Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959
Natter-Nád Miksa: A pacsuli növény titka
Mindennapi életünkkel nagyon szoros kapcsolatban van a légkörben levő víz. Jelentékeny része a talajról kerül a légkörbe párolgás útján. A víz ismert körforgalma (párolgás, felhőképződés, csapadék) lényegében a troposzférában zajlik le és szervesen belekapcsolódik a földi élet folyamataiba. A magasabb rétegek felhői különleges természetűek és sokat elárulnak a magasabb légrétegek fizikai állapotáról. A troposzféra fölött felhőmentes zóna következik, amelyben ritkaság számba megy az ún. gyöngyházfelhők megjelenése kb. 20 km magasságban. Efölött az ózonréteg lehetetlenné tesz minden felhőképződést, aránylag magas hőmérséklete miatt. A legmagasabb zóna, ahol még az ott uralkodó nagy hideg miatt lehetséges a felhőképződés, 80 km tájékán van. Valóban itt fel is lépnek igen finom szerkezetű, jégkristályokból álló felhők. Ezek áttetsző finom szerkezetük miatt csak napnyugta után és napkelte előtt, az éjszaka bizonyos óráiban láthatók, amikor a horizont alatt levő Nap sugarai a magas légrétegeket megvilágítják. Az ezüstös fényben ragyogó, ún. éjszakai világító felhők rendszerint a magasabb szélességek alatt és napkitörések után tűnnek fel. Ezért arra gondolhatunk, hogy vízgőzanyagát a Napból a légkörbe hatoló hidrogénatomok és az ott talált oxigén egyesülése szolgáltatja. Ezeknek a különleges felhőknek a megfigyelése útján az NGK ugyancsak értékes adatokkal járul majd hozzá légkörünk geofizikai természetű megismeréséhez. A PACSULI NÖVÉNY TITKA Néhány évtizeddel ezelőtt a kézmosó szappanok és a szagos vizek legelterjedtebb illatosító anyaga a pacsuli volt. A pacsuli az Indiában, Ceylon szigetén és a maláji szigeteken honos Pogostemon patsehuli nevű növénynek éterikus olaja, és arról nevezetes, hogy valamennyi illóolaj közül a leghuzamosabb ideig őrzi meg illatát. A növény a nálunk is honos ajakos virágú, illóolajat tartalmazó növényeknek, így a fodormentának, a borsosmentának, a mézfűnek, a citromfűnek, a rozmaringnak, a levendulának, a bazsalikomnak, a zsályának a rokona. Leginkább a borsosmentánkra emlékeztet. A pat-suli — ez a növény indiai neve — a Távol- Keleten egyike a legkedveltebb illatoknak. Az indiai asszonyok a növény olajával kenik a hajukat, ezzel illatosítják ruhájukat, sáljalfeat, a sziget lakói a dohányt és a kínaiak a tust. Az európaiak a drága pénzen vásárolt indiai sálak révén ismerkedtek meg a pacsuli illatával, de sokáig nem tudták megállapítani, hogy mitől ered a sálaknak ez az erős, átható, émelygős illata, mert a bennszülöttek nem árulták el előállításának titkát. Végül is véletlenül jöttek rá a titok nyitjára. Az történt, hogy az egyik maláji szigeten szedett növényből, amely zölden teljesen illattalan volt, egy kosárra valót beraktak az egyik, Franciaországba induló hajóba. Mire a hajó a francia partokhoz ért, a kosárban levő összefonnyadt növényből csakúgy áradt ugyanaz az illat, amely az indiai sálakra annyira jellegzetes volt. A pacsuli növény frissen nem illatos és csak szárítás, illetve fonnyasztás közben fejlődik ki az illó olaja, akárcsak például a vanília növény termésének vanilin tartalmú illóolajai. A nálunk honos szagos mügében és több más fűnemű növényünkben szintén nincs készen az illóolaj, csak a növény száradása közben válik illatossá. A száraz levelekből vízgőzzel történt lepárlással előállított pacsuli olaj az utóbbi időben divatjamúlt illatosító anyag lett, s kiszorították a használatból Európában a mesterségesen előállított illatok és a hazai növényekből nyert illóolajok. A Távol-Keleten azonban az utóbbi években fokozzák a pacsuli növény termesztését. 172