Elektromos Híradó, 1988 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
VGM—INFO Vállalkozói szerződés 1. Közismert, hogy a népgazdasági céllal összhangban vállalatunknak is minden lehetséges módon, de az ésszerűség határain belül takarékoskodnia kell. Ebből következik, hogy a szerződéskötésre jogosultaknak keresniük kell a szakszerű munkavégzést biztosítók közül azokat, akik gazdaságossági szempontból is a legkedvezőbb ajánlatot teszik. Vállalatvezetői álláspont, hogy a szervezeti főegységek szabadon döntenek — költségkeretük mértékéig —, hogy kiket, milyen munka elvégzésével bíznak meg. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy cél a szakszerűség, a jó minőség biztosítása mellett a leggazdaságosabb lehetőségek kiválasztása, alkalmazása. Tény, hogy a vgm-tevékenységek alapján kifizetett összegek után továbbra is fizetni kell a vállalatunkat terhelő 20 százalékos különadót, de az 1987. évi elemzések azt is bizonyítják, hogy egyes tevékenységi körök közül ezzel együtt is alacsonyabb ráfordítással valósultak meg a feladatok (pl. egyes vhsz-munkák), mintha ezt főmunkaidőben, vállalati dolgozók végezték volna. (Az utóbbiak közvetlen költségeivel öszefüggő fel nem osztott költségteherrel együtt kezelt ráfordítások összege ugyanis sok esetben lényegesen meghaladta a vám-ék különadó terhével együtt kezelt vállalkozói díjat.) Mivel ezzel ellentétes esetek is előfordultak, ezért minden esetben vizsgálni kell, hogy vállalati szempontból milyen lehetőség kihasználása mellett, milyen eredmény érhető el, s a szervezeti főegységvezető bizonyára amellett fog dönteni, ami a vállalati érdekekkel leginkább összhangban van. Mindezt azért hangsúlyozzuk, hogy a vgm-ek is jól gondolják át milyen árajánlatot tesznek arra (ill. azokra) a munkákra, amelyeket meg kívánnak szerezni maguknak. 2. Ismeretes, hogy a 11/1983. sz. vezérigazgatói utasítás szerint a vgm-ek csak vezérigazgatói engedéllyel vállalkozhatnak vállalaton kívüli munkák végzésére. Dr. Börcsök Dezső vezérigazgató az engedélyezés jogát átruházta a szervezeti főegységvezetőkre. E tájékoztató megjelenését követően, ha a vgm(ek) kapacitásának kihasználására vállalaton belül nincs igény a vgm(ek) „kifelé” is vállalkozhatnak a működési területük szerint illetékes főosztályvezető, főmérnök, ill. igazgató engedélyével az illetékes tanács határozatával jóváhagyott tevékenységi körbe tartozó munkákra. (Kis volumenű vksz-re is.) Fenti esetekre vonatkozóan az ELMÜ szolgáltatás felszámításának eseteit és mértékét a számviteli és pénzügyi főosztály újból szabályozni fogja, melyet egy információs iroda tájékoztatóval is közzé teszünk. Az alkalmazás 1. Ezúton is felhívjuk a figyelmet arra, hogy az adóreformmal összefüggésben számos területet érintő jogi szabályozás lépett érvénybe 1988. január 1-jével. Ebből következik, hogy minden olyan vállalati előírás, amely ellentétes az új jogszabályi előírásokkal hatálytalannak minősül. Ez vonatkozik a 11/1983. sz. vezérigazgatói utasítás azon részeire is, melyek az új jogszabályokkal megjelentetett állami intézkedésekkel ma már nem lehetnek összhangban. Ide értve az áralkalmazás és számlázás rendjét szabályozó részt is, mert e tevékenységi kör újraszabályozását (hogy csak a legfontosabbakat említsük), az 1987. évi V. törvény és a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 37/1987. (X. 12.) MT sz. rendelet, valamint az adóreformmal összefüggő árváltozásokról szóló 41/1987. (X. 13.) MT sz. rendelet és a tisztességtelen ár megállapításáról szóló 42/1987. (X. 13.) MT rendelet indokolja. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet a már közzétett és a folyamatosan megjelenő jogszabályok megismerésének fontosságára és az alkalmazási kötelemre. Annak érdekében, hogy azokon a területeken, ahol igény van vgm-kapacitásra, s hogy a vgm-ek árajánlatot tehessenek a következőket ajánlhatjuk: — Ha a vállalkozói szerződés olyan munkavégzésre irányul, amelyre az adott szervezeti főegységnél már meg van a — fentiekben hivatkozott — rendelet (ek)nek, megfelelően kialakított ár, úgy ezt kérjék el és ehhez igazodóan alakítsák saját árajánlatukat (költségvetésüket). — Ha a vám olyan munkavégzésre kíván vállalkozni, amire a megbízó szervezeti főegységnél nincs a tervezett munkavégzésre, vagy ehhez hasonló tevékenységre rendelet szerint kialakított ár, akkor azt javasoljuk, kérje el a szervezeti főegység a munka elvégzésére vállalkozó más szervezetek (vállalatok, tsz-ek, gmk-k stb.) árajánlatait és ezekhez igazodó árakat alkalmazva pályázza meg a megbízást. — Ha nincs a megbízó szervezeti főegységnek még (külső vagy belső) vállalkozója, tehát nincs más árajánlata se, akkor a vgm-пек kell 10 1988/2, más, külső szervezettől árajánlatot beszerezni, mert mindenekelőtt a vám felelős azért, hogy olyan árakat alkalmazzon, amelyeket „a rendelet szerint kialakított árakhoz igazodóan állapítottak meg.” (L. 41,1987. (X. 13.) MT. 6. §) 2. Az érvényes jogszabályok alapján nem volt egyértelmű s ezért az MVMT állásfoglalást kért az APEH- től arra nézve, hogy a vállalatok által biztosított, a kivitelezők rendelkezésére bocsátott anyagokat le kell-e számlázni a kivitelezőnek, vagy nem? Az APEH álláspontja: „Általános elv, hogy a megrendelőtől a kivitelező részére anyagot átadni csak anyagleadás útján szabad. A szabályozás célja, elérni, hogy a vállalkozók viseljék a vállalkozás teljes terhét, benne az anyagbiztosítás terhét is, s ne a megrendelő finanszírozzon idő előtt, és készletezzen, átvállalva ezzel a vállalkozás terhéből és kockázatából. Az általános elvtől eltérően azonban mód van az eddigi gyakorlat szerinti átadásra is a) abban az esetben, ha nagy értékű eszközt (50 E Ft feletti értékűt) bérmunka jellegű megmunkálásra adnak át (bérmunka jellegű megmunkálás ) az anyagon, eszközön végzett olyan átalakítás, amely következményeként a termék (anyag) ITJ-száma nem változik), el lehet tekinteni az értékesítéstől, s ennek vonzataként az eladás számlázásától, az ÁFA odavissza terhelésétől, vagyis az eddigi gyakorlat folytatható, b) a nem nagy értékű anyagot azonban minden esetben értékesíteni kell (ÁFA-val együtt), a kivitelező felé. Ebben az esetben is előállhat finanszírozási probléma, ezért úgy is lehet a szerződést kötni, hogy a rendelkezésre bocsátandó anyagot szállítóval adják át a kivitelezőnek, s csak majd a megmunkálás, beépítés után számlázza ki a megrendelő az átadott anyagot a tényleges beépítésnek megfelelően, (természetesen ÁFA-val együtt), amely alapján a kivitelező elkészítheti saját számláját a megrendelő felé visszahárítva az ÁFÁ-t.” Az anyagok, eszközök megrendelők általi rendelkezésre bocsátását szerződésben kell rögzíteni, amely szerződés tartalom dönti el, hogy kell-e számlázni, s ha igen, mikor és milyen formában.” Fenti állásfoglalás vállalati végrehajtását a számviteli és pénzügyi főosztály rövidesen külön is szabályozni fogja, mert nemcsak a vemekre hárul újféle feladat, hanem a vállalati ügyintézés köre is bővül, melynek ügyrendjét is meg kell határozni. Mivel a fentiekben idézett APEH állásfoglalást 1988. január 1- jéltől kell alkalmazni, ezért javasoljuk, hogy vizsgálják felül (és szükség szerint módosítsák) a már megkötött vállalkozói szerződéseket Sápi Istvánná