Élet és Tudomány, 1953. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1953-02-25 / 8. szám

közé pedig, a faltól 10 centiméterre tegyük oda kezünket. Láthatjuk, hogy kezünknek falra vetett árnyéka alig tér el nagyságban kezünk méretétől. Ha viszont a lámpát közel visszük, kezünk árnyéka óriásira torzul. Ennek alapján Aristarchos megmérte holdfogyatkozás alkalmával a Föld árnyékának nagyságát. A Föld árnyéka mint körívdarab jelenik meg a Holdon. Ezt a körívet gondolatban kiegészítette teljes körre és ebből megállapította a Föld és a Hold nagyságának arányát. Sajnos, Aristarchos itt ismét pontatlanul még Azt kapta eredményül, hogy a Föld a Holdnál 6-szor nagyobb. (A valóság­ban csak 4-szer akkora.) Habár eredményei mai szemmel nézve nagyon pontat­lanok voltak, annyit mindenesetre megállapított Aristard­os, hogy a Holdnál a Föld 6-szor, a Nap 19-szer nagyobb. Tehát az ő eredményei szerint a Nap a Földnél nagyobb, sőt több mint háromszor akkora ! Ma már tudjuk, hogy Aristarchos nagyon is alábecsülte a Nap nagyságát, és így távolságát is,hiszen a Nap átmérője a Földnél kereken 110-szer nagyobb. Azonban a kapott eredmény elegendő volt Aristarchos számára ahhoz, hogy kijelentse : teljesen valószínűtlen, hogy a hatalmas Nap a hozzá képest kicsiny Föld körül keringjen. Aristarchos szerint tehát a bolygók rendszerének közép­pontjában a Nap helyezkedik el, körülötte kering a többi bolygókkal együtt a Föld is. Ez pedig a héliocentrikus világkép, amelynek Aristarchos ilyen módon közel kétezer évvel Kopernikusz előtt minden lényeges vonását tanította I X FDM ism­it a középpontban ... Aristarchos utódai Alexandriában szintén nagyszerű fölfedezéseket tettek. Eratosthenes megkísérelte megállapítani a Föld nagyságát és, bár különböző szerencsés véletlenek találkozása következtében, meglepően pontos értékeket kapott: a Föld kerületének megállapításánál alig néhány száz kilométerrel téve­dett. Hipparchos elkészítette az első csillagkatalógust. Igen pontosan állapította meg az év hosszát (mindössze 6 percet hibázott). Megállapította azt, hogy a Föld tengelye változtatja irányát a térben és ennek következtében évszázadok során mindig más-más csillag tölti be a Sarkcsillag szerepét. Igen szellemesen fejlesztette Aristarchos eljárását a Nap és Hold távolságának megállapítására. A Naprendszer szerkezetét illetően azonban Hipparchos nem merte fenntartani Aristarchos merész elképzeléseit és visszatért a Föld körül keringő bolygók és Nap rendszeréhez. Ezt a rendszert, a geocentrikus rendszert, Ptolemaios építette ki részletesen, időszámításunk II. évszázadában. Aristotelesnek az étel­anyagra vonatkozó tanításával együtt csillagászati »hátterét« képezte az egész középkori világfel­fogásnak. Mindenesetre Ptolemaios elgondolása alapvetően hibás volta ellenére Kopernikusz­ előtti elképzelés a világról. Középen Ptolemaiosz világrendszere a deferensekkel van a Föld, mely körül keringenek a Napr­a (nagyobb körök) és az epiciklusokkal (kis körök) Hold és a csillagok

Next