Egyháztörténet, 1944 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1944-01-01 / 1-2. szám
Zempléni egyházmegyéről. A lelkészek sorrendje az 1692-i aláírási sorrend. 490 lelkész nevét és adatait találjuk feljegyezve. Az ismertetettek közt sok az azonos nevű (379 és 477, 86—87, 190—298, 100—137, 214—49.) Szerző sokszor rokonsági kapcsolatot keres és talál az azonos nevűek között (16—111, 233—263, 4—108, 300—420.) Van eset, hogy tévedésekre utal (303—314). Az elsőt még a jegyzőkönyv vezetője is állandóan összetéveszti hasonló nevű társával.5 Szinnyei Magyar írók című gyűjteményét több helyen kiegészíti (379.) A rokonsági kapcsolat feltételezése azonban nem mindig biztos. (84—99, 75—120.) A 475-nél nem említi, hogy később pataki tanár lett. Végül betűrendes névsor van, amely nem mindég azonos pontossággal említi a nevek (Szathmári Mihály , Szathmári Paksi Mihály, Vécsei István , Vétsei M. István (44. megkülönböztetésül a 271-től), Szombati R. András — Rimaszombati András (240). A névsorban Szendrei Mihály (148) kétszer is szerepel. Sajnálattal nélkülözzük a pataki diákok subscribatiós adatait is. Mindent összevetve jó szolgálatot tett Benke Imre az egyháztörténetnek az abaúji lelkipásztorokról szóló műve összeállításával. Óhajtandó, hogy ez folytatódjék ne csak Abaújban, hanem másutt is. Gulyás József: Horváth Eugen: Die Geschichte Siebenbürgens. — Budapest, 1943. Danubia, 216, 1. — 8°. Erdély eleven tollal megírt s széleskörű forrástanulmányokra épített története a legrégibb időktől napjainkig, így jellemezhető a legtalálóbban Horváth Jenő könyve. Mint olvasmány tehát élvezetes, irodalmi utalásai szerint pedig megbízható munka, csak ne volna annyira átmeg átszőve politikai szálakkal, melyek az érdeklődés felkeltésére kiválóan alkalmasak, semmiképen sem időállók azonban. A román politikusokkal és íróhadakkal vette fel a harcot komoly fegyverekkel, becsületes szándékkal, de a siker legkisebb reménye nélkül, mert az ilyen ellenfelet tudományos eszközökkel meggyőzni alig lehet. Annyira telítve vannak ezek az apriori elfogadott igazságok és valóságnak vélt mesék tömegével, hogy a tudomány fegyverei visszapattannak róluk. A történetírás romantikus korának is nevezhetnék ezt az irányt, ha igazi meggyőződésből fakadna; úgy látszik azonban, hogy inkább Romain Rolland jellemzése (Dans la maison, 225. 1.) illik rá: L’ histoire fournit á la politique tous les arguments, dönt erre a besoin, s ennek alapján meg is szűnik tudomány lenni. A német nyelven kiadott munka egyébként elsősorban a német olvasóközönség számára készült, nálunk inkább csak a politikusok forgathatják haszonnal. 4 A zempléni egyházmegye régi jegyzőkönyveinek bekötési táblája megvan a sp. könyvtárban. Sárkánynak abaúji feljegyzései pedig a levéltárban. 5 Nem lehet rossz néven venni tehát Szombathi Jánostól sem, ha a 257-et összetéveszti a 248-al, s a 420-ban nem a frankfurti, hanem a franekerai egyetemre járatja Nádudvarit. Ez a hihetőbb!