Egyetértés, 1884. szeptember (18. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-02 / 243. szám

EGYETÉRTÉS. KEDD, SZEPTEMBER — Egy társaskocsi balesete. Tavaszból írják augusztus 29-dikéről: A fürdő vendégeit tompa zörej riasztotta föl ma reggel 0 órakor; egy társaskocsi esett le az Ion fölött elvonuló posta­ utról. Ott láttuk az Inn­­ben összezúzott részeit a társaskocsinak, mely ideszállí­­totta naponkint a schussi vendégeket; a parthoz közel a kocsi ablakos szekrénye hevert, a lejtőn pedig a lovak állottak a rúddal. Az utasok, szám szerint nyolczan, sza­naszét feküdtek a bokrok közt, többé-kevésbbé megsebe­sülve; ha maga a kocsi is beleesik az lenbe, az utasok mind elvesznek menthetetlenül. A szerencsétlenséget egy henteskocsi okozta, melytől megbokrosodtak a tár­­saskocsi lovai, balra kanyarodtak s a keskeny útról be­lefordultak a mélységbe. Az utasok egyike életveszélyes sérülést szenvedett. Gyilkosság: Brünnből jelentik a következőket: Hétfőn két selovitzi leány Wolkowitzba ment valami ünnepre s csak egyikük tért haza. Az eltűnt leányt, Pawlik Annát hasztalan keresték mindenfelé. Tegnap végre megtalálták eltorzított holttestét a Selovvitz mellett levő malom kereke alatt az árokban. Kétségtelen, hogy "a szegény leány brutális gyilkosságnak lett áldozata. Fe­jén és mellén több késszurás látszik s egyik szemét ki is szúrták. A tetemet tegnap bok­zolták fel a törvényszék küldöttei előtt. A gyilkosnak eddig nyoma sincs. — Merényletterv Milán király ellen. Mi­lán Szerbia királya tudvalevőleg ma családjával együtt Zimonyból elindult, hogy Budapesten át Bécsbe, s onnét a morvaországi hadgyakorlatokra menjen. Szerbia királyának ez az utazása most egy merénylet tervével van összekötve, a melyből hogy mi az igaz, mi nem, most még nem lehet tudni. A fővárosban ma szerte beszéltek arról a merénylet­ről, melyet a budapest-zimonyi vasúton utazó Mi­lán király és családja ellen Magyarország területén terveztek. A merészebbnél­ merészebb kombinácziók természetesen nem hiányoztak, s olyan feszült vá­rakozással néztek Szerbia királyának Magyarorszá­gon való átutazása elé, a­milyenre az új szerb királyi korona tulajdonosa különben nem igen számíthatott volna. A merénylet tervére, vagyis jobban mondva annak hírére vonatkozó­lag a következőket tudtuk meg: Ma éjjeli egy óra után a belügyminisztérium egy küldöncze érke­zett a fővárosi kapitánysághoz és Pest megyéhez. Mindkét helyre levelet hozott. Az egyik levél egye­nesen Thaisz Elek főkapitányhoz, a másik pedig Szapáry István gr. főispánhoz volt intézve. Mind a két levél nagy forrongást idézett elő, úgy hogy az éjjeli órákban, hirtelen nagy lótás-futás támadt a főkapitányság épületében s a megyeházában. Dis­­krét rendeleteket osztogattak, sürgős táviratokat menesztettek,nyilvános s detektív rendőröknek titkos utasításokat adtak. Végre kitudódott annak a két sür­gős levélnek a tartalma, melyeket a belügyminiszter küldötte hozott. E levelekben a miniszter arról ér­tesíti a főkapitányt és a főispánt, hogy Milán Szer­bia királya ma vagyis szept. 1-én reggel inkognitó­ban vasúton Zimonyból Bécsbe indul és így Magyar­­országon keresztül utazik. A kormánynak értésére esett, hogy Szerbia királya ellen Magyarország terü­letén merényletet terveznek, ennek következtében a miniszter utasítja a főkapitányt és a főispánt, hogy saját hatáskörükben minden lehető óvintézke­dést megtegyenek. Az alispánt helyettesítő megyei főjegyző azonnal táviratozott a megye mindama köz­ségeibe, melyeken a budapest-zimonyi vasút átvonul s utasította a járási szolgabirákat,valamint a városok polgármestereit,hogy az érkezendő vonat elé senkit se bocsássanak, s az illető vonat érkezésekor zárják el a pályaudvarokat. Másrészről a főkapitányság ha­sonlóképen erélyesen hozzálátott mindenféle óv­intézkedésekhez. Pekari rendőrtanácsos, kinek ke­zeihez a rejtélyes merénylettervet leplező levél érke­zett, szigorú rendeleteket bocsátott ki; intézkedett, hogy Milán király megérkezése alkalmával esti 10 órakor a meghívott embereken bocsássanak a perronra, hova kívül senkit se az időre több rendőrbiztost és közrendőrt rendeltek ki. Nap­közben természetesen sokféleképen kommentálták a merénylet hírét, s találgatták, kik legyenek a me­rénylők, s miféle indokuk lehet. Sokan arról beszél­nek, hogy a merényletet állítólag a h­orvátok terve­zik Milán király ellen való busznból, mivel ez a ma­gyar állam által épített budapest-zimonyi vasúton utazik Bécsbe s általában rokonszenvez Magyaror­szággal.— Ma este a budapesti központi pályaudvar környékét már szürkületkor egyenruhás és polgári ruhába öltözött rendőrök nagy csoportja vette kö­rül. Egy szakasz gyalogrendőr az érkezési oldalon foglalt állást, mikor a személyvonatok megér­keztek a rendőrök bevonultak a perronra és elzárták a közlekedést. Még a vasúti hivatal­nokok közül is csak azoknak volt szabad a vágányo­kon időzni, kik szolgálatban voltak. Thaisz Elek fő­kapitány személyesen intézkedett. Tíz óra öt perczre volt a külön vonat beérkezése megállapítva. Fél tíz órakor tizenhét perez, egy negyedóra múlva már ötvenkét percz késést jeleztek. Tiz óra ötven percz­­kor adták tudtul a ferenczvárosi állomásról a vo­nat érkezését. Thaisz Elek főkapitány a jel­zés után felkérte a jelenvolt hírlapírókat, hogy a perronról távozzanak és további intézkedéséig a rendőrszobában tartózkodjanak. Pár percz múlva berobogott a különvonat, mely két szalonkocsiból, egy hálókocsiból, két első és másodosztályú vagyon­­ból s három málhás kocsiból állott. A minta­vo­natot vezető Pelzer és Langer főfelügyelők a megál­lásra jelt adtak, Thaisz Elek főkapitány és dr. Ull­­mann Sándor szerb alkonzul fogadták a szerb ki­rályi párt, mely egyenesen a pályaház éttermének egy külön helyiségébe vonult. A királyné sötétszínü utazóruhát viselt, a hűvös éji levegő ellen fekete préselt bársonyból készült bő köpeny védte, toilette­­jét fekete peluche, csipkékkel díszített fátyolos ka­lap egészítette ki, a király egyszerű fekete szalon­kabátot viselt. Kíséretekben voltak : Franczevits szárnysegéd, Jankovics udvari marsall, Catargiu ez­redes, a királynéval Catargiu kisasszony volt. Sán­dor a szerb trónörökös a kocsiban maradt. Az étte­remben a királyné kávét vett magához, míg a tár­saság többi tagja b­eázott. Ma délben Stadler a központi pályaudvar vendéglőse táviratot ka­pott, melyben az átutazó udvar számára de­­jeneurt rendeltek meg, egy későbbi távirat pedig a tervezett dejeneur elmaradását jelezte. Mintegy húsz perczig tartózkodott a királyi pár és kísérete, az étteremben a király a mai lapokat akarván látni, Thaisz Elek főkapitány számára egy közeli kávéházból hozatott hírlapot. A királyi pár a mozdonyt cserélt külön vonatba szállt, midőn az ál­lomás­'önök jelezté, hogy a vonat nem indulhat, mert a msodik váltónál a budapest-győr-bécsi vonat kisik­lott, s épen most dolgoznak a­ pálya felszabadításán. Ugy látszik a Milán királyt ez utján üldözi a baleset. Már Zimonyba későn érkezett, úgy­hogy a vonat, melynek indulása két óra negyvenhat perczre volt kitűzve, csakis három óra tizennégy perczkor indul­hatott. — Újvidéken a vagyon tengelye, mely­ben a király ült izzani kezdett, s a király Kis­szálláson kocsit cserélt. E tengelyizzás miatt állott be a vonat nagymérvű késése. A király a hálókocsiban foglalt helyet s a kapott hírlapot kezdte olvasni. Ullmann Sándor konzult hivatta pár percz múlva magához, kérdezősködött a me­rénylet felől, melynek híréről már Belgrád­b­án tudomással bírt. Majd Thaisz Elek főka­­pitán­nyal beszélt hosszasabban ugyancsak a tervezett merényletről. A főkapitány kijelenti, hogy utasítást vett a minisztériumtól és ennek foly­tán tette meg az intézkedéseket. A király felelete nagy bók volt Magyarországnak. Ugyanis azt monda, hogy a fejedelmeknek készen kell lenni az ilyes­mire, de ő biztosabban érzi magát itt, mint otthon, mert Magyarországon a rendőrség sokkal fej­lettebb, mint országában. — Lehetnek ellene­ségei, mondá Zimony tájékán, de itt aligha. A fő­kapitány távoztával a király átszállt a királyné ko­csijába. Az­éjt Budapesten töltik. A forgalmi aka­dály sokkal komolyabb volt, mint egyelőre hitték. Az állomásfőnökség több segélygépeket és munká­­sokat küldött, de a pálya felszabadítható nem volt. Lapunk zártakor — éjjeli két órakor — a szerb király külön­vonata még mindig a vágányokon él, a pályaudvar összes személyzete lázas izgatottság­gal várja, hogy mikor indíthatják a vonatot. Thaisz Elek főkapitány, a szerb konzul a pályaház­ban tartózkodnak. A külön­vonat lépcsőjén rend­őrök pihennek. A budapest-győr-bécsi vonatnak bő­ven kijutott a szerencsétlenségből rövid fennállása óta. A szerb király vonatának fennakadását okozó kisiklásról még az állomásfőnökség sem vett részle­tes értesítést.­­ Lapunk zártakor értesülünk oly körülményekről, melyek arra engednek következ­tetni, hogy a kisiklásnak olyan okai vannak, hogy azokból merénylet megkísértését kell következtetni. Ugyanis éjjeli fél kettőkor a lovasrendőrség két sza­kasza vonult ki a Kelenföldre, hol a kisiklás történt. Bornemisza lovasrendőrségi felügyelő sebes vágta­­tásban robogott át a lánczhídon, a rendőrség, gya­log és lovas egyformán teljes készenlétben várja a parancsokat. Úgy látszik a kisiklással csakis Milán királyt akarják megnyugtatni.­­ A Greely-féle expedíczióról a követke­zőket jelentik New­ Yorkból augusztus 20-diki ke­lettel : Országszerte kínos hatást tett az a hír, hogy Greely hadnagy emberei végső szükségükben éhen­­halt társaik tetemeit ették meg. E hírt először az idevaló Times közölte ; Washingtonból megczáfol­­ták ugyan, de a matrózok előadásai megerősítették s utóbb kétségtelenné tette Greelynek az a kitérő nyilatkozata,­ hogy ha utitársai emberhúst ettek, ezt csak az ő tudtán kivül tették. Az egész dologban leg­­iszonytatóbb az az utólagos leleplezés, hogy a le­génységnek egy német tagját, Bach Henryt, élelem­­lopás miatt Greely parancsára agyonlőtték s való­színűleg meg is ették társai, kik halálát kívánták. Greely maga is elismeri, hogy nem tudja, mi történt a kivégzettel. De hát idehozták Bachnak állítólagos holttestét s el is temették New­ York közelében. Alkalmasint csak puszta csontváz volt s a szerencsétlen ember nővére azt követeli, hogy ássák ki bátyja tetemét. Az expediczió tudományos eredményeit hátra szorítják ezek a borzasztó lelep­lezések. Annyi bizonyos, hogy nagy idő telik el ad­dig, a­míg új expedíczió indul Amerikából az éjszaki sark felé.­­ A hamburgi rablótámadásról, mely annyira hasonlít az Eisert-féle gyilkos merénylethez, a következő részleteket találjuk hamburgi lapokban: Csütörtökön késő esti órában két férfi állított be Kaner Móricz pénz­váltó boltjába s azt kívánták, hogy néhány ezer márkára becsült értékpapírjaikat váltsák be dollárokra. Minthogy már későre járt az idő s nem is volt elég amerikai pénze, megkérte Kaner az idegeneket, hogy fáradjanak el hozzá pénteken reggel. Rajta kívül csak az inas volt az üzletben másnap délelőtt 11 órakor, midőn a két férfi újra megjelent. Kaner megvizsgálta még egyszer a papírokat s épen meg akart fordulni, hogy a pénzt elő­szedje, mikor hátulról erős csapás érte a fejét, mely csapás szerencsére meggyengült az által, hogy Kaner egész önkéntelenül lehajolt. Az ütő szer­szám hátsó koponyájára esett s vérző sebet ejtett rajta, de eszméletétől nem fosztotta meg a bankárt. A­mint észrevették a merénylők, hogy a csapás eltévesztette ha­tását, egyikük revolvert rántva, rákiáltott Kanerre : «Egy kukkot se, különben halál fia !» — Habár a félel­mében összekuporodott inas útjában állott, volt annyi lélekjelenléte a bankárnak, hogy minden erejét össze­szedve, neki rohant az ablaknak, bezúzta egyik tábláját és segítségért kiáltozott az utczára. Erre aztán kereket oldott a két merénylő. A megtámadott segélykiáltásai fölkeltették azonban két rendőrnek és több járókelőnek figyelmét. A menekülő gonosztevőket üldözőbe vette a tömeg s kiáltozta utánuk folyvást : «Fogjátok meg a gyilkosokat! Fogjátok meg a tolvajokat!» A merénylő, ki a börze-épület felé rohant, szerencsésen kikerülte a letartóztatást, a másikat azonban, egy magas termetű, sötét hajú embert, elfogta a két rendőr; eleintén azt hitték, hogy ő is az üldöző tömegből való, mert együtt kiabálta a néppel: «Fogjátok el a tolvajt!» Csakhogy e cselfogás nem s­egített rajta. A­mikor elfogták, azonnal meglátta az egyik rendőr, hogy kabátja alatt valami sú­lyos szerszámot rejteget; el is vették tőle a harmadfél fontos vasrudat. Megmotozták mindjárt az utczán s ta­láltak nála egy megtöltött hatlövetű revolvert, melyet a gonosztevő el akart hajítani, s egy dobozban 23 töltést. E gyilkos eszközökön kívül volt nála egy élesre íent hos­­­szú amerikai vadászkész is széles bőrtokban. Elfogatásakor rendkívül czo­ikusan viselte magát; gúnyosan mosolygott a rendőrökre és a népre. Mialatt az őrtanyára kisérték, csak szakadozott feleleteket adott s tagadta, hogy me­rényletet akart elkövetni. De a midőn szembeállították őt a megtámadott Kanerrel, a bankár határozottan kije­lenté, hogy a fogoly volt az egyik merénylő, mire aztán nevetve vallotta meg ez is a tettét. A gonosztevő kilétét mindeddig nem lehetett megállapítani; ő maga azt mondja, hogy Bornemannak hívják. Schleswigben született, Amerikában ökörhajtsár, legutóbb tengerész volt, de előadása nem sok hitelre talál. Czinkostársáról azt állítja, hogy nem is ösmeri őt s csütörtökön látta először világéletében. Azt hiszik különben, hogy a me­rénylet idején egy harmadik gonosztevőn is állott az ajtóban. — Hogy mekkora ravaszsággal észültek e go­nosztevők a rablótámadásra, kitetszik abból is, hogy a fogolynál ragasztó czédulákat találtak e fölirással: «Be van zárva!» Mikor killéptek­ a boltba,rá­ragasztottak egy ilyen czédulát az ajtóra, hogy ne háborgassa őket senki. A hamburgi rablótámadás kétségbeejtően hasonlít az anarchisták bécsi és strasszburgi merényleteihez. Az a körülmény, hogy a rablóknál több ezer márkát érő ál­lampapírok voltak, jogot ad arra a föltevésre, hogy e legújabb támadás is anarchista természetű, a­miről kü­lönben tanúskodik a merénylők csodálatos vakmerősége is, mert a pénzváltóüzlet tőszomszédságában látogatott vendéglő van s a ház előtt körülbelül hat munkás ja­vítgatta a kövezetét. — Ébresztő ágy. Kasselben érdekes látnivalót cso­dál most a közönség : a villamos ébresztő ágyat, mely a szerint, a mint az órát igazítják, bármikor fölébreszti az alvót s ha nem akar fölkelni, drasztikus módon kénysze­ríti ébredésre. Az ébresztés módját így írja le a K. Zing. Mindenekelőtt megcsendül két csengetyü s az ágy mellett álló gyertya meggyullad. A késlelkedő alvó fejéről láthatatlan kéz lerántja a hálósipkát; ugyanekkor meg­fojtja a villamos szikra a kávéfőző alatt álló légszesz­­lámpát. Egy zenélő doboz hangjai is költögetik az álom­szuszékot. Ha a zene nem használ, megcsendülnek újra a villamos csengelyűk. Utolsó intésül fehér czédula ugrik elő, melyen e rövid biztatás van : «Fon» — Ha még ez sem segít, követeti.­., a büntetés. A javíthatatlan alvó egyszerűen kidob­aik az ágyból. — A newyorki tűzoltó­­őrség legényei ilyen él...sztő ágyakon halnak. — Gyilkos menny­et. Partos faluban a múlt ked­den este szenzáczi­ -­intettet követtek el. Az esetről a k­ö­vetkezőket írják a.z említett napon este Pletyko, pár­­tosi jegyző, egy esküdt és Klefasz Péter offenitzai gazda, a pártosi nagy korcsmában iddogáltak és kártyáztak. — Epen mikor kocsintottak és távozni akartak, belőttek a korcsma ablakán, mely mindhármukat találta. A jegyző, kinek tizenegy vágott ólomdarab hatolt a koponyájába, rögtön holtan rogyott össze; az esküdt bal karjába négy, Kletasz jobb karjába pedig öt ólomdarab fúródott. A két sebesült kifutott az udvarra és segélyért kiáltott. Az őrjárat véletlenül épen a szemközt levő községháznál időzött s rögtön a helyszínére sietett, de a tettest felfe­dezni nem sikerült. A gyilkosság híre csakhamar elter­jedt az egész faluban, s nagy rémületet keltett, annyival is inkább, mert senki sem sejti, hogy ki lehet a gyilkos. Az esetről rögtön jelentést tettek a bánlaki szolgabírónál és a csendőrségnél. A szolgabró rögtön Pártosra jött és megindította a vizsgálatot, mely még eddig nincs befe­jezve. Elfogtak 30 gyanús egyént, de ezek mindnyájan ki tudták mutatni alibi­jüket, egy zsellérgazda kivételével. Ez is állhatatosan erősíti ártatlanságát, de a körülmé­nyek ellene bizonyítanak. Klefasz és az esküdt sebei ve­szedelmesek. Pletyka jegyzői szigorú, de lelkiismeretes hivatalnoknak tartották. — Kettős merénylet. Moszkvából jelentik aug. 26-dikáról: Siniczin 25 éves nihilista, kit az idevaló központi fogházban őriznek, azt kívánta e hónap 24-én, hogy adjanak neki külön czellát, mert nem akar utczai csőcselékkel együtt lenni. Minthogy e kívánságát nem telje­sítették, magához kérette a fogház igazgatóját, ki meg is je­lent nála Skvorzov és Koper hivatalnokok kíséretében, kik elsőkul léptek a czellába. Alig hogy meglátta Siniczin a hi­vatalnokokat, rájuk vetette magát s összeszurkálta őket egy éles késsel. Az igazgatónak volt ideje a menekülésre, s arra is, hogy föllármázza az őrséget. Az elősietett ka­tonák nagy küzdelem után fékezhették meg csak a me­rénylőt. A két hivatalnokot kórházba szállították, Skvor­zov azóta meg is halt már. Honnan szerezte a me­rénylő a kést, azt eddig nem tudták kideríteni. — Kassale, a német szocziáldemokráczia megalapítója halálának huszadik évfordulója aug. 30-án volt. Lassale tudvalevőleg pisztolypárbajban esett el, melyet Rakovi­­cza bojárral vívott Versier falunál, Genf mellett. Las­sale segédei Klapka György tábornok és Rüstow ezredes, a hires hadtudományi iró voltak. A párbaj oka, mint köztudomású, Rakovicza neje, Dönnnger Helén asszony volt, ki pár év előtt emlékiratokat is adott ki e szeren­csétlen viszonyról. A Parisban élő német és osztrák­magyar szoczialisták közösen ülték meg Lassale halála napjának huszadik évfordulóját. Nagy közönség gyűlt egybe az ünnep színhelyén; voltak ott francziák és oro­szok is. Az emlékbeszédet Greto bécsi munkás mon­dotta. — Mérges gombák. A Berliner Intelligenzblatt-ban helyreigazítja egy természettudós azt a néphitet, hogy meg lehet ismerni a mérges gombát, ha ezüst kanalat, vagy egész hagymát tesznek a vízbe, melyben megfőzik. «Az ezüstkanál — úgymond — bizonyos körülmények közt megfeketedik, ha káposzta, vagy hagyma közt hagy­ják a tűzhelyen s fehér marad, ha mérges gombák közt van is. Ebből kitűnik, hogy mennyire megbízható vizsgálatnak ez a módja, és ily megbízhatatlan a vörös a hagyma.­­• Egyáltalán nincs egyéb szer, mel­lyel a mérges gombát meg lehetne különböztetni az ehetektől, mint azok alapos ismerete. Az a néphit, ha tovább ter­jed, nagy szerencsétlenségeket okozhat.» — Panaszos sorokat vettünk ma a­miatt, hogy az államvasutak budapest-hatvani vonalán nap­renden van a vonatok túlzsúfolása. Ma, a reggel 8 óra 40 perczkor beérkező vonathoz mindössze egy első és egy másod­osztályú vagyon volt csatolva. E két vagyon mindenikében összesen 24 hely van és utazott az egyikben 48, a má­sikban 51 ember. Ezenkívül 38 oly utas, a­ki I-ső és Ii-od osztályú jegyet váltott, szorongott a III. osztályban , a gépen három hivatalnok. Hogy minő­ helyzetben vol­tak az utasok, azt gondolni lehet. Ép úgy szorongtak egymás hátán állva, mint a­hogy ezt sátoros ünnepeken a lóvasutakon láthatjuk; még a külső lépcsőn is ült utas. És ez — mint mondják — nem először történt ma. A panaszt néhány méltatlankodó utas beírta a pa­naszkönyvbe. A kalauz Hatvanban kért még vagyont, de az állomásfőnök nem adott. Rövidhírek: Békés­ Gyulán Viszt József kerékgyártó aug. 25-én éjjel saját házában levő mű­helyének mestergerendájára felakasztotta magát. Iszákos ember volt, s az öngyilkosságot is részeg állapotában követte el. — Veszprémben Szecsődy Gábor csutorásmester a sashegyi szőlőben egy nagy diófát ásott ki. Ásás közben a fa kidőlt s a gödör­ben lévő Szecsődyt agyonütötte. — Vápán Spitzer N., Spitzer Mór ottani állatorvos édesatyja, kin már hetek óta észlelhetők az elmezavar tünetei, be nem számítható állapotban késsel oly sebeket ejtett ma­gán, hogy pár óra múlva meghalt. — A balassa­gyarmati róm. kath. elemi, úgynevezett «Nemzeti iskola» a most kezdődő tanévben ünnepli meg fen­­állásának ötvenéves jubileumát. — Nagy Ká­­rolyban Leós Antal odavaló lakos György nevű fia egy szárazmalomban őrlés közben közel állott a nagy kerékhez, melynek foga ruhájába akadt s a fiút az orsóhoz sodorta. Oly nehéz zuzódásokat szenvedett, hogy életéhez alig van remény. — Angn­éiban ez év első felében ötszázkilencz ember halt meg és 3687 szenvedett sérüléseket vasutii szeren­csétlenségek révén. — A krakkói helyőrség gyakorlatain oly szerencsétlenül bukott le lová­ról Christianovics vezérőrnagy, hogy egyik lá­bát kitörte. — Budweisban tegnap reggel 11 óra­kor nyitották meg a mezőgazdasági és iparkiállitást, mely minden tekintetben sikerült. — A kalocsai érseki főgimnáziumban a jövő tanévben már élet­be léptetik a párhuzamos osztályok felállítására vo­natkozó intézkedést. — Ő felsége a király, dr. Schulhof Géza ügyvéd «Az érvényben lévő magyar büntető törvények gyűjteménye» czimü munkájá­nak egy díszpéldányát családi könyvtára számára elfogadta. — A fiumei tengerészeti akadémia szá­mára elkészítette Horaczek nyugalmazott őrnagy a király arczképét, melyet Sterneck altengernagy, a megrendelő, nagyon megdicsért. — A főváros­ban Pinczérek Lapja czimmel uj hetilap indult meg Ihász György szerkesztése mellett; a magyaro­sodásnak akar buzgó terjesztője lenni, s ezért meg­érdemli a pártfogást. — Kismajtény mellett (Szat­­már megye) a minap két czigánycsoport verekedést kezdett egymással, a­mely azzal végződött, hogy Balázs Márton Lakatos Pétert agyonütötte. A tette­seket elfogták. — Aradon aug. hó 30-án szentelte fel Angyelics Germán pátriárka a szerb templom tornyában lévő harangot. A most felszentelt nagy harang régebben megrepedt, de most kijavították. — A római Ghigi-palotát, melyben az osztrák­magyar nagykövetség hivatala van, meg akarja venni a közös kormány.­­ Az uj pályaház érdekében a következő figye­lemreméltó sorokat küldte be hozzánk lapunk egy ba­rátja : Az uj pályaház fennáll s igazi dísze a fővárosnak. Valóban szép, monumentális épület ez s nincs kétség benne, hogy maga után fogja vonni annak az egész vá­rosrésznek emelkedését. Ez előbb-utóbb majd megtörté­nik, de annak már most itt volna az ideje, hogy azok a faraktárak, melyek mindkét felől körülveszik, mi­előbb elpusztuljanak onnan. Azt hitte volna az ember, hogy mire a pályaház elkészül, ezek is eltakarodnak a­ város külső határára, úgy a mint a fővárosi szabályren­delet értelmében történnie kellene. Hisz a legsürgősebb közbiztossági szempont követeli eltávolításukat! Ez a sok faüzlet mind megannyi veszedelmes tűzfészek, a vasút közelléte még inkább eminenssé teszi a veszélyt s irtó­zatos csak elgondolni is, hogy mi lenne abból, ha vala­melyikben tűz ütne ki! A jobb oldalon van legalább 15 raktár, a csömöri­ út sarkán lévő meg csaknem a városba benyulik. Meddig akar még várni a tek. fővárosi tanács ezzel a dologgal ? Talán addig, míg valami borzasztó szerencsétlenség későn fogja megtanítani, hogy mit kel­lett volna korábban tennie ? Sehol a világon, egyetlen fővárosban nem tűrnének meg ilyesmit, ha már eddig nem tette meg, tegye meg legalább most, az új pályaház érdekében. Aesthetikai és közbiztossági tekintetek egy­­aránt kívánják. Úgy hallottuk, hogy van szó e dolog felől a tanács körében, de mi nem hiú beszédet, üres tervez­­getést akarunk, hanem sürgős intézkedést, míg késő nem lesz ! = Az elveszett fogoly. Donáti Lajost, az elve­szettnek hitt foglyot megtalálták a dologházi kórházban. Donáti azért, írta az ügyészségnek azt a panaszos levelet, melyben kiszabadítását kérte, hogy a rendőrség ne küldje őt illetősége helyére, Marburgba. = Kiutasított anarchisták. A fővárosi rendőrsé­get arról értesítették a minap, hogy még mindig vannak Budapesten Bécsből kiutasított anarchisták, sőt titkos üléseket tartanak ,és veszedelmes terveket is kovácsolnak. Hosszas kutatások rávezették a rendőrséget az illető munkások nyomaira. A múlt héten aztán meglepték őket éjszakának idején lakásaikban s gondos házmotozás után letartóztatták mindnyájukat. Fogságba jutott: Mrna Arnold, kralitzi (m­orvaországi) születésű, 24 éves, nőt­len szabó, Tetzel Ödön, franzensthali (csehországi) szü­letésű, 18 éves, nőtlen rézöntő, Rauch Ferencz, gráczi születésű, 33 éves, nőtlen bádogos és Cirbanek Károly, krovi (m­orvaországi) születésű, 36 éves, nőtlen, rézműves. Tét­el kivételével valamennyit kiutasították Bécsből az anarchista­ hajszák idején. Tetzel lakásán veszedelmes tárgyakat találtak, nevezetesen dynamitbombákhoz való modelleket. Az egyik minta a közönséges kis ólomgolyó, melyen gyutacs is van. A második komplikált robbanó bomba s olyan forma, mint egy hosszában kettévágott tojás. A mi­­ta ólomból készült s tele van apró golyók­kal. Az egészet úgy illesztik bele egy dobozba, hogy az egész készülék a födél alá kerül. A doboz födele _ egy sárkányt fog le, mely fölpattan, mihelyt kinyitják a dobozt, mozgásba hoz egy kalapácsot, mely rácsapódik a bomba gyutacsára s felrobbantja a dynamitot. Tetzel azt vallotta a rendőrség előtt, hogy e két mintát az ut­czán találta s megtagad minden egyéb fölvilágositást, noha bebizonyították, hogy sűrűn érintkezett a Bécsből kitiltott anarchistákkal.­­ A rendőrség mindörökre ki­tiltotta a fővárosból Minát, Tetzelt, Rauchot és Urba­­neket, s már a múlt héten elkísértete őket a határig, a­honnan illetőségük helyeire utaztak. = Kifogott holttestek. Tegnapelőtt délután 5 óra­kor a budai apáczakolostorral szemben a Dunából egy férfi holttestét fogták ki. Och Gusztáv budapesti szüle­tésű 19 éves szerszámlakatost ismerték fel benne.­­ Tegnap déli 12 órakor a Császárfürdő mögött egy zsákba varrott új­szülött leánygyermek holttestét fogták ki a Dunából. A holttest mintegy 8 napig lehetett a vízben.­­ Garázda katonák. Meskovics István 38 éves nős napszámost tegnap, este külső-váczi-uti lakása előtt két részeg ti,zvr­ul,utulag minden ok nélkül megtámadta és agyba-főbe u-r­e, süt eg­ ikök koponyáját is beszakitotta kardjával. A súlyosan sérült napszámost bevitték a Ró­­kus-kórházba, az útonállókat pedig letartóztatták s átad­­ták­ a katonai őrségnek. Megszökött kereskedő. A halmi járásbíróság körözteti Blau Salamon gabonakereskedőt, ki ellen csa­lás miatt vádat emeltek, de a vizsgálat elől megszökött Halmiból.­­­ Sikkasztó ügynök, Cohen A. Jakab belgrádi születésű 28 éves kereskedelmi ügynök Braunstein király­ utczai kereskedőtől árukat vett át bizományba, azokat eladta, de a befolyt 912 írt 85 krral nem számolt be. A czég kérdőre vonta s ő akkor beismerte, hogy a pénzt elsikkasztottta. Feljelentették a rendőrségnél, de az ügynök neszét vette a dolognak s mielőtt letartóztat­ták volna, a fővárosból megszökött. — A zebegényi árvízkárosultak számára 2 fi­ú 46 kr érkezett hozzánk, mint egy gyermekek által rendezett színi előadás eredménye, mely az Ellenberger-család Damjanics-utczai nyári lakásában az Ellenberger László és Antal vezetése mellett tartatott. A derék kis emberek adományát sietni fogunk rendeltetése helyére juttatni. A tudomány-egyetem megnyitó ünnepe. A budapesti tudomány-egyetem ez idei rektorát,, dr. Bitta Dezsőt ma délelőtt iktatták be ünnepélyesen, mi­után dr. Szabó József, a lelépő rektor elmondta búcsú­beszédét, mely egyszersmind magában foglalta az évi jelentést. A központi egyetem díszterme már 10 órakor megtelt egyetemi hallgatókkal, míg a korláttal elkülöní­tett részen a tanárok foglaltak helyet. Dr. Szabó József díszruhában jelent meg, nyakán a rektori aranylánczczal, melylyel Ferencz József király ajándékozta meg az egye­­­­temet. Ugyancsak díszruhába voltak öltözve a jogi, böl­csészeti és orvosi kar lelépő és jelenlegi dékánjai: Pulszky Ágost, Láng Lajos, Lengyel Béla és Balogh Kál­mán ; ott voltak továbbá Rapaics Raymond, a theo­­logiai kar jelenlegi és Bodnár István ugyane kar múlt évi dékánja, Pauler Tivadar igazságügyminiszter,­­Lenhossék József, Budenz József, Kondor Gusztáv, Po­­nori Thewrewk József, Földes Béla, Kanyurszky György, Ballagi Aladár, Schnierer Aladár tanárok s Tanárky Ge­deon közoktatásügyi államtitkár. Az emelvény előtt a díszbe öltözött pedellusok foglaltak helyet az egyetemi jelvé­nyekkel. Dr. Szabó József lelépő rektor érdekes záróbeszédé­ből közöljük a következő adatokat: Az általános elvi­­ ügyek megbeszélésében a lefolyt év (az egyetem életé­ben a 104-ik) nem tartozott a meddők közé. Trefort Ágoston oktatásügyi miniszter kérdést intézett, vájjon az egyetemen tapasztalt hiányokon az egyetemi rendszer megváltoztatásával lehetne-e segíteni. Ez őrükké ele­ven, s teljes nyugalomba soha sem jöhető kér­dés a legvitálisabbak közé tartozván, hogy az egye­tem minden tagja hozzá szólhasson, kiadatott bő­séges idő mellett az egyes karoknak, hol a ta­nácskozás bizottsági jelentések alapján történvén, a karok megállapodásaiból kiindulva, az egyetemi tanács részéről a tanév végén történt felterjesztés, mely szerint az egyetemi tanács igenis helyesnek találja, hogy időről­­időre az elfogadott s életbe átvitt egyetemi rendszer a maga alapjában is újból és újból megfontolás tárgyát képezze, mert ez alkalmul szolgál összehasonlító tanul­mányokat tenni másutt dívó rendszerekkel, valamint arra is, hogy az ügy szakirodalmi vagy esetleg személyes érint­kezések által más avatottak véleményéről is tudomást szerezzünk magunknak ; másrészt a tudományok fejlő­dése némely irányban szokatlan haladásokat tévezi, a felső tanítás körében időről időre módosítás ezen okból válhat szükségessé.­ A jelen­­ esetben pedig alkalmat nyújt ama határozott választ adni a főkérdésre, hogy a szabad tanítási és tanulási rendszer ama korlátozás mel­lett, mely a hivatási pályák által van megszabva, valamint másrészt a személyes tandíj-intézmény nemcsak fentar­­tandó, hanem fejlesztendő az által, hogy minden olyan intézkedés, mely ezen rendszer szellemének ellenére csú­szott le, lassankint megszüntetendő és igy a felsorolt bajok közül az ide vágók a most nemcsak nálunk dívó, hanem minden más nemzet irányadó szakférfiúi által a legkielégitőbbnek ismert egyetem­i rendszer ke­retén belül lesznek orvosolhatók.­­ A rektori működés tarta­mára nézve is felvetette egy miniszteri leirat a kérdést, váljon az egyetem mai szervezete s abban az évenkint és karonkint változó rektorság megfelel-e a folytonosság szempontjából az igazgatás emeltebb igényeinek. Az egyik kar a szenátorok behozatalával és a rektorságnak két évre való érvényesítésével akarna a bajon segíteni, míg a karok többsége a «maradjunk» mellett nyilatkozott. A szemináriumi oktatási rendszernek a jogi és bölcsé­szeti karoknál való meghonosítása végett a közokt. mi­niszter erre vonatkozó rendeletet küldött, melyre nézve azonban a tárgyalások még nincsenek befejezve. Annyi már is történt ez ügyben, hogy dr. Medveczky Frigyest a kérdés tanulmányozása végette nyáron kiküldték a német­­országi egyetemekre.­­ A gyógyszerészeti tanfolyam és a gyógyszerészek előképzettsége rendezése ügyében is felhívta a vallás- és közoktatási miniszter a tanácsot véle­ményezésre.­­ Ama visszhatásnál fogva, a­mely a kö­zép- és a főiskolák között van, miniszteri felhívás kö­vetkeztében az egyetemi tanács részt vett az érettségi vizsgálatoknak legújabban történt módosítása ügyé­ben. A tanárok létszámát illetőleg a budapesti egye­tem, melyen a lefolyt évben 210 egyén foglalkozott ,ok­­tatással, a kontinensen levők között, a harmadik he­lyet foglalja el (Bécs 307, Berlin 252.) Rendes tanár van 68, rendkívüli 24, helyettes 5, tanító 3, tanár­segéd 37, magántanár 73. — Legnagyobb a tanárok száma a bölcsészeti karon. A tanulók létszáma a fél­évben : Hittudományi kar 88, jogtud. 1612, orvosi­­ kar ■ 1884- 1262, bölcs. 4­08, szülésznő 81. A II. félévben: Hittud. 86, jogtud. 1449, orvosi 1177, bölcs. kar 370, szülésznő 76. A tanulók összes száma az I. félévben 3451, a II-ban 3158. A látogatottságot tekintve egyetemünk a kontinensen negyedik helyen áll. Vallás sz­erint a ta­nulók számaránya az I. félévben : róm. kath. 1344 gör. kath­. 74, gör. kel. 94, ágostai hitv. 349, helvét 488, unitárius­­, mózes vallása 1075. Az egyetemi hallgatók által befizetett tandíj összege a lefolyt tanévben 136 ezer 168 frt volt, mely összegből az állampénztárba 5 °/o és helyettesítés czimén 6750 frt 91 kt szolgáltatott be. A kiszolgáltatott tudori oklevelek száma : Hittudom­ —, egyházjogtudor­ 1, jog- és államtudományi 4, jog­­tudományi 151, államtudományi 14, orvostudori 3, egye­temes orvostudori 62, sebésztudori 2, bölcsészettudori 33, vegytudori 1, összesen 271. A tanárok közül Len­­hossék József ez évben még öt érdemrendet kapott. (Éljen!) Pauler Tivadar igazságügyminiszter, ki az egye­tem évszázados történetét írja, sajtó alá bocsátotta az első kötet utolsó füzetét is. Miután dr. Szabó József még megemlékezett az edin­­burgi egyetem ünnepélyéről, melyen ő képviselte a bu­dapesti egyetemet és a­melyen a legszívesebb fogadta­tásban és fényes kitüntetésekben részesült, köszönetet mond az egyetemi ifjúságnak amaz illedelmes magatar­tásért, melyet ez évben tanúsított. A lelépő rektort, ki beszéde végeztével aranylánczát az uj rektor nyakába akasztotta, a hallgatóság zajosan megéljenezte. Az uj dékánok hasonlóképen átvették az őket megillető jelvényeket. Ezután dr. Bitta Dezső, a theologiai fakultás tanára, a tud. egyetem újonnan beiktatott rektora lépett a fölol­vasó asztalhoz. Miután szerényen megköszönte a beléje helyezett bizalmat és köszönetet mondott fáradozásaiért érdemes elődjének, hosszú beszédben fejtegette annak szükségét, hogy a tudományt a vallás igazsága hassa át. A tudományokról szólva, kifejti, hogy azoknak csupán a kereszténység adott életet az egyetemek alkotásában. A tudományok e szentélyeiből kerülnek ki a nemzet szellemi munkásai, kiknek kezébe lesz egykor letéve az ő sorsa, azért az egyetemek fontosabb tényezők a nem­zetek életében a fegyveres erőnél. A nyíltan támadó ellent éppenséggel lehet fegyveres erővel visszaverni, de hol az erő, mely az alattom­­ban terjedő tévelyeket ellen­súlyozhassa, ha az a tudomány szava alá rejtőzik? Az idők nagyszerű mozgalmai nem hagyják érintetlenül a szellem dicső szüleményét, a tudományt, melynek leg­hatalmasabb védője a vallás. Mély tudományi­ férfiak már irtózattal tekintik ama tévedéseket és elfajulásokat, melyekre a tudomány egy neme vetődött.­­A törekvő emberiség minél magasabb fokára­ jutott el a mű­veltségnek, annál nagyobb erőt fejt ki a tö­kély elérésére; az ekként haladó korszellem is mindig merészebb röptöt nyervén, a majdnem szé­dülésig jutott haladás kevély folyóvá nőtt, mely med­ret törve az egykor uralkodott eszméken át, feltartózha­­tatlanul rohan előre a tökélyesbülés óczeánjába. De a folyó iszapot is hord magával. Szóló a tudomány szabad­ságáról beszélve, nem mellőzheti a theologiai szempontot oly időben, midőn oly sokan foglalkoznak theologiával, a­nélkül, hogy sokat értenének hozzá. A tudomány szo­ros értelemben az igaznak rendszeres ismerete, vagyis a léleknek ama ténykedése, mely által a dolgokat alap okaik­ban fölismeri. Szólónak meggyőződése, hogy a tudomány nem igényelheti magának a korlátlan ■ szabadság jogát. «Több országban — úgymond — az egyetemeken a tu­domány szabadsága örve alatt terjesztették a felforgató esz­méket, tanították a természettudományt, a­mely azt vitatta : a földön minden, a túlvilágon semmi. Nemzetünk viszo­nyai úgy alakultak, hogy meg vagyunk fosztva ama di­csőségtől, miszerint a kultúra terén úttörők lehetnénk, de a körülményekből nagy előnyök háramolhatnak ránk, csak tudjuk azokat fölhasználni, mert meg vagyunk mentve m­indamaz aberráczióktól, melyeknek a még tö­retlen utakon járni kénytelen népek vannak kitéve. A legújabb nem mindig a legjobb. Mélyreható bölcs belá­tással jelzi már évtizedek előtt Eötvös József báró a tudományok regenerácziójának szükségességét. Sok száz év előtt mondá Dante hazánkról: Boldog Ma­gyarország , ha nem engedi magát tévútra vezet­tetni ... A budapesti egyetemet el fogják látni amaz egész aparátussal, mely nélkül az egyetemi oktatás sike­res nem lehet. A tényleges eredmény végtére is isten után a tanároktól és a tanulóktól függ.» Miután a szóló még buzgó tanulmányozásra intette az egyetemi hallga­tókat, befejezte gondo­an kidolgozott, eszmékben gazdag beszédét, melyet a jelen voltak zajos éljenzéssel fo­gadtak. SZÍNHÁZ, művészet. — A m. kir. operaház igazgatója és karmestere Erkel Sándor ma délelőtt 11 órára az egész zenekart berendelte, hogy próbát tartson az épület zenekari he­lyiségében. E berendelésnek kettős czélja volt: először a zenészek elhelyezése, másodszor az akusztika kipró­bálása. Hosszabb intézkedések után minden egyes zene­kari tag helye meghatároztatott akként, hogy most az egész zenekar összműködése harmónia tekintetében kifogástalan. Az akusztika a nagy házban kitűnőnek bi­zonyult. Az a kis visszhang, mely ma még tapasztal­ható volt, megszűnik, mihelyt a páholyok diszitése be lesz fejezve. A­ nehéz bársonyfüggönyök tudvalevőleg a hangot nagy mértékben emésztik. — Csiky Gergely Lydia czimü drámát irt e nyá­ron visegrádi­ villájában s már be is adta a nemzeti szín­házhoz. Három felvonásos mű s hősnője egy fiatal szép leány, ki balvégzetes szerelemnek esik áldozatul, mert oly férfihoz ment nőül, kinek halálba űzött testvére ellen nagyot vétett. — A népszínház műsora: Holnap kedden Rip van Winkle kerül színre Pálmai Ilkával és Vidorral, szerdán A bornevilli harangok Blaha L. asszon­nyal. Metuzálem herczeg, melyből erőben folynak a próbák, pénteken fog először színre kerülni Hegyi Arankával és Tárnái Sarol­tával a két nagyobb énekes­nőszerepben.­­ A krisztinavárosi színkörben ma este Zno­­jemszky karmester jutalmául két egy felvonásos operet­tet adtak elő. Szinrekerültek Suppé Tiz leány egy férj sem s Offenbach Tulipán sziget elcsépelt operette­­jei. E korát múlta szöveget a szereplők drasztikus rögtön­zései még kirívóbbá tettek. Suppé operettejében Réthi Laura k. a. az olasz románezot s Pajor Emilia asszony a magyar dalokat nagy hatással énekelték. Közönség szép számmal volt jelen. — A Bukor czimü­­ látvá­nyosság tegnapi előadását sajnos baleset zavarta meg.— A darab egyik felvonásában a nagyobb hatás kedvéért rakétákat sütögetnek, mialatt a földön halottak hever­nek szerteszét. Ezeket a halottakat persze életvidám kardalnők képviselték, a­kiket ugyancsak megrémített az a paripa, melyen a darab egyik hőse a színpadra lo­vagol. A jámbor állat, melyet vaksággal vert meg a sors, megvadult a rakéták sistergésétől s a «halottak» közé szabadulva, kettőt megrugdalt közülök. A nézők ijedten ugráltak föl helyeikről, de az izgalomnak hamar­ véget vetett a rendező, lebocsáttatva a függönyt. A két kardalosnő sérülése nem veszélyes. — Sarah Bernhardt. Néhány nappal ezelőtt jelen­tették Parisból, hogy Sarah Bernhardt felbontotta nem­rég kötött szerződését, mely öt nagyobb művészi kör­útra kötelezte volna, s a Porte St.-Martin-színháznak szenteli egész tevékenységét. Augusztus 30-dikáról a kö­vetkezőket írják e jelentés kiegészítésére : Sarah Bern­hardt tegnap szerződésre lépett az Odeon volt igazgató­jával, Felix Duquesvellel, ki a jövő télre átveszi a St.­­Martin-színház vezetését. Az alaptőke 500,000 frankra rúg, mely 5000 frankos részekre oszlik a művésznő ba­rátai közt. Nagy öröme telik e szerződésben Sardou­­nak is, a­ki nagyon sokat tart Duquesnel felől, s örö­­menebb bízza reá, mint bárki másra most készülő drá­májának, Theodorá­nak szinrehozatalát; a czimszerep természetesen a Fedora megteremtőjére van bizva. — Műkedvelői előadás. A budapesti asztalos­ segé­dek önképző egyesülete vasárnap este pártoló közönsége tiszteletére Mária­ Terézia téri helyiségében műkedve­lői előadást tartott. A kerthelyiség, hol az előadás le­folyt, szorongásig megtelt. Műkedvelők Bokros József rendezése mellett előbb Hasznos gyógyszer anyó­sok ellen czimü egyfelvonásos vígjátékot mutatták­­ be, melyben­ Budai Imréné, Bokros Józsefbe,­ Csernyi Éva, Granik Árpád, Jakus István, Müller Antal és Vig Mi­hály működtek közre. Utána Lunn Apró félreértések czimü vígjátéka következett. A darab előadásában Ko­­lenszky Etel, Nagy Mariska, Bokros József és Terkula Mihály tűntek ki. Az­ előadások szabatosan és egybe­vágóan folytak le. A jelenvolt közönség igen jól mula­tott s késő éjszakáig­ maradt együtt. — Külföldi zenészei­ hírek. A párisi Ambigu színházban a zenekart a bayreuthi színház mintájára oly­­ mélyen helyezték el, hogy a közönség, különösen a réz­­fúvókat és az ütő­hangszerek kezelőit nem láthatja. Az egész színházat villamos lámpákkal világítják. — Phi­lippi olasz énekes, ki jelenleg a varsói opera tagja, próbát énekelt a bécsi opera igazgatója Jahn előtt, kinek a fiatal ember rokonszenves, üde­s erős tenorhangja an­­­nyira megtetszett, hogy felszólítá­st, tanuljon be szere­peket németül, hogy esetleg a­­ bécsi operában való sike­res vendégszereplése után e műintézet kötelékébe belép­hessen.­­­ A párisi nagy operában szorgalmasan ké­szülnek az Egmont előadására. Pompás négy új díszlet készült a darabhoz: Brüsszel látképe, egy műterem, Margit herczegnő terme és a börtön, a­mely utóbbiban a végjelenetek játszódnak, ép mint a Goethe tragé­diájában.­­ A bécsi operában tegnap Verdi Álarqzos bár dalművét adták. A sajtó különös dicsérettel szól

Next