Egyháztörténet, 1944 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1944-01-01 / 1-2. szám

Zempléni egyházmegyéről.­ A lelkészek sorrendje az 1692-i aláírási sorrend. 490 lelkész nevét és adatait­ találjuk feljegyezve. Az ismertetettek közt sok az azonos nevű (379 és 477, 86—87, 190—298, 100—137, 214—49.) Szerző sokszor rokonsági kapcsolatot keres és talál az azo­nos nevűek között (16—111, 233—263, 4—108, 300—420.) Van eset, hogy tévedésekre utal (303—314). Az elsőt még a jegyzőkönyv vezetője is állandóan összetéveszti hasonló nevű társával.5 Szinnyei Magyar írók című gyűjteményét több helyen kiegészíti (379.) A rokonsági kap­­csolat feltételezése azonban nem mindig biztos. (84—99, 75—120.) A 475-nél nem említi, hogy később pataki tanár lett. Végül betűrendes névsor van, amely nem mindég azonos pontossággal említi a nevek (Szathmári Mihály , Szathmári Paksi Mihály, Vécsei István , Vétsei M. István (44. megkülönböztetésül a 271-től), Szombati R. András — Rimaszombati András (240). A névsorban Szendrei Mihály (148) kétszer is szerepel. Sajnálattal nélkülözzük a pataki diákok subscribatiós ada­tait is. Mindent összevetve jó szolgálatot tett Benke Imre az egyház­­történetnek az abaúji lelkipásztorokról szóló műve összeállításával. Óhajtandó, hogy ez folytatódjék ne csak Abaújban, hanem másutt is. Gulyás József: Horváth Eugen: Die Geschichte Siebenbürgens. — Budapest, 1943. Danubia, 216, 1. — 8°. Erdély eleven tollal megírt s széleskörű forrástanulmányokra épí­tett története a legrégibb időktől napjainkig, így jellemezhető a legtalá­lóbban Horváth Jenő könyve. Mint olvasmány tehát élvezetes, irodalmi utalásai szerint pedig megbízható munka, csak ne volna annyira át­­meg átszőve politikai szálakkal, melyek az érdeklődés felkeltésére ki­válóan alkalmasak, semmiképen sem időállók azonban. A román poli­tikusokkal és íróhadakkal vette fel a harcot komoly fegyverekkel, be­csületes szándékkal, de a siker legkisebb reménye nélkül, mert az ilyen ellenfelet tudományos eszközökkel meggyőzni alig lehet. Annyira telítve vannak ezek az apriori elfogadott igazságok és valóságnak vélt mesék tömegével, hogy a tudomány fegyverei visszapattannak róluk. A törté­netírás romantikus korának is nevezhetnék ezt az irányt, ha igazi meg­győződésből fakadna; úgy látszik azonban, hogy inkább Romain Rol­land jellemzése (Dans la maison, 225. 1.) illik rá: L’ histoire fournit á la politique tous les arguments, dönt erre a besoin, s ennek alapján meg i­s szűnik tudomány lenni. A német nyelven kiadott munka egyébként elsősorban a német olvasóközönség számára készült, nálunk inkább csak a politikusok forgathatják haszonnal. 4 A zempléni egyházmegye régi jegyzőkönyveinek bekötési táblája megvan a sp. könyvtárban. Sárkánynak abaúji feljegyzései pedig a levél­tárban. 5 Nem lehet rossz néven venni tehát Szombathi Jánostól sem, ha a 257-et összetéveszti a 248-al, s a 420-ban nem a frankfurti, hanem a franeke­­rai egyetemre járatja Nádudvarit. Ez a hihetőbb!

Next