérdései mielőbbi eldöntésére. Most Spanyolországból 15,000 ember indult a felkelés elnyomására, de nem tudhatni, elég korán fog-e ezen sereg ott megérkezni. A belga lapok azon hírt hozzák, hogy több belga város a kormányhoz egy kérvényt nyújtott be aziránt, hogy a belga püspökök hazaellenes fellépése következtében, hívja vissza a diplomácziai képviselőjét a Vatikánból. Az arab-tábiai kérdés véglegesen döntetett el az e tárgyban kiküldött bizottság úgy által, hogy Arab Tábia ezentúl Romániához tartozzék. A többséget képezték Németország, Anglia, Ausztria-Magyarország és Francziaország képviselői, míg a muszka, olasz és török ez ellen nyilatkoztak. Az angol nagykövet határozottan kívánja az összes török kabinet leköszönését, a szultán erre azt válaszolta, hogy egyes miniszterek lelépésébe beleegyezik, de nem az összes minisztériuméba, mivel ez csökkentené tekintélyét. a „Pol. Corr.“ egy konstantinápolyi levelében konstatálja, hogy Lobanoff muszka követ volt az első, ki az új török kabinetnek rokonszenvét nyilvánította, s hogy azóta Konstantinápolyban igen nagy ingerültség mutatkozik az angolok ellen. A porta még az Afghanisztánhoz közel fekvő mahamedán khánokhoz Közép-Ázsiában és Bokhárában felhívásokat intézett, hogy menjenek afghán testvéreik segítségére az angolok ellen , úgy nem különben Peyszül arab szultánhoz is felszólítást küldött, támadja meg az angolokat Adenben és kecsegtette azzal, hogy ha ezt keresztül viszi, függetlenségét a szultán szuverenitása alatt biztosítja. A török minisztertanácsban el is határoztatott, hogy segítséget küldenek neki e terv kivitelére s e napokban egy 3000—4000 emberből álló sereg el is indul Mekkába e végből. Az angoloknak pedig azt mondják, hogy ezen csapatok csak a felkelő arab törzsek ellen küldetnek, melyek Medinát fenyegetik. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottságának a l-üd oszt. keresetadó tárgyában kiküldött albizottsága tegnap és ma d. e. 10—2-ig tartott tanácskozásaiban beható tárgyalás alá vette a keresetadó egyes tételeinek fokozatatait és az ezekre vonatkozólag a pénzügyi bizottságban tett indítványokat. Azon elvből indulva ki, hogy a legszegényebb osztály lehetőleg mentve maradjon az újabb megterheléstől, a rendelkezésére állott és összegyűjtött pénzügyi és statisztikai adatok alapján azon eredményre jutott, hogy a javaslattal szemben nem csak azokat tartja az újabb emelés alól kiveendőknek, akiknek egyenes adója 10 írtnál nem nagyobb, hanem kiterjesztette e kíméletet mindazokra is, akik 15 írtnál nem fizetnek többet. Ez által az eredeti javaslatból remélt mintegy 800.000 frtnyi adótöbblet mintegy 800.000 frttal kereskednék. Ezen hiány az által pótoltatik, de csak részben, hogy a magasabb adót fizetőknél, nevezetesen pedig a 300 írton felül fizetőknél, aránylag nagyobb mértékben emeltetett a keresetadó összege, s hogy ezen összeg is méltányosabban legyen elosztva a javaslattal szemben, mely csak 200—500, 500— 1000 és 1000 írtnál nagyobb tételeket foglalt magában — kisebb, 100 frtonként emelkedő fokozatos tételeket állapított meg, melyeknek arányához képest emelkednék a keresetadó 2, 3, 5 írttól kezdve 60 frtig (2000 frton felül) Ez újabb javaslatot a teljes bizottságban Hegedűs Sándor fogja előterjeszteni. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma este tartott ülésén Hegedűs Sándor — kézbesítse rögtön, ön már tudja kinek szól. •lyet már hazajövetelénémtézett hözzé be, melyet a fiatal leány nem látszott hallani. "-■Nos tehát végzett valamit'*5Elise Iisasszony ? Igen, fífingzott a feleset, néhány liftja múlva* eljönnek a pecséteket levenni.A fiatal lány nem akarta elmondani, hogy mi történt vele; már *elég szomorú volt, hogy el kellett tűrnie, miért beszélné el még másoknak is, hogy a határozatot, melyhez az imént jutott, igazolja, hozzátéve: — Azonban egy fontos dologról értesültem miután magamra vállaltam a pecsétek őrizetét, én a lakás őre vagyok, és egy pillanatra sem távozhatom onnan. — Oh ! senki sem fogja megtudni, hogy ön ma távol volt.« Ezt nem azért mondom. Hanem ott kel hálnom,és napközben is kötelességem ott lopni. . — E lakásban ..hálni ? — Igém — Ez már mégis sok, — riadt fel ». kapusáé. — De miután én vagyok az*-örökös, előbb utóbb mégis reá kell szánnom magamat, vagy a lakásban maradni, vagy kihurczolkodni. — Igaz !... de idővel minden elmosódik most ez eset még egészen uj .... — Én azért még sem félek. — Ez lehetetlen. Egyedül akar a lakáson hálni ? — Mától fogva igen.‘‘Már ma éjjel? Igen. Talán már lesz ott ágynemű. — Oh ! minden rendben van. Ön talán emlékezni fog, az üzleteire... már rendeletet adtam hogy a pecsétek eltávolítása után, tegyenek reálfelhuzatot. — Minden megvan . . . annál jobb, legyen sziveS TSijaimi,majd megvetjük az ágyat. — Az is megvan: én mindent elrendeltem, kitakarítottam a szobát, megágyaztam . . . miután A fehérnemű még zár alatt van, azt kellett használnom, mely előbb az ágyon volt, és melyet a mosóné most hozott haza. -folytatása következik.) előadó előterjeszti a 2-od oszt. kernetadó tárgyában kiküldött albizottságnak javaslatát, (melyet fennebb ismertünk) s előadja azon adatokat és comunatiókat, amelyeknek alapján az albizottság működött. Ezen albizottsági javaslat hosszas vitát idézett elő, melyben a bizottságnak majdnem minden tagja részt vett. Végül azonban a bizottság az albizottságnak javaslatot tett magáévá. Ezután Dániel Ernő a szállítási adóról szóló javaslatot adja elő. A javaslat a személyszállítási vitelbér 16%-át, a gyorsszállítmányi vitelbér 7%-át és a teherszállítmányok vitelbérének 3%-át állapítja meg adó gyanánt. (Teherszállításért eddig fizetett ad 2% volt.) az előadó tekintettel arra, hogy a szállítási díjak emelése a termények értékesítésére bár csekély részben nehezítőleg hat, a javaslatot csak azon esetben ajánlja elfogadásra, ha a kormány részéről a szállítási díjak utak csoportosítása czélszerű szabályozása és a vasmielőbb foganatosíttatik. Az ezek által elérendő eredményektől reményli a forgalom megkönnyítését és ez esetben a csekély mérvű adóemelést jelentéktelennek tartja. emeli. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kihogy a javaslatban tervezett adóemelés a szállítási és vitelbérnek csupán 1 %- át teszi, hogy annak legnagyobb részét a nem garantirozott vasúttársulatok fizetendik, és hogy tekintettel az ezüst agió megszűnésére, ez adótétel nem okoz megtereltetést. Kijelenti végül, hogy a kormány a vasutak csoportosítását és az olcsóbb tariffák létesítését legfőbb feladatául ismeri, azokkal behatóan foglalkozik és az ezekre vonatkozó előterjesztéseket még ezen ülésszakban a háznak be fogja nyújtani. Bujanovics Sándor, Lukács Béla és Herry Ignácz ellenzik a javaslatot, a jövő rovására terhet nem vállalnak. A nyers termények irgalmának megnehezítését látják a javaslaton és ezáltal veszélyeztetve látják a magyar termelés versenyképességét. Ez adó a földbirtokos osztályt fogja sújtani és végeredményben nem emeli az állam jövedelmét, mert viszont a forgalmat csökkentik. Mindaddig mig az egész előterjesztések alapján nem mérlegelhetik az azok által elérendő előnyöket, ezen javaslathoz nem járulhatnak. Kautz Gyula, Hegedűs Sándor, Harsányi Frigyes, Molnár György és többen ezen fontosság mellett, mellyel a tariffa szabályozása és a vasutak csoportosítása a forgalomra és a szállításra nézve bír, elenyésző hatással bírónak tartják e csekély emelést. A kormány által előterjeszett összes javaslatokban összefüggést és azon irányt l átva, hogy állami háztartásunk különböző eszközökkel rendeztessék, e javaslatot mint ezen irány egyik lánczszemét elfogadják. Ezen adót nem a termelő fogja kizárólag fizetni, de a fogyasztó és az egymással versenyző társulatok. Az 1875-ik évben behozott hasonló adó nem bírt befolyással sem a személyszállítás, sem a vitelbér magasságára nézve. Az ezüst agip megszűnése mellett a szállítás így is 16 ° C-el lett olcsóbb s a jelenlegi viszonyok mellett egyátalán nem tehető fel, hogy az ezüst ár kerete legkedvezőbb esetekben is magasabbra emelkedjék 4—5%-nál. A tervezett adóemelés 75%-je az osztrák államvasútra, a Dunagőzhajózási társulatra és a déli vasútra esik. Ezen indokok alapján a bizottság többsége a javaslatot úgy átalánosságban mint részleteiben elfogadta. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház pénzügyi bizottságának a József műegyetem és az állatgyógyintézet elhelyezésére emelendő állami épületekről szóló törvényjavaslat tárgyában kiküldött albizottsága tegnap esti 6 órakor Wahrmann Mór elnöklete alatt a kereskedelmi minisztérium helyiségeiben ülést tartott, melyen Trefort Ágoston és báró Kemény Gábor minisztereken kívül több meghívott szakértők is jelen voltak. Miután Weber Antal e célra meghitt építészmérnöknek az előfekvő tervekre vonatkozó szakszerű véleménye, valamint a tervezett épületek belső berendezési költségirányzatát illetőleg Szily, Steindl és Hauszmann műegyetemi tanárok és Tormay állatgyógyintézeti igazgató mint szakértőknek nézetei meghallgattattak volna, az albizottság — a tárgy minden iránybani beható megvitatása után, melyben úgy a jelen volt miniszterek, mint az albizottság tagjai: Wahrman, Harkányi, Kautz,Henry és Máriássy részt vettek, — elhatározta, hogy a törvényjavaslatot, mely szerint a József-műegyetem részére a múzeum körúton levő Kunewalder telken, az állatgyógyintézet részére pedig a Rottenbiller utczában új állami épületek emelése terveztetik, a pénzügyi bizottságnak elfogadásra ajánlandja. A Bosznia és Herczegovina közigazgatása tárgyában kiküldött bizottság ma d. u. 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette az erre vonatkozó törvényjavaslatnak a ház által f. hó 18-iki orsz. ülésben hozzáutasított l-ső §-át. A tárgyalás megkezdése után felolvastattak Éles Henrik és Iárday Sándornak ezen §-hoz beadott módosítványai, melyeket az illető képviselők röviden indokoltak is. tartani Tisza Kálmán miniszterelnök meg kívánja a §. eredeti szövegét azon módosítással, hogy abból „az 1867. XII. trvcz. és az Ausztriát illető s az 1867. deczember 21-i R. G. Bl. 146. szám alatti törvény“ idézése hagyassák ki. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy elvi tekintetben most is megmarad azon állásponton, melyet eddig elfoglalt, azonban elismeri, hogy a nevezett törvénycikkek idézésének kihagyása a szövegnek előnyére válik. A tárgyalás folyama alatt Taray részéről is tétetett módositvány, mely szintén figyelembe vétetvén, beható eszmecsere után a § szövege következőkép állapíttatott meg: 1 §. „A minisztérium a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvényeink szellemében felhatalmaztatik, illletőleg utasittatik, hogy Bosznia és Herczegovinának a közös minisztérium által vezetendő ideiglenes közigazgatásába alkotmányos úton befolyjon.“ Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház közlekedési bizottsága ma este tartott ülésében az utakró szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásával foglalkozott. ják, szárazföldön tehát az ország semmi oldalról sincsen fenyegetve. De igenis szükségesnek tartja Abdul Hamid, hogy Törökország éber figyeemmel kisérje az angol flotta mozgásait. Míg a porta Layarddal a tárgyalásokat folytatja és ennek irányában nagy bőkezűséggel tesz ígéreteket és biztosításokat, hogy ez által az angol flotta ne tartsa szükségesnek a Bezika öbölbe bevonulni, — addig a török kormány alattomban a „Schefer“ gőzössel szakadatlanul nagy kaliberű ágyukat és egyéb lőszert küld a dardanellákba, melyek az ottani erősítésekben helyeztetnek el. Eddig a szárazföldi erősítések jó karba heyezésén fáradoztak, nevezetesen Gallipoli és Tsataldia várai lettek megerősítve, de most esik a Dardanellák partvázai erősittetnek, hogy az angol hajóknak a Bezika öbölbe leendő beevezését hatásosan megakadályozni lehessen. Szárazföldön nem félnek az angol katonaságtól. De minden fáradozás daczára a török flotta igen kevés bizalmat kelt. A két legnagyobb hadi gőzös az arany szarvban fekszik javítások végett, ezek „Mezudja“ és „Mohmudje“ igen szép és jó hajók. Ott feküsznek még hosszú idő óta „Avninach,“ „Idsanje“ és „Assari-Sefket“ hadi-korvetták is. Azonban a Bosporusban állomásozó hajók mind hadkészek. A révszélen Dolma-Bagdse palota átellenében „Osmanie“ pompás hadihajó és „Fethi- Bulend“ hajó-korvetta állanak. Továbbá „Fet'zlam“ hajó Arnautkiöe előtt, a „Semendria“ a Stemia-öbölben és „Zeifi“ Therápia előtt feküsznek. Végre több régi szerkezetű fából épült hajó áll az említett pontokon. A dardanellákba „Chivzi-Radman“ küldetett. A volói tengeröbölben „Azizie“ monitor hajótelep és „Nedset-Sefket“ gyorshajó állanak, Prevezában „Orhanie“ telephajó és „Mustel-Zaferi“ naszád állomásoznak és végre Kréta előtt „Assami- Tewfik“ és Mukademi-Chair“ vetettek horgonyt. rök Barátjául a szultán most leginkább autónépet iparkodik megnyerni. A minap Abdul Hamid, ki eddig csak zárt kocsiban jelent meg az utczákon, lóháton, csupán két hadsegéd kíséretében ment Besiktasba, a Valide szultánnőhöz. A nép, mely ez alkalommal először látta valósággal uralkodóját, nagy lelkesedéssel üdvözölte a padisáht. Egy szegény asszony, kis gyermekkel karján, a szultánnak kérvényt nyújtott át. A padisah nagy kegyelmesen vette át a kérvényt és az asszonynak azonnal néhány aranyat adatott át. Ezen jelenet a muzulmán lakosságnál igen kedvező benyomást tett. Török hadikészületek. — Saját levelezőnktől. — Konstantinápoly, nov. 15. Legnagyobb csendben és titokban itt erélyben folytatják a hadi készületeket. Orosz oldalról, úgy látszik, a porta tökéletsen megnyugtató biztosításokat nyert. Természeti hogy napfényre nem derül, vájjon a török-oro barátság dacz- és védszövetség által foramszerült letre megkötve, de annyi bizonyos, hogy a por Oroszország részéről megtámadást nem várhat. rumelisták és a bolgárok e szerint szintén Törőország irányában a barátságot megszegni nem fog tr ' A mejillonesi tengeri csata. — A Peru és Chile közti háborúból. — Buenos Ayres, okt. 30. A Huascarnak vége a peruiak czirkáló hajója, mely hónapokon át Chili regattáinak daczára s boszuságára a Csendes Óczeánon az urat játszotta, makacs küzdelem s hősi védelem után az ellen túlnyomó ereje által elfogatott. A Buenos Ayresben megjelenő „La Nációdnak táviratozzák Santiagoból a chilei hajóhadparancsnok következő hivatalos jelentését: „Hajóhadparancsnokság. Autofagasta 1879. okt. 10. Fővezér ur ! A hadügyminiszter által a „Lord Cochrane“ pánczélos hajó parancsnokságához közvetlenül intézett távirat meghagyta, hogy e hajó az éjjel s a következő nap délig az „O’Higgins“ és a „Loa“ szállítógőzős kíséretében a chilei Mejillones felé tartson. A „Blanco Encaladsnak“ „Covadongonak“ és a „Matias Cousinno“-nak délfelé kellett menni s az autofagastai kikötőtől nem messze találkozni. E parancs következtében az utóbb említett hajókkal f. hó 7 én d. e. 10 óra tájban tengerre mentem, s a partok mellett eveztem délfelé. F. hó 8-án reggel fél 4-kor „Blanco Encalada“ fedélzetén lévő őrség körelben nül 5 tengeri mértföldnyi távolságban két gőzös füstgomolyát vette észre, melyek a parttól az alám rendelt hajók felé látszottak közeledni, de azonnal megváltoztatták irányukat s kitérni igyekeztek, a mint parancsomra hajóink feléjök eveztek. E körülményből azt gyanítottam, hogy ellenséges hajókkal állunk szemben s nemsokára felkelő nap fényénél fel lehetett ismerni „Huascart“ és az „Uniót“, a mint a „Blanco Encalada“ előtt futottak. Megkezdődött a hajtóvadászat. Daczára a Blanco kazánjai rosszaságának a gépeket erővel működtettem s egyenesen az ellenség teljes felé tartottam. — Az ellen futott a chilei pánczéloshajó előtt, a szárazföld felé kanyarodva, s hajóinak nagyobb gyorsasága növelte a köztünk lévő távolságot. Mindamellett kötelességemnek tartottam az üldözést folytatni, mivel ez legjobb mód volt csatát előidézni, s remélnem kellett, hogy a mejillonesi czirkáló hajók elő fognak tűnni. Hét óra tájban jelentették nekem, hogy az északnyugati láthatáron füstfellegek láthatók, s néhány pillanattal később bizonyos lettem, hogy hajóhadunknak várva várt hajói közelednek s maguk is részt vesznek a „vadászat“-ban A perui hajók, melyek felismerték a veszélyt, mely őket mindenfelől környezte, teljes gőzerővel működtették gépeiket, hogy a part mellett futva északi irányban elmeneküljenek. Pánczélos hajóinktól ez időben 7—8000 méternyi távolban voltak. Az igen gyors perui Union láthatólag előnyt nyert az őt üldöző „O’Higgins“ és „Loa“ hajóink előtt; ellenben a Huascar felé közeledtek egy kissé pánczélosaink, s nevezetesen a „Cochrane“-nak, melynek gépje a legnagyobb erővel dolgozott, sikerült lényegesen megkisebbíteni a távolságot közte és a perui monitor között, a végső erőfeszítéssel kísértette meg a monitor még egyszer a szabadulást észak felé de hiába, a chilei pánczélos hajó mindinkább közeledett hozzá s elvágta útját. Látni lehett, hogy már nincs messze a percz, a melyben a csatának ki kell törni. 8 óra 40 perczkor a „Cochraneíí még körülbelül 8000 méternyire volt a perui „Huascar“-tól s 9 órakor — még mindig futva — intézte a „Huascar“ az első lövéseket a pánczélos fregattára. Ez viszonozta a lövéseket, hanem bámulatos nyugalommal és elhatározottsággal, nem törődve az ellentüzével, nyomult a Huascar felé, hogy azt annál biztosabban és borzasztóbban találja. Kevés pillanattal később mindkét hajó ágyúi szórták a golyót egymásra. A chilei „Blanco Encalada“ eközben hasonlag közeledett a monitor felé, mely a Cochranéval való éles golyóváltás után az admirál hajó felé fordult s néhány lövést, melyek mindjárt viszonoztattak, intézett rája. Egy pillanatra a Huascar lobogója eltűnt, már befejezettnek tartották a harezot, amint Peru színei a monitoron ismétr feltűntek. A harczoló hajók között eközben a távolság annyira csökkent, hogy a „sarkantyuk“ használatának ideje megérkezettnek látszott, egyidejűleg azonban ügyelnünk kellett, hogy kikerüljük a monitor lökését. Egy ízben a Huascaraig 25 méternyi távolban ment el a „Blanco Encalata“ előtt, rásütve ágyúit s mitrillenseit. A Cochrane azonban ismét az ellenségre nyomult, s oly ügyesen manővrirozott, hogy a perui hajó két tűz közé került. Mindkét pánczélfregattánk golyózápora közt véve is Huascar szükségesnek látta felvonni a fehér zászlót. Kevéssel a harcz befejezte előtt a „Covadonga“ is ágyulövésnyi távolba jött s egy lövést tett a monitorra. A perui hajó fedélzetén a harcznak a túlsó phasisai alatt a legénység közt nagy demora lisatio volt. A »Blanco Encalada“ fedélzetéről látni lehetett, mint hullnak legénységéből egyes emberek a tengerbe, mig gépe még egyre működött. Ezért a tüzelést abba hagyattam, megparancsoltam, mikép a legközelebbi hajó csolnakjait bocsássák vízre s vigyenek segélyt a szerencsétleneknek s a „Blanco“tól egy dereglyét küldtem a „Huascar“-hoz, hogy e hajó tisztjeit fölvegye. E dereglye nemsokára visszatért azon szomorú hírrel , hogy Grau parancsnokot egy lövés megölte, s darabokra szaggatott teste föl nem található. Az a két főtiszt is, ki a monitor vezényletét Grau után átvette, elesett. Az ellenséges tengernagy haláláról szóló brit hajórajunk, melynek tisztjei e derék hajós hazafiságának s ragyogó vitézségének legnagyobb elismeréssel adóztak, mély részvéttel fogadta. 28 tisztet s több mint 100 embert fogtunk el. Galvarino Rivero, a „Huascar“-nak, mikor néhány nappal az ütközet előtt Aricát elhagyta, 206 főnyi legénysége volt. Magát Graut már a „Cochrane“ negyedik lövésénél egy gránátforgács találta, mely féllábát s félkezét elszakít! Mikor a haldoklót kajütjébe akarták vinni, egy más lövés őt s az őt vivőket annyira szétrobbanté, hogy egyes tagjait alig lehetett megtalálni. Ami egyébként a hősből fenmaradt, gondosan összeszedték, azonosságát megállapították s a chilei kormány sürgönyzött parancsára méltó módon, az elhunyt rangjának megfelelő tisztesség teljes nyilvánítása mellett temették el. Néhány nap múlva, úgy mondják Chiliben, a „Huascar“ ismét megjelenik a tengeren, rémületére azoknak, kik egykor rá oly nagy reményeket építettek, s rövid idő múlván ágyúi — lehet — azokra fognak fenyegetőig rámaredni, kik még pár hét előtt megváltójukat, szabadítójukat látták benne. Itt azt hiszik, hogy a mejillonnesi győzelem egyenlő Chili diadalával s Peru leveretésével, ha a két köztársaság közt egy kis ideig tartana is még a háború. ÚJDONSÁGOK. — nov. 19. — Lapunk mai száma mellékletének tartalma : Országgyűlés. Tanuya. Egyletek, társulatok. Közgazdaság. — Személyi hirek. Rudolf trónörökös Gödöllőről ma este 9 órakor külön vonaton Munkácsra utazott, hol részt vesz a legközelebb rendezendő medvevadászatban. A főherczeg holnap érkezik Munkácsra, s holnapután Szent-Miklósra megy, a hol a medvevadászat kezdetét veszi. Itt a Schönborn gróf tulajdonát képező gazdaságban csinos lakást rendeztek be a trónörökös számára, kinek ott tartózkodása ideje 4 napra van tervezve. Az uradalom nagy készületeket tett a herczegi vendég fogadására, a hegységben a gyalog- és lovas utakat már hetek óta javítják. A vadászterület rendkívül gazdag vadakban, a hegyek közt nagyszámú medve, farkas, szarvas és vaddisznó tartózkodik s igy a vadászatnak előreláthatólag eredménye lesz. B. Orczy Béla miniszter tegnap este Bécsből Budapestre érkezett. — Gróf Károlyi Alajos londoni nagykövet és neje néhány nap óta a walesi herczeg vendégei Sandinghamben. — A királyné neve napját a fővárosban ma több helyen megtartották. A budai helyőrségi templomban tartott isteni tiszteleten a hivatalos személyiségeken kívül többnyire katonatisztek jelentek meg. Jelen voltak a miniszterek közül Tisza, Szapáry, Szende, Trefort, Pauíer, Bedekovics, ott voltak Majláth és Szlávy a törvényhozás két házának elnökei, Andrássy Gyula gr. (honvédtiszti egyenruhában), Földváry pestmegyei alispán, Ráth Kammermayer és Gerlóczy polgármesterek , Thaisz főkapitány, Bogisich törvényszéki elnök, az egyetem rectorai és dékánjai, az angol, német, görög és török konzulok, Edelsheim-Gyulay tábornok, Krautwald tábornok, stb. A misén Haynald Lajos bibornok pontifiált fényes egyházi segédlettel. A Várady Károly vezetése alatt álló zenekar Zaszkovszky „B- dúr“ miséjét adta elő s a Kajdacsy Mathild kisasszony által énekelt „Ária“ most is lekötötte közönség figyelmét. — Ezenkívül a főváros majda nem összes templomaiban kisebb-nagyobb ünnepélyességgel tartatott mise Néhány városi intézetben szintén megtartották a névnapot, igy az Erzsébet leány-árvaházban és a fővárosi szegények házában. — B. Lasser volt osztrák miniszter, mint egy délben érkezett távirat értesit, a múlt éjjel 1 és fél órakor meghalt. A boldogultról a következő életrajzi adatokat közöljük: Zollheimi báró Lasser József Farkas Ádám titkos tanácsos és volt osztrák belügyminiszter 1815 szept. 30-án született Strohlban a salzburgi herczegségben. Családja régi osztrák nemes család, már 1525-ben be volt jegyezve a salzburgi rendek nemesi matricalájába. 1708 óta birodalmi lovagok és osztrák lovagok voltak zollheimi előnévvel. Az elhunyt Lasser báró a bécsi főiskolán végezte be jogi és államtudományi tanulmányait, s ott nyerte meg a doktori czimet is. Hivatalos pályáját mint kamarai ügyész kezdte Bécsben. 1848-ban a werfeni választó kerület az osztrák birod. gyűlésbe, a zellt a frankfurti parlamentbe választotta meg. A birod. gyűlésben azonnal magára vonta a közfigyelmet; rövid időn a legbefolyásosabb és legkiválóbb képviselők egyikévé lett s a ház alelnökévé többször megválasztották. A birodalmi gyűlésnek minden jelentősebb munkálatában élénk részt vett, s különösen a földtehermentesítés kérdése körül fejtett ki sikeres tevékenységet. A Magyarország iránti viszonyok fölött folyt tárgyalásokban kiváló szerepet vitt. Később mint miniszteri tanácsos Stadion alatt a belügyminiszteriumba lépett, ott maradt Bach alatt is, s midőn ezt 1859-ben Goluehovszky követte, mint osztályfőnök az államminiszteriumba lépett. 1860-ban mint titkos tanácsos és miniszter az igazságügyminisztérium vezetésével bízatott meg; később Schmerling alatt, mint közigazgatási miniszter a politikai adminisztratió élén állott 1862. óta mint Salzburg képviselője tagja volt a birodalmi gyűlésnek, később a felsőház örökös tagjává neveztetett ki, a báróságot 1867 ben kapta, 1878-ban pedig a szent István-rend nagykeresztjét. A Hohenwart kabinet megbukta után mint belügyminiszter belépett az Auersperg minisztériumba, melynek legjelentékenyebb tagja lett, s kiváló szerepet vitt, főleg a Magyarországgal való kiegyezési tárgyalásokban. A miniszteri tárczától betegsége miatt vált meg. Lasser már évek óta beteges volt egy gutaütés következtében. A tavasszal Olaszországban keresett gyógyulást, s Salzburgból, ahol a nyár utolját tölté, csak néhány évvel ezelőtt tért vissza Bécsbe. Pár nappal ezelőtt egy séta alkalmával ismét gutaütés érte, mely pár napi szenvedés után véget vetett életének. Özvegyet és egy fiút hagyott hátra. Temetése holnapután pénteken lesz. — Csillagh Lipót hazánkfia, afrikai utjából visszatérőben október 31-én Tripolisban meghalt. Halálának részleteiről bővebb jelentés eddig nem érkezett. — Csányi Lászlóról. Teleki Sándor gr. az aradi Alföldben nagyérdekü reminiscentiát közöl azon látogatásáról, melyet 1849-ben aradon tett. Mikor a segesvári csata elveszett, Bem Telekit Kossuthhoz küldte Szegedre, hogy kérjen segélyt számára. Teleki Aradon találta a kormányzót, valamint Görgeyt; itt találkozott útközben Csányi Lászlóval is. Csányi fölment Kossuthho, majd visszatérve elmondta Telekinek az eseményeket. Azután szállására hajtatott s fölment az emeletre Görgeyvel tanácskozni. Este felé felhivatták Telekit, s Görgey kikérdezte az erdélyi állapotokról. — Teleki igy folytatja azután : — Most már tábornok ur, mit parancsol nekem ? kérdezem Görgeytől. — Semmi — maradjon a kormánybiztos úrnál, ő megmondja a többit. Meghajtá magát s én távozom. Éjfél után lehetett, midőn Csányi lejött, szomorú volt, de nem levert; vádamra tévé kezét s könytelt szemekkel mondá, de jól emlékezem rájok, mintha csak ma történt volna: „Kedves öcsém, vége van mindennek, holnap Világosnál letesszük a fegyvert, ügyünk megbukott s a haza elveszett. Sajnállak téged, nagyon kompromittálva vagy. Mit fogsz cselekedni ? — „Már amit a többi, hacsak az én bajom volna ? Számoltam én már rég magammal Laczi bácsi!“ „Maradj velem, együtt megyünk Világosra, kiviszlek kocsimon, s ha lehet, megszöktetlek.“ — „Magára gondoljon, ne rám, elvégzem én a magam sorát, magának kell menekülni, meg Kossuthnak, magok vezetik, a nemzetet; az ilyen magamfélók csak zérus vagyunk ; a szám előtt semmi, szám után sokat szaporítunk. Az isten áldja meg, gondoljon magára.“ — Én maradok ; — két alternatíva áll előttünk: vagy a béke, azaz a kiengesztelődés, vagy a megtorlás, azaz a bosszú politikája, — az első esetben tisztában vagyunk, folytatjuk az országgyűlést Pozsonyban, István nádor közvetítő lesz s a többi magától jön ; vagy a bosszú ; rémuralommal hatni a már is elcsüggedt kedélyekre, félszszel kormányozni, s oda vinni a dolgot, hogy mindenki féljen, s mindenki s a legártatlanabb is kompromittáltnak higyje magát, ez esetben, —■ és én ezt hiszem bekövetkezőnek — senki sem mentes, meglehet megszabadulok én s elitélnek olyant, ki szívvel mellettök volt, de félelemből velünk tartott. Én maradok, s magam fogom átadni magamat, én édes öcsém hektikus ember vagyok, egy-két évem van még legfeljebb is hátra, ha kimenekszem, ott halok meg köhécselve, ha maradok, tán még hasznára lehetek nemzetemnek. A nemzetek történelmét be kell tölteni, tán én is leszek két sor benne, csak is egy aggaszt, — de ez privát dolog. — Kálmán, (Schmidegg Kálmán) szeretném, ha menekülhetne, intézzétek úgy, hogy együtt láboljatok. Holnap Világoson megbeszéljük együtt az egészet. Jó éjszakát. Szegény Csányi, örök éjszaka borult nem sokára az ő lelkére. Száz üveg bordeauxi bort árvereztek el ma a városházán. A borokat a franczia főkonzul ajándékozta a fővárosba menekült szegediek javára, minthogy azonban ezek a nélkül sem láttak itt szükséget élelmiszerben, de még luxus is lett volna őket bordeauxival traktálni, a fővárosi tanács elhatározta az ajándékot pénzzé tenni, s árát leküldeni Szegedre. Az árverés Horváth tanácsnok elnöklete alatt ma tartatott meg a gazdasági hivatalban. Eladásra azonban csak 97 üveg került, mert kettő az ide-oda hurczolgatásban összetört,1 egyet pedig az árverésin kostolónak felbontottak. A kikiáltási ár 1 frt 50 kr volt. Lampl főszámvevő ,10 üveget 2 frt 10 krjával, Imrédy Károly 15 üveget 3 írtjával, Soltész Ágoston 20 üveget 2 írtjával, egy Thetaz nevű ur pedig 52 üveget szintén 2 írtjával vett meg. Begyült összesen 195 frt. — Rablógyilkosság. Ó-Kanizsáról írják nekünk: Vasárnap este 6 órakor városunk lakossága nagy izgatottságban volt, ugyanis Kráhl Mósest egy jómódú 69 éves agglegényt szobájában megfojtva találták, csakhamar kitűnt, hogy nevezett rablógyilkosság áldozata lett, mert pénztárcáját nem találták , az elrablott pénzösszeg azonban alig haladja meg a 100 fitot. A gyilkos mindenesetre ismerőse volt a meggyilkoltnak, mert mint egy tanú bizonyítja, beszélgetett vele szobájában. A gyilkosnak még nem jöttek nyomára, a helyszínen egy pipa maradt. Az áldozatot nagy részvét mellett ma temették. Mint utólagosan értesülök, a gyilkos fejére 1000 frt tűzetett ki a hátramaradt rokonok által, ez összeg a feljelentőnek fog kiszolgáltatni. — Érdekes régiség van Vámossy István földbirtokos tulajdonában : egy pallos, mellyel Frangepán Kristófot fejezték le. A pallos két és fél láb hosszú és három hüvelyk széles. Az egyik oldalán feszület van e német felírással: „Még ma velem leszesz a paradicsomban.“ s a feszület alatt keresztben, a markolat fölött latinul ez olvasható : „Fiat justitia et pereat mundus,“ továbbá: „Fürchte Gott. Thue Recht.“ A pallos másik felén van egy akasztófa s egy kerék, ugyancsak a fennebbi latin felírással. A palloshoz mint a „Független Hírlap“ irji — okmányok — is vannak, melyek a történeti hűséget igazolják. — Csepelszigeti védgát, Pest megye alispánja Földváry Mihály kérvényt terjesztett a belügyminiszterhez az iránt, hogy — tekintettel a téli időre s az eshetőleges árvizre — tétetnék az iránt intézkedés, hogy a csepelszigeti védgáton, mennél előbb ismét megkezdetnének a félben hagyott munkálatok. Az alispán felterjesztésében azon hathatós indokokkal támogatja kérelmét, hogy e védgát oltalma lesz mind a Csepelsziget, mind a megye dunaparti lakóinak s a kormány, mely már annyit áldozott e védgátra, azt most már kevés költséggel fogja tökéletesen befejezhetni, a megye közönsége pedig meg lesz kímérve a folytonos rettegéstől. — Rejtélyes öngyilkosság. Forróról írják a „M. Áll.“-nak : Egy szerfölött tragikus eset tartja izgalomban vidékünket. A tényálladók a következő: Nov. 15. egy elegánsan öltözött, ajánló külsejű fiatal hölgy, derült arczczal, minden köszönési forma mellőzésével a következő szavakkal nyit a helybeli postahivatal irodájába: „Engem ugyan rászedek; azt mondták az emberek Kassán, hogy Forró nagyobb város, hol a telet a nélkül hogy sok pénzembe kerülne, kellemetesen tölthetem el, s íde itt még kvártélyt sem kaphatok: én a friss levegő kedvéért szándékozom itt telelni. A postamesteri hivatal főnöke erre Szántó városát ajánlá neki, mint szándékának megfelelőbbet. A fiatal hölgyecske megmelegítvén a hidegtől didergő tagjait, ugyanazon vig hangulattal, melylyel bejött, a még reá várakozó kocsira által ajánlott Szántó városát fölkeresendő. Már másnap reggel azon vérfagyasztó hir járta be városunkat, hogy a forró encsi állomásból Kassa felé robogó vonat elé, már az első őrház mellett, egy ismeretlen nő vetette magát, határozottan öngyilkossági szándékból, mert az őt észrevett őr figyelmeztető szavai után a már alig tíz lépésnyi távolságban lévő vonat előtt a sínekre keresztben feküdt, hol abban a pillanatban feje lábai és egy keze a felismeretlenségig zuzattak össze s igy a sajnálatra méltó fiatal élet rögtön kialudt. A szerencsétlen nő a postahivatban magát Atzél Bertának nevezte, kitanult posta- és távirda kezelőnő és mint a vizsgálatból kiderült, a kun-szent-miklósi főjegyző leánya. Több értékes holmi és különösen egy feltünően szép imádságon könyv találtatott nála. Hogy mi vite ezen borzasztó tettre, eddig még ismeretlen előttem. — Házasság. Tasnádi Sántái Adolf váczi kir. jbiró tegnap tartotta esküvőjét Dr. Stockinger egyetemi tanár kedves leányával. Az örömanya testvére Haynald bibornok is jelen volt az esküvőn s elmés felköszöntöt mondott az uj párra. Az ifjú pár még a 10 órai gyorsvonattal Váczrt utazott.