Állami Polgári Fiúiskola, Elek, 1928
„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen.“ Néhány szó a jellemnevelésről. A pogány római világban egyszer az észak-afrikai Nara városába érkezett Róma császárának követe, hogy fontos tanácskozásra hívja össze a város férfiait. Magához hivatta tehát a követ Nóra elöljáróságát és megparancsolta az egyik elöljárónak, hívja össze a város férfiait, mert fontos ügyben szavazatukra van szükség. Elmegy az elöljáró, végigjárja az utcákat, míg végre kiér a temetőbe. Útközben nem szólt senkinek, pedig találkozott férfiakkal. A temetőben aztán annál harsányabban kezd kiáltani: „Nála férfiai keljetek fel halottaitokból, mert itt van Róma követe, szavazatotokra van szükség . . .“ A halottak országából azonban senki sem mozdul. Amikor eredménytelenül visszatér, a követ újból elküldi, hogy gyűjtse egybe a férfiakat, mert Róma nem fogja tűrni a város ellenszegülését. Másodszor is elmegy az elöljáró és visszatér, mint az előbb ... A követ nem tudja megérteni mi lehet az oka annak, hogy a férfiak nem akarnak összegyűlni a tanácskozásra. Harmadszor ő maga is körútra indul a városba, hogy meggyőződjék, mi az oka az engedetlenségnek. Menetközben elcsodálkozik, hogy az elöljáró senkinek sem szól. Elérnek a temetőbe. Itt meglepődve látja, hogy az elöljáró fennhangon riasztja álmukból a halott férfiakat. Okát kérdi e szokatlan eljárásnak s ekkor a következő kijelentést hallja : „Nóla városának ma nincsenek férfiai! Akik voltak itt nyugosznak! Ezért nem jöhetnek tanácskozni. Ma nincsenek a városnak férfiai, mert akik vannak, azok nem férfiak, hanem gyáva, gerinctelen, elvtelen puhányok! Ha volnának a városnak férfiai, már régen lerázták volna a római rabigát.“ Ebben a példában élesen kidomborodik valami nagy dolog, amit lehet elvhűségnek, bátorságnak, gerincességnek nevezni. Tulajdonképen ez a jellem! Jellemes ember az, akire minden körülmény között számítani lehet, aki nem retten meg a saját árnyékától, aki nem hajlítgatja férfiderekát mások hízelgései előtt, akit nem téveszt meg az emberi tekintet és részrehajlás. Jellemes ember az, akinek van elve, meggyőződése; amit egyszer jónak megismert, azt követi is. A középkori hatalmas várromokból sok helyen már nem maradt más csak a vártorony. Mellettük mindenütt várfalomladék, de a tornyok dacolnak viharral és századokkal. Elviselik az idők csapásait, de le nem dőlnek, így áll a jellemes férfi is a földi küzködés völgyében. Érjék !