Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959

Nagymihály Ferenc: A sók szerepe a növényi életben

&Ф0к növény* Életben A mezőgazdaság mindennapos gyakorlatában sokféle sóval van dol­gunk. Mindnyájan ismerjük a rézgáli­­cát, a mészkövet, a szuperfoszfátot, kálisót, pétisót, keserűsót és­ persze a konyhasót is. Ezek és társaik szerepe szerfölött fontos. Itt most jobbára azokkal a sókkal foglalkozunk, amelyek jelenléte lét­­fontosságú a növények életében és amelyek híján a növény nem fejlőd­hetik kielégítően, következésképp ter­mése sem lehet kielégítő. A sók mindegyikét a növények a talajból veszik fel, ahol ezek a nedvesség hatására oldódnak. A fölvett sók a növények elégetése után a hamuban visszamaradnak. Nincs olyan növény, amely­ kiszárítva és elégetve nem adna hamut. A hamutartalom növényfajok, növényfajták szerint változik, ezen­kívül nagy különbség mutatkozik hamutartalomban egyazon növény különböző részei között. Cukorrépán végzett kísérletek tanulságaképp az egyes levélszintek hamutartalma erő­sen különbözik egymástól, tehát a levelek korával változik a hamutarta­lom is. Ugyancsak befolyásolja a hamutartalmat a növény kora, évjára­ta és a talaj minősége, amelyben termesztettük. Például kiszárított kukoricamag 1,4—1,8 százalékig tar­talmaz hamut, s ez egy­ mázsányi mag­ra számítva 1,4—1,8 kilónyi. Ellenben a fiatal kukoricalevelekben a hamu­­tartalom a 10—14 százalékot is eléri. A szivar vagy cigaretta szívása nyomán sok hamu marad vissza s ez arra vall, hogy a dohánylevél hamu­­tartalma különösképp nagy, egyes dohányfajtáké eléri a 23 százalékot is. A gabonaszalmában szélső határok — 3—12 százalék — között ingadozik. A növényi hamu sok különféle sót tartalmaz, s az egyes sók a külön­böző növényekben más és más arány­ban oszlanak meg. A növényi hamu összetételéről szólván az összetételt nem is a sókra vonatkoztatjuk, hanem a sók alkotórészeinek, az egyes kémiai elemeknek százalékos arányát adjuk meg, hiszen a talajból fölvett sók a növények sejtjeiben átalakulnak, új­fajta kapcsolatokba kerülnek egy­mással. Mai ismereteink szerint a növények életében az alábbi elemek szerepelnek (zárójelben közöljük az elemek rövi­­dítési jelét is): Foszfor (P), kén (S), kálium (K), kalcium (f­a), magnézium (Mg), vas (Fe), cink (Zn), réz (Сn), mangán (Mn), bár (B). Érdemes megemlíte­nünk még a molibdént (Mo), krómot (Cr), vanádiumot (V), alumíniumot (Al). Ezenkívül még több más elemet is találtak a növényekben, bár fontos­sá­­gukról, szerepükről még keveset tudunk. A növények életében sarkalatos létfontosságú szén, hidrogén, oxigén, és nitrogén elemek nem maradnak vissza a hamuban, azért, itt nem foglalkozunk velük. Egyes elemek a hamuban oxigénvegyületeik alak­jában fordulnak elő, ámde ezek az oxigénvegyületek általában az elége- Magnéziumhiány burgonyásul]. A jobb oldali növény táplálást kapott. A bal­­Malinál hiányzott a magnézium

Next