Élet és Tudomány, 1958. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-21 / 51. szám
Itt csak arra akartunk rámutatni, menynyire bonyolult kérdések rejlenek az óra látszólag egyszerű fogalma mögött. S most térjünk át magára a napra. A nap a Föld egy tengelyfordulatának az ideje. A Föld a Nap körül keringve időben leírja az évet. Az év — sajnos — nem kerek számú napokból áll, hanem 365 napból és 5 óra 48 perc 46 másodpercből. Bosszantó! Ahhoz, hogy naptári időpontjaink évről évre nagyjából megfeleljenek egymásnak, minden négy évben egy 366 napos szökőévet kellett beiktatni. A mi szökőév-számításunk eredetileg Egyiptomból eredt, s ezt aztán Julius Caesar honosította meg Rómában. A niceai zsinat a IV. században egyházilag elfogadta, s így használták Európában évszázadokig, amíg ki nem derült róla, hogy nem elég pontos. 1582-ben azután, XIII. Gergely pápa idejében észrevették, hogy baj van a Hold járása szerint számított ünnepekkel, ezért megreformálták a naptárt, s időnként egy-egy szökőévet elhagynak. 1582. október 4-e után a pápa elrendelte, hogy 15-e következik, s azóta rend van a naptárral, vagy legalábbis az lesz 3000 évig, amikorra a felhalmozódó kicsiny eltérések egész napra fognak növekedni. Amikor Gergely pápa néhány nappal megrövidítette az évet, sokkal nagyobb mérsékletet tanúsított, mint Julius Caesar, aki a maga naptárreformja idején 100 napot toldott hozzá a reform esztendejéhez. A keleti egyház nem fogadta el a római pápa rendszabályát, s a Szovjetunióban is csak 1923-ban vezették be a ma már az egész világon elterjedt rendszert. Ezért esik az októberi forradalom ünnepe november 7-re. Az év tehát kereken 365 napból áll. De mik a hónapok? Réges-régi megfigyelés, hogy a Hold alakja négyszer változik az égen, s aztán visszatér kiindulási helyzetére. E változások mindegyike hét napba telik : ez a hét, s innen ered a hetes szám megszentelése a legkülönbözőbb vallásokban és a babonákban. Négy hét, pontosabban 29 nap és 12 óra ad egy teljes holdváltozást: ez a hónap. A hónapok nagy gondot okoztak az embereknek, amikor az évszakoktól olyannyira függő mezőgazdaság kifejlődésével áttértek a Földnek a Nap körüli keringésén alapuló éves naptárra. A zsidók ma is olyan módon számítják vallásos naptárukban az időt, hogy az évek napjainak száma náluk 353—385 közt ingadozik (egyébként hadd említsük meg, hogy a zsidó időszámítás szerint a világ teremtésétől időszámításunk kezdetéig 5719 év telt el). Az ókori babilóniaiak 360 naphoz 5 szent napot adtak hozzá, így lett ki az év. Ha a szent 6-tel megszorozták a 12 hónap számát, megkapták számrendszerük alapját, a 60-as számot. A 60 önmagával szorozva kiadta az év napjait, a 360-at az öt szent nap nélkül. A babilóniaiak osztották fel — ennek megfelelően — a kört is 360 fokra, a nappalt és az éjjelt pedig 12—12, összesen 24 órára. Ezek a számok tehát innen erednek. A régieknél tehát egy órányi idő nem a nap huszonnegyed része volt, hanem a nappalnak vagy az éjszakának a tizen Anégy buldhrt