Együtt, 1999 (9. évfolyam, 82-88. szám)
1999-05-01 / 86-87. szám
Kiadja az EGYÜTT - ÎMPREUNĂ Művelődési és Baráti Társaság Tiszteletbeli elnök: MATEI VINTILĂ mérnök IX. évfolyam, 5-6. (86-87.) szám, 1999. MÁJUS-JÚNIUS 8 oldal, ára 1000 lej „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és minden viszály ellenére.“ Bukaresti és Budapesti KÖLTŐK KÉZFOGÁSA a népeink közötti megértés és az európai béke érdekében Együtt-Impreună - Ezredvég közös költészeti est A Mihai Eminescu Óda (Antik versmértékben) Nem hittem, hogy halni tanulok egyszer; Mindig ifjan, bő köpenyembe rejtve, Álmodó szemem csak a nagy magánynak Csillaga vonta. Akkor szenvedés, te sajogva édes, Megjelentél hirtelenül utamban... S a halál ádáz gyönyörét fenékig Itta ki lelkem. Élen égek, mint az a régi Nesszosz, Vagy Heraklész méreg-itatta ingben; Nincs tengervíz annyi, hogy ezt az égést Oltani tudja. Mert saját álmom gyötör és jajongtat, És saját máglyám lobogása olvaszt... Új életre szállok-e fel ragyogva, Mint csodafőnix? Tűnjetek, ti megzavaró szemek már, Bús közöny, költözz a szivembe újra, S hogy szelíden halni tanuljak, adj te Vissza magamnak! 1883. december Áprily Lajos fordítása Plugor Sándor rajza Petőfi Sándorról Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, Istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eger-földet rázó mennydörgés dönt le... Ha majd minden rabszolganép lármát megúnva síkra lép, Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!” S ezt harsogják, Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velük megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acélszörej, A trombita hangja, az ágyúdörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! Eszme-barrikádokon A Bukaresti Nemzeti Színház Amfiteátrum-termében, június 8-án Költők Kézfogása című irodalmi-művészi műsorunk a magyar és román költészet két „szeplőtlen szentje", a 150 évvel ezelőtti július 31-én, a „szent Világszabadságért” vívott segesvári csatában elesett Petőfi Sándor és a jövő január 15-én 150 éves Mihai Eminescu szellemét idézi. „Szellemi védnökségük": örökségükhöz való örök hűségünk a legfőbb biztosítéka igazi, rendíthetetlen békebarát akaratunknak. modern magyar líra muszáj- Herculese, a magyar-román összefogás fáradhatatlan poétaharcosa, Ady Endre a század elején a földtől a fényes égig harsogta, jajongta, sírta, hogy szerelmetes, „hőkölő” nációja és Goga Octavian, - amiként híres levelében román költő-barátjához írta - „érzelmes, gyönyörű népe” végre meghallja, végre megértse s végre testvérként egymással kezet fogjon: „Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon?" Ady Endre életbevágó, sürgető kérdésére mind a magyar, mind a román irodalom, szellemi élet legjobbjai a múltban nem egyszer tettekkel próbáltak válaszolni. De Ady forradalmas hite megvallóinak és hűséges követőinek az idő sok-sok éven, évtizeden át nem akart kedvezni. „Várjon lehet-e jobbra várni?" - kérdezhetjük a költővel ma is kiponyvázott lélekkel. Reménykedünk, reménykedjünk... Bár a szomszédunkban pusztító bombák és rakéták robbanásánál erősebben, messzehangzóbban a költő nem szólhat. S bármennyire „Az ember fáj a földnek” - buzdítsuk, bátorítsuk egymást s önmagunkat, hogy lehet, hogy kell, hogy muszáj jobbra várni!... Hogy a béke érdekében lazítani, írástudói kötelességünk. Ez a hit hozta össze a bukaresti és budapesti költőket az eszme-barrikádokon, itt, a román fővárosban, kétnyelvű lapunk, az Együtt-impreuna és a rangos budapesti folyóirat, az Ezredvég közös Irodalmi Színpadán. Köszöntjük magyarországi költőbarátainkat. Örvendünk, hogy a békéért, Európa e térségében közös dolgaink rendezéséért együtt szólhatunk. Román és magyar költőink mostani kézfogásában az a sarkigazság fejeződik ki, amit egy ausztriai költő, Ernst Eishold, évtizedekkel ezelőtt ekképpen fogalmazott meg: „Ma nem elég, tisztán, aki lát, tett, akarat kell idegyőzni! Akkor vagy igazi békebarát, Ha segítsz a háborút megelőzni." (Kardos Pál fordítása) Hajdú Győző 1999 május 14 Kulturális tér Össze vagyunk keveredve itt, a Duna mentén. Nincs vegytiszta magyar és nincs vegytiszta román. Össze van keveredve a vérünk. És én azt hiszem, hogy az volna szerencsés, ha a kulturális vérkeveredés is megtörténne. Hogyha az egyik Duna menti nép veszekszik a másikkal, akkor amolyan szkizoid, tudathasadásos helyzet áll elő, olyan, mintha saját magával állna háborúságban. Én nagyon-nagyon örülök annak, hogy ez a lap, az Együtt-impreuna, végeredményben ezt a kulturális vércserét szorgalmazza. És ezzel közelíti egymáshoz a népeket, békét és szeretetet hirdet közöttük. Baranyi Ferenc Részlet Baranyi Ferenc magyarországi költő az Együtt-Impreuna megjelenése 5. évfordulójára, a bukaresti Nemzeti Színházban megtartott ünnepségen elhanzott beszédéből. Köszönjük a Román Kormány Köztájékoztatási Főigazgatóságának, hogy támogatta az „Együtt - împreună” ezévi májusi-júniusi, a magyar és román költők kézfogásának szentelt számát. Köszönjük főszponzorunk, MATEI VINTILĂ MÉRNÖK úr, a CONIMPEX CÉGCSOPORT főmenedzsere értékes támogatását, amelyet magyar-román költészeti estünknek nyújtott, példamutató vendégszeretettel fogadva budapesti költő-barátainkat. Szponzor: AROMÁN KERESKEDELMI BANK