Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-23 / 54. szám
XVI. évfolyam. Budapest Sierkentői klisé<kritik Budapest IV. htmzS-atcza is kalapátcsa sarkán 1. szám. 0**k bármentes levelek fog»dt»tn*k «L Kéziratok vissz» nem küldetnek. Előfizetési áll: Tiákre peitin vagy helyben kéifaea Ery ám..............................8«.— Félévi...............................................10.Negyedévre ......................................1.— Egy kén..................................... 1.00 Egy szia i krsjezir. 54. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Ostromállapot Szarajevóban Szarajevóban valóságos ostromállapotot hirdettek ki kicsiben. Mindenek felett pedig eltiltották, hogy az okkupált tartományokban végbemenő katonai akcziókról akár a monarchia két államába, akár külföldre, hirlapi tudósítások küldessenek. Nem kisebb a büntetés, mint haditörvényszék elé való állítás, melylyel ezen tilalom áthágóját fenyegetik. Az a kevés hir is, melyet a közönség eddig az okkupált tartományokból kapott, ezentúl meg fog szűnni s helyette azon hivatalos tudósításokat fogjuk kapni, melyek oly igen nevezetesekké váltak az ellenség részére hirdetett nagy veszteségek s a mienkben történt egy elesés és egy sebesülés felől. S váljon mire való ez az intézkedés ? Attól félnek talán, hogy az „Egyetértés“ vagy „Neue Freie Presse“ egy példánya egy héttel a kelet napja után a felkelők kezébe kerül s abból fognak értesülni katonaságunk hadi mozdulatairól ? Vagy pedig a nagy közönséggel, az ország lakosságával, a háború költségeit viselő nemzettel nem akarják tudatni a valót s azt akarják czélzatos tudósításaikkal félrevezetni? Bizonnyal nem az előbbi, hanem csak az utóbbi feltétel állhat érdekükben. Az ilyen rendszabályok sohasem érhetik el a kívánt czélt. A közönség sehogy se lesz jobban megnyugtatva, ha tudja, hogy hamis hírekkel akarják elaltatni, mint ha igazi formájában látja a valót. S midőn a szemlélőre van bízva, hogy kifesse magának az eseményeket, bizony nem kedvezőbbeknek fogja azokat kifejteni, mint aminő a való. De maga a rendszabály egy más szempontból nevezetes. Abból szempontból, hogy a hivatalos körök meggyőződése szerint szükség volt reá. Különben nem hozták volna. S a szükség mindenesetre abban nyilvánult e körök szemeiben, hogy elejét vegyék ezentúlra olyan hírek terjesztésének, minők eddig — habár a valónak megfelelőleg — terjesztettek. Minden hírek közül, melyek eddig a fölkelésre vonatkozólag köztudomásra jutottak, csak kettő van olyan, mely feszélyezheti a kormányt és katonai hatalmat. Egyik az aránytalanság, mely az alkalmazásba hozott nagy eszközök és az elért riginek indító okait, s az orosz üzelmek titkairól lerántja az álarczot. Valóban érdekes időbeli találkozás létezik a szerajevói hadparancsnokságnak eme rendelete, a Szkobelev-féle lázitó beszédek és Tisza Kálmánnak emncziácziói között, melyeket a képviselőházban a ma tett Egyik magyarázza a másikat. Szkobelev rámutat a hatalmas szenvedélyekre, melyek a pánszláv világot áltathatják s a cselekvésben való részvételre ösztönzik. A hadparancsnokság rendelete megmutatja, hogy mennyire fél a hatóság ilyen pánszlavisztikus izgatásokkal hozni összeköttetésbe a déli mozgalmakat.Tisza Kálmán pedig, aki az izgatásokat tagadni nem meri, sőt bevallani kénytelen, hogy az ős „lázongó elemet“ — mert hisz valami ilyent szappanálnak — kivülről izgatják ; megmagyarázza, nemlyen állást foglal el a kormány ezen Oroszország felől jövő izgatásokkal szemben. S ezen egymást magyarázó három tényből megvilágíthatjuk nem csak a jelent, hanem eligazodhatunk arra nézve is, hogy a meglevő faktorok mellett, mikép fognak kialakulni közrehatása a legközelebbi jövő eseményei. A magyar miniszterelnök mai nyilatkozataiból" immár kétségtelen, hogy mi Oroszországgal szemben el fogjuk foglalni ezentúl is azt az álláspontot, melyet eddig foglaltunk el. Leszünk a diplomácziában lehető nagy udvariassággal egymás iránt. Készpénz gyanánt fogjuk venni a Pétervár felől jövő biztosításokat, melyek meggyőznek bennünket az orosz barátság lángoló volta felől. Nem lesz semmi szavunk, semmi kifogásunk, annál kevésbé panaszunk vagy rekriminácziónk. Hanem az orosz társadalom azalatt épugy fog dolgozni tovább, s mi arról privátim mindannyian meg leszünk lelkiig győződve ezután is. Az orosz tisztek százszámra fognak jönni a herczegóczok vitéz népe közé, ellenünk lázitani; a pánszláv ligák szítani fogják ellenünk a szenvedélyeket, s készítik ellenünk a közvéleményt nyíltan, s támadnak bennünket a saját területünkön titokban. Nekünk pedig nem lesz ellenük semmi fegyverünk ezután sem, hanem hirdetni fogjuk a magunk elámítására a Tisza Kálmán által kimondott elv üdvösségét, hogy a kormány politikája is más, és az izgatóké is más. S mikor ezek mellett Tisza mégis azt hangoztatja a magyar Kálmán parlamentben, hogy az ő legjobb meggyőződése szerint nem lesz háborúnk a közel belátható jövőben, akkor másfelől a való tényeit kutatva azt látjuk, hogy jelenleg is van háborúnk, a belátható jövőben is állandó háborúnknak kell lenni folytonosan. Csakhogy oly háborúnk, amidőn a mi ellenségünk elérhet bennünket, mi pedig nem érhetünk elő hozzá. Földalatti aknákkal boritja el talajunkat, miket nem láthatunk, de amelyek mind felrobbanthatók lesznek abban a pillanatban, amikor szükség lesz reá. A föld alatt s a levegőn keresztül is elhal keze hozzánk, s a felizgatott szenvedélyek rohanó zivatarát hozza reánk. Fogja V» Arjwí nnArtinlín ___ • 1_ ___ _ • íiv^m vlvului io men mmur maganiszterelnök is kijelenti, hogy neki a miczélja semmi egyéb, mint az, hogy a lázadást elnyomja, ellenben annak okait — melyekről maga is kénytelen bevallani, hogy határokon kívül állók — nem akarja vagy a nem tudja elnyomni, akkor a baj meg nem szűnhet. Ameddig megvan az ok, addig meg kell lenni az okozatnak is. Addig , minden csak ideig-óráig tartó foltozgatás. De nemcsak erre a leplezett, földalatti, folyton emésztő háborúra számithatunk. Föl fog az kelni egész irtózatosságában azon alakban is, a mely alakjáról azt a reményű Tisza Kálmán, hogy belátható 1 időben be nem kivetkezend. Csakhogy nem mi fogjuk azt fölkelteni, nem is akkor, amikor reánk nézve legelőnyösebb lenne, hanem amikor ellenségünk fogja legalkalmasabbnak találni a pillanatot. Addig majd el fogja készíteni azokat a földalatti aknákat, melyekre szüksége van. Mi pedig ezt nézni fogjuk addig összetett kezekkel. Ahelyett, hogy okultunk volna egy Plevnánál elkövetett mulasztáson, hirdetnie fogjuk a nemzetnek mint ahogy a miniszterelnök ma tette , hogy minden jól van így, hogy nekünk el kell várnunk szépen, a sors majd elér bennünket is. De ne provokáljuk azt, ami úgyis elkerülhetetlen. Csakhogy most mi szabhatnék s meg annak a kikerülhetetlen sorsnak diimenzióit is, lefolyási processzusát is féllig-meddig, azután mi leszünk föltétlenül kezeiben. Most erősek vagyunk még valae mennyire, akkorra még jobban meg fognak növekedni a mi ellenségeink. A múltban 8 ?dőtezy^ii is a nemzeti bol ? vőben csak a kétségbeesö SO 1"" -_____ -- a Csütörtök, 1882. február 28. Hirdetések és nyiltterek felvét*tnek imcibéiy (»erisi a kiadó hivatalban i §adapsst IV. himzőszcza is kalap~ntos a sarkin 1. sz. Hirdetések felvétetnek a kBIÍ SldCtag Wmím; Oppelik A.-nál, Stubenbastei Nr. t. Motse Rudolfnál, Seiíerstatíe Nr. 2 TY^len*Jei? ¥ roglernél'Ifallfisehga«** L ** tártánál. fcellzeLle Nr 12 Kudolf MoSse, h. rue no£e d»U des-Victoires (plaoe de la Bourse) fnnkfunhm a/U. s Daube G. L ^tárté^, A képviselőház bizottságaiból. a Az Igazságügyi bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésén Komjáthy Béla felolvasta az úgynevezett Cameraticum Be- 5 neficziumokról a képviselőházhoz benyújtandó véleményes jelentést, mely elfogadtatván és hitelesíttetvén, a holnapi ülésen fog a képviselőházhoz benyujtatni. Következik a kúriai bíráskodásról szóló , törvényjavaslat 9. § ának tárgyalása. Tamássy előadó egész terjedelmében ajánlja a szöveg elfogadását. Hodosy kifogást tesz a szakasz ellen, mert a hivatalos presszió esetében mint a büntető törvényk. 187. § ban előírva van, a választás nem semmisítlítik meg; helytelennek tartja azt is, ahogy a folyamodók kötelesek igazolni, hogy a megválasztott nem bír szenvedő választói képességgel, holott arra a megválasztottat kellene kötelezni. Pauler cáfolja e nézetet s elégnek tartja a 6. pontot, mert ebben az is megvan. Horváth osztozik Hodosy nézetében, de a választást csak az esetben akarja megsemmisittetni, ha bebizonyittatik, hogy nem a választók többsége nyert a választásban kifejezést, különösen kiemeli ezt, mert ha e nélkül minden visszaélésre megsemmisíttetnék a választás, akkor az ellenfél mindig gondoskodni fog arról, hogy oly jelenségek legyenek, melyek a visszaélést igazolják. Igazság szerint csak akkor lehet a választást megsemmisíteni, ha a visszaélés oly mérvű, hogy annak nem létében, a másik jelölt nyert volna többséget, több esetet hoz fel, mely mind megsértése a választási törvénynek , ha azért azok esetében a választás megsemmisítését helytelennek tartaná, a d) pontja előadja, hogy a választási törvény 18. §. változáson ment át mióta a büntetőtörvény meghozatott, azért ezen pontot a büntetőtörvény szellemében kell átváltoztatni, azért itt a hivatkozásnál kiterjeszteni akarja a büntetőtörvényt is. Gaal, Hodosys Pauler felszólalásai után a d) pontot a következő kitétellel pótolják: „ha bebizonyul, hogy a megválasztott nem bír j a törvény szerint választhatói képességgel.“ Hodosy megjegyzi, hogy ő is helyesnek tartja, hogy csak akkor semmisittessék meg a választás, ha nem a többség akarata nyer kifejezést, de ismételi, hogy a hivatalos presszió ellen kell különösen óvszer, mert e nélkül nincs az egész törvénynek értelme. Gaál a büntető eljáráson kívül nem hiszi, hogy a hivatalos presszió igazolható lenne. Csatlakozik Hódosy nézetéhez. Popovics nem fogadja el Hódosy nézetét, mert a hivatalos presszió ellen meg van az óvszer a büntető törvényben. Mandel azt hiszi, hogy ha Popovicsnak igaza volna, felesleges volna minden intézkedés, mert a büntető törvény minden visszaélést tilt. Pártolja Hodosy nézetét. Tamássy a hivatalos pressziót szintén itt is akarja mint semmisítő okot felvenni. Itt is Kőrösy elismeri, hogy a hivatalos presszió a büntető törvény szerint megbüntetendő, de most arról van szó, hogy a választás miért semmisíttessék meg? Ennélfogva a törvényben is óhajt intézkedést. A bizottság elvben elfogadja a Hódossy indítványát, de mivel szöveget nem terjesztett elő, felkérte indítványának szövegezésére. Literáty kéri e határozat mellőzését, mert a szakasz b) pontja tökéletesen elégséges, mert az a presszió ellen is védelmet ad. Hodosy felvilágosítása után Literáty is belenyugszik a határozatba. Engelmayer a szakasz a) pontját is csak az esetben fogadja el, ha igazolják, hogy oly mértékben történt az itatás és etetés, hogy az a választók többségét eltántorította. Horváth az esetben óhajtja a választást megsemmisíteni, ha a kép knmaga itat, vagy valakit az itatással megbíz, s azért az aggodalmat feleslegesnek tartja. Literáty helyesli ugyan az a) pontot, de szeretné, ha az itatás, etetés mértékét meghatároznák, mert különben minden választás megsemmisíthető volna. Kőrösy szerint nem az van a panaszban, hogy mely czélból kell etetni és itatni, tehát Literáty aggályainak nincs alapja, de nem is hiszi, hogy Literáty nézetét bármely szöveggel is ki lehetne fejezni. Horváth elfogadja az a) pontot, mert szerinte sem lehet ezt másképen szövegezni, de különban is ezen pont szóról a szóra megegyezik a büntető törvénnyel. Ő pedig azon túlmenni nem akar, mert a vendéglátást megakadályozni nem akarja, Literáty nézete pedig azt eredményezné; az etetést és itatásnak értelmét fájdalom tudja mindenki, de azt kifejezni jobban nem lehet. 1 Literáty azt javasolja, hogy ha nem lehet kifejezni azt amit ő akar, úgy hagyják el egészén az a) pontot. A Matuska osztozik Literáty és Engelmayr 1 nézetében, azt hiszi, hogy ennek az a) i pontnak nincs praktikus értelme, minélfogva azt kihagyatni óhajtja. Mandel szerint, ha már taxatíve fel vannak sorolva a megsemmisítési esetek, akkor ez már azért is felveendő, mert kihagyása esetében még szabadabban folyna az itatás és etetés. ^ Hodosy első sorban óhajtja felvétetni a megsemmisitési esetek közé azokat, melyeket a büntető törvény is sújt. Ha kimaradna az első pont azt lehetne abból kimagyarázni, mintha az itatás etetése szabados volna. Igaz ugyan, hogy ezt nagyon bac jós igazolni, de ez még nem ok arra, hogy ezen eset felemlítése mellőztessék. § Kovács Kálmán miniszteri tanácsos kéri a bizottságot, hogy fogadja el ezt a pontot, úgy a minta ez szövegezve van, mert ha elismeri is, hogy az etetést és itatást nehéz igazolni, és nehéz a vis- 31 szaéléseket körülírni, de megnyugtatja az, hogy e e fölött nem egy politikai hatóság, hanem a leg 13 főbb bíróság fog itélnii, és 5 e bíróságnak bizoaz etetést és itatást s el is fogadja e pontot, mert ez elég a biró tájékozására s a mennyiben a bíró mindig a szándékosságot fogja kutatni, a Literáty és Engelmayer aggályai tehát már ezért is alaptalanok. ... , a Popovics az a) pontot elfogadja, sőt na nem lett volna ezen pont felvéve a javaslatba és indítványozta volna annak fölvételét. Komjáthy az a) pontot elfogadja, mert a büntető törvény súlya alatti visszaéléseket a törvényből kihagyni annyi volna, mint szankcziót adni az etetésnek és itatásnak. A bizottság az a) pontot elfogadta. A b) pontot újra fogják szövegezni. A c) pontot változatlanul elfogadták. A d) pontot a fentebb említett módosítással fogadta el a bizottság. Ezután tárgyalás alá került a múlt évi igazságügyi bizottság 18, 19. és 20. szakasza, melyek közül az első kettőt változás nélkül elfogadták. Tamásv a 20. §. kihagyatni indítványozza. Horváth ellenzi a kihagyást, mert a szakaszt szükségesnek tartja, iűt fűtés és alaráty felszólalása után a szakaszt függőben hagyta a bizottság, a közoktatásügyi bizottságból. A képviselőház közoktatásügyi albizottsága ma délután 5 órakor tartott ülésében folytatva a középiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalását, a 37. § ig haladt. A 35. § nál, mely arról szól, hogy az érettségi bizonyítvány mire jogosít, Say Mór a következő módosítványt adja be: „Azon tanulók, kik a reáliskolát elvégezték és az érettségi vizsgálatot jó sikerrel letették, valamely nyilvános főgimnáziumon a latin nyelvből, illetve a latin és görög nyelvből, vizsgálatra bocsáthatók ; a kik ekkor a latin nyelvből a vizsgálatit jó sikerrel kiállják, az egyetemnek orvosi és jogi karába, azok pedig kik latin és görög nyelvből jó sikerrel kiállják, a vizsgálatot a az egyetemnek bármely karába fölvehetők, Borscs Antal röviden támogatja Say módositványát. A 36. § nál a tanitó szerzetes rendek módositványt adtak be, mely szerint ezen szavak : „s ugyancsak a miniszter által kijelölt még legalább egy vizsgáló biztos közreműködése mellett“ hagyassanak ki. — Maga a 36. §, így hangzik: 36. §. Az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatti s a jelen törvény II. fejezetében tárgyalt középiskolákon az érettségi vizsgálatot az illető tankerületi főigazgató, vagy ennek akadályoztatása esetében, más, a miniszter által erre kirendelt szakférfiú elnöklete s ugyancsak a miniszter által kijelölt, még legalább egy vizsgáló biztos közreműködése mellett, mindenik nyolcz osztályú gimnázium vagy reáliskola tanártestülete tartja a maga saját intézetében. Lutter Nándor támogatja a szerzetes rendek módosítványát annyival inkább, mert idegen embernek jelenléte a vizsgálaton deprimáló hatással van az ifjúságra; amellett, ha az a biztos kitűnő szakember nem fogja az általános műt, I veltség szempontját keresni, amint pedig kellene az érettséginél, hanem, a szakképzettséget. Say Mór ehhez még azt adja hozzá, hogy annak a még egy biztosnak a küldetése minden érettségire rendkívül sok pénzbe kerülne. HajnaEd Lajos annak a még egy biztosnak alkalmazását a katholikus jellegű intézetekre nézve még vexatoriusnak is tartja, mivel más felekezeteknél ezt nem kívánja a javaslat. A 37. §-nál észrevétel nem történt, kezeii a 38-ik §. 38. §. Az érettségi vizsgálat írásbeli és szóbeli, s annak a megítélésére intézendő, mire a vizsgálatot tevő ifjú az egyetemi s illetőleg műegyetemi tanulásra kellő értelmi képességgel , vizsgálati utasítást az egyetemek s műegyetemek tanári karának meghallgatásával a miniszter állapítja meg. Ezen vizsgálatok nyilvánosan tartandók, és róluk a bizonyítványok magyar nyelven adandók ki, de kívánatra latin fordításban is melléklendők. Lutter Nándor tüzetes és alapos indokolás után a következő indítványt adja be: „Az érettségi vizsgálat írásbeli és szóbeli, s annak a megítélésére intézendő, bire a vizsgálatot tevő ifjú az egyetemi s illetőleg műegyetemi tanulásra kellő értelmi képességgel. Az érettségi vizsgálat e végből a gimnáziumban a magyar nyelv és irodalomra, a latin nyelvre s a mennyiségtanra, a reáliskolában pedig a magyar nyelv és irodalomra, a mennyiségtanra és a természettanra szorítkozik. Ezeti vizsgálatra az érlelendők szülei vagy gondnokai, a tanintézetet fentartó hatóságok küldöttei és a tadférfiak megjelenhetnek. Ezen vizsgálatról, melynek módozatait a miniszter állapítja meg, a bizonyítványok magyar nyelven adandók ki. Szász Károly azt kérdi, nem kellene-e a franczia nyelvet az érettségi vizsga tárgyává tenni? Továbbá kérdi, nem tartanak-e a szakértők attól, hogy ha az érettségi vizsgálat tárgyat ily minimumra szállíttatván le, a tanulók a többi tárgyra nem fognak gondot fordítani s így káros visszahatást gyakorolhat ? Kovács Albert meg azt kérdi, nem volna-e felette szükséges a gimnáziumban a történetből is érettségit tenni, mivel épen e tárgyból lehetne leginkább megítélni az érettséget. mel Lutter Nándor a történelemre nézve nemfelel, mivel , e tantárgy túlnyomóan „memoriális Ballasz“. Az osztrákoknál sem tesz érettségi vizsgát a történelemből az, ki elégséges osztályvizsgálatot tett. Say Mór a franczia nyelvet illetőleg oda nyilatkozik, hogy ha az érettségi vizsga tárgyává tétetnék, a tanulótól csak azt kellene követelni, hogy fordítson, mire Lutter azt jegyzi meg, hogy ez aztán nem volna érettségi. Berecz nem tart káros visszahatástól, ha az érettségi vizsgálat tárgyai megszoríttatnak. Kalmár és Szász Károly a történelmet érettségi szempontból rendkívül fontosnak jelentik ki. A 39. Sjnál nem volt észrevétel. A 40. §-nál elnök fölveti a kérdést, vajon helyes és jó e a vegyes tanári kar, melyben t. i. papok és világiak együtt vannak . Lutter általában és nagyjában nem tartja helyesnek, továbbá Berecz oda nyilatkozik, hogy nem baj az, ha pap és világi együtt van egy testületben. Felhívja egyúttal a figyelmet a tandijak csekély voltára, mely bajon segitni kell, mert az állam a jövedelmi forrást nem nélkülözheti. A 41. §-nál Kalmár előadja, hogy a piaristák száma a szabadságharcz folytán 400-ról leapadt 200-ra az 50-es években; a hiány még most sincs kipótolva; ők igyekeznek ugyan apasztani az olyan iskolákat, hol a tanári testület vegyes, de nem egyszer a kormány akadályozza és halasztja, mert nincs pénz. Kovács Albert kijelenti, hogy minden tan-t ■ aj — --------- n- tartja a vegyes tanári kart, ha meg van az illetőkben a kellő műveltség és kvalifikáczió. Az egyöntetűség gyakran egyoldalúság. A súrlódás, eszmecsere itt is igen hasznos. Ő maga azt szokta praktizálni az általa fenntartott tanintézetekben, hogy a tüzes és erélyes magyar mellett alkalmazza a csendes és higgadt németet, meg a szorgalmas tótot. Ezen methodust a nevelésre és oktatásra igen hasznosnak tapasztalta. A 42. és 43. §§-nál nem volt észrevétel; a 44. § nál Berecz és Lutter azon véleménynek adnak kifejezést, hogy az igazgatótól bizonyos vizsgálatot kellene követelni ami főleg adminisztratív tekintetben igen fontos, nem lévén minden jó szaktanár egyúttal jó igazgató is. A 45. §-t Berecz Antal következő sorrendben kívánja szövegeztatni: „Az igazgató : 1. Képviselője a tanintézetnek a hatóságok, szülők és gyámok s általában a közönség irányában ; 2. az iskolai általános törvényeket és hatósági rendeleteket végrehajtja s az egész tanintézetben a nevelés és oktatást a tanterv értelmében összhangzatosan vezeti s a tanintézet fegyelmi állapotát ellenőrzi és mindezekről első sorban felelős; 3. a tanári testület elnöke; 4. a tanintézet irodai és házi ügyeinek vezetője s a tanintézet szerelvényeinek és tanszereinek személyes felelősség mellett őre.“ , , . , 46. §. Az igazgatók, a rendes és helyettes tanárok s a rendkívüli tárgyak tanítói is évi fizetést húznak. A rendes tanárok fizetése, ide értve az igazgatóét is, minden ötöd évi szolgálat után növekedik, a szolgálati évek száma azon évtől számíttatván, melyben rendes tanári működésüket megkezdették, és attól fogva tanári pályájukat szakadatlanul folytatták. Az ötödéves pótlék az alapfizetés 1,°0-ánál magasabb nem lehet, s öt ily ötödéves pótléknál többet senki nem élvezhet. Berecz Antal ehez következő módosítványát adja be: : „A gimnáziumok és reáliskolák tanitószemmélyzetének tagjai évi fizetést húznak. A rendes tanárok ötödéves pótléka az alapfizetés 81/2 százalékánál kevesebb nem lehet s a szolgálati idő egész tartamára kiterjed. A tanügy terén kiváló érdemeket szerzett igazgatók és tanárok e mellett érdemeikhez mért személyi pótlékban részesíthetők. “ Say Mór indítványozza, hogy az első sorból e szavak: „s a rendkívüli tárgyak tanítói is“, továbbá a §. utolsó mondata hagyassanak ki. 47. §. Az igazgatók és rendes tanárok nyugdíjra jogosított állami tisztviselőknek tekintetnek, kik nyugdíjaikat az államkincstárból, vagy az illető alapból húzzák. A helyettes tanárok és a rendkívüli tantárgyak a tanítói nyugdíjra igényt nem tarthatnak, de rendes tanároknak a letett tanári vizsgálat után helyettes tanári minőségben töltött éveik, nyugdíjaztatásuknál beszámíttatnak. A nyugdíjrendszer külön törvényben állapíttatik meg, addig a mostani szabályok érvényben maradnak. Berecz Antal következő módosítványát adja be : „Az igazgatók és rendes tanárok, ide értve a rajznak és a testgyakorlásnak véglegesen alkalmazva volt és középiskolai képesítéssel bíró tanárait is, nyugdíjra jogosított állami tisztviselőknek tekintetnek, kik nyugdíjukat az államkincstárból vagy az illető alapból húzzák. A tanító személyzet többi tagjai nyugdíjra igényt nem tarthatnak ; de rendes tanároknak az 1861. év előtt, nem különben a letett tanári vizsgálat után helyettes tanári minőségben, úgyszintén valamely nem állami nyilvános középiskolában töltött éveik, nyugdíjaztatásuknál beszámíttatnak. A nyugdíjrendszer külön törvényben állapittatik meg. Addig is az erre vonatkozó jelenleg fennálló szabályok érvényben maradnak. Haynald Lajos tiltakozik az ellen, hogy az itt említett tanárok állami tisztviselők volnának. Követ- A 48. §-ra nincs észrevétel. A 49. §-t, mely így szól: „A tanulók testi fenyiték alá nem vethetők,“ a 19. §. után tétetni kívánja. Zay e szakaszt nem helyesli s legalább a 4 alsó osztályban a fenyítéket okvetlen fentartárulónak véli. Kalmár ezt kihagyandónak tartja, mert felette káros ha a tanuló a maga személyét szentnek és sérthetlennek tudja. Haynald Lajos szintén igy vélekedik a testi fenyítékről, melyet mindaddig mellőzhetlennek tart mig háborúk vannak, melyekben az emberek egymást nemcsak elverik, de meg is ölik. Magáról elmondhatta gyermekkorában, hogy nulla dies sine linea, amennyiben édesatyja minden nap megténnázta. Az 50. § nál nem tett senki észrevételt, öl. §. E tankerületi főigazgatókat, különös tekintettel a tanári pályára képesített és azon működött szakforjfiakra, a villás* közé ki sí ása ,,T,i mi míssÍjst slöts»’“o,> tésér0t Ö fPelsége nevezi ki. Ehhez Berecz Antal következő módosítványt adja be: »A tankerületi főigazgatókat a középiskolai tanári pályára képesített és ezen működött szakférfiak, közöl a vallás és közokt. miniszter előterjesztésére, ő felsége nevezi ki.“ Az 52. §-nál szintén nem volt észrevétel. 53. §. A tankerületi főigazgatóság kötelessége : A tankerületben levő mindennemű nyilvános és magán közszépiskolákban felügyelni az oktatásra és annak eredményeire, és általában a törvény rendeleteinek teljesítésére. A miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló, valamint a törvényhatóságok és községek által fenntartott intézetekben pedig egyszersmind a törvénynek és a miniszternek rendeleteit végrehajtani, illetőleg azok végrehajtásáról gondoskodni. 2. A tankerületében lévő valamennyi középiskolát évenkint a szükséghez képest minél gyakrabban, és pedig különböző időszakokban meglátogatni, s ez alkalommal a miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló intézetekben a tanári értekezleten elnökölni. 3. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatti, úgyszintén a törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fenntartott nyilvános intézetek érettségi vizsgálatait vezetni és azokon elnökölni, vagy akadályoztatása esetében helyettesítése iránt a miniszternek előterjesztést tenni. A tankerületi főigazgató akadályoztatása esetén a miniszter helyettest rendelhet ki. Ehhez Berecz Antal a következő toldást javasolja : t u .mi4 V.így? a fel,Nyelet« alatt álló összes tanintézet6.. ...“aP ° t“r<b, az oktatásban felmutatott eredményéről s körükben tett tapasztalatairól a vallás közokt miniszternek a tanév végén jelentést tenni. Az 54. 55. és 56. §§. minden észrevétel nélkül mentek át a tárgyaláson. Ezzel az albizottság elérkezett az V. fejezethez, mely a középiskolai tanárok képesítéséről szól, s mely egyik leggraraminálisabb része a javaslatnak a felekezetek előtt. A holnap délután 5 órakor tartandó ülésben ez fog tárgyaltatni. Budapest, febrtuár 22. Szkobelev tábornok kifogyhatatlan szóáradata képezi még mindig a politikai világ legérdekesebb mozzanatát, s a berlini félhivatalos sajtó is, mely eddie - —’ trianHn 1----1 _ T~ -szapora szavú generális miatt. A „Kreutzig“ legújabban igy ír: A „dolog súlypontja nem Szkobelev nagyszájuságában latkozataiban rejlik többé, hanem és sértőnyiabban, hogy ezt a dolgot zavartalanul folytathatja, jóllehet kormánya aszentative ellenkező politikát követ, s rejlik továbbá abban, hogy az orosz viszonyokban, amennyiben általuk a külföld érintve van, olyan fegyelmetlenség uralkodik, mely igen sajátságos módon üt el a rendezett államviszonyokról táplált fogalmainktól. Két dolog közül egy áll: Vagy nyíltan kell Szkobalevnek az orosz kormány részéről meghazudtoltatok, s amennyire csak lehetséges, ártalmatlanná tétetnie, vagy értéktelenek az orosz kormánynak barátságról és összetartásról szóló nyilatkozatai a mi politikánkra. A mi részünkről is határozott nyilatkozatot és megfelelő cselekvést várunk tehát az orosz kormánytól.“ A franczia lapok is behatóbban fogalkoznak már az orosz tábornok nyilatkozataival, kivált mi a franczia-orosz szövetkezést nézi. A „Télégraphe" fejtegeti, hogy Oroszország szövetséges nélkül áll; Párisi nem szándéktalanul választotta ki ugyan Szkobelev kihívása színhelyéül, de Franciiaország, kivált 1870 óta, midőn mindenki megfeledkezett róla, szintén messze áll Oroszországtól. — A „National“ így ír: „Francziaország, melyet Olaszország és Törökország s nemsokára talán Angolország is ellenséges szemmel néz, sokkal jobban teszi, ha megerősíti uralmát Algériában, ahelyett, hogy kalandosan részt venne abban a szörnyű fajharczban, mely ha közel nincs is, de elkerülhetetlen.“ A „France“ azt kérdi, hogy vájjon a szlávok azért küzdék-e végig hősi harczaikat, hogy újabb idegen uralom alá kerüljenek? Hozzáteszi, hogy szombaton egy bolgár diákküldöttség is járt Szkobelevnél, de a beszédeket nem közli s csupán azt mondja, hogy a találkozás igen szívélyes volt. Múlt éjjeli magántávirataink jelentették, hogy maga az orosz sajtó miként nyilatkozik Szkobelev beszédeiről. Legújabban a félhivatalos „Journal de Saint Péterbourg“ nyilatkozata van előttünk, mely Oroszország hivatalos politikáját így védelmezi : „Szkobelev beszéde számos kommentár tárgya, a külföldi sajtó azonban elfelejti a császár által trónralépése alkalmából fennhangon hirdetett alapelveket, melyek bizonyítják, hogy az általa követett politika híven ragaszkodik a történeti barátságok hagyományához és különösen az ország békés közgazdasági, polgári és társadalmi fejlődését tűzte ki czéljául a nyilatkozatban, mely ily ünnepélyes alkalommal maga az uralkodj« is UgnBk mai ukmUm egy és fél ív mellékut vas ■■»■iái esTiiaiääHBröiSwiiä^ai