Egyháztörténet, 1944 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1944-01-01 / 1-2. szám

mondható. Ebben a vonatkozásban is leginkább a már említett másik strassburgi magyar vándorral, Keresztesi Józseffel hason­lítható össze. „Veszprémből elmenvén volt 170 Aranyom... Volt egész utamra. . .. 235 Aranyom“ — írja Keresztesi.131 III. Párisban. 1. Páris iskolái és a középkori magyar műveltség. A középkor népeinek nem volt olyan külön nemzeti művelt­ségük, amelynek ápolása nemzetenként külön kultúrintézménye­ket tett volna szükségessé. Közös kultúrájuknak, a nyugati ke­resztyén egyházi kultúrának, csak latin és ír földön voltak a keresztyénség első századaiból való saját gyökerei. A többi te­rületekre a keresztyén műveltség külföldről került. Természetes, hogy az új keresztyén népek és egyházaik szorgalmasan ápolták kapcsolataikat keresztyén műveltségük forrásaival. Az Árpádok korának elején Franciaország ugrott a nyugati keresztyén tou­ltúra élére és töltötte be ettől kezdve századokon át Európa tanítómesterének szerepét. Hátramaradottabb orszá­gok, mint a Német Birodalom, vagy Magyarország, saját magas művelődési intézmények hiányát úgy pótolták, hogy tehetsége­sebb fiatal papjaikat Párisba küldték és azokat az egyéneket állították itthon a káptalani iskolák élére, akik Páris vezető teo­lógiai iskoláján, a Sorbonne-on magisteri vagy doctori fokozatot nyertek.­ A magyar középkori állam és művelődés képét is igen nagy mértékben francia eredetű hatások formálták. A keresztyénsé­­get a lovageszmény, még pedig úgy, ahogy ez I. László király alakjában testet öltött, fogadtatta el szív szerint is a magyarság szélesebb rétegeivel. A kor másik életalakító ideálja, a szent. A keresztyén szent és a keresztyén lovag eszményei francia tala­jon, a cluny-i reformban és a keresztes háborúkban öltötték fel a magyar lelket is magával ragadó hódító vonásaikat. A keresz­tyén magyar állam alapvetésénél, törvényeinek, közigazgatásá­nak, intézményeinek megalkotásánál francia példák igen fontos szerepet töltöttek be. I. István kultúrpolitikájában nagy rész ju­tott Odilo cluny-i apáttal ápolt kapcsolatai révén az országba hívott bencéseknek. Középkori királyaink később sem engedték veszendőbe menni az Árpád-ház francia összeköttetéseit, sőt, több ízben, mint például III. Béla házassága által, ki II. Fülöp Theológiai Szemle I. (1925) 78—9.­ ­ Paulsen: Geschichte des gelehrten Unterrichts. 1919. 3. kiad. I. kö­tet 21.

Next