Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-14 / 45. szám

= ig Á kÖáttikíaú Lisi! A képviselőház közoktatásügyi albizottsága m­a délután 5 órakor tartott ülésében tovább tárgyalta részleteiben a gimnáziumi és reál­iskolai oktatásról szóló törvényjavaslatot és részletes tárgyalásba a 16. § ig haladt, a tárgya­a­lás lefolyásáról a következőket közölhetjük. Elnök Baross Gábor, jegyző Szathmáry György. Az albizottság tagjai közül jelen voltak: Mi­ebi Jakab, Mikó Bálint, Hegedűs Lász­ló, Kovács Albert és Z­a­y Adolf. A meghívottak közül idősb báró Miklós és Radvánszki Antal báró, V­a­y voltak, de megjelentek: H­a­y­n­a­l­d Lajos távol bi­­bornokérsek, Kaczvinczky Viktor, Kal­ra­á­r Endre, H­u­n­f­a­l­v­y Pál, Lutter Nán­dor, S­a­y Móricz, B­e­r­e­c­z Antal és K­ő­ V­á­r­y László. A képviselők közül ott láttuk Zsilinszky Mihályt, Mihály Ferenczet, Bend&t és Gre­­csákot. Elnök megnyitván az ülést, mindenek­előtt a szombati ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, ezután tárgyalás alá vétetett a javaslatnak 10-ik § a, mely így hangzik: 10. §. A gimnáziumokban és reáliskolákban a kö­teles és nem köteles tantárgyakban elérendő ezért s ennek alapján a tantermet, a vallás- és­ közoktatásügyi miniszter állapítja meg. A tantervnek a helyi körülményekhez al­kalmaztatása, s ezekhez képest netán szükséges módosítá­sai iránt, az egyes tanártestületek meghallgatása után in­tézkedik. Mielőtt e felett a tárgyalás megindult volna, az albizottság fölvette a torna tanítók egyletének egyik módosítványát, mely szerint a javaslat g) pontjába „testgyakorlat“ helyett tétessék: torna. Ez azonban Berecz Antalnak azon megjegyzé­sére, hogy a torna szó a német Furniren szóból ered s igy nem magyar, megtartatott az ere­deti szöveg. Ezután a 10 ik §. felolvastatván, Szathmáry György utal azon tényállásra, hogy a gimnáziu­mon és a reáliskolán kívül, melyekről e javaslat szól, létezik még nálunk a középiskolának egy másik neme is: fort. miniszternek a reál-gimnázijum­. Tre­a közoktatás állapotáról az országgyűlés elé terjesztett X-ik jelentése hatá­rozottan említ ilyen intézeteket, ilyen nevezet alatt. Már most szóló tekintettel arra,hogy a tanügyi szak­­férfiak egy előző ülésben határozottan és egyhan­­lag a kettős irány vagyis a gimnázium és a reál kóla fenntartása mellett nyilatkoztak, azon kér­­déssel f­ordul a szakértőkhöz, vajjon a reálgimná­ziumban nem látják-e ezen kettős iránynak alterolását s nem tartják e szükségesnek ezen reálgimnáziumi iskolanemről a törvényben a kü­lön intézkedést, vagy általában a jelen javaslat keretébe tartozónak tekintik-e? Hunfalvy Pál erre nézve nem tartja szükségesnek a törvényben külön intéz­kedni, tényleg léteznek ily intézetek, de hiszen midőn a törvény intézkedik a gimnáziumról és a reáliskoláról, midőn a tárgya­lás alatt levő - ban azt mondja, hogy mindket­tőnek tantervét a közoktatásügyi miniszter álla­pítja meg, intézkedik egyúttal a reálgimná­ziumról is. Lutter Nándor előadja, hogy a reálgimná­zium, azon törekvéseknek volt kifolyása, hogy az átmenet egyik tanintézetből a másikba, lehe­tőleg megkönnyíttessék, most az ő tudomása szerint de a reálgimnázium csak névleg van, tényleg nincs, s nézete szerint erről ne­m is lehet szó. A reálgimnázium nálunk egy régi időnek a maradványa, de maga a név semmi értékkel nem bír. A­mi magát a 10. §-t illeti, azt a módosítványt ajánlja, hogy az első sor­ban ezen szavak: „és nem köteles tantár­gyakban“ hagyassanak ki, minthogy lehetetlen­nek tartja, miszerint a kormány a nem köteles tantárgyak tantervét is megállapítsa, mely tudva­levőleg a helyi viszonyok szerint változik és vál­­tossnia kell. Elég, ha a kormány a köteles tan­tárgyakra vonatkozó tanterv megállapítását tartja fenn magának. Zay Adolf ellenkezőleg Lutter állításával, kinek bevallása szerint úgy látszik nincs tudo­mása a reálgimnáziumok létesítéséről, utalva a Szathmáry által felvetett kérdésre egyszerűen konstatálja, hogy reálgimnázium nem csak név­leg, de tényleg és tantervileg is létezik. Ma­gának egy ily intézet lételéről személyes tu­domása is van.­­ Ezek előrebocsátása után megjegyzi, és hangsúlyozza, hogy ő a reál­­gimnáziumot, különösen 4 alsó osztályban na­gyon hasznos, sőt szükséges tanintézetnek tartja. Haynald Lajos bibernokérsek, utalva azon módosítványaira, melyeket álláspontjából kifo­lyólag e javaslat 1. és 2-ik §§-hoz be­adott, a jelen §-t illetőleg mindazon vál­toztatásokat megtétetni kívánja, melyek említett módosítványaiból önkényt folynak. Megvallja, hogy az ő állása e javaslat tárgyalása tekinteté­ben meglehetősen nehéz, miután az albizottság oly tárgyalási módot fogadott el, mely szerint az egyes § ok fele­t most nem hoz határozatot, ezt csak későbbre tartván fenn magának; igy hát ő hogy elvi álláspontját megóvja, úgy ezen, mint a többi következő §-nál egyszer mindenkorra figyelmezteti az albizottságot a kath. álláspont­ból szükségesekké válandó módosításokra. Elnök magyarázólag előadja, hogy az al­bizottság tárgyalási módszere lényegileg az adat­gyűjtésben áll s így semmi sem gátolja azt, hogy minden egyes szakasznál H­a­y­n­a­l­d előadja a maga módosítványait, melyeket az albizott­ság jegyzőkönyvébe fölvesz és azok fölött határoz. — Az albizottság tudomásul vévén Hajnald bibomnokérsek nyilatkozatát, áttért a 11. §. tárgyalására. 11. §. A hit- és erkölcstan tanítása iránt, külön, minden felekezethez tartozó tanainkat illetőleg, az illető egyházi hatóság intézkedik, de a tantervet a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatni tartozik; továbbá a tanítás, a miniszternek bejelentett és általa elfogadott egyén által, az intézet helyiségében, vagy az illető egy­ház helyben levő valamely nyilvános tanintézetében esz­közölhető, és csak rendkívüli esetben s a miniszter enge­délyével történhetik máshol. Kalmár Endre a tanító szerzetes rendek ré­széről ezen §.hoz a következő módosítványt ter­j­eszti be: „A hit- és erkölcstan tanítása iránt külön, minden felekezethez tartozó tanulókat illetőleg az illető egyházi hatóság intézkedik. A tanítás a miniszternek bejelentett egyé­nek által az állami intézetekben az intézet he­lyiségében, a felekezetiekben csak azon esetre itt, ha az intézet fontaitól megengedik, különben az illető egyház helyben levő valamely nyilvános tanintézetében eszközöltessék, csak esetekben és a miniszter engedélyével rendkívüli történhe­tik máshol.“ _ " Ezen módositvány indokolására felhozta szóló, hogy addig ha fog találkozni valaki, pl. kath. iskolát emeljen és tűrje, hogy banda vallásával ellenkező tanok taníttassanak,, vagy épen a katholikus vallás kigunyoltassék. Azt hiszi, hogy módositványa nem csak a kath. egyházra, de minden más vallásfe­lekezet tekintetében is méltányos, azért bizalom­mal ajánlja elfogadását. Kovács Albert itt azt a kérdést veti fel, hogy váljon a királyi kath. iskolákba, megen­gedik-e, hogy más vallás­ra taníttathassák a tenin­­ézetben. Erre Lutter Nándor azt­ feleli, hogy udomása szerint nem engedtetik meg. Haynald Lajos bibornok-érsek előadja, hogy Kalocsán a jezsuiták által ellátott gimnáziumban — és tudvalevő, hogy a jezsuiták felette szigorúak vallási dolgokban — az történik, hogy az illető nem kath. tanuló mindaddig felsőbb osztályba nem bocsáttatik, mig hittanárától a vallási tantárgy­ból bizonyítványt nem mutat fel. Tudomása van különben róla, hogy más felekezetű tanintézetekben kath. tanulók épen ily bánásmódban részesítettnek. Hegedűs László előadja, hogy a sárospa­taki raf. főtanodában, melylyel ő közelebbi ös­­­szeköttetésben áll, magában a tanintézet helyisé­gében tanítják a kath. tanulóknak a vallást, a­mit ő pedagógiai szempontból igen czél­­szerünek tart. Ezen intézkedésnek czélja az volt, hogy ez által a tanoda igazgatósága min­dig szemmel tarthassa, vájjon a tanuló a vallás tanulására szánt időt csakugyan tényleg arra fordítja-e? Mind a mellett azt tartja, hogy ha valamely felekezet nem engedi meg a maga inté­zetében a"más vallásúaknak a hitoktatást", erre azt kényszeríteni nem lehet. Hunfalvy Pál viszont a lutheránus taninté­zetek részéről előadja, hogy azokban bizony min­den nehézség nélkül tanítják az illető felekezeti hitoktatók a vallást a nem lutheránus tanulóknak és ez úgy fegyelmi, mint paedagogiai­­ szempont­ból igen czélszerűnek bizonyult már az ifjúság szempontjából is. Kovács Albert megjegyzi, hogy a maga tudomása szerint a reformált tanintézetekben az intézeti helyiségben részesülnek a nem református tanulók hitoktatásban illető hittanáraik által, ez szék­­ében történik mindaz által ezen engedmény az illető iskolafenntartó felekezet jóakaratától függ, azért ő Kalmár módosítványát méltányosnak és elfo­gadhatónak tartja. Zay Adolf felvilágosítja az albizottságot arról, hogy a szász tanintézeteknél miként történik a hitoktatás a nem lutheránus ifjúság részére. Ez utóbbi rendesen az illető he­lyi plébánián részesül hitoktatásban, de ha nincs erre való helyiség, az iskola igazgatósága mindig készséggel jelöl ki e czéira egy-egy tantermet. Say Móricz előadja, hogy az általa vezetett főreáliskolában szintén úgy történik a hitoktatás, hogy a különböző felekezetek hittanárai bejön­nek az intézet helyiségébe és ott tanítják a vallást az ifjúságnak, minek ő sok jó eredmé­nyét tapasztalta már. Berecz Antal fejtegeti, mennyire szükséges és fontos, hogy a felekezetek a vallási tantervet a miniszternek bemutassák. Volt rá ugyanis eset, akárhány, hogy különböző felekezetek hitoktatásai a különböző osztálybeli tanulóknak is ugyanazt az anyagot tanították, így a tanuló a vallástanból alig tanult valamivel többet a sem­minél. A tanterv bemutatása által azonban sike­resen ellenőrizhetők és megteremtethetők az ilyen visszaélések. Kőváry László azon nézethez csatlakozik, mely nem magában a tanintézetben kívánja ta­níttatni a külömböző felekezetű hitvallásokat. Lutter Nándor a tanterv bemutatását már csak azért is szükségesnek tartja, hogy a kor­mány megítélhesse abból a tananyag maxi­mumát. Szász Károly az előadottakhoz még csak azt adja hozzá, hogy mint a má­sodik fejezet czeméből is látható, itt az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló gimnáziumok és reáliskolákról van szó. Tehát senki felekezeti sérelmet nem kovácsol­hat abból, ha a vallási tanterv hatékony ellen­őrzés végett a közoktatásügyi miniszternek föl­­terjesztetik. Elnök konstatálja az előadott észrevéte­leket , a kézséget, mel­lyel a tagok a to­­lerancziát bebizonyítni és egymást az iránt megnyugtatni, hogy e téren kényszert senki sem akar. Konstatálja egyúttal S­a­y-nak azon kívánságát, hogy az ilyen intézetek­ben alkalmazott hitoktatókat az állam fizesse. Következik a 12 ik §. 12. §. A gimnáziumok és reáliskolák négy alsó osz­tályában a tanterv, a lehetőségig és az illető intézet jelle­gének a irányának megváltoztatása nélkül a ki­ép állapítandó meg, hogy a tanulókra nézve ez idő alatt az átlépés a gimnáziumból a reáliskolába és viszont, a köteles egy vagy két külön tantárgy pótlása mellett lehetővé te tessék. Say Móricz e­z­t kihagyatni indítványozza, mert tapasztalásai alapján mondhatja, hogy az átlépés egyik iskolából a másikba igen ritka esetek közé tartozik. Ezért ugyan nem szükséges törvényben intézkedni. A­ki átlépni akar, az pótolja a hiányokat. Lajtár Nándor határozottan hangsúlyozza, hogy ha ezen §. megmarad és tör­vén­nyé válik, ez úgy a gimnázium, mint a reáliskola ha­lála volna. Berecz és Kőváry csatlakoznak az előt­tük szólóhoz. Következik a 13-ik §. 13 § A gimnáziumokban és reáliskolákban a taní­tás szakrendszer szerint történik, még­pedig az alsó négy osztályban szakcsoportosítás, a felsőkben pedig tisztán szaktanítás útján. Lutter Nándor azt tartja, hogy őzen g. merő képtelenséget akar dekretálni, mert még az ál­­lamintézetekben sincs keresztülvive és nem is vihető keresztül a mi e § ban kívántatik, tiszta szaktanítás nincs is, a számtannal a fizika, a magyar nyelvvel a történet jár együtt stb. E­z­t tehát kihagyatni véli. Hegedűs hasonló okokból szintén e szakasz kihagyását indítványozza. Serecz Antal kívánja, hogy e szakaszból csak ennyi tartassák meg: „gimnáziumokban és a reál­iskolákban a tanu­lás szakrendszer szerint törté­nik.“ A többi, mivel dietaktikai kérdést foglal magában, kihagyandó. Say Mórica Berecz indítványában ellen­mon­dást lát, azzal csak ott volnánk, hol az egész §-al, mely ellen oly alaposan szólt Lutter. Azért az egész szakaszt kihagyandónak tartja. Hasonló értelemben nyilatkozik Hunfalvy is. Végül a kihagyáshoz csatalakozik Berecz is. Ezzel a 13-dik § .­tárgyalása véget érvén a kö­vetkezik a 14. §. 14. §. Mind a gimnázium, mind a reáliskola leg­alsó osztályába csak oly növendékek vétetnek föl, kik éle­tük kilenczedik évét már betöltötték s vagy arról, hogy a népiskola négy alsó osztályát legalább is elégséges siker­rel végezték, nyilvános népiskolától nyert bizonyítványt mutatnak elő, vagy felvételi vizsgálaton igazolják, hogy hasonló mérvű­ képzettséggel bírnak. A felvételi vizsgálat részleteit a közoktatásügyi miniszter külön szabályzatban állapítja meg. Bere­cz Antal ezen­­ hoz a következő módosítványt adja be: A gymnázium és a reáliskola legalsó osz­tályába csak oly növendékek vétetnek fel, kik életök 9 ik évét betöltötték s a 12-iket meg nem haladták s a népiskola­­ IV. osztályának tárgyai­ban kellő jártassággal bírnak. Lutter Nándor ela­dj­a, hogy formai készült­ség teljes hiányával jönnek a tanulók az elemi iskolából a középiskolába. Ha ezek tudnának tisztességesen olvasni, írni, ha ismernék a nyelvtan elemeit és a számtani alapmű­veleteket nagyon jó volna, de ez nem úgy van. Azt tapasztalta, hogy a magántanulók több ké­szültséget hoznak magukkal, mint azok, kik nyilvános intézetből jönnek fel. Azt is azonban megjegyezheti, hogy az utolsó év alatt a gimná­zium első osztályába jött tanulón igen jól tudnak magyarul, de­­ egyebükben még mindig nagy a hiánya. Indítványa oda terjed, hogy 0 §. utolsó mondata hagyassák ki. Hegedűs László itt azt a kérdést veti fel, nem volna-e czélszerű előkészítő osztályokról gon­doskodni ? Lutter Nándor oda nyilatkozik, hogy az előkészítő osztály olyan nagy fontosságú dolog, hogy többször felsóhajt magában előkészítő osz­tály, jöjjön el a te országod. Azonban sok he­lyen nem keresztül vihető, mivel nincs arra való helyiség. Say Móricz indítványozza, hogy a 12 éves­nél idősebb gyermek is fölvehető legyen kivéte­lesen. Kalmár Endre kevésnek tarja az elégséges bizonyítványt, mert kölönben is nagy a tódulás a gimnáziumba. A felvételi vizsgálat által lega­lább más térre is irányoztatnak a tanulók és nem áll elő a parallel osztályok felállításának szük­sége, melyekre azonban nem adnak pénzt. Azért a felvételi vizsgálat mellett nyilatkozik. Haynald Lajos valamely módosítványt kíván c­é ba fölvétetni a­mi megfelelne az ő említett módosítványainak. Kőváry László megnehe­­zítni "akarván a fölvételt elfogadja a § t. Következik a 15. §. 15. §. A­ki kettőnél t­öbb tárgyból kapott elégtelen­­ osztályzatot, az osztály ismétlésére utasítandó. A javító pótvizsgálatnak rendesen azon tanintézetben kell történnie, hol a tanuló az elégtelen jegyet kapta. Kivételes esetek­ben a miniszter adhat engedélyt a pótvizsgálatnak más intézetben letevésére. Berecz Antal a következő módosítványt adja be: „Ugyanazon iskola egyik osztályából a kö­vetkező felsőbb osztályba csak azon tanuló lép­het, ki az elvégzett osztálybeli köteles tárgyak mindenikéből, nem számítva ide a (szépírást) ez elmarad, ha a szépírás a rendes tantárgyak sorá­ból kivétetik a testgyakorlatot és gimnáziumban a szabadkézi rajzot, legalább is elégséges osztályza­tot nyert.“ „Azon tanulónak, ki egy tárgyból kapott elégtelen osztályzatot, az intézet tanártestülete megengedheti, hogy amaz osztályzat kijavítása végett a következő iskolai év kezdetén vizsgála­tot tehessen. A­ki két tárgyból kapott elégtelen osztályzatot, az csak rendkívüli esetben a vallás és közoktatási miniszter engedelmével bocsájt­­ható javító vizsgálatra.“ A­ki kettőnél több tárgyból kapott elég­telen­ osztályzatot, az javító vizsgálatra semmi eset­ben sem bocsájtható. A javító-, nemkülönben a pótló-vizsgálatot is rendesen azon tanintézetben kell a tanulónak letennie, melyben az elégtelen tan­jegyet kapta s illetőleg a vizsgálatot mulasztotta. Indokolt ese­tekben a vallás- és közokt. miniszter megenged­heti, hogy ezen vizsgálatok más tanintézetben té­tethessenek le. Pótló vizsgálatra azonban valamely növendék csak akkor bocsátható, ha a vizsgálatról való elmaradásának oka előre bejelentetett s ezt a tanári kar elfogadhatónak találja. A tanári kar­nak ebbeli határozata ellen a vallás- és közokt. miniszterhez lehet folyamodni. Rövid vita után, melyben Lutter, Zay, He­gedűs, Berecz és Say vettek részt fejtegetvén, hogy a mai vizsgálati rendszer mellett a tanár a tanulóval szemben visszaélést gyakorolhat, az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap délután 5 órakor. Szarajevó, febr. 7. — Az „IC gyetértás“ saját levelezőjétől. — Arról már írtak a lapok, hogy az egyes felkelő­csapatok miként fenyegetnek helységeket, kik fegyvert ragadni vonakodnak, Irgalmasnul fel­égetnek ott mindent, a családokat pedig kiirtják. A múlt héten volt egy eset, hol Focisától délre egy kis faluban három házat égettek el így, egy kis gyermeket pedig elevenen égettek meg. Ér­dekes az a mód, mel­lyel a pénzszerzés mester­ségét űzik egyes csapatok. Itt teljesen rá lehet ismerni az orosz nihilizmusra. Szakasztott ni­hilista módon járnak el. Ilyen eset volt a stolabi korcsmáros esete, kit, mikor Navezinjébe volt menendő, a fölkelők útközben elfogták. Neje otthon hiába várta férjét, az nem érkezett vissza, hanem helyette jött egy fölkelő, ki férje szabadon bocsáttatásáért 10000 irtot kért. A szegény asszony’rámülve futott fáhöz-fához, hogy az összeget előteremtse, — köl­csönpénzeket vett föl, a stolaczi hadosztály pa­rancsnoksághoz fordult segélyért, — azok kiküld­tek katonaságot — hiába — az asszony össze­gyűjtött 4000 irtot, s azt akarta férjéért adni,— de azt nem fogadták el. Midőn újból kiküldött másnap a fölkelőkhöz férjéért könyörögni, a vá­laszt már megtalálták egészz szörnyű alakjá­ban. Ott feküdt a korcsmáros iszonyán meg­csonkított teteme a nevezinjei országúton. Mesének tűnik az égés, s csak te egy oly országban történhetik ilyesmi, mely egy olyan sereg tehetetlen hivatalnokok részéről lesz kormányozva, mint Bosznia-Herazegovina. Minden nap újabb rémhíreket hoz. Minden óra újabb hajmeresztő fölfedezéseket hoz napvilágra. A városok és falvakban mindenütt, a­hova csak szem lát, gyanús arczok járnak kelnek. Egymást megfigyelik, egymást ellenőrzik. Tegnap d. u. fenn a várban egy nagyszerű temetés volt görög szertartással. Számos szerb kísérte a megkoszo­rúzott koporsót. Mielőtt azonban hozzáfogtak volna a temetkezéshez, a rendőrség figyelmez­tetett arra, hogy ott nem halottat temetnek, hanem mást. Lovas rendőrök felvágtattak. A szét­tartás félbeszakíttatott, — s midőn a koporsót fel­nyitották, azt tele fegyver és töltén­nyel találták. A jelenlevők egy nagy része megszökött, de többe­ket, valamint a reszkető pópát bekísérték. Ez az eset nem kis rémületet keltett úgy a katonai és polgári hatóságoknál, mint Sserajevo összes lakói között. Holnap és holnapután több gyanús sírboltot fognak felásni és megvizsgálni. Egyút­tal táviratilag értesítették a hadügyminisztert ez esetről. Bosznia összes városaiban hasonló intéz­kedés fog történni. Nemcsak az élők, hanem már a sírok is féltett ellenségek­ Van még egy fajtája a síroknak, melyek szintén rendkívül éber megfigyelés tárgyát képezik utóbbi napokban. Ugyanis észrevették, hogy az elfogott úgyneve­zett „rablók“ sírjai, kiket Szarajevóban lőttek főbe, éjnek idején meg lesznek koszorúzva a lakos­ság részéről. Ez mindenesetre fényesen és elég ért­hetően bizonyítja azt, hogy magában a fővárosban se nem kis mértékben bir a fölkelés rokonszeve­­zőkkel. E tekintetben különben elég meglepőleg győződtek meg Szerajevóban tegnapelőtt. Egy kereskedő több hét óta nagy mennyiségű gyap­jút és pokróczot szállít folyton Herczegovinába Ez a kereskedők előtt rendkívül feltűnt, mert­­ eddigi szokás szerint kifelé és nem befelé történt a gyapjú­szállítás. Tegnapelőtt, miután a rend­őrség több részről erre figyelmessé tétetett, meg lettek vizsgálva a gyapjúszsákok és puskaport találtak a közepén. Megvizsgálták a pokróczokat és bámulatos ügyességgel összerakott 2—3 sor­­ töltést találtak minden pokróczréteg között. — Erre átkutatták az egész házat és igen nagy­­ mennyiségre akadtak , de mennyivel több­­ lehetett az , a­mit az illető lassankint f elszállított már. — Ez a­­ dolog óriási iz­­­­galmat okozott. A katonai­­ fv»ág már min­denre el van készülve. Kiadta a rendeletet, hogy esetleges nyugtalankodásra, a szerajevói várból Miljacska folyó bal partján levő városrész azon­nal összelövessék. Az ágyulövések előtt, az ide­gen és békés lakosok föl lesznek szólítva a Mil­­jacska jobb partjára menekülni, minek azonban egy óra lefolyása alatt végre kell hajtva lenni. Elképzelhetni ilyen körülmények között, minő a lakások hangulata. A legtöbb házakban a bú­torok és értékesebb tárgyak ládákba vannak he­lyezve. Készek minden peremben a menekülésre. Ez alatt pedig folyton érkeznek újabb meg ú­jabb átvonuló csapatok. Újabb meg újabb hírek a focsai összeütközésekről, mely alkalommal, miként be­avatott és hitelt érdemlő forrásból tudom, eddig a mi csapataink aránylag sokkal többet szenvedtek és vesztettek, mint a fölkelők. Katonai körökben azt állítják, hogy a hivatalos jelentés szerint csu­pán az I. Ferencz József ezred holtak és sebe­sültekben több mint 160 embert vesztett. Hozzá­járul a mozgalmas és tulizgatott állapothoz az hogy éjnek idején elterjedt a hir, hogy Mostár­­ban­ egy összeesküvést fedeztek fel, mely több, mint háromszáz főt számít. A szeniczei állomás­parancsnok tegnap azt sürgöny­özte Bécsbe és Szarajevóba, hogy maga a vasútvonal Szenicze körül is veszélyben forog, és miután elegendő ka­tonai erővel nem rendelkezik, megerősítést. Ez irtózatos csapás kér máshonnan volna, úgy az élelmiszerek szállítása, Szarajevó tekintetében, mint maga a főváros Tény az, hogy ott az egész vonal Szenicze körül katonaság nélkül áll. Annál lázasabban dolgoznak most egy erős kor­don képzésén Szerbia határában, úgy ezred megy a másik után, melynek felállítása csakis a szerb határon történik egész Visegrádig. Mind ama ez­­redek, melyek a mostani felkelés miatt mozgó­sítva lettek, már mind átlépték az okkupált tar­tományok határait, és vagy még menetel, vagy más felállítási helyeiket foglalták el. Az a véle­mény katonai körökben, hogy mihelyt az ezre­­dek megérkeztek, a fölkelés csakhamar el lesz nyomva, már egy egész más nézetnek adott he­lyet. Mert most már a legoptikusabb is bevallja, hogy a fölkelés elnyomása, mely amúgy is rend­kívül ügyesen van szervezve, sokkal jobban, mint az 1878-iki, jóval hosszabb időt fog igénybe venni, mint azt gondolták és sok ujabbi vérál­dozatba fog kerülni. * Trieszt, febr. 13. (Az „Egyetértés“ tu­dósítójának távirata.) Tegnap érkezett meg ide a „Nil“ nevű dalmát gőzössel az első sebesült szállítmány. A sebesültek összesen 21-e­n vannak; ezek között 14 gyalogos, vadász, 2 matróz és 2 tüzér. Legtöbbnek lő sebe van, 3 még­pedig a lábaikon ; kettőnek a hátán van 1­6 s­e­b­e. Egy súlyosan sebesült katonának válla van keresztüllöve, s ugyanennek még a az orra is hiányzik. A sebesülteket kitű­nő szívélyességgel fogadták. A vörös kereszt egylet tagjai, még pedig a hölgyek igen számosan voltak jelen, mikor a sebesültek meg­érkeztek, valamennyien vetélkedve igyekeztek a szegény szenvedő katonák szomorú sorsát eny­híteni. Mostar, február 13. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) A metokiai mohamedán küldöttséget, mely február 9 én indult el Meto­­kiából Mustárba, hogy a mohamedán lakosság nevében Jovanovics altábornagynak hódoló feliratot nyújtsanak át, íeleutjában a Zalom- Palanka melletti erdőben 15 főből álló fel­kelő cs­apat támadta meg,s a küldöttség tag­jainak erős ellentállása után e­z­e­ket elfogták. Mikor a felkelők a k­ü­ldöttségi tagoknál talált iratok­ból megtudták szándékolt utazásuknak ez­él­j­át, dühvel reájok rohantak, s kegyetlen módon lemászás­ oUáb áss össUEekdftfiedtt «Keren­­esetleneket. Egy Zalom-Palankából jövő erős csendőrcsapat épen tetten érte a fel­kelőket. Heves bar ez fejlődött erre a csendőrök és felkelők közt. A vé­res össszintköxésben a felkelők közül öt, a csendőrök közül három em­ber elesett. Öt felkelőt elfogtak, a többinek sikerült elmenekülni. A 6 küldöttsági tagnak borzasztóan eltorzított és meg­csonkított holttesteit ott a helyszínen temet­ték el, míg az elesett csendőrök holttesteit Za­lem Palankába szállították, az elfogott öt felkelőt még ugyanaz­nap estéjén hadi törvényszéki ítélet szerint agyon­lőtték. Bukarest, febr. 13. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Trozsnyinszky orosz ezredes szombaton tért vissza Viddin és Rusz­­csukból; éjjel részt vett a pánszláv gyűlésen, hol Kocsakov levelét olvasták fel, mely levél a hazafias munkálatok további tel­jesítését hangsúlyozza- Felolvasták egyúttal az Újvidék, Belgrád és Zágráb­ból érkezett leveleket is. A szláv ügyek jól álla­nak. Trozsnyinszky vasárnap utazott el Ruscsukból. Zára, febr. 13. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) A Boech­e di Cattaróban javul a helyzet, a kri­­vosjeiek puhulni kezdenek, mióta hallják, hogy újabb és újabb csapatok érkeznek. A krivosjeiekkel szomszédos községek, me­lyekre a felkelők számítottak, a „Narodni Lisztéhez táviratot intéztek, melyben min­den a krivosjebeliekkel való szolidari­tást visszautasítanak s az ural­kodóhoz és államhoz való hűségüket kijelen­tik, egyúttal panaszkodnak békéjének megzavarása miatt Herczegovina s nyilatkoznak arra, hogy a felkelők késznek ellen önkénytes csapatokat szervezzenek; eddig már tíz ilyen szabad önkénytes csapat alakult Herczegovinában szü­net nélkül önkénytesek özönlenek Metkovicsba, hogy a katonai raktár­ból fegyvereket szerezzenek; e­d­d­i­g m­i­n­t­­egy 5000 fegyvert osztottak ki az önkénytesek közt. A raguzai kerületben szintén önkénytes csapatok alakulnak. A metkovicsi katonai kórházban ma egyetlen sebesült sincs. Spalato, febr. 13. (az „Egyetértés­“ tudósítójának távirata.) A lapoknak az a híre, hogy Spalatóba a harctérről negyven sebe­sültet szállítottak volna, teljesen légből kapott, minthogy eddigelé e városba egyetlen egy sebesült sem érkezett. Spalato, febr. 13. (az „Egyetértés“ tu­dósítójának távirata.) Az „Avvenire“-nek jelen­tik : Báró Jovanovich néhány nappal ezelőtt Mostárba érkezett. Egész útjában a polgári és katonai hatóságok tisztelegve fogadták ; számos bég is eléje vonult, díszbe öltözve, pompás fehér lovakon. Jovan­ovichnak és kíséretének nyolcz díszfogatot állítottak rendelkezésére. Maga a vá­ros fényárban úszott és díszesen fel volt lobo­gózva. A város előtt nagyszerű diadalív volt emelve, az utczákat óriási néptömeg lepte el, maid a tábornokot a legszívélyesebbek­ fogadta. Ugyanaz­nap este a város a fölényesebben volt ki­világítva s még a legrejtettebb utczák házainak ablakaiban is égett egy két mécses. Bécs, febr. 13. (Az „Egyetértés“ tudó­sítójának távirata.) A herczego­vinai föl­ke­lők önbizalma és vakmerősége egyre növekedik. Mint a ma ide érkezett jelentésből kitűnik, az utóbbi napokban a tr­esk­a v­icz­aplaniná­n összegyűlt csapatok már támadólag mertek előnyomulni T­r­n­o­v­a ellen. Hogy a harca mily kitartással folyt, kitetszik abból,hogy reggel 7/1-től délután 11­­2-ig tartott és hogy a támadók 60 embert VésztruCÍ* 6 veszteség a felkelők erejének csak 5 perczentje volt,nem az 5 derék erdélyi század, mely a tűzben volt ez esetben is 200 emberrel állott szemben. Trnova már Boszniában a Krbljinán és Rogoljon keresztül Szer­aj­evoba vezető uton a trenkovica-Planina Rogolj-Trnovától nyugatra fekszik, a lázadás tehát már átlépte a boszniai határszélt, és pedig nagy sikerrel, mert nagyon valószínű, hogy a szóban lévő­ 1200 ember nagyobb része bosnyák, Krbljináról semmi esetre sem jö­hettek esek mind, miután ott hivatalos forrás szerint csak 200-300 ember áll. A halottak között felismertek 2 trnovai lakost és a szin­tén Boszniában fekvő, Lediei község derék knézét (községi elöljárót). A fölkelés: „EOTETÉRTÉS“ Február hó 16 tól kezdve uj előfizetést nyitunk. agy hóra i­tt 80 kr két hóra - - - ............ 3 „ 60 „ három hóra g hat hóra — — — — Xiapnik mindennap, íefoár hétffón és ftimepefe­níftn tenvetkeező alairat­os. ítt megjelen. " Az előfizető nevének, elmések, lakhelyének , t­­stoltó postának tisztán s­okas Utólag klimát kér­i«k, a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfil­etést a hó bármely napjától el­fogadunk, előfizetőink nevezéksserübben eeelekssenek, ha a postáutal?ány »a félérs ragaszt?» beküldik » kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és posta -utalván­­yok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (himső-ütem 1. team alá) küldendők. ál „Egyetértés“ kiadófelvatali?. Lapunk előfizetési áras ÚJDONSÁGOK. .. „7“ Lapunk p,8 ° mellékletének tartalma: Országgyű­­lés. Színház, művészet. Egyletek, társulatok. Közgazdaság. — Lapunk második mellékletének tartalma: Irányi Dániel beszéde, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter beszéde. Táróra: A szép Alfonz. A véres rózsák. — Személyi hire­k. Lajos Viktor Prágából visszatért Bécsbe. Vele van gr. P­á­l­­f­y, főudvarmester. — Viktória angol ki­­rálynő eddigi intézkedések szerint márczius má­sodik felében indul Olaszországba.— B. Orczy Béla ő felsége személye körüli miniszter ma reggel Budapestről Bécsbe utazott.­­ Somogyi Fer. rendőrtanácsos egészsége már annyira helyreállott, hogy ma délelőtt újból elfoglalhatta hivatalát. — Sára herczeg Rómából Bécsbe érkezett. — Liszt Ferencz szombaton Pozsonyba érkezett, hogy a Billow hangversenyen jelen legyen ; nap­közben H­e­i 1­i­e­r püspöknél és gr. Esterházy főispánnál­ tett látogatást; a hangverseny­teremben, mikor belépett, zajos éljenzéssel fogadták. Ma vis­­­szatért ismét a fővárosb­a. — Howard bíbornok fogja képviselni a pápát az orosz czár koronázá­sán. — König altábornagy, mint rangban leg­idősebb, bízatott meg a prágai főparancsnokság vezetésével, és mint e hó 13 ikáról Prágából táv­­irják, e napon a főparancsnokságot át is vette. — Trefort Ágoston kultuszminiszter ma délután fogadta az országházban Székesfe­hérvár városának három tagú küldődés­ét, mely azért jött Budapestre, hogy a fehérvári reáliskola számára kikérje a kormány támogatásá­. Tudva­levő — hisz a fővárosi sajtó hetek ót foglalko­zik vele — hogy a fehérváriak be akarták szün­tetni huszonnyolc­ év óta fennálló hat osztályú reáliskolájukat, mert keveselték a saubveneziát, melylyel a miniszter az intézetet gyámolította. De a napisajtó egyhangú tiltakozásának foganatja lett s a fehérváriak azt határozták el minap tar­tott városi közgyűlésükön, hogy küldöttséget in­dítanak Budapestre, hogy a kormán­nyal új­ab­b tárgyalásokat kezdjen a reáliskola ügyében. E küldöttséget, mely Havranek József polgármes­terből, továbbá Say Rudolf és SzüLs­z Sándor bi­zottsági tagokból állott, Székesfehérvár or­szággyűlési képviselője , Zichy Jenő gróf vezette a miniszter elé s maga is szót emelt a város érdekében. T­refort miniszter márczius havának második felében értekezletre hivja meg a küldöttség tagjait , akkor majd együtt állapitják meg a válságra jutott taninté­zet átvételének föltételeit. — Munkácsy koszorúja. Munkács városa közönsége Liter­a­ty orsz. képviselő által értékes ezüst babérkoszorút rendelt meg Munkácsy Mihály, Munkács város hírneves szü­lötte számára. — A szép művei, közepén aranyozott ten testvérek ezüst babérkoszorú a Gn&nichstaed­­műhelyében készült. Felső ré­szén nagy „M. V.“ monogramra ; alján a csokornál „M­unkácsi Munkácsy Mihálynak szülővárosa Mun­kács.“ E díszes babérkoszorút, mely értékes bársony tokban van, akkor nyújtják át a kitűnő képírónak, mikor a munkácsiakat meglátogatja. A város polgármestere és a város képviselője több tagból álló küldöttség élén nyújtják át Mun­­kácsynak. — Dynamit robbanás. Lange ra­béi írják: Borzasztó szerencsétlenség történt minap városunkban dynamit-explozíó következ­tében. Egy 80—100 font nehéz darab dynamitot egy raktárból szántára helyeztek, hogy a tűz­helyhez szállítsák. Az után megtörtént a szeren­csétlenség , hogy mi okozta azt, mindeddig nem tudták meg. Az egész dolog egy pil­lanat műve és rendkívüli hatással volt. A ló mely a szánkót húzta, szét volt szaggatva a szánkót kisérő négy munkás közül az egyik holtan a ló mellett feküdt. A többi háromnak­ pe­dig, nyomát sem lelték, mintha eltűnt volna. Több száz lépésnyi távolságban kalapot, s szét­szórva egyes ruhadarabokat találtak. Annyi a be­zúzott ablak, hogy könnyebb az egészben ma­radt ablakokat megolvasni. A gyengébben épült gunyhók közül több összedőlt.­­ A Ring-színház perére vonatko­zólag Bécsből e hó 13-ikáról a következőket táv­­írják lapunknak: A per május 2 ikán kezdődik. A tárgyalásokon Ho­tzinger országos törvény­­széki tanácsos fog elnökölni. Dr. Newald volt polgármester védője Puchl ügyvéd lesz. A per tárgyalását nagy kíváncsisággal várják. Különö­sen Newald ügye érdekli a bécsieket. — Egy lady mint lord. Birming­­hamban közelebb egy hölgy állott a törvényszék előtt; Mary Jane Fearneaux, ki több éven — febr. 12,

Next