Egyetértés, 1925. január-április (7. évfolyam, 1-97. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Nagy lelkesedéssel hívták meg dr. Baltazár Dezső püspököt a phoenixvillei egyházba. Lewyork, dec. 31. A phoenix­­villei református hívek legutóbbi összejövetelén a reggeli istentisz­telet után Kovách­y Kálmán lel­kész a gyülekezet elé terjesztette Baltazár Dezső dr. püspök külde­tését, melynek érdekében immár másodszor járja Amerika földjét. Hagsúlyozta, hogy az igaz keresz­­tyénség jellemvonása, az őszinte szív dobogása ütemén tevékeny­ségre szólított hit, melynek egyet­len célja : a jócselekedet. Balta­zár püspök úr — mondotta —■, * I. I. i'aja, vallása s a magyar kultúra fáklyatartójaként apostolkodik az idegenbe szőtt magyar reformá­tusok között is, tehát méltó a leg­­na­gyobb pártfogásra. Lelkész be­széde után az egész gyülekezet egyhangúlag, a legnagyobb lel­kesedéssel ismételten meghívta főt. Baltazár urat s minden lehe­tőt meg fog cselekedni a mos­tani alkalommal is, hogy részben előmozdítsa az otthoni magyar művelődés szent ügyét A „Hajdúnánási Jubiláris Ünnepe A „Hajdúnánási Dalárda" 1925.­­ év január hó 3-án, szombaton ünnepli meg fennállásának 40. évfordulóját. Belépődíjak az es­teli díszhangversenyre: 1. hely 40,000 K., II. hely 30,000 K, álló­hely 20,000 K. A díszhangverseny után társasvacsora a fegymm­. tornacsarnokában. Egy teríték ára borral együtt 70,000 korona. A vacsorán való részvétel vidé­kiek részéről dr. Nagy Imre vá­rosi főjegyző, vacsorabizottsági elnöknél bejelentendő. Az ünnepségek­­programmja : I. Vendégdalegyletek és a Dalosszövetség kiküldötteinek fo­gadása a vasútállomásnál 2-án, délután 5 órakor és 3-án, reggel fél 8 órakor. II. Hálaadó istentsztelet a ref. templomban délelőtt negyed 10 órakor. 1. XC. zsolt. 1. v. 37 dics. 1., 12. v. közének. 2. Mennyben lakó én Istenem... Énekli a Hajdúböszörményi Törekvés Dal­kör. 3. Ima. Tartja Kolozsváry Mihály ref lelkész. 4. Schubert: A teremtőhöz ... Énekli a Deb­receni Városi Dalegylet. 5. A zászló megáldása. 6. Mácsay S.: Magyar gályarabok éneke. Ének­li a Hajduhadházi Városi Dal­kör. 7. Himnusz. Közének.­ül. Díszközgyűlés a Bocskay-­­ szálló nagytermében d. e. fél­­ 11 órakor. 1. Szabados : Hiszek- j­egy. Énekli a Hajdúnánási Da­­­­lárda. 2. Elnöki megnyitó. Tartja dr. Berencsy János, a Hajduná-­­­nási Dalárd­a elnöke. 3. A Hajdú­nánási Dalárda 10 éves története. Irta és felolvassa Jámbor Kál­mán, a Dalárda tb. jegyzője. 4. A régi dalosokat beszéd kíséreté­ben kitünteti dr. Baránsky Gyula, a Magyar Dalosszövetség ügytv. elnöke. 5. Üdvözlések. 6. Erkel: Himnusz. Énekli a Hajdúnánási Dalárda. IV. Ünnepély a Kossuth-szo­­bornál délután 2 órakor. 1. Sza­bados : Hiszekegy, összkar. Ének­lik az összes dalárdák. 2. A Kos­­suth-szobrot megkoszorúzza Márk Endre üdv­tanácsos, a Debreceni Városi Dalegylet elnöke. 3. Rérfi: Bús magyarok imádsága, össz­­kar. Éneklik az összes dalárdák. 4. A jubiláló Dalárda zászlójá­nak megkoszorúzása a résztvevő Dalegyletek részéről. 5. A vendég­dalárdák zászlóinak megköszönt - zása. A Debreceni Városi Dal­­egylet zászlóját Zsufra Julia. A Hajdúböszörményi Törekvés Da­lárda zászlóját Ember Gizella. A Hajduhadházi Városi Dalkör zászlóját Nagy Mariska. A Haj- ,­dúnánási Iparos Dalkör zászlóját Somogyi Ilonka urleányok­­kon­­szeruzzák meg. Rossz idő esetén a zászló koszorúzása a díszköz­gyűlésen történik. 6. Erkel : Him­nusz, összkar. Éneklik az összes dalárdák. Az összkarokat vezényli Makláry Lajos, a Hajdúnánási Dalárda karnagya. V. Diszhangve­rny a Bocskai­­szálló nagytermében este 7 órakor. 1. a) Szabados: Hiszek egy; b) Ammer : Nem, nem, soha! Énekli a Hajdúnánási Dalárda. Karnagy Makláry Lajos. 2. Prolog. Irta : Házi Poéta. Szavalja : Magi Gi­zella urleány. 3. Beethoven ■ Hymnusz az éjhez. Énekli a Deb­receni Városi Dalegylet. Kar­nagy Horváth Károly. 1. Lányi: Régi nóta. Énekli a Hajdúböször­ményi Törekvés Dalkör. Kar­nagy : Varga Béla. 5. Hegar: Az erdő ébredése. Énekli a Hajdú­nánási Dalárda. Karnagy: Mak­láry Lajos. 6. Koffer K.: Mi riasztja fel a magyart. Énekli a Hajdúnánási Iparos Dalkör. Kar­nagy : Mikó László. 7. Abt. bé­renc : A haza. Énekli :• Hajdú­­hadházi Városi Dalkör. Karnagy: Vida Károly. 8. Petőfi—Dr. Án­gyal : Az én szerelmem­. 8. szó­­lamú kar. Énekli a Hajdúnánási Dalárda férfi és női kara. Kar­nagy : Makláry Lajos. 9. Besch­­nitt: A rajni út. Énekli a Deb­receni Városi Dalegylet. Karnagy Horváth Károly. 10. Beszéd. Tartja dr. Baránsky Gyula, a Magyar Dalosszövetség ügyvezető elnöke. 11. Révfi: Népdalegyve­­leg. Énekli a Hajdúböszörményi Törekvés Dalkör. Karnagy: Varga Béla. 12. Lányi: Száraz­földből... Énekli a Hajdúnánási Dalárda. Karnagy: Makláry­ La­jos. Ezzel a kórussal nyert II. díjat a Dalárda az 1907. évi egri orsz. dalversenyen. 13. Mácsai : Népdalegyveleg. Énekli a Hajdu­hadházi Városi Dalkör. Karnagy: Vida Károly. 14. Kjerulf: Hai­­dengeri nászút. Énekli a Hajdú­nánási Iparos Dalkör. Karnagy : Mikó László. 15. Demény: Sze­renád. Vegyeskar. Énekli a Haj­­nánási Dalárda Vegyeskara. Kar­nagy : Makláry­ Lajos. VI. Díszhangverseny után tár­sasvacsora a főgimnázum torna­termében, hol a résztvevői a Da­lárdák felváltva hangversenyez­nek. ff TÁRCA. Jókai. A ránk derengő új esztendő: Jókai éve lesz. Hivatalos alka­­lomszerűség szerint, mert hiszen minden magyar esztendő az övé elsősorban. A magyar irodalom csillagokkal tele szórt égboltoza­tán az ő csillaga ragyog ugyanis legkáprázatosabb fénnyel. Mert az örök életű magyar Géniusz fény­sugarait hinti szét Jókai lánglel­­kének csillagfénye. Nem a meg­halt Jókaié, — azt egy virágos sirkant jelzi csupán, — hanem az élő írófejedelemé, mely időtlen idők végéig mindenka uralkodni fog a magyar lelkeken és szive­ken. Jókai országa szomorú uj esz­tendőt ül, kultúráját, anyagi jó­létét megirigyelve ellenségei s az országot szétdarabolták. Elrabol­ták a Jókai egykor aranykorban élő Erdélyét, idegen járom alá hajtották az ő, általa minden időkre megörökített Szepességé­­nek hűséges népét, az ő mese­mondásában ragyogó nyugati ré­szeket, a magyar királyokat ko­ronázó pozsonyi székesegyházzal egyetemben s azt a kis magyar a j­ó részét az Adriának, melynek ten­gerzöld habjai az ő csillaga soha ki nem múló fényének vissza­­tükrözését rengetik lágyan. Mert uralkodó családok, az egymással ökölharcot vivő nem­zet különböző nemzedékei a ma­ í­gakénak tarthatták Magyarorszá­got, de voltaképen száz esztendő­­ óta a Jókaié volt az, a csíki ha-­­­vasoktól, Pozsony városáig és hármas kárpáti csúcstól le az Ad- t­riáig, a régi magyarországi ha­­­­tárok közt. Ma sem a mienk és nem ellen­ségeinké, hanem az övé. Mitőlünk vehették az elrabolt területek kincses szépségeit, de Jókait so­hasem foszthatják meg azoktól.­­ Soha! És most az ő hivatalos eszten­dejében, pislogó mécsek és tün­dérfényt lövelő villamos lángok világánál, — ha talán titokban, magukra zárt ajtók mellett, de­­ az ő írásaiban élő Nagymagyar­­i­országban élnek erdélyi véreink,­­ az „Egy az Isten!“ tanait való székelyek, a ,,Lőcsei fehér asz­­szony“ nemzete, a ,.Kárpáthy Zoltán népe, a „Tengerszemes hölgy“ késői unokái. Ott élnek, lehajtott fejekkel borulva a bibl­­­liás magyar krónikák: a Jókai Írásai felé. A szilveszteri éjszakában mi debreceniek pedig lehetetlen, hogy rá ne gondoljunk arra a hortobágyi csárdára, amelynek írójában Petőfi Sándor pihente ki az út fáradalmait, de amelyiknek vendégmarasztaló ereszére a Jó­kai futó „Sárga rózsája“ kúszott fel, felkínálva nekünk a költő-író fejedelem legszebb ajándékának soha el nem hervadó virágait. Jókai birodalmából hiába is akarta az oláh a Tiszáig megülni az ország keleti részét, Debrecen környéke és a nagy Hortobágy a miénk maradt. És szabad levegőn virulnak a Jókai sárga rózsái a­­ nemrégen még gyáva ellenség ál­­­­tal letaposott magyar talajban. Mi hisszük, hogy Jókai, az örök­­­kön élő Jókai, egyedül ő, mint a­­ magyar kulturális fölényesség vezére, talán kardcsapás nélkül fogja visszaszerezni a tőle elra­­j­bolt országrészeket, de most meg­ ■ is vigasztalan a helyzet. Havasi­­ gyopárt nem nyújthatunk felé az új év hajnalán, sem a magyar­­ tengerpart büszke pálmáját. Mi debreceniek szakítsuk le te­hát a Jókai rózsafájának, az em­lékezés beláthatatlan területen fekvő rózsaerdejének egész nyitá­sát s szór­juk hódolattal a lába elé. Szathmáry Zoltán. \ EGYETÉRTÉS 1925 január 1. Legszebb újévi cikkek — im ■■■■BMMMMMMBPíMMIBIIIMMIffliH'MglTMWMlHN­B'll cukorkák, dbzek, gyertyák, csillagszórók, angyallánc legolcsóbban kaphatók rr Csanaknál­­ Piac ucca 51. szám Boldog Újévet kíván nagybecsű vevőin­k és jó ismerőseinek FRAN­Ó ERNŐ Csapos utca 11. és 90. Lord Byron. Irta : Oláh Gábor. Negyedik közlemény. — A női szépségnek nincs fárad­hatatlanabb festője Byronnál.­­ A Don Juan VI. énekében, a szam­buli szerály éjszakájában nyugvó gyönyörű lányokat úgy írja le, hogy a betűk megmozdulnak belé. E a testiség nélkül is érzéki, vagy jobban mondva : érzékiségében­­ szellemi hatású képsorozat a velen­cei szerelmi tobzódások idejében való , bennük remeg a vágyak vá­gyain túl a lelket is ölelni akaró, de el nem érő költő sóvárgása. Mert mi a szerelem ? — mi lélek örök vágyódása a szépért. Ha Byrontól megkérdeztük vol­na : mi a legszebb a világon ? - azt felelte volna : gyönyörű tájék keretében egy gyönyörű nő. Másik fő erőssége a reflexiók­ban, az elmélkedésekben rejlik. A Don Juan kétezer versszaka köl­tői lexikona a szép, szellemes mon­dásoknak. Tündérerdő, ahol ezü­st fák és arany virágok nőnek, ezü­s­tösen csillámló gondolatok és arany gyanánt ragyogó reflexiók. Tulaj­donképen a költő vezérszólama hang­­zik ezekben föl, mikor modern eposzának, e nagyszerű hangszere­lésés szimfóniának wagneri zene­kara együttesen zúg. Remekül meg lehetne belőlük festeni Byron lelki arcképét. Az élet minden viszo­nyára, a szív minden rezdülésére sssasmMTBsaittmmmiTrrrr^-~Ti,?rm,Wiz*^m —■ «•** s Sodorjon JANINA papirt

Next