Élet és Tudomány, 1953. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1953-08-26 / 34. szám

Egy sajnálatos tévedés még növelte a félreértést. Tycho Brahe érvére, hogy a csillagok nem mutatnak parallaktikus elmozdulást, így tehát a Föld nem mo­zoghat, még nyugodtan lehetett volna azt felelni, amit Kopernikusz is mondott, mintegy előre számolva ezzel az ellenvetéssel. A csillagok — írta Kopernikusz — olyan nagy messziségben vannak, hogy hozzájuk képest a Föld—Nap-távolság elenyészően csekély. Tehát a parallaktikus elmozdulás is rendkívül kicsi, az akkor rendelkezésre álló durva eszközökkel nem mérhető. Amikor 1838-ban az első parallaxisokat tényleg kimutatták, bebizonyosodott, hogy Kopernikusz érvelése tökéletesen helytálló volt. Tycho Brahe azonban ezt az ellenvetést nem fogadta el. Azt hitte ugyanis, nyilván optikai csalódásnak esve áldozatul, hogy meg tudta határozni egyes fényes csillagok látszó átmérőjét éspedig azt 3 ívpercnek vélte mérni. Ez az érték termé­szetesen súlyosan hibás, a valódinál még a legkedvezőbb esetben is háromezerszer nagyobb. Tycho Brahe azonban reálisnak vélte észlelését és ebből arra követ­keztetett, hogy ha a Föld tényleg mozogna,­­a parallaktikus elmozdulás egy ív­percnél kisebb lévén), lennének olyan csillagok, amelyek nemcsak a Napnál na­gyobbak, hanem legalább háromszor nagyobbak a Nap—Föld távolságnál is! Ma már tudjuk, hogy ilyen hatalmas óriás­csillagok szép számmal vannak, Tycho Brahe számára azonban ez teljesen elképzelhetetlen valami volt Elvetette a Föld mozgásának gondolatát és kidolgozta kompromisszumos világrendszerét. Csak a távcső használata mutatta meg azt, hogy Brahe észlelései nem egyebek puszta illúziónál. Kiderült ugyanis, hogy a fényerő növelésével a csillagokat mintegy nagyobbnak látjuk s így nyilvánvalóvá vált, hogy ennek az optikai illúziónak nincs semmi köze a csillagok tényleges nagyságához. Tycho Brahe csillagászati világképe a valóságban meghátrálást jelentett, Kopernikuszhoz képest visszafelé lépést. Sokan voltak még, akik ilyen vagy olyan formában, de meghátráltak a koperni­kuszi gondolat merészsége előtt. Ilyenek voltak, akik buzgó tudálékossággal szaj­kózták Kopernikusz táblázatait és egyes adatait, de a rendszer lelkét, a Föld moz­gásának gondolatát elutasították. A meg­­hátrálók közé tartozott Maestlin profesz­­szor is, a XVI. század másik nagy asztro­nómia. Maestlin tökéletesen megértette Kopernikusz nagyszerű gondolatait és tisztában volt Kopernikusz igazá­val. Rendszerét azonban legfeljebb szűk baráti körben merte hirdetni, a kated­ráról továbbra is rendületlenül Ptole­­maios rendszerét tanította, elkerülve ilyen módon túlbuzgó kollégái kellemetlen­kedését. Csak a XVII. század elején lépett fel az a két halhatatlan tudós, Johannes Kepler, Maestrin tanítványa, Prágában és Galileo Galilei Firenzében, akik meg­győződésük és tekintélyük teljes súlyával kiállottak Kopernikusz ügye mellett és azt győzelemre is vitték. Jtu „úf caittag** 1372-ton Még Kepler és Galilei működése előtt született azonban néhány olyan tudo­mányos megállapítás, ami meggyengítette nem is annyira a ptolemaiosi rendszer, mint inkább az Arisztotelészen alapuló középkori skolasztikai tekintélyét. Ennek során aztán apránként a Föld mozgásának gondolata is egyre kevésbbé tűnt fel Idegennek, legalább a kortársak legjobbjai előtt. A szóbanforgó felfedezések éppen Tycho Brahetől valók. Ezek azok a tudo­mányos tettek, amelyek — óriási és a maga idejében igen pontos észlelőmunkája mellett — megérdemelten tartották fenn nevét. Tycho Brahe ezen vizsgálatai az 1572- ben feltűnt­­új csillagára és egy sereg üstökös mozgására vonatkoztak. Az erőd­ Tycho Brahe világképe. A Nap a Föld körül ke­ring, forog, de a Nap körül mozognak a bolygók .

Next