Egyetértés, 1879. november (13. évfolyam, 301-329. szám)

1879-11-20 / 319. szám

király a hadi­ gyermek tudtára adta, hogy adja be lemondását. Ugyan­ezen lap Kabulból azon hírt ve­szi, hogy az egyesült muszka és persa had­sereg visszavonulásuk alkalmával a turkománoktól Sarakhsnál megtámadtattak és érzékeny vere­séget szenvedtek. Kubából ismét igen rósz hírek érkeztek. Martinez Campos spanyol miniszterelnök a kamarában történt interpellácziók után kijelentette, hogy a forradalom ott újra kitört, még­pedig most sokkal nagy mérvben, mind eddig. Blanco tá­bornok már régóta észre­vette, hogy C­i­n­c­o-Vil­­l­a­s­b­a­n nagyobb izgalom uralkodik és felkérte a spanyol kormányt a néger emanczipáczió és a gaz­­dászati reformok kérdései mielőbbi eldöntésére. Most Spanyolországból 15,000 ember indult a felkelés el­nyomására, de nem tudhatni, elég korán fog-e ezen sereg ott megérkezni. A belga lapok azon hírt hozzák, hogy több belga város a kormányhoz egy kérvényt nyúj­tott be aziránt, hogy a belga püspökök hazaelle­nes fellépése következtében, hívja vissza a diplomá­­cziai képviselőjét a Vatikánból. Az arab-tábiai kérdés véglegesen döntetett el az e tárgyban kiküldött bizottság úgy ál­tal, hogy Arab Tábia ezentúl Romániához tar­tozzék. A többséget képezték Németország, Anglia, Ausztria-Magyarország és Francziaország képvi­selői, míg a muszka, olasz és török ez ellen nyi­latkoztak. Az angol nagykövet határozottan kívánja az összes török kabinet leköszönését, a szultán erre azt válaszolta, hogy egyes minisz­terek lelépésébe bele­egyezik, de nem az összes minisztériuméba, mivel ez csökkentené te­kintélyét. a „Pol. Corr.“ egy konstantinápolyi levelé­ben konstatálja, hogy Lobanoff muszka követ volt az első, ki az új török kabinetnek rokonszenvét nyilvánította, s hogy azóta Konstantinápolyban igen nagy ingerültség mutatkozik az angolok ellen. A porta még az Afghanisztánhoz közel fekvő ma­­hamedán khánokhoz Közép-Ázsiában és Bokhárá­­ban felhívásokat intézett, hogy menjenek afghán testvéreik segítségére az angolok ellen , úgy nem különben Pey­szül arab szultánhoz is felszólítást küldött, támadja meg az angolokat Adenben és kecsegtette azzal, hogy ha ezt keresz­tül viszi, függetlenségét a szultán szuverenitása alatt biztosítja. A török minisztertanácsban el is határoztatott, hogy segítséget küldenek neki e terv kivitelére s e napokban egy 3000—4000 ember­ből álló sereg el is indul Mekkába e végből. Az angoloknak pedig azt mondják, hogy ezen csapa­tok csak a felkelő arab törzsek ellen küldetnek, melyek Medinát fenyegetik. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottságának a l­-üd oszt. keresetadó tárgyában kiküldött albizott­sága tegnap és ma d. e. 10—2-ig tartott tanács­kozásaiban beható tárgyalás alá vette a keresetadó egyes tételeinek fokozatatait és az ezekre vonatko­zólag a pénzügyi bizottságban tett indítványokat. Azon elvből indulva ki, hogy a legszegé­nyebb osztály lehetőleg mentve maradjon az újabb megterheléstől, a rendelkezésére állott és össze­gyűjtött pénzügyi és statisztikai adatok alapján azon eredményre jutott, hogy a javaslattal szemben nem csak azokat tartja az újabb emelés alól kiveen­dőknek, a­kiknek egyenes adója 10 írtnál nem na­gyobb, hanem kiterjesztette e kíméletet mindazokra is, a­kik 15 írtnál nem fizetnek többet.­­ Ez által az eredeti javaslatból remélt mintegy 800.000 frtnyi adótöbblet mintegy 800.000 frttal keresked­­nék. Ezen hiány az által pótoltatik, de csak rész­ben, hogy a magasabb adót fizetőknél, nevezetesen pedig a 300 írton felül fizetőknél, aránylag nagyobb mértékben emeltetett a keresetadó összege, s hogy ezen összeg is méltányosabban legyen elosztva a javaslattal szemben, mely csak 200—500, 500— 1000 és 1000 írtnál nagyobb tételeket foglalt ma­gában — kisebb, 100 frtonként emelkedő fokoza­tos tételeket állapított m­­eg, melyeknek arányához képest emelkednék a keresetadó 2, 3, 5 írttól kezdve 60 frtig (2000 frton felül) Ez újabb javaslatot a teljes bizottságban Hegedűs Sándor fogja előterjeszteni. A képviselőház pénzügyi bizott­sága ma este tartott ülésén Hegedűs Sándor — kézbesítse rögtön, ön már­­ tudja ki­nek szól. •­lyet már hazajöveteléné­mtézett hözzé be, melyet a fiatal leány nem­­ látszott hallani. "-■Nos tehát­ végzett valamit'*5Elise I­is­­asszony ? Igen, fífingzott a feleset, néhány liftja múlva* eljönnek a pecséteket levenni.­­A fiatal lány nem akarta elmondani, hogy mi történt vele; már *elég szomorú volt, hogy el kellett tűrnie, miért beszélné el még másoknak is, hogy a határozatot, melyhez az imént jutott, iga­zolja, hozzá­téve: — Azonban egy fontos dologról értesültem miután magamra vállaltam a pecsétek őrizetét, én a lakás őre vagyok, és egy pillanatra sem távoz­hatom onnan. — Oh ! senki sem fogja megtudni, hogy ön ma távol volt.­­« Ezt nem azért mondom. Hanem ott kel hálnom,­és napközben is kötelességem ott lopni. . — E lakásban ..hálni ? —­ Igém — Ez már még­is sok, — riadt fel ». ka­pusáé. — De miután én vagyok az*-örökös, előbb utóbb még­is reá kell szánnom magamat, vagy a lakásban maradni, vagy kihurczolkodni. — Igaz !... de idővel minden elmosódik most ez eset még egészen uj .... — Én azért még sem félek. — Ez lehetetlen. Egyedül akar a lakáson hálni ? —­ Mától fogva igen.­­‘‘Már ma éjjel? Igen. Talán már lesz ott ágynemű. — Oh ! minden rendben van. Ön talán em­lékezni fog, az üzleteire... már rendeletet adtam hogy a pecsétek eltávolítása után, tegyenek reálfel­huzatot. — Minden megvan . . . annál jobb, legyen sziveS­ TSijaimi,­majd megvetjük az ágyat. — Az is megvan: én mindent elrendeltem, kitakarítottam a szobát, megágyaztam . . . miután A fehérnemű még zár alatt van, azt kellett hasz­­nálnom, mely előbb az ágyon volt, és melyet a mosóné most hozott­ haza. -f­olytatása következik.) előadó előterjeszti a 2-od oszt. kernetadó tárgyá­ban kiküldött albizottságnak javaslatát, (melyet fen­­nebb ismertünk) s előadja azon adatokat és com­­unatiókat, a­melyeknek alapján az albizottság működött. Ezen albizottsági javaslat hosszas vitát idé­zett elő, melyben a bizottságnak majdnem minden tagja részt vett. Végül azonban a bizottság az al­bizottságnak javaslatot tett magáévá. Ezután Dániel Ernő a szállítási adóról szóló javaslatot adja elő. A javaslat a személy­szállítási vitelbér 16%-át, a gyorsszállítmányi vitelbér 7%-át és a teherszállítmányok vitelbérének 3%-át állapítja meg adó gyanánt. (Teherszállításért eddig fizetett ad 2% volt.) az el­ő­a­dó tekintettel arra, hogy a szállítási díjak emelése a termények értékesítésére bár cse­kély részben nehezítőleg hat, a javaslatot csak azon esetben ajánlja elfogadásra, ha a kormány részéről a szállítási díjak utak csoportosítása czélszerű szabályozása és a vas­mielőbb foganatosíttatik. Az ezek által elérendő eredményektől reményli a for­galom megkönnyítését és ez esetben a csekély mérvű adóemelést jelentéktelennek tartja. emeli. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter ki­hogy a javaslatban tervezett adóemelés a szállítási és vitelbérnek csupán 1 %- át teszi, hogy annak legnagyobb részét a nem garantirozott vas­­úttársulatok fizetendik, és hogy tekintettel az ezüst agió megszűnésére, ez adótétel nem okoz megter­eltetést. Kijelenti végül, hogy a kormány a vas­utak csoportosítását és az olcsóbb tariffák létesíté­sét legfőbb feladatául ismeri, azokkal behatóan foglalkozik és az ezekre vonatkozó előterjesztéseket még ezen ülésszakban a háznak be fogja nyújtani. Bujanovics Sándor, Lukács Béla és H­e­r­r­y Ignácz ellenzik a javaslatot, a jövő rová­sára terhet nem vállalnak. A nyers termények irgalmának megnehezítését látják a javaslat­on és ez­által veszélyeztetve látják a magyar termelés versenyképességét. Ez adó a földbirtokos osztályt fogja sújtani és végeredményben nem emeli az állam jövedelmét, mert viszont a forgal­mat csökkentik. Mindaddig mig az egész előter­jesztések alapján nem mérlegelhetik az azok által elérendő előnyöket, ezen javaslathoz nem járul­­hatnak. Kautz Gyula, Hegedűs Sándor, H­a­r­­sányi Frigyes, Molnár György és többen ezen fontosság mellett, mel­lyel a tariffa szabályozása és a vasutak csoportosítása a forgalomra és a szállí­tásra nézve bír, elenyésző hatással bírónak tart­ják e csekély emelést. A kormány által előterjesz­­ett összes javaslatokban összefüggést és azon irányt l átva, hogy állami háztartásunk különböző eszkö­zökkel rendeztessék, e javaslatot mint ezen irány egyik lánczszemét elfogadják. Ezen adót nem a termelő fogja kizárólag fizetni, de a fogyasztó és az egymással versenyző társulatok. Az 1875-ik év­ben behozott hasonló adó nem bírt befolyással sem a személyszállítás, sem a vitelbér magassá­gára nézve. Az ezüst agip megszűnése mellett a szállít­ás így is 16 °­ C-el lett olcsóbb s a jelenlegi viszonyok mellett egyátalán nem tehető fel, hogy az ezüst ár kerete legkedvezőbb esetekben is ma­gasabbra emelkedjék 4—5%-nál. A tervezett adó­emelés 75%-je az osztrák állam­vasútra, a Duna­­gőzhajózási társulatra és a déli vasútra esik. Ezen indokok alapján a bizottság többsége a javaslatot úgy átalánosságban mint részleteiben el­fogadta. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház pénzügyi bizottságának a József műegyetem és az állatgyógyintézet elhelye­zésére emelendő állami épületekről szóló tör­vényjavaslat tárgyában kiküldött albizottsága tegnap esti 6 órakor Wahrmann Mór elnöklete alatt a kereskedelmi minisztérium helyiségeiben ülést tartott, melyen Trefort Ágoston és báró Kemény Gábor minisztereken kívül több meg­hívott szakértők is jelen voltak. Miután Weber Antal e c­élra meghitt építész­mérnöknek az előfekvő tervekre vonatkozó szak­szerű véleménye, valamint a tervezett épületek belső berendezési költségirányzatát illetőleg Szily, Steindl és Hauszmann műegyetemi tanárok és Tormay állatgyógyintézeti igazgató mint szakértők­nek nézetei meghallgattattak volna, az albizottság — a tárgy minden iránybani beható megvitatása után, melyben úgy a jelen volt miniszterek, mint az albizottság tagjai: Wahrman, Harkányi, Kautz,Henry és Máriássy részt vettek, — el­határozta, hogy a törvényjavaslatot, mely szerint a József-műegyetem részére a múzeum körúton levő Kunewalder telken, az­ állat­gyógyintézet részére pedig a Rottenbiller­ utczában új állami épületek emelése terveztetik, a pénzügyi bizottságnak elfo­gadásra ajánlandja. A Bosznia és Herczegovina köz­­igazgatása tárgyában kiküldött bi­zottság ma d. u. 6 órakor tartott ülésében tár­gyalás alá vette az erre vonatkozó törvényjavaslat­nak a ház által f. hó 18-iki orsz. ülésben hozzá­utasított l-ső §-át. A tárgyalás megkezdése után felolvastattak Éles Henrik és I­­á­r­d­a­y Sándornak ezen §-hoz beadott módosítványai, melyeket az illető képvise­lők röviden indokoltak is. tartani Tisza Kálmán miniszterelnök meg kívánja a §. eredeti szövegét azon módosítással, hogy abból „az 1867. XII. trvcz. és az Ausztriát illető s az 1867. deczember 21-i R. G. Bl. 146. szám alatti törvény“ idézése hagyassák ki. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy elvi tekin­tetben most is megmarad azon állásponton, me­lyet eddig elfoglalt, azonban elismeri, hogy a ne­vezett törvénycikkek idézésének kihagyása a szö­vegnek előnyére válik. A tárgyalás folyama alatt Taray részéről is tétetett módositvány, mely szintén figyelembe vétetvén, beható eszmecsere után a § szövege kö­vetkezőkép állapíttatott meg: 1 §. „A minisztérium a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvé­nyeink szellemében f­el­h­a­t­al­maz­t­at­i­k, illletőleg utasittatik, hogy Bosznia és Herczegovinának a közös minisz­térium által vezetendő ideiglenes közigazgatásába alkotmányos úton bef­o­lyjon.“ Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház közlekedési bi­zottsága ma este tartott ülésében az utakró szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásával fog­lalkozott. ják, száraz­földön tehát az ország semmi oldalról sincsen fenyegetve. De igenis szükségesnek tartja Abdul Hamid, hogy Törökország éber figye­­emmel kisérje az angol flotta mozgásait. Míg a porta Layarddal a tárgyalásokat folytatja és ennek irányában nagy bőkezűséggel tesz ígéreteket és biztosításokat, hogy ez által az angol flotta ne tartsa szükségesnek a Bezika öbölbe bevonul­ni, — addig a török kormány alattomban a „Schefer“ gőzössel szakadatlanul nagy kaliberű ágyukat és egyéb lőszert küld a dardanellákba, melyek az ot­tani erősítésekben helyeztetnek el. Eddig a szárazföldi erősítések jó karba he­­yezésén fáradoztak, nevezetesen Gallipoli és Tsataldia várai lettek megerősítve, de most esik a Dardanellák partvázai erősittetnek, hogy az angol hajóknak a Bezika öbölbe leendő beevezését hatásosan megakadályozni lehessen. Szárazföldön nem félnek az angol katonaságtól. De minden fáradozás daczára a török flotta igen kevés bizalmat kelt. A két legnagyobb hadi gőzös az arany szarvban fekszik javítások végett, ezek „Mezudja“ és „Mohmudje“ igen szép és jó hajók. Ott feküsznek még hosszú idő óta „Avni­­­­nach,“ „Idsanje“ és „Assari-Sefket“ hadi-korvet­­ták is. Azonban a Bosporusban állomásozó hajók mind hadkészek. A révszélen Dolma-Bagdse palota átellenében „Osmanie“ pompás hadihajó és „Fethi- Bulend“ hajó-korvetta állanak. Továbbá „Fet­­'­zlam“ hajó Arnautkiöe előtt, a „Semendria“ a Stemia-öbölben és „Zeifi“ Therápia előtt feküsz­nek. Végre több régi szerkezetű fából épült hajó áll az említett pontokon. A dardanellákba „Chivzi-Rad­m­an“ küldetett. A volói tengeröbölben „Azizie“ monitor hajóte­­lep és „Nedset-Sefket“ gyorshajó állanak, Prev­­ezában „Orhanie“ telephajó és „Mustel-Zaferi“ na­szád állomásoznak és végre Kréta előtt „Assami- Tewfik“ és Mukademi-Chair“ vetettek horgonyt. rök Barátjául a szultán most leginkább a­u­tó­népet iparkodik megnyerni. A minap Abdul Hamid, ki eddig csak zárt kocsiban jelent meg az utczákon, lóháton, csupán két had­segéd kíséretében ment Besiktasba, a Valide­ szul­­tánnőhöz. A nép, mely ez alkalommal először látta valósággal uralkodóját, nagy lelkesedéssel üdvözölte a padisáht. Egy szegény asszony, kis gyermekkel karján, a szultánnak kérvényt nyújtott át. A pa­­disah nagy kegyelmesen vette át a kérvényt és az asszonynak azonnal néhány aranyat adatott át. Ezen jelenet a muzulmán lakosságnál igen kedvező be­nyomást tett. Török hadikészületek. — Saját levelezőnktől. — Konstantinápoly, nov. 15. Legnagyobb csendben és titokban itt erély­ben folytatják a hadi készületeket. Orosz oldalról, úgy látszik, a porta tökélet­sen megnyugtató biztosításokat nyert. Természeti hogy napfényre nem derül, vájjon a török-oro barátság dacz- és védszövetség által foram­szerült letr­e megkötve, de annyi bizonyos, hogy a por Oroszország részéről megtámadást nem várhat. rumelisták és a bolgárok e szerint szintén Törő­ország irányában a barátságot megszegni nem fo­­g tr ' A mejillonesi tengeri csata. — A Peru és Chile közti háborúból. — Buenos­ Ayres, okt. 30. A Huascarnak vége­ a peruiak czirkáló hajója, mely hónapokon át Chili­­ regattáinak da­czára s boszuságára a Csendes Óczeánon az urat játszotta, makacs küzdelem s hősi védelem után az ellen túlnyomó ereje által elfogatott. A Buenos­ Ayresben megjelenő „La Nációd­nak táviratozzák Santiagoból a c­h­i­l­e­i hajóhad­­parancsnok következő hivatalos jelentését: „Hajóhadparancsnokság. Autofagasta 1879. okt. 10. Fő­vezér ur ! A hadügyminiszter által a „Lord Cochrane“ pánczélos hajó parancsnokságához köz­vetlenül intézett távirat meghagyta, hogy e hajó az éjjel s a következő nap délig az „O’Higgins“ és a „Loa“ szállítógőzős kíséretében a chilei Mejil­­lones felé tartson. A „Blanco Encaladsnak“ „Co­­vadongonak“ és a „Matias Cousinno“-nak délfelé kellett menni s az autofagastai kikötőtől nem messze találkozni. E parancs következtében az utóbb említett hajókkal f. hó 7 én d. e. 10 óra tájban tengerre mentem, s a partok mellett eveztem délfelé. F. hó 8-án reggel fél 4-kor „Blanco Encalada“ fedélzetén lévő őrség körelbe­­n nül 5 tengeri mértföldnyi távolságban két gőzös füstgomolyát vette észre, melyek a parttól az alám rendelt hajók felé látszottak közeledni, de azon­nal megváltoztatták irányukat s kitérni igyekeztek, a mint parancsomra hajóink feléjök eveztek. E kö­rülményből azt gyanítottam, hogy ellenséges hajók­kal állunk szemben s nemsokára felkelő nap fényé­nél fel lehetett ismerni „H­u­a­s­c­a­r­t“ és az „Uniót“, a mint a „Blanco Encalada“ előtt fu­tottak. Megkezdődött a hajtóvadászat. Daczára a Blanco kazánjai rosszaságának a gépeket erővel működtettem s egyenesen az ellenség teljes felé tartottam. — Az ellen futott a chilei pánczé­­loshajó előtt, a szárazföld felé kanyarodva, s ha­jóinak nagyobb gyorsasága növelte a köztünk lévő távolságot. Mindamellett kötelességemnek tar­tottam az üldözést folytatni, mivel ez legjobb mód volt csatát előidézni, s remélnem kellett, hogy a mejillonesi czirkáló hajók elő fognak tűnni. Hét óra tájban jelentették nekem, hogy az északnyu­gati láthatáron füstfellegek láthatók, s néhány pilla­nattal később bizonyos lettem, hogy hajóhadunknak várva várt hajói közelednek s maguk is részt vesz­nek a „vadászat“-ban A perui hajók, melyek felismerték a veszélyt, mely őket mindenfelől kör­nyezte, teljes gőzerővel működtették gépeiket, hogy a part mellett futva északi irányban elmenekül­jenek. Pánczélos hajóinktól ez időben 7—8000 méternyi távolban voltak. Az igen gyors perui Union láthatólag előnyt nyert az őt üldöző „O’Higgins“ és „Loa“ hajóink előtt; ellenben a Huascar felé közeledtek egy kissé pánczélosaink, s nevezetesen a „Cochrane“-nak, melynek gépje a legnagyobb erővel dolgozott, sikerült lényegesen megkisebbíteni a távolságot közte és a perui mo­nitor között, a végső erőfeszítéssel kísértette meg a monitor még egyszer a szabadulást észak felé de hiába, a chilei pánczélos hajó mindinkább kö­zeledett hozzá s elvágta útját. Látni lehett, hogy már nincs messze a percz, a melyben a csatának ki kell törni. 8 óra 40 percz­­kor a „Cochraneíí még körülbelül 8000 méternyire volt a perui „H­u­a­s­c­a­r“-tól s 9 órakor — még mindig futva — intézte a „Huascar“ az első lö­véseket a pánczélos fregattára. Ez viszonozta a lövéseket, hanem bámula­tos nyugalommal és elhatározottsággal, nem tö­rődve az ellen­tüzével, nyomult a Huascar felé, hogy azt annál biztosabban és borzasztóbban ta­lálja. Kevés pillanattal később mindkét hajó ágyúi szórták a golyót egym­ásra. A chilei „Blanco En­­calada“ e­közben hasonlag közeledett a monitor felé, mely a Cochranéval való éles golyóváltás után az admirál hajó felé fordult s néhány lövést, melyek mindjárt viszonoztattak, intézett rája. Egy pilla­natra a Huascar lobogója eltűnt, már befejezettnek tartották a harezot, a­mint Peru színei a monito­ron ismétr feltűntek. A harczoló hajók között eközben a távolság annyira csökkent, hogy a „sarkantyuk“ használatának ideje megérkezettnek látszott, egyide­jűleg azonban ügyelnünk kellett, hogy kikerüljük a monitor lökését. Egy ízben a Huascar­aig 25 méternyi távolban ment el a „Blanco Encalata“ előtt, rásütve ágyúit s mitrillenseit. A Cochrane azonban ismét az ellenségre nyomult, s oly ügye­sen manővrirozott, hogy a perui hajó két tűz közé került. Mindkét pánczélfregattánk golyózápora közt vé­ve is Huascar szükségesnek látta felvonni a fehér zászlót. Kevéssel a harcz befejezte előtt a „Covadonga“ is ágyu­lövésnyi távolba jött s egy lövést tett a monitorra. A perui hajó fedél­zetén a harcznak a túlsó phasisai alatt a legény­ség közt nagy demora lisatio volt. A »Blanco Encalada“ fedélzetéről látni lehe­tett, mint hullnak legénységéből egyes emberek a tengerbe, mig gépe még egyre működött. Ezért a tüzelést abba hagyattam, megparancsoltam, mikép a legközelebbi hajó csolnakjait bocsássák vízre s vigyenek segélyt a szerencsétleneknek s a „Blanco“­­tól egy dereglyét küldtem a „Huascar“-hoz, hogy e hajó tisztjeit fölvegye. E dereglye nem­sokára visszatért azon szomorú hírrel , hogy Grau parancsnokot egy lövés megölte, s darabokra szaggatott teste föl nem található. Az a két fő­tiszt is, ki a monitor vezényletét Grau után átvette, elesett. Az ellenséges tengernagy haláláról szóló brit hajórajunk, melynek tisztjei e derék hajós ha­­zafiságának s ragyogó vitézségének legnagyobb el­ismeréssel adóztak, mély részvéttel fogadta. 28 tisztet s több mint 100 embert fogtunk el. Gal­­varino Rivero,­ a „Huascar“-nak, mikor néhány nappal az ütközet előtt Aricát elhagyta, 206 főnyi legény­sége volt. Magát Graut már a „Cochrane“ negye­dik lövésénél egy gránátforgács találta, mely fél­­lábát s félkezét elszakít! Mikor a haldoklót ka­­jütjébe akarták vinni, egy más lövés őt s az őt vivő­ket annyira szétrobbanté, hogy egyes tagjait alig lehetett megtalálni. A­mi egyébként a hősből fenmaradt, gondosan összeszedték, azonosságát megállapították s a chilei kormány sürgönyzött pa­rancsára méltó módon, az elhunyt rangjának meg­felelő tisztesség teljes nyilvánítása mellett temet­ték el. Néhány nap múlva, úgy mondják Chiliben, a „Huascar“ ismét megjelenik a tengeren, rémü­letére azoknak, kik egykor rá oly nagy reménye­ket építettek, s rövid idő múlván ágyúi — lehet — azokra fognak fenyegetőig rámaredni, kik még pár hét előtt megváltójukat, szabadítójukat látták benne. Itt azt hiszik, hogy a mejillonnesi győze­lem egyenlő Chili diadalával s Peru leveretésével, ha a két köztársaság közt egy kis ideig tartana is még a háború. ÚJDONSÁGOK. — nov. 19. — Lapunk mai száma mellékletének tar­talma : Országgyűlés. Tanu­ya. Egyletek, társu­latok. Közgazdaság. — Személyi hirek. Rudolf trónörö­kös Gödöllőről ma este 9 órakor külön vonaton Munkácsra utazott, hol részt vesz a legközelebb rendezendő medvevadászatban. A főherczeg hol­nap érkezik Munkácsra, s holnapután Szent-Mik­­lósra megy, a hol a medvevadászat kezdetét veszi. Itt a Schönborn gróf tulajdonát képező gazdaság­ban csinos lakást rendeztek be a trónörökös szá­mára, kinek ott tartózkodása ideje 4 napra van tervezve. Az uradalom nagy készületeket tett a herczegi vendég fogadására, a hegységben a gya­log- és lovas utakat már hetek óta javítják. A va­dászterület rendkívül gazdag vadakban, a hegyek közt nagyszámú medve, farkas, szarvas és vaddisznó tartózkodik s igy a vadászatnak előreláthatólag eredménye lesz.­­ B. Orczy Béla miniszter tegnap este Bécsből Budapestre érkezett. — Gróf Kár­olyi Alajos londoni nagykövet és neje né­hány nap óta a walesi herczeg vendégei Sand­­­in­­ghamben. — A királyné neve napját a fővá­rosban ma több helyen megtartották. A budai hely­őrségi templomban tartott isteni tiszteleten a hi­vatalos személyiségeken kívül többnyire katonatisz­tek jelentek meg. Jelen voltak a miniszterek közül Tisza, Szapáry, Szende, Trefort, Pauíer, Bedeko­­vics, ott voltak Majláth és Szlávy a törvényhozás két házának elnökei, Andrássy Gyula gr. (honvéd­tiszti egyenruhában), Földváry pestmegyei alis­pán, Ráth Kammermayer és Gerlóczy polgármes­terek , Thaisz főkapitány, Bogisich törvény­széki elnök, az egyetem rectorai és dékán­jai, az angol, német, görög­ és török kon­zulok, Edelsheim-Gyulay tábornok, Krautwald tábornok, stb. A misén Haynald Lajos bibornok pontifi­ált fényes egyházi segédlettel. A Várady Károly vezetése alatt álló zenekar Zaszkovszky „B- dúr“ miséjét adta elő s a Kajdacsy Mathild kis­asszony által énekelt „Ária“ most is lekötötte közönség figyelmét. — Ezenkívül a főváros majd­a nem összes templomaiban kisebb-nagyobb ünne­pélyességgel tartatott mise Néhány városi inté­zetben szintén megtartották a névnapot, igy az Erzsébet leány-árvaházban és a fővárosi szegények házában. — B. Lasser volt osztrák minisz­­t­e­r, mint egy délben érkezett távirat értesit, a múlt éjjel 1 és fél órakor meghalt. A boldogultról a következő életrajzi adatokat közöljük: Zollheimi báró Lasser József Farkas Ádám titkos tanácsos és volt osztrák belügyminiszter 1815 szept. 30-án született Strohlban a salzburgi herczegségben. Csa­ládja régi osztrák nemes család, már 1525-ben be volt jegyezve a salzburgi rendek nemesi matricalájába. 1708 óta birodalmi lovagok és osztrák lovagok voltak zollheimi előnévvel. Az elhunyt Lasser báró a bé­csi főiskolán végezte be jogi és államtudományi tanulmányait, s ott nyerte meg a doktori czimet is. Hivatalos pályáját mint kamarai ügyész kezdte Bécsben. 1848-ban a werfeni választó kerület az osztrák birod. gyűlésbe, a zellt a frankfurti par­lamentbe választotta meg. A birod. gyűlésben azon­nal magára vonta a közfigyelmet; rövid időn a legbefolyásosabb és legkiválóbb képviselők egyi­kévé lett s a ház alelnökévé többször megválasztották. A birodalmi gyűlésnek minden jelentősebb munká­latában élénk részt vett, s különösen a földteher­­mentesítés kérdése körül fejtett ki sikeres tevé­kenységet. A Magyarország iránti viszonyok fölött folyt tárgyalásokban kiváló szerepet vitt. Később mint miniszteri tanácsos Stadion alatt a belügymi­­niszteriumba lépett,­ ott maradt Bach alatt is, s midőn ezt 1859-ben Goluehovszky követte, mint osztály­főnök az államminiszteriumba lépett. 1860-ban mint titkos tanácsos és miniszter az igazságügy­­minisztérium vezetésével bízatott meg; később Schmerling alatt, mint közigazgatási miniszter a politikai adminisztratió élén állott 1862. óta mint Salzburg­ képviselője tagja volt a birodalmi gyűlés­nek, később a felsőház örökös tagjává neveztetett ki, a báróságot 1867 ben kapta, 1878-ban pedig a szent István-rend nagykeresztjét. A Hohenwart kabinet megbukta után mint belügyminiszter be­lépett az Auersperg minisztériumba, melynek leg­jelentékenyebb tagja lett, s kiváló szerepet vitt, főleg a Magyarországgal való kiegyezési tárgyalá­sokban. A miniszteri tárczától betegsége miatt vált meg. Lasser már évek óta beteges volt egy guta­­ütés következtében. A tavas­szal Olaszországban keresett gyógyulást, s Salzburgból, a­hol a nyár utolját tölté, csak néhány évvel ezelőtt tért vissza Bécsbe. Pár nappal ezelőtt egy séta alkalmával is­mét gutaütés érte, mely pár napi szenvedés után véget vetett életének. Özvegyet és egy fiút hagyott hátra. Temetése holnapután pénteken lesz. — Csillagh Lipót hazánkfia, afrikai utjából visszatérőben október 31-én Tripolisban meghalt. Halálának részleteiről bővebb jelentés eddig nem érkezett. — Csányi Lászlóról. Teleki Sándor gr. az aradi Alföldben nagyérdekü reminiscentiát közöl azon látogatásáról, melyet 1849-ben aradon tett. Mikor a segesvári csata elveszett, Bem Tele­kit Kossuthhoz küldte Szegedre, hogy kérjen se­gélyt számára. Teleki Aradon találta a kormány­zót, valamint Görgeyt; itt találkozott útközben Csányi Lászlóval is. Csányi fölment Kossuthho, majd visszatérve elmondta Telekinek az eseménye­ket. Azután szállására hajtatott s fölment az eme­letre Görgeyvel tanácskozni. Este felé felhivatták Telekit, s Görgey kikérdezte az erdélyi állapo­tokról. — Teleki igy folytatja azután : — Most már tábornok ur, mit­­ parancsol ne­kem ? kérdezem Görgeytől. — Semm­i —­ ma­radjon a kormánybiztos úrnál, ő megmondja a többit. Meghajtá m­agát s én távozom. Éjfél után lehetett, midőn Csányi lejött, szomorú volt, de nem­ levert; vádamra tévé kezét s könytelt szemekkel mondá, de jól emlékezem rájok, mintha csak ma tör­tént volna: „Kedves öcsém, vége van mindennek, hol­nap Világosnál letes­szük a fegyvert, ügyünk meg­bukott s a haza elveszett. Sajnállak téged, nagyon kompromittálva vagy. Mit fogsz cselekedni ? — „Már a­mit a többi, hacsak az én bajom volna ? Számoltam én már rég magammal Laczi bácsi!“ „Maradj velem, együtt megyünk Világosra, ki­viszlek kocsimon, s ha lehet, megszöktetlek.“ — „Magára gondoljon, ne rám, elvégzem én a magam­ sorát, magának kell menekülni, meg Kossuthnak, magok vezetik, a nemzetet; az ilyen magamfélók csak zérus vagyunk ; a szám előtt semmi, szám után sokat szaporítunk. Az isten áldja meg, gondoljon magára.“ — Én maradok ; — két alternatíva áll előttünk: vagy a béke, azaz a kiengesztelődés, vagy a megtorlás, azaz a bosszú politikája, — az első esetben tisztában vagyunk, folytatjuk az or­szággyűlést Pozsonyban, István nádor közvetítő lesz s a többi magától jön ; vagy a bosszú ; rémuralommal hatni a már is elcsüggedt kedélyekre, félszszel kormányozni, s oda vinni a dolgot, hogy mindenki féljen, s mindenki s a legártatlanabb is kompro­­mittáltnak higyje magát, ez esetben, —■ és én ezt hiszem bekövetkezőnek — senki sem mentes, meg­lehet megszabadulok én s elitélnek olyant, ki szív­vel mellettök volt, de félelemből velünk tartott. Én maradok, s magam fogom átadni magamat, én édes öcsém hektikus ember vagyok, egy-két évem van még legfeljebb is hátra, ha kimenekszem, ott halok meg köhécselve, ha maradok, tán még hasz­nára lehetek nemzetemnek. A nemzetek történel­mét be kell tölteni, tán én is leszek két sor benne, csak is egy aggaszt, — de ez privát dolog. — Kálmán, (Schmidegg Kálmán) szeretném, ha menekülhetne, intézzétek úgy, hogy együtt lábol­­jatok. Holnap Világoson megbeszéljük együtt az egészet. Jó éjszakát. Szegény Csányi, örök éjszaka borult nem sokára az ő lelkére.­­ Száz üveg bordeauxi bort árve­reztek el ma a városházán. A borokat a franczia főkonzul ajándékozta a fővárosba menekült szege­diek javára, minthogy azonban ezek a nélkül sem láttak itt szükséget élelmi­szerben, de még luxus is lett volna őket bordeauxival traktálni, a fővárosi tanács elhatározta az ajándékot pénzzé tenni, s árát leküldeni Szegedre. Az árverés Horváth tanácsnok elnöklete alatt ma tartatott meg a gazdasági hiva­talban. Eladásra azonban csak 97 üveg került, mert kettő az ide-oda hurczolgatásban összetört,1 egyet pedig az árverésin kostolónak felbontottak. A kikiál­­tási ár 1 frt 50 kr volt. Lampl főszámvevő ,10 üveget 2 frt 10 krjával, Imrédy Károly 15 üveget 3 írtjával, Soltész Ágoston 20 üveget 2 írtjával, egy Thetaz nevű ur pedig 52 üveget szintén 2 írtjával vett meg. Begyült összesen 195 frt. — Rablógyilkosság. Ó-Kanizsáról írják nekünk: Vasárnap este 6 órakor városunk lakossága nagy izgatottságban volt, ugyanis Kráhl Mósest egy jómódú 69 éves agglegényt szobájában megfojtva találták, csakhamar kitűnt, hogy neve­zett rablógyilkosság áldozata lett, mert pénztárcá­ját nem találták , az elrablott pénzösszeg azonban alig haladja meg a 100 fitot. A gyilkos minden­esetre ismerőse volt a meggyilkoltnak, mert mint egy tanú bizonyítja, beszélgetett vele szobájában. A gyilkosnak még nem jöttek nyomára, a helyszí­nen egy pipa maradt. Az áldozatot nagy részvét mellett ma temették. Mint utólagosan értesülök, a gyilkos fejére 1000 frt tűzetett ki a hátramaradt rokonok által, ez összeg a feljelentőnek fog kiszol­gáltatni. — Érdekes régiség van Vámossy Ist­ván földbirtokos tulajdonában : egy pallos, mel­­lyel Frangepán Kristófot fejezték le. A pallos két és fél láb hosszú és három hüvelyk széles. Az egyik oldalán feszület van e német felírással: „Még ma velem leszesz a paradicsomban.“ s a feszület alatt keresztben, a markolat fölött latinul ez ol­vasható : „Fiat justitia et pereat mundus,“ to­vábbá: „Fürchte Gott. Thue Recht.“ A pallos má­sik felén van egy akasztófa s egy kerék, ugyan­csak a fennebbi latin felírással. A palloshoz mint a „Független Hírlap“ irji — okmányok — is vannak, melyek a történeti hűséget igazolják. — Csepelszigeti védgát, Pest megye alispánja Földváry Mihály kérvényt terjesztett a belügyminiszterhez az iránt, hogy — tekintettel a téli időre s az eshetőleges árvizre — tétetnék az iránt intézkedés, hogy a csepelszigeti védgáton, mennél előbb ismét megkezdetnének a félben ha­gyott munkálatok. Az alispán felterjesztésében azon hathatós indokokkal támogatja kérelmét, hogy e védgát oltalma lesz mind a Csepelsziget, mind a megye dunaparti lakóinak s a kormány, mely már annyit áldozott e védgátra, azt most már kevés költséggel fogja tökéletesen befejezhetni, a megye közönsége pedig meg lesz kímérve a folytonos rettegéstől. — Rejtélyes öngyilkosság. Forró­ról írják a „M. Áll.“-nak : Egy szerfölött tragikus eset tartja izgalomban vidékünket. A tényálladók a következő: Nov. 15. egy elegánsan öltözött, ajánló külsejű fiatal hölgy, derült arczczal, minden köszö­nési forma mellőzésével a következő szavakkal nyit a helybeli postahivatal irodájába: „Engem ugyan rászed­ek; azt mondták az emberek Kassán, hogy Forró nagyobb város, hol a telet a nélkül hogy sok pénzembe kerülne, kellemetesen tölthetem el, s íde itt még kvártélyt sem kaphatok: én a friss levegő kedvéért szándékozom itt telelni. A postamesteri hivatal főnöke erre Szántó városát ajánlá neki, mint szándékának megfelelőbbet. A fiatal hölgyecske megmelegítvén a hidegtől di­dergő tagjait, ugyanazon vig hangulattal, mely­lyel bejött, a még reá várakozó kocsira ált­al ajánlott Szántó városát fölkeresendő. Már másnap reggel azon vérfagyasztó hir járta be városun­kat, hogy a forró­ encsi állomásból Kassa felé robogó vonat elé, már az első őrház mellett, egy ismeretlen nő vetette magát, határozottan ön­gyilkossági szándékból, mert az őt észrevett őr figyelmeztető szavai után a már alig tíz lé­pésnyi távolságban lévő vonat előtt a sínekre keresztben feküdt, hol abban a pillanatban feje lábai és egy keze a felismeretlenségig zuzattak össze s igy a sajnálatra méltó fiatal élet rögtön kialudt. A szerencsétlen nő a postahivat­b­an ma­gát Atzél Bertának nevezte, kitanult posta- és távirda kezelőnő és mint a vizsgálatból kiderült, a kun-szent-miklósi főjegyző leánya. Több értékes holmi és különösen egy feltünően szép imádságon könyv találtatott nála. Hogy mi vit­e ezen bor­zasztó tettre, eddig még ismeretlen előttem. — Házasság. Tasnádi Sántái Adolf váczi kir. jbiró tegnap tartotta esküvőjét Dr. Stockinger egyetemi tanár kedves leányával. Az örömanya testvére H­a­y­n­a­l­d bibor­­nok is jelen volt az esküvőn s elmés felköszöntöt mondott az uj párra. Az ifjú pár még a 10 órai gyorsvonattal Váczrt­ utazott.

Next