Élet és Tudomány, 1962. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-01 / 26. szám

TUDOMÁNYOS :m___..._.......____ _...............JS ■őtorTTi A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA A TARTALOMRÓL: A nukleáris robbantások geofizikai hatásai I. — A nemzet fogalma a feuda­lizmusban — A legtöbb ember­eh pozitív ... — Nepál, Buddha szülőföldje — A Tisza II. — Rögeszmék a szépirodalom tükrében — *A tudomány világa A nukleáris robbantások geofizikai hatásai (I.) Amióta az első atombombák rettenetes dörejjel kísért robbanása városokat pusztított el, az emberiség mind nagyobb aggodalommal figyeli a nukleáris szerkeze­tek hatásáról beszámoló közleményeket. Vannak, akiket e bombák pusztító hatása foglalkoztat, mások — az egyszerű emberek százmilliói — a védekezés lehetőségei iránt érdeklődnek. A kutatók egy része a robbantásokat tudományos — főleg geo­fizikai — szempontból vizsgálja. A tudományos eredményekből, persze, sokféle következtetést lehet levonni, ennek a két cikknek azonban csupán az a célja, hogy a nukleáris szerkezetek robbanása alkalmával — és részben utána — észlelhető geofizikai, illetve meteorológiai jelenségeket és hatásokat ismertesse. Még mostanában is általában atombombának mondják azokat a sokszor nagyon bonyolult szerkezeteket, amelyek a magfizika óriási fejlődése következtében minden szempontból messze felülmúlják hiroshimai és nagaszaki „őseiket­’’. A ma gyártott bombákat a felhasznált anyagok atommagjainak nagy szerepe és az említett bonyo­lult szerkezet miatt inkább (a latin nukleus­z mag szó felhasználásával) nukleáris szerkezetnek nevezik. Amikor pedig az atombomba csupán a magas hőmérsékletet elő­állító „gyutacs” szerepét tölti be, az ilyen szerkezet neve a hőmérséklet gyújtó hatása miatt: termonukleáris szerkezet. Hol és hogyan történik a robbanás? A kísérleti robbantásokat vagy a talajon, vagy tengeren (hajón) végzik; a föld alatti robbantásokat 20—250, ritkábban 1000 méter mélységben, a tenger színe alattiakat 50—600 méter mélységben szokták végezni. A talajközeli légköri robbantásokat rendszerint 30—150 méter magas tornyokra helyezett bombákkal hajtják végre. Ha ennél magasabban robb­antanak, a bombákat ballonra kötik, vagy repülőgépre helyezik, és ezek a ballonon vagy a repülőgépről ledobva kb. 300—2000 méter magasban robbannak. Ennél magasabban végrehaj­tott kísérleti robbantásoknál rakéták viszik fel a nukleáris szerkezeteket. E cikk megírásáig a légköri robbantások legnagyobb magassága 480 kilométer volt. A robbantás pillanatában a bombából a másodperc milliomod részei alatt egy tűzgömb és benne óriási, elsősorban mozgási energia keletkezik, amely rövid idő alatt fény- és hőenergiává alakul át. A fényenergia nagyságára jellemző, hogy az első ilyen robbantást messzebbről nos

Next