Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-23 / 54. szám

XVI. évfolyam. Budapest Sierken­tő­­i klisé<kritik­ Budapest IV. htmzS-atcza is kalap­átcsa sarkán 1. szám. 0**k bármentes levelek fog»dt»tn*k «L Kéziratok vissz» nem küldetnek.­­ Előfizetési áll: Ti­ákre peitin vagy helyben kéifaea Ery ám..............................8«.— Félévi...............................................10.­Negyedévre ......................................1.— Egy kén..................................... 1.00 Egy szia i krsjezir. 54. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Ostromállapot Szarajevóban Szarajevóban valóságos ostromállapo­tot hirdettek ki kicsiben. Mindenek felett pedig eltiltották, hogy az okkupált tarto­mányokban végbemenő katonai akcziókról akár a monarchia két államába, akár kül­földre, hirlapi tudósítások küldessenek. Nem kisebb a büntetés, mint haditörvényszék elé való állítás, melylyel ezen tilalom át­­hágóját fenyegetik. Az a kevés hir is, me­lyet a közönség eddig az okkupált tarto­mányokból kapott, ezentúl meg fog szűnni s helyette azon hivatalos tudósításokat fog­juk kapni, melyek oly igen nevezetesekké váltak az ellenség részére hirdetett nagy veszteségek s a mienkben történt egy el­esés és egy sebesülés felől. S váljon mire való ez az intézkedés ? Attól félnek talán, hogy az „Egyetértés“ vagy „Neue Freie Presse“ egy példánya egy héttel a kelet napja után a felkelők kezébe kerül s abból fognak értesülni katonaságunk hadi moz­dulatairól ? Vagy pedig a nagy közönség­gel, az ország lakosságával, a háború költségeit viselő nemzettel nem akarják tudatni a valót s azt akarják czélzatos tu­dósításaikkal félrevezetni? Bizon­nyal nem az előbbi, hanem csak az utóbbi feltétel állhat érdekükben. Az ilyen rendszabályok sohasem érhe­tik el a kívánt czélt. A közönség sehogy se lesz jobban megnyugtatva, ha tudja, hogy hamis hírekkel akarják elaltatni, mint ha igazi formájában látja a valót. S midőn a szemlélőre van bízva, hogy ki­fesse magának az eseményeket, bizony nem kedvezőbbeknek fogja azokat kifejteni, mint a­minő a való. De maga a rendszabály egy más szempontból nevezetes. Abból szempontból, hogy a hivatalos körök meg­­­győződése szerint szükség volt reá. Kü­lönben nem hozták volna. S a szükség mindenesetre abban nyilvánult e körök szemeiben, hogy elejét vegyék ezentúlra olyan hírek terjesztésének, minők eddig — habár a valónak megfelelőleg — terjesztet­tek. Minden hírek közül, melyek eddig a fölkelésre vonatkozólag köztudomásra ju­tottak, csak kettő van olyan, mely feszé­lyezheti a kormányt és katonai hatalmat. Egyik az aránytalanság, mely az alkalma­zásba hozott nagy eszközök és az elért rig­i­nek indító okait, s az orosz üzelmek tit­kairól lerántja az álarczot. Valóban érdekes időbeli találkozás lé­tezik a szerajevói hadparancsnokságnak eme rendelete, a Szkobelev-féle lázitó be­szédek és Tisza Kálmánnak em­ncziácziói között, melyeket a képviselőházban a ma tett Egyik magyarázza a másikat. Szko­­belev rámutat a hatalmas szenvedélyekre, melyek a pánszláv világot áltathatják s a cselekvésben való részvételre ösztönzik. A hadparancsnokság rendelete megmutatja, hogy mennyire fél a hatóság ilyen pán­szla­­visztikus izgatásokkal hozni összeköttetésbe a déli mozgalmakat.Tisza Kálmán pedig, a­ki az izgatásokat tagadni nem meri, sőt beval­lani kénytelen, hogy az ős „lázongó ele­­met“ — mert hisz valami ilyent szappa­­nálnak — kivülről izgatják ; megmagyarázza, ne­mlyen állást foglal el a kormány ezen Oroszország felől jövő izgatásokkal szemben. S ezen egymást magyarázó há­rom tényből megvilágíthatjuk nem csak a jelent, hanem eligazodhatunk arra nézve is, hogy a meglevő faktorok mellett, mikép fognak kialakulni közrehatása a legkö­zelebbi jövő eseményei. A magyar miniszterelnök mai nyilat­kozataiból" immár kétségtelen, hogy mi Oroszországgal szemben el fogjuk foglalni ezentúl is azt az álláspontot, melyet eddig foglaltunk el. Leszünk a diplomácziában lehető nagy udvariassággal egymás iránt. Készpénz gyanánt fogjuk venni a Péter­­vár felől jövő biztosításokat, melyek meg­győznek bennünket az orosz barátság lán­goló volta felől. Nem lesz semmi szavunk, semmi kifogásunk, annál kevésbé panaszunk vagy rekriminácziónk. Hanem az orosz társadalom azalatt épugy fog dolgozni tovább, s mi arról privátim mindannyian meg leszünk lelkii­g győződve ezután is. Az orosz tisztek százszámra fognak jönni a herczegóczok vitéz népe közé, ellenünk lázitani; a pánszláv ligák szítani fogják ellenünk a szenvedélyeket, s készítik el­lenünk a közvéleményt nyíltan, s támad­nak bennünket a saját területünkön titok­ban. Nekünk pedig nem lesz ellenük semmi fegyverünk ezután sem, hanem hirdetni fogjuk a magunk elámítására a Tisza Kál­mán által kimondott elv üdvösségét, hogy a kormány politikája is más, és az izga­­tóké is más. S mikor ezek mellett Tisza még­is azt hangoztatja a magyar Kálmán parla­mentben, hogy az ő legjobb meggyőződése szerint nem lesz háborúnk a közel belát­ható jövőben, akkor másfelől a való té­nyeit kutatva azt látjuk, hogy jelenleg is van háborúnk, a belátható jövőben is ál­landó háborúnknak kell lenni folytonosan. Csakhogy oly háborúnk, a­midőn a mi el­lenségünk elérhet bennünket, mi pedig nem érhetünk el­ő hozzá. Földalatti aknákkal boritja el talajunkat, miket nem láthatunk, de a­melyek mind felrobbanthatók lesznek abban a pillanatban, a­mikor szükség lesz reá. A föld alatt s a levegőn keresztül is elhal keze hozzánk, s a felizgatott szenve­délyek rohanó zivatarát hozza reánk. Fogja V» Arjwí nnArtinl­ín ___ • 1_ ___ _ • íiv^m vlvului io­ men mmur maga­niszterelnök is kijelenti, hogy neki a mi­­czélja semmi egyéb, mint az, hogy a lázadást elnyomja, ellenben annak okait — melyek­ről maga is kénytelen bevallani, hogy határokon kívül állók — nem akarja vagy a nem tudja elnyomni, akkor a baj meg nem szűnhet. A­meddig megvan az ok, addig meg kell lenni az okozatnak is. Addig , minden csak ideig-óráig tartó foltozgatás.­­ De nemcsak erre a leplezett, föld­alatti, folyton emésztő háborúra számitha­­­­tunk. Föl fog az kelni egész irtózatosságá­­­­ban azon alakban is, a mely alakjáról azt a reményű Tisza Kálmán, hogy belátható 1 időben be nem kivetkezend. Csakhogy nem­­ mi fogjuk azt fölkelteni, nem is akkor, a­­­mikor reánk nézve legelőnyösebb lenne,­­ hanem a­mikor ellenségünk fogja legal­­­­kalmasabbnak találni a pillanatot. Addig­­ majd el fogja készíteni azokat a földalatti aknákat, melyekre szüksége van. Mi pedig­­ ezt nézni fogjuk addig összetett kezek­­­­kel. A­helyett, hogy okultunk volna egy Plevnánál elkövetett mulasztáson, hirdetni­e fogjuk a nemzetnek­­­ mint a­hogy a­­ miniszterelnök ma tette , hogy minden­­ jól van így, hogy nekünk el kell várnunk szépen, a sors majd elér bennünket is.­­ De ne provokáljuk azt, a­mi úgyis elke­­­­rülhetetlen. Csakhogy most mi szabhatnék s meg annak a kikerülhetetlen sorsnak di­­i­menzióit is, lefolyási proc­esszusát is fél­­­lig-meddig, azután mi leszünk föltétlenül­­ kezeiben. Most erősek vagyunk még vala­­e mennyire, akkorra még jobban meg fognak­­ növekedni a mi ellenségeink. A múltban 8 ?d­őtezy^ii is a nemzeti bol­ ? vőben csak a kétségbeesö SO 1"" -_____ -- a Csütörtök, 1882. február 28. Hirdetések és nyiltterek felvét*tnek imcibéiy (»erisi a kiadó hivatalban i §adapsst IV. himzőszcza is kalap~ntos a sarkin 1. sz. Hirdetések felvétetnek a kBIÍ SldCtag Wmím; Oppelik A.-nál, Stubenbastei Nr. t. Motse Rudolfnál, Seiíerstatíe Nr. 2 TY^len*Jei? ¥ roglernél'Ifallfisehga«** L ** tártánál. fcellzeLle Nr 12 Kudolf MoSse, h. rue no£e d»U des-Victoires (plaoe de la Bourse) fnnkfunhm a/U. s Daube G. L ^tárté^, A képviselőház bizottságaiból. a Az Igazságügyi bizottság­­ ma délután 5 órakor tartott ülésén Komjáthy Béla felolvasta az úgynevezett Cameraticum Be- 5 neficziumokról a képviselőházhoz benyújtandó­­ véleményes jelentést, mely elfogadtatván és hite­lesíttetvén, a holnapi ülésen fog a képviselőház­­­­hoz benyujtatni.­­ Következik a kúriai bíráskodásról szóló , törvényjavaslat 9. § ának tárgyalása. Tamássy előadó egész terjedelmében ajánlja a szöveg elfogadását. Hodosy kifogást tesz a szakasz ellen,­ mert a hivatalos presszió esetében mint a büntető tör­­vényk. 187. § ban előírva van, a választás nem semmisítlítik meg; helytelennek tartja azt is, ahogy a folyamodók kötelesek igazolni, hogy a megvá­lasztott nem bír szenvedő választói képességgel, holott arra a megválasztottat kellene kötelezni. Pauler c­áfolja e nézetet s elégnek tartja a 6. pontot, mert ebben az is meg­van. Horváth osztozik Hodosy nézetében, de a­­ választást csak az esetben akarja megsemmisit­­tetni, ha bebizonyittatik, hogy nem a vá­lasztók többsége nyert a választásban kifeje­zést, különösen kiemeli ezt, mert ha e nélkül minden visszaélésre megsemmisíttetnék a válasz­tás, akkor az ellenfél mindig gondoskodni fog arról, hogy oly jelenségek legyenek, melyek a visszaélést igazolják. Igazság szerint csak akkor lehet a választást megsemmisíteni, ha a vissza­élés oly mérvű, hogy annak nem létében, a má­sik jelölt nyert volna többséget, több esetet hoz fel, mely mind megsértése a választási tör­vénynek , ha azért azok esetében a válasz­tás megsemmisítését helytelennek tartaná, a d) pontja előadja, hogy a választási tör­vény 18. §. változáson ment át mióta a bün­tetőtörvény meghozatott, azért ezen pontot a bün­tetőtörvény szellemében kell átváltoztatni, azért itt a hivatkozásnál kiterjeszteni akarja a büntető­törvényt is. Gaal, Hodosy­s Pauler felszólalásai után a d) pontot a következő kitétellel pótolják: „ha bebizonyul, hogy a megválasztott nem bír j a törvény szerint választhatói képességgel.“ Hodosy megjegyzi, hogy ő is helyesnek tartja,­ hogy csak akkor semmisittessék meg a vá­lasztás, ha nem a többség akarata nyer kifejezést, de ismételi, hogy a hivatalos presszió ellen kell különösen óvszer, mert e nélkül nincs az egész törvénynek értelme. Gaál a büntető eljáráson kívül nem hiszi, hogy a hivatalos presszió igazolható lenne. Csat­lakozik Hódosy nézetéhez. Popovics nem fogadja el Hódosy nézetét, mert a hivatalos presszió ellen meg van az óvszer a büntető törvényben. Mandel azt hiszi, hogy ha Popovics­­nak igaza volna, felesleges volna minden intéz­kedés, mert a büntető törvény minden vissza­élést tilt. Pártolja Hodosy nézetét.­­ Tamássy a hivatalos pressziót szintén itt i­s akarja mint semmisítő okot felvenni. Itt is Kőrösy elismeri, hogy a hivatalos presszió a büntető törvény szerint megbüntetendő, de most arról van szó, hogy a választás miért sem­­misíttessék meg? Ennélfogva a törvényben is óhajt intézkedést. A bizottság elvben elfogadja a Hódossy indítványát, de mivel szöveget nem terjesztett elő, felkérte indítványának szövegezésére. Literáty kéri e határozat mellőzését, mert a szakasz b) pontja tökéletesen elégséges, mert az a presszió ellen is védelmet ad. Hodosy felvilágosítása után Literáty is bele­nyugszik a határozatba. Engelmayer a szakasz a) pontját is csak az esetben fogadja el, ha igazolják, hogy oly mértékben történt az itatás és etetés, hogy az a választók többségét eltántorította. Horváth az esetben óhajtja a választást meg­semmisíteni, ha a kép knmaga itat, vagy va­lakit az itatással megbíz, s azért az aggodalmat feleslegesnek tartja. Literáty helyesli ugyan az a) pontot, de szeretné, ha az itatás, etetés mértékét meghatá­roznák, mert különben minden választás meg­semmisíthető volna. Kőrösy szerint nem az van a panaszban, hogy mely czélból kell etetni és itatni, tehát Literáty aggályainak nincs alapja, de nem is hi­szi, hogy Literáty nézetét bármely szöveggel is ki lehetne fejezni. Horváth elfogadja az a) pontot, mert sze­rinte sem lehet ezt másképen szövegezni, de­­ különban is ezen pont szóról a szóra meg­egyezik a büntető törvén­nyel. Ő pedig azon­­ túlmenni nem akar, mert a vendéglá­tást megakadályozni nem akarja, Lite­­­­ráty nézete pedig azt eredményezné; az etetés­t és itatásnak értelmét fájdalom tudja mindenki, de azt kifejezni jobban nem lehet. 1 Literáty azt javasolja, hogy ha nem lehet kifejezni azt a­mit ő akar, úgy hagyják el egé­­­­szén az a) pontot. A Matuska osztozik Literáty és Engelmayr 1 nézetében, azt hiszi, hogy ennek az a) i pontnak nincs praktikus értelme, minélfogva azt­­ kihagyatni óhajtja.­­ Mandel szerint, ha már taxatíve fel vannak sorolva a megsemmisítési esetek, akkor ez­­ már azért is felveendő, mert kihagyása esetében­­ még szabadabban folyna az itatás és etetés. ^ Hodosy első sorban óhajtja felvétetni a meg­­­­semmisitési esetek közé azokat, melyeket a bün­­­­tető törvény is sújt. Ha kimaradna az első pont azt­­ lehetne abból kimagyarázni, mintha az itatás etetés­e szabados volna. Igaz ugyan, hogy ezt nagyon ba­­c jós igazolni, de ez még nem ok arra, hogy ezen­­ eset felemlítése mellőztessék. § Kovács Kálmán miniszteri tanácsos kéri a­­ bizottságot, hogy fogadja el­ ezt a pontot, úgy a mint­a ez szövegezve van, mert ha elismeri is, hogy az­­ etetést és itatást nehéz igazolni, és nehéz a vis­- 31 szaéléseket körülírni, de megnyugtatja az, hogy e e fölött nem egy politikai hatóság, hanem a leg­ 13 főbb bíróság fog itélnii, és­­ 5 e bíróságnak bizo­­az etetést és itatást s el is fogadja e pontot, mert ez elég a biró tájékozására s a mennyiben­­ a bíró mindig a szándékosságot fogja kutatni, a Literáty és Engelmayer aggályai tehát már­­ ezért is alaptalanok. ... , a Popovics az a) pontot elfogadja, sőt na nem lett volna ezen pont felvéve a javaslatba é­s indítványozta volna annak fölvételét. Komjáthy az a) pontot elfogadja, mert a­­ büntető törvény súlya alatti visszaéléseket a­­ törvényből kihagyni annyi volna, mint szankcziót adni az etetésnek és itatásnak.­­ A bizottság az a) pontot elfogadta. A b) pontot újra fogják szövegezni. A c) pontot vál­tozatlanul elfogadták. A d) pontot a fentebb em­lített módosítással fogadta el a bizottság. Ezután tárgyalás alá került a múlt évi igaz­ságügyi bizottság 18, 19. és 20. szakasza, melyek közül az első kettőt változás nélkül elfogadták. Tamásv a 20. §. kihagyatni indítványozza. Horváth ellenzi a kihagyást, mert a sza­kaszt szükségesnek tartja, iű­t fűtés és al­a­­ráty felszólalása után a szakaszt függőben hagyta a bizottság, a közoktatá­sü­gyi bizottságból. A képviselőház közoktatásügyi albizottsága ma délután 5 órakor tartott ülésében folytatva a középiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalását, a 37. § ig haladt. A 35. § nál, mely arról szól, hogy az érettségi bizonyítvány mire jogosít, Say Mór a következő módosítványt adja be: „Azon tanulók, kik a reáliskolát elvégezték és az érettségi vizsgálatot jó sikerrel letették, valamely nyilvá­nos főgimnáziumon a latin nyelvből, illetve a latin és gö­rög nyelvből, vizsgálatra bocsáthatók ; a kik ekkor a latin nyelvből a vizsgálatit jó sikerrel kiállják, az egy­etemnek orvosi és jogi karába, azok pedig kik latin és görög nyelvből jó sikerrel kiállják, a vizsgálatot a az egyetem­nek bármely karába fölvehetők, Borscs Antal röviden támogatja Say módo­­sitványát. A 36. § nál a tanitó szerzetes rendek mó­­dositványt adtak be, mely szerint ezen szavak : „s ugyancsak a miniszter által kijelölt még leg­alább egy vizsgáló biztos közreműködése mel­lett“ hagyassanak ki. — Maga a 36. §, így hangzik: 36. §. Az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatti s a jelen törvény II. fejezetében tárgyalt középis­­kolákon az érettségi vizsgálatot az illető tankerületi fő­igazgató, vagy ennek akadályoztatása esetében, más, a mi­niszter által erre kirendelt szakférfiú elnöklete s ugyan­­csak a miniszter által kijelölt, még legalább egy vizsgáló biztos közreműködése mellett, mindenik nyolcz osztályú gimnázium vagy reáliskola tanártestülete tartja a maga saját intézetében. Lutter Nándor támogatja a szerzetes ren­dek módosítványát annyival inkább, mert idegen embernek jelenléte a vizsgálaton deprimáló ha­tással van az ifjúságra; amellett, ha az a biztos kitűnő szakember nem fogja az általános műt­­, I veltség szempontját keresni, amint pedig kellene az érettséginél, hanem, a szakképzettséget. Say Mór ehhez még azt adja hozzá, hogy annak a még egy biztosnak a küldetése minden érettségire rendkívül sok pénzbe kerülne. HajnaEd Lajos annak a még egy biztosnak alkalmazását a katholikus jellegű intézetekre­­ nézve még vexatoriusnak is tartja, mivel más felekezeteknél ezt nem kívánja a javaslat. A 37. §-nál észrevétel nem történt, kezeii a 38-ik §. 38. §. Az érettségi vizsgálat írásbeli és szóbeli, s annak a megítélésére intézendő, mir­e a vizsgálatot tevő ifjú az egyetemi s illetőleg műegyetemi tanulásra kellő értelmi képességgel­­ , vizsgálati utasítást az egyetemek s műegyetemek tanári karának meghallgatásával a miniszter állapítja meg. Ezen vizsgálatok nyilvánosan tartandók, és róluk a bizonyítványok magyar nyelven adandók ki, de kívánatra latin fordításban is melléklendők. Lutter Nándor tüzetes és alapos indokolás után a következő indítványt adja be: „Az érettségi vizsgálat írásbeli és szóbeli, s annak a megítélésére intézendő, bir­e a vizsgálatot tevő ifjú az egyetemi s illetőleg műegyetemi tanulásra kellő értelmi képességgel. Az érettségi vizsgálat e végből a gimnázium­ban a magyar nyelv és irodalomra, a latin nyelvre s a mennyiségtanra, a reáliskolában pedig a magyar nyelv és irodalomra, a mennyiségtanra és a természettanra szorít­kozik. Ezeti vizsgálatra az érlelendők szülei vagy gond­nokai, a tanintézetet fentartó hatóságok küldöttei és a tadférfiak megjelenhetnek. Ezen vizsgálatról, melynek mó­dozatait a miniszter állapítja meg, a bizonyítványok ma­gyar nyelven adandók ki. Szász Károly azt kérdi, nem kellene-e a franczia nyelvet az érettségi vizsga tárgyává tenni? Továbbá kérdi, nem tartanak-e a szakér­tők attól, hogy ha az érettségi vizsgálat tárgyat ily minimumra szállíttatván le, a tanulók a többi tárgyra nem fognak gondot fordítani s így káros visszahatást gyakorolhat ? Kovács Albert meg azt kérdi, nem volna-e felette szükséges a gimnáziumban a történetből is érettségit tenni, mivel épen e tárgyból lehetne leginkább megítélni az érettséget. mel Lutter Nándor a történelemre nézve nem­felel, mivel , e tantárgy túlnyomóan „memoriális Ballasz“. Az osztrákoknál sem tesz érettségi vizsgát a történelemből az, ki elégséges osztály­vizsgálatot tett. Say Mór a franczia nyelvet illetőleg oda ny­ilatkozik, hogy ha az érettségi vizsga tárgyává tétetnék, a tanulótól csak azt kellene követelni, hogy fordítson, mire Lutter azt jegyzi meg, hogy ez aztán nem volna érettségi. B­e­r­e­c­z nem tart káros vissz­ahatástól, ha az érettségi vizsgá­lat tárgyai megszoríttatnak. Kal­már és Szász Károly a történelmet érettségi szempontból rend­kívül fontosnak jelentik ki. A 39. Sjnál nem volt észrevétel. A 40. §-nál elnök fölveti a kérdést, vajon helyes és jó e a vegyes tanári kar, melyben t. i. papok és világiak együtt vannak . Lutter általá­ban és nagyjában nem tartja helyesnek, to­vábbá Berecz oda nyilatkozik, hogy nem baj az, ha pap és világi együtt van egy testü­letben. Felhívja egyúttal a figyelmet a tandijak csekély voltára, mely bajon segitni kell, mert az állam a jövedelmi forrást nem nélkülözheti. A 41. §-nál Kalmár előadja, hogy a piaristák száma a szabadságharcz folytán 400-ról leapadt 200-ra az 50-es években; a hiány még most sincs kipó­tolva; ők igyekeznek ugyan apasztani az olyan iskolákat, hol a tanári testület vegyes, de nem egyszer a kormány akadályozza és halasztja, mert nincs pénz. Kovács Albert kijelenti, hogy minden tan-t ■ aj — --------- n- tartja a vegyes tanári kart, ha meg van az ille­tőkben a kellő műveltség és kvalifikáczió. Az egyöntetűség gyakran egyoldalúság. A súrlódás, eszmecsere itt is igen­ hasznos. Ő maga azt szokta praktizálni az általa fenntartott tanintéze­tekben, hogy a tüzes és erélyes magyar mellett alkalmazza a csendes és higgadt németet, meg a szorgalmas tótot. Ezen methodust a nevelésre és oktatásra igen hasznosnak tapasztalta. A 42. és 43. §§-nál nem volt észrevétel; a 44. § nál Berecz és Lutter azon véleménynek adnak kifejezést, hogy az igazgató­tól bizonyos vizsgálatot kellene követelni a­mi főleg adminisztratív tekintetben igen fontos, nem lévén minden jó szaktanár egyúttal jó igazgató is. A 45. §-t Berecz Antal következő sorrendben kívánja szövegeztatni: „Az igazgató : 1. Képviselője a tanintézetnek a hatóságok, szülők és gyámok s általában a közönség irányában ; 2. az iskolai általános törvényeket és hatósági ren­­deleteket végrehajtja s az egész tanintézetben a nevelés és oktatást a tanterv értelmében összhangzatosan vezeti s a tanintézet fegyelmi állapotát ellenőrzi és mindezekről első sorban felelős; 3. a tanári testület elnöke; 4. a tanintézet irodai és házi ügyeinek vezetője s a tanintézet szerelvényeinek és tanszereinek személyes fe­lelősség mellett őre.“ , , . , 46. §. Az igazgatók, a rendes és helyettes tanárok s a rendkívüli tárgyak t­anítói is évi fizetést húznak. A rendes tanárok fizetése, ide értve az igazgatóét is, minden ötöd évi szolgálat után növekedik, a szolgálati évek szá­ma azon évtől számíttatván, melyben rendes tanári műkö­désüket megkezdették, és attól fogva tanári pályájukat szakadatlanul folytatták. Az ötödéves pótlék az alapfize­tés 1­­,°­0-ánál magasabb nem lehet, s öt ily ötödéves pót­léknál többet senki nem élvezhet. Berecz Antal ehez következő módosítványát adja be: : „A gimnáziumok és reáliskolák tanitószemmélyzeté­­nek tagjai évi fizetést húznak. A rendes tanárok ötödéves pótléka az alapfizetés 81/2 százalékánál kevesebb nem le­het s a szolgálati idő egész tartamára kiterjed. A tanü­gy terén kiváló érdemeket szerzett igazga­tók és tanárok e mellett érdemeikhez mért személyi pót­lékban részesíthetők. “ Say Mór indítványozza, hogy az első sorból e szavak: „s a rendkívüli tárgyak tanítói is“, továbbá a §. utolsó mondata hagyassanak ki. 47. §. Az igazgatók és rendes tanárok nyugdíjra jo­gosított állami tisztviselőknek tekintetnek, kik nyugdíjai­kat az államkincstárból, vagy az illető alapból húzzák. A helyettes tanárok és a rendkívüli tantárgyak a tanítói nyugdíjra igényt nem tarthatnak, de rendes tanároknak a letett tanári vizsgálat után helyettes tanári minőségben töltött éveik, nyugdíjaztatásuknál beszámíttatnak. A nyug­díj­rendszer külön törvényben állapíttatik meg, addig a mostani szabályok érvényben maradnak. Berecz Antal következő módosítványát adja be : „Az igazgatók és rendes tanárok, ide értve a rajz­nak és a testgyakorlásnak véglegesen alkalmazva volt és középiskolai képesítéssel bíró tanárait is, nyugdíjra jogo­sított állami tisztviselőknek tekintetnek, kik nyugdíjukat az államkincstárból vagy az illető alapból húzzák. A tanító személyzet többi tagjai nyugdíjra igényt nem tarthatnak ; de rendes tanároknak az 1861. év előtt, nem különben a letett tanári vizsgálat után helyettes ta­nári minőségben, úgyszintén valamely nem állami nyilvá­nos középiskolában töltött éveik, nyugdíjaztatásuknál be­számíttatnak. A nyugdíj­rendszer külön törvényben állapittatik meg. Addig is az erre vonatkozó jelenleg fennálló szabá­lyok érvényben maradnak. Haynald Lajos tiltakozik az ellen, hogy az itt említett tanárok állami tisztviselők volnának. Követ- A 48. §-ra nincs észrevétel. A 49. §-t, mely így szól: „A tanulók testi fenyiték alá nem vethe­tők,“ a 19. §. után tétetni kívánja. Zay e szakaszt nem helyesli s legalább a 4 alsó osztályban a fenyítéket okvetlen fentar­­tárulónak véli. Kalmár e­z­t kihagyandónak tartja, mert felette káros ha a tanuló a maga személyét szentnek és sérthetlennek tudja. Haynald Lajos szintén igy vélekedik a testi fenyítékről, melyet mindaddig mellőzhetlennek tart mig háborúk vannak, melyekben az embe­rek egymást nemcsak elverik, de meg is ölik. Magáról elmondhatta gyermekkorában, hogy nulla dies sine linea, a­mennyiben édes­atyja minden nap megténnázta. Az 50. § nál nem tett senki észrevételt, öl. §. E tankerületi főigazgatókat, különös tekinte­t­­tel a tanári pályára képesített és azon működött szak­­forjfiakra, a villás* közé ki sí ása ,,T,i mi m­íssÍjst slöts»’“o,> tésér0t Ö fPelsége nevezi ki. Ehhez Berecz Antal következő módosítványt adja be: »A­ tankerületi főigazgatókat a középiskolai tanári pályára képesített és ezen működött szakférfiak, közöl a vallás és közokt. miniszter előterjesztésére, ő felsége ne­vezi ki.“ Az 52. §-nál szintén nem volt észrevétel. 53. §. A tankerületi főigazgatóság kötelessége : A tankerületben levő mindennemű nyilvános és magán kö­zs­zépiskolákban felügyelni az oktatásra és annak eredmé­nyeire, és általában a törvény rendeleteinek teljesítésére. A miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló, valamint a törvényhatóságok és községek által fenntartott intézetekben pedig egyszersmind a törvénynek és a mi­niszternek rendeleteit végrehajtani, illetőleg azok végre­hajtásáról gondoskodni. 2. A tankerületében lévő vala­mennyi középiskolát évenkint a szükséghez képest minél gyakrabban, és pedig különböző időszakokban megláto­gatni, s ez alkalommal a miniszter rendelkezése és köz­vetlen vezetése alatt álló intézetekben a tanári értekezle­ten elnökölni. 3. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatti, úgy­szintén a törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok ál­tal fenntartott nyilvános intézetek érettségi vizsgálatait vezetni és azokon elnökölni, vagy akadályoztatása eseté­ben helyettesítése iránt a miniszternek előterjesztést tenni. A tankerületi főigazgató akadályoztatása esetén a minisz­ter helyettest rendelhet ki. Ehhez Berecz Antal a következő toldást ja­­vasolja : t u .mi4­ V.így? a fel,Nyelet« alatt álló összes tanintéze­­t6.. ...“aP ° t“r<b, az oktatásban felmutatott eredményéről s körükben tett tapasztalatairól a vall­­ás közokt minisz­ternek a tanév végén jelentést tenni. Az 54. 55. és 56. §§. minden észrevétel nél­kül mentek át a tárgyaláson. Ezzel az albizott­ság elérkezett az V. fejezethez, mely a közép­iskolai tanárok képesítéséről szól, s mely egyik leggraraminálisabb része a javaslatnak a felekezetek előtt. A holnap délután 5 órakor tartandó ülésben ez fog tárgyaltatni. Budapest, febrtuár 22. Szkobelev tábornok kifogyhatatlan szóáradata képezi még mindig a politikai világ legérdekesebb mozzanatát, s a berlini félhi­­vatalos sajtó is, mely edd­ie - —’ trianHn 1----1 _ T~ -szapora szavú generális miatt. A „Kreutzig“ legújabban igy ír: A „dolog súlypontja nem Szkobelev nagyszájuságában latkozataiban rejlik többé, hanem és sértő­nyi­abban, hogy ezt a dolgot zavartalanul folytathatja, jóllehet kormánya aszentative ellenkező politikát követ, s rejlik továbbá abban, hogy az orosz viszonyok­ban, a­mennyiben általuk a külföld érintve van, olyan fegyelmetlenség uralkodik, mely igen saját­ságos módon üt el a rendezett államviszonyokról táp­lált fogalmainktól. Két dolog közül egy áll: Vagy nyíltan kell Szkobalevnek az orosz kormány részé­ről meghazudtoltatok, s a­mennyire csak lehetséges, ártalmatlanná tétetnie, vagy értéktelenek az orosz kormánynak barátságról és összetartásról szóló nyilatkozatai a mi politikánkra. A mi részünkről is határozott nyilatkozatot és megfelelő cselekvést várunk tehát az orosz kormánytól.“ A franczia lapok is behatóbban fog­­alkoznak már az orosz tábornok nyilatkozatai­val, kivált mi a franczia-orosz szövetkezést n­­­ézi. A „Télégraphe" fejtegeti, hogy Orosz­ország szövetséges nélkül áll; Párisi nem szán­­déktalanul választotta ki ugyan Szkobelev kihí­vása színhelyéül, de Franci­iaország, kivált 1870 óta, midőn mindenki megfeledkezett róla, szin­tén messze áll Oroszországtól. — A „Na­tion­a­l“ így ír: „Francziaország, melyet Olaszország és Törökország s nemsokára ta­lán Angolország is ellenséges szemmel néz, sok­kal jobban teszi, ha megerősíti uralmát Algériá­ban, a­helyett, hogy kalandosan részt venne abban a szörnyű fajharczban, mely ha közel nincs is, de elkerülhetetlen.“ A „Franc­e“ azt kérdi, hogy vájjon a szlávok azért küzdék-e végig hősi harczaikat, hogy újabb idegen ura­lom alá kerüljenek? Hozzá­teszi, hogy szombaton egy bolgár diák­küldöttség is járt Szkobe­­levnél, de a beszédeket nem közli s csupán azt mondja, hogy a találkozás igen szívélyes volt. Múlt éjjeli magántávirataink jelentették, hogy maga az orosz sajtó miként nyilatkozik Szkobelev beszédeiről. Legújabban a félhivatalos „J­ourn­a­l de S­aint P­éterbourg“ nyilatko­zata van előttünk, mely Oroszország hivatalos politikáját így védelmezi : „Szkobelev beszéde számos kommentár tárgya, a külföldi sajtó azon­ban elfelejti a császár által trónralé­­p­é­s­e alkalmából fennhangon hirdetett alapel­­veket, melyek bizonyítják, hogy az általa követett politika híven ragaszkodik a történeti barátságok hagyományához és különösen az or­szág békés közgazdasági, polgári és társadalmi fejlődését tűzte ki czéljául a nyilatkozatban, mely ily ünnepélyes alkalommal maga az uralkodj« is UgnBk mai ukmUm egy és fél ív melléku­t vas ■■»■iái esTiiaiääHBröiSwiiä^ai

Next