Élelmezési Dolgozó, 1970 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ít£LWEZE$IMrDOU.t­ZaK' KAKSIfRVElfTt* LAP3A LXTV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM.­ARA: 50 FILLÉR Biagwigw^arrigw 1976". JÚNIUS Küzdelem az árvízzel Elismerés és köztisztelet övezi az élelmezésipar dolgozóit Az ÉDOSZ Elnökségének álláshgalása Kora hajnalban indultunk, ezóta halljuk a rádió vész­je­leit: „Súlyos a helyzet a Ma­ros és a Tisza mentén. Makót is kiürítették ... Újabb árhul­lám fenyeget Szabolcsban ...” Nyíregyházára, a szakszer­vezetek székházába, a „Társa­­d­ami segítséget szervező és koordináló bizottság” főhadi­szállására igyekszünk. A Népszava első oldalán közli a hírt: Segít az ország, terebé­lyesedik a szakszervezeti moz­galom az árvízkárosultak meg­segítésére. Az ÉDOSZ Elnök­sége 100 ezer forint gyorsse­gélyt utalt át a Szakszerveze­tek Szabolcs megyei Tanácsa csekkszámlájára és május 26- tól 110 gyermek üdültetését vállalja Velencén. Nagy bajba került a Felső- Tisza szakaszán Szabolcs és Szatmár földje. Negyvenezer katasztrális hold vetést áztat az évszázad legnagyobb árvi­ze, nem tudni még, mennyi gyümölcsös esik áldozatul. Alattomosan, orvul támadta a szennyes áradat Északkelet- Magyarország keleti csücské­ben fekvő településeinek tu­catjait. Felmérhetetlen a kár: a száraz homokra tervezett — és épült vályogházak ezrei omlanak össze a víz roppant szorításának hatására­­ — a kőépületekből is kevés marad használható. Autósebességgel tört a fal­­vakra-községekre a vész. A szó értelmében kell venni: tíz­ezreknek veszett oda minde­nük, házuk, bútoruk, beren­dezési tárgyaik, szerszámaik, pénzük-takarékbetétkönyvük, jószáguk. Egy élet munkájá­nak gyümölcse. Annyi idő sem volt, hogy személyi dol­gaikat összeszedjék, hálóing­ben, vagy munkaruhában me­nekültek ezrek és ezrek az ámokfutó szőke habok elől. Az a néhány lélekjelenlétnyi pillanat, mely az életveszély fenyegetése nélkül adatott , a gyermekek, az öregek, a be­tegek kimentéséhez kellett. Szemtanúk mondják: Ha a szovjet helikopteres katonai egységek távolabb lettek volna a határtól, ma nagy volna a gyász... Hősi küzdelmet vív­tak az emberi élet megmenté­séért — családok százai ma sem tudják, ki hol él közülük. Távoleső, veszélyzónán kívüli községekben rakták le a ká­bult utasokat a szovjet és a magyar helikopteregységek — sok embert mentettek át a Szovjetunióba. Megmozdult az ország, a tár­sadalom a bajbajutottak segí­tésére — annyit olvashatunk, hallhatunk erről. A szemtanú hadd szóljon másról. Arról, hogyan dobog az élelmezésipa­ri munkások, dolgozók szíve. Szabolcs-Szatmár megye 40—45 községének lakosai szenvednek a pusztító elemi csapástól. Az ÉDOSZ megye­­bizottságán szinte éjjel-nappal dolgoznak — elárasztotta a víz a fehérgyarmati sütőüzemet, két tanácsi szeszfőzdénket, több malmunkat. A megyetit­kár, Pur István jelenti: ezen üzemekből mintegy kétszáz dolgozónk árvíz sújtotta köz­ségekben lakik, kitelepítették őket, a károkat nem tudják még felmérni. A fehérgyarma­tiak gyermekeit — 50—60- an lehetnek — a Mátészalkai Sütőipari Vállalat az irodahe­lyiségekben szállásolta el. A megye élelmezési üzemeinek dolgozói pénzt ajánlottak fel az árvízkárosultaknak, ruha­neműt gyűjtöttek. A szocialis­ta brigádok kezdeményezésére mozgalom bontakozott ki: a sütőüzemben, a húsipari válla­latnál, a tejiparban és a ma­lomiparban szabad szombaton is dolgoztak; a Nyíregyházi Konzervgyár egy vagon főze­­lékko­nzervet ajánlott fel és öt­ven gyermek elhelyezését vál­lalta; a Sütőipari Vállalat ne­véhez fűződik az „Egy vállalat egy lakás felépítése” mozgalom megindítása; mindent meg­tesznek a szaktársaikért és a megye dolgozóinak megsegíté­séért. Idézek egy árvízhelyzetről adott jelentésből: Mert az a legfontosabb, hogy megteremt­sük a nyugalmat Ehhez pedig tej, kenyér, hús, élelem, ivó­víz és ruhanemű kell. Az élel­mezési dolgozók minden ere­jükkel gondoskodnak a lakos­ság ellátásáról. A pékek, a tej­üzemiek, a húsosok, három műszakban dolgoznak, a sza­bad szombatot felfüggesztették, minden elismerést és köztisz­teletet kivívtak a szakmának«. A helyszínre érkezett Putics József, szakszervezetünk fő­titkára is. Ismertette az elnök­ség álláspontját: — Helyeseljük, hogy az ár­víz sújtotta területeken, illet­ve annak közelében működő üzemek a rendelkezésükre álló eszközökből, saját keretük ter­hére segítségben részesítsék a lakosságot. A megyebizottsá­gok, a szakszervezeti bizottsá­gok nyújtsanak segítséget ah­hoz, hogy a társadalom aktív támogatása, a dolgozók szoli­daritása, összefogása minél gyorsabban realizálódjon a kárt szenvedett területek meg­segítésében. Megvizsgáljuk to­vábbá — mondotta a főtitkár —, hogy az azonnali segítsé­gen túl, milyen eszközökkel járulhatunk hozzá a helyreállí­tási munkálatokhoz. Nézzék el a szakma dolgo­zói, az üzemek, vállalatok ve­zető testülete, e sorok írójá­nak, hogy mindenekelőtt a sza­bolcsiak hőstettedről tudósít. A látottak kiváltotta hatás­ailól nehéz kivonnia magát­­az em­bernek. S mégiscsak a gátakon az árral küszködők­ön az or­szág tekintete. Nem jeleníti ez azt, hogy a gátak mögött, a többi száz és száz üzemben nem hasonló a helytállás. Szükség is volt rá, hiszen másutt is volt baj. Tízezrek és százezrek várták szorongva az élelmezésipar dolgozóinak segítését, az élelmet. Melyért hálás nemcsak az árvíz sújtotta lakosság, hanem az egész társadalom. B. J. Segítenek a budapesti üzemek Segíteni kell! Most mind­nyájunknak a segítségére szükség van. Azt hiszem, egy­szerre gondoltuk ezt, mert akkor sem és most sem tudjuk pontosan megmondani, hogy az élelmezésipar melyik gyári kollektívája határozta el elő­ször, hogy felajánlja egynapi keresetét az árvízsújtotta em­berek megsegítésére. Ezt nem tanácsolták a szakszervezeti vezetők, hanem elsősorban a kezdeményezés regisztrálása, a lebonyolítás szervezése lett a feladatuk. Talán a Budapesti Konzervgyár húsüzemének egyik munkása mondta először, hogy: „Elvtársak! Hallottátok a felső-tiszai árvizet? Segít­sünk!” Talán így történt Mi úgy éreztük, egyszerre mond­ták Budapest gyáraiban és vi­déken. Egynapi keresetüket ajánlot­ták fel a következő budapesti üzemekben: Budapesti Kon­zervgyár, ÉLGÉP, Magyar Or­szágos Söripari V., Magyar Li­kőripari V., Budapesti Hús­ipari V., Bp. és Vidéke Tej­ipari V., MÉ. Budapesti Cso­­koládégyár, MÉ. Duna Csoko­ládégyár, Növ. Országos V. rákospalotai gyára, ÉLTERV, Tejipari Szállítási Vállalat, Fővárosi Sütőipari V., MÁP budafoki üzeme, Fővárosi As­cent­- és Jégipari V., Hűtő­ipari Országos V. MIRELITE gyáregysége, Húsipari Kutató Intézet. Ezeken kívül több telefonhí­vást kaptunk, amelyben a gyárak szocialista brigádjai felajánlották, hogy személyes munkával részt vesznek az ár­­vízvédelemben. Mások azt vállalták, hogy az árvízsújtotta családok gyermekeinek átme­netileg otthont adnak. 220 ezer forint 100 ezer zsák Megyebizottságunk kibőví­tett ülésén szb-titkáradntt, üzemük nevében, felajánláso­kat tettek az árvízkárosultak megsegítésére, öt Fejér megyei üzem dolgozói egynapi kere­setüket ajánlották fel. Ez fo­rintban igen jelentős.­ A Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó 70 ezer, az Ercsi Cukorgyár 50 ezer, a Székesfehérvári Hű­­tőház 25 ezer, a Fejér és Ko­márom megyei Tejipari Vál­lalat 35 ezer, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat pedig 40 ezer forintot ad az árvízká­­rosulttknak­ A Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalat székesfehérvári ki­­rendeltsége dolgozói 100 ezer zsákot társadalmi munkában kiválogatnak és eljuttatnak az árvízsújtotta területekre. Járosi Ferenc mb-titkár Negyedszázad eredményeiről adtunk számot a BNV* Huszonöt év eredményeiről tájékoztatta a sajtó képvise­lőit dr. Lenért Lajos mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a BNV élelmiszeripari, erdészeti és faipari bemutatóján. — A fejlődés 1960-tól szá­mottevő — mondotta. — Az elmúlt tíz évben átlagosan 6,7 százalékkal fejlődött évente az élelmiszeripar ter­melése, melynek eredménye­ként az ipar mintegy 60 száza­­lékkal növelte a belföldi ér­tékesítését, s az élőállatot is beleértve 50 százalékot meg­haladó mértékben fokozta kül­kereskedelmi szíszállítását. Az élelmiszeripar negyed­­százados fejlődését összefog­lalva megállapítható: a ter­melés alakulását, az élelmi­szergazdaság termelésfejlesz­tési lehetőségein túl, a lakos­ság életkörülményeiben be­következett változások is be­folyásolták és mindezek hatá­sára az élelmiszeripar egyes ágazatainak fejlődési tenden­ciái a következők: A terme­lés növekedésének üteme a konzerv-, a hűtő- és a ba­romfiiparban volt a legna­gyobb arányú. Tíz év alatt például főzelékfélékből ötszö­rösére, savanyúságból három­szorosára nőtt a termelés, a paradicsomkonzerv mennyi­sége megduplázódott, a vá­gott baromfi termelése pedig megháromszorozódott. Szorosan követte ezen ipar­ágak fejlődését a tejipar és a pincegazdaság; átlagon felüli a fejlődés az élvezeti cikkeket gyártó iparágakban — az édes-, a likőr-, a sör- és a dohányiparban. A hazai piac telítettsége, az exportlehetősé­gek korlátozottsága miatt ki­sebb mértékben fejlődött a liszt és a cukor termelése, vé­gül a mezőgazdaság korlá­tozta néhány ágazat, például a húsipar fejlődését. Lénárt elvtárs hangsúlyozta: " Alapvető, mással nem helyettesíthető szü­k­ségletek kielégítésére termel az élel­miszeripar, a lakosság min­den forint felét élelmezésre és különböző élvezeti cikkek­re fordítja, ezért kedvező je­lenség, hogy az elmúlt évben az élelmiszerforgalom 8 szá­zalékal növekedett, az idén pedig 8—10 százalékkal emel­kedik. A minőség javítására, a választék bővítésére csupán egy szám: az elmúlt esztendő­ben 300 új terméket hoztunk forgalomba. Az 1850 légkör­­méretű kiállítási területen és a szabadban rendezett kiállí­tásokon nagy sikert arattak az élelmiszeripari termékek, me­lyek közül hetvenkettőt most láthatott először a szakma , és tizet díjazott a zsűri. A negyedik ötéves terv idő­szaka újabb lendületet ad az élelmiszeripar fejlődésének. Ezt több tényező határozza meg: a belföldi fogyasztói igé­nyek, az exportlehetőségek, az ipari kapacitás és mindenek­előtt a mezőgazdaság tervsze­rű fejlődése. A minisztérium célja a korszerű élelmiszer­fogyasztási szerkezet kialakí­tása, a minőség fokozása, a választék bővítése, a korsze­rűbb csomagolástechnika ki­alakítása és az áruterítés jobb megszervezése. Nagyobb ütemben kívánják növelni a hús-, a baromfi-, a tej-, a tej­termékek termelését és értéke­sítését; a közellátás javítá­sát szolgálja a tartósítóipar fejlődési ütemének fokozása, továbbá a nem élelmiszer­ipari, kiszolgáló iparágak fej­lesztése. A faipar, a ládagyár­tás, a farostlemezgyártás szín­vonala például a fejlődés egyik fontos tényezője. Az élelmiszeripari pavilon esztétikus, impozáns tárgya­lóasztalánál megkötött ex­portüzletek sokasága, a hazai vásárlóközönség elismerő ér­deklődése, a látogatók nagy száma mind azt bizonyítja: éberen figyeli a szakmát a ha­zai és a külföldi piac. A szoros versenyt új ötéves tervünk időszakában a BNV mottójával lehet állni, ame­lyet így fogalmazhatunk meg: Minőség, mennyiség, választék, esztétika. Ennek eléréséhez szív, szak­maszeretet és tudás kell Egyik sem hiánycikk a mi iparunkban. Ez az 1970. évi BNV mérlege. (b. J.) Díjnyertes termékek Ismét nagy sikert arattak a BNV-n az élelmiszeripar ter­mékei. Budapest Főváros Ta­nácsa Nagydíjával tüntették ki a „Bontott kidolgozású broi­ler pulyka belsőséggel” elne­vezésű keresett árut — a Ba­romfiipari Országos Vállalat termékét. Vásári díjat kapott: Csabai csípős kolbász (Bé­kés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, Gyula); Burgonyafőzelék, sertéshús­szelettel (Nagykőrösi Kon­zervgyár); Gyorsfagyaszto­tt szilvásgombóc (Magyar Hűtő­ipar Győri Hűtőháza); Gyü­mölcsvelővel ízesített joghur­tok (Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat); BIO mosószer­­sorozat (Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat); SZTÁR narancs és citrom (Szeszipari Országos Vállalat); Egri bikavér (Ma­gyar Állami Pincegazdaság, Eger, Gyöngyös vidéki üze­me); Jubileumi vegyes linzer (Zamat Keksz- és Ostyagyár); Pilvax szivar (Egri Dohány­gyár); Füttyös barackpálinka (Magyar Likőripari Vállalat Unicum Likőrgyára). A díjnyertes termékeket előállító vállalatok dolgozói­nak, gazdasági és mozgalmi vezetőinek ezúton is gratulál szakszervezetünk elnöksége. Pedagógusainkat köszöntjük A pedagógusnak alkalmából az élelmezés­ipar szervezett dolgozói nevében őszinte tisz­telettel és szeretettel köszöntjük hazánk pe­dagógusait. Országunk népe, s így mi is min­den évben június első vasárnapján megün­nepeljük ezt a napot. A mostani pedagógus­nap azonban kiemelkedik a többi közül, mert felszabadulásunk 25. évfordulójának évében zajlik le. Mindenki tudja, hogy az elmúlt 25 év eredményeiben pedagógusaink munkája is testet öltött. Nagy alkotásaink, de köznapi életünk a benne tevékenykedő megváltozott arculatú ember őket is dicséri. Azokat, akik a legfőbb értékkel akkor foglalkoznak, ami­kor az a legfogékonyabb, amikor az alapo­kat kapják meg az élethez. A jövő nemzedé­két nevelik, oktatják, tanítják a szocialista embertípust formálják. A kulturális forradalom szükségletei, a gazdasági, társadalmi vezető munka megnö­vekedett jelentősége, a szocialista demokra­tizmus fejlesztésének szükségessége, az ideo­lógiai harc, mind-mind megnövelték a peda­gógusok tevékenységének jelentőségét. Ért­hető tehát, hogy országunk népe megkülön­böztetett figyelemmel és megbecsüléssel for­dul pedagógusaink felé. Szívből köszönjük fáradságot nem ismerő, eredményekben gaz­dag tevékenységüket, okta­tó-nevelő munká­jukat. Külön köszöntjük az élelmezésipari szak­­középiskolák és szakmunkásképző intézetek pedagógusait, szakoktatóit, akik társadal­munk vezető osztályának, a munkásosztály­nak utánpótlását nevelik, oktatják. Köszöntjük a felsőfokú technikumok, tanári karát, akik a jövő műszaki értelmiség oktatá­sán fáradoznak. Köszöntjük az élelmezésiparban dolgozó óvónőket, akik kicsinyetekkel foglalkoznak, nevelik őket, hozzájárulnak ahhoz, hogy a szülők nyugodtan dolgozhassanak. Kívánjuk nekik, hogy erőben, egészség­ben, neveljenek továbbra is a jó emberi eré­nyekben, tudásban gazdag, szakmailag sokol­dalúan képzett, a szervezett munkásság hala­dó hagyományait becsülő és továbbfejlesztő fiatalokat. Az élelmezésipar pedagógusainak áldoza­tos munkáját méltatták azon a bensőséges ünnepségen is, melyet június 5-én a MÉM kultúrtermében tartottak meg. Dr. Dimény Im­re miniszter köszöntötte az egybegyűlte­ket és kitüntetéseket adott át A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT KAPTA: Dr. Zajk István igazgató (Diószeghy Sá­muel Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet.) AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA KITÜNTETÉST KAPTAK: Dr. Bibó Istvánná tanár (Diószeghy Sá­muel Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet), Funk Miklósné tanár (Soós István Élelmiszeripari Szakközépisko­la és Szakmunkásképző In­tézet), Kőszeghi Zoltán igazgatóhelyettes (Pesti Barnabás Szakközépiskola és Szakmunkásképző Inté­zet), Lenkényi J­enőné igazgatóhelyettes (Irinyi János Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet). AZ ÉLELMISZERIPAR KIVÁLÓ DOLGO­ZÓJA KITÜNTETÉST KAPTAK: Blaskó István tanár (Diószeghy Sámuel Élelmiszer­i­pari Szakközépiskola és­ Szakmun­kásképző Intézet), Csikós Jánosné gazdasági vezető (Diószeghy Sámuel Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, Hámori Imre igazgatóhelyettes (Pesti Barna­bás Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet), Inkei István tanár (Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépisko­la­­és Szakmunkásképző Intézet), Mócsy Béla műhelyfőnök (Élelmiszeripari Esti- és Leve­lező Technikum), Pintér Gyuláné tanár (Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakmun­kásképző Intézet), Varga László tanár (Új­helyi Imre Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Dr. Varró Ti­­borné docens (Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum), D. G.-né

Next