Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959
Nagymihály Ferenc: A sók szerepe a növényi életben
&Ф0к növény* Életben A mezőgazdaság mindennapos gyakorlatában sokféle sóval van dolgunk. Mindnyájan ismerjük a rézgálicát, a mészkövet, a szuperfoszfátot, kálisót, pétisót, keserűsót és persze a konyhasót is. Ezek és társaik szerepe szerfölött fontos. Itt most jobbára azokkal a sókkal foglalkozunk, amelyek jelenléte létfontosságú a növények életében és amelyek híján a növény nem fejlődhetik kielégítően, következésképp termése sem lehet kielégítő. A sók mindegyikét a növények a talajból veszik fel, ahol ezek a nedvesség hatására oldódnak. A fölvett sók a növények elégetése után a hamuban visszamaradnak. Nincs olyan növény, amely kiszárítva és elégetve nem adna hamut. A hamutartalom növényfajok, növényfajták szerint változik, ezenkívül nagy különbség mutatkozik hamutartalomban egyazon növény különböző részei között. Cukorrépán végzett kísérletek tanulságaképp az egyes levélszintek hamutartalma erősen különbözik egymástól, tehát a levelek korával változik a hamutartalom is. Ugyancsak befolyásolja a hamutartalmat a növény kora, évjárata és a talaj minősége, amelyben termesztettük. Például kiszárított kukoricamag 1,4—1,8 százalékig tartalmaz hamut, s ez egy mázsányi magra számítva 1,4—1,8 kilónyi. Ellenben a fiatal kukoricalevelekben a hamutartalom a 10—14 százalékot is eléri. A szivar vagy cigaretta szívása nyomán sok hamu marad vissza s ez arra vall, hogy a dohánylevél hamutartalma különösképp nagy, egyes dohányfajtáké eléri a 23 százalékot is. A gabonaszalmában szélső határok — 3—12 százalék — között ingadozik. A növényi hamu sok különféle sót tartalmaz, s az egyes sók a különböző növényekben más és más arányban oszlanak meg. A növényi hamu összetételéről szólván az összetételt nem is a sókra vonatkoztatjuk, hanem a sók alkotórészeinek, az egyes kémiai elemeknek százalékos arányát adjuk meg, hiszen a talajból fölvett sók a növények sejtjeiben átalakulnak, újfajta kapcsolatokba kerülnek egymással. Mai ismereteink szerint a növények életében az alábbi elemek szerepelnek (zárójelben közöljük az elemek rövidítési jelét is): Foszfor (P), kén (S), kálium (K), kalcium (fa), magnézium (Mg), vas (Fe), cink (Zn), réz (Сn), mangán (Mn), bár (B). Érdemes megemlítenünk még a molibdént (Mo), krómot (Cr), vanádiumot (V), alumíniumot (Al). Ezenkívül még több más elemet is találtak a növényekben, bár fontosságukról, szerepükről még keveset tudunk. A növények életében sarkalatos létfontosságú szén, hidrogén, oxigén, és nitrogén elemek nem maradnak vissza a hamuban, azért, itt nem foglalkozunk velük. Egyes elemek a hamuban oxigénvegyületeik alakjában fordulnak elő, ámde ezek az oxigénvegyületek általában az elége- Magnéziumhiány burgonyásul]. A jobb oldali növény táplálást kapott. A balMalinál hiányzott a magnézium