Élet és Tudomány, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-12 / 19. szám

3. ábra: A - a felső görbe a lélegzés ritmu­sának változásait rögzíti, az alsó a normális vérnyomás görbéje; B - a lélegzés görbéje változatlan, a vérnyomásgörbe 6. és 7. között emelkedett. Mindkét görbe egy súlyos bűn­­cselekményét tagadó gyanúsítottnak a ki­hallgatásakor készült bizonyíték a bíróságok számára általá­ban elfogadhatatlan. Ez azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy bizonyos meghatározott célokra a narkoanalízist a nyomozás során nem lehet felhasználni. Mindenekelőtt jelen­tős segítséget nyújthat a feledékeny ta­núk emlékezetének felfrissítéséhez vagy régen történt események fontos részle­teinek felidézéséhez. Ilyen esetekben ugyanis többé-kevésbé eleve biztosítva van a tanú jóakaratú együttműködése, ami a narkoanalízis sikerének egyik fel­tétele. Ismeretes továbbá, hogy súlyos agyi sérülésekkel vagy lelki megrázkód­tatásokkal (traumákkal) emlékezetkiesé­sek (amnéziák) járnak, amelyek a sérü­lés előtti, alatti vagy utáni időre vonat­kozó történések teljes vagy részleges el­felejtésével járnak. Az ilyen amnéziás tudatból semmilyen erőszakkal sem lehet az emlékezetkiesés idejére vonatkozó tényeket a felszínre hozni. Hipnotikus álomban vagy narko­­analízisben azonban ez már többször si­került. Jól felhasználható továbbá a nar­koanalízis csalás leleplezésére, például ha valaki elmebetegséget színlel. A szín­lelt tünetek ugyanis a narkózis hatására megszűnnek, mert a felettük gyakorolt tudati ellenőrzés elvész. Van a narko­­analízisnek közvetett alkalmazása is. Ilyenkor maga a védelem kéri az analí­zist, annak bizonyítására, hogy a vád­lott nem tagad. Vagyis ilyenkor azt akar­ják bizonyítani, hogy a narkoanalízisnek alávetett vádlott, bármilyen kérdést tesz­nek is fel neki a terhére rótt cselek­ményre vonatkozóan, „nem szólja el ma­gát”. AZ IGAZMONDÁS MŰSZERES „MÉRÉSE” Általában azok, akik a narkoanalízist ellenzik, nem vetik el egyszersmind a nyomozásban alkalmazott többi „decep­­ciós” eljárást is. Ezek közé tartozik el­sősorban a „hazugságmérő" készülék (poligráf). Ennek működési elve azonban semmi rokonságot sem tart az „igazság­­szérum”-mal. A múlt század végének hí­res kriminológusa, C. Lombroso is fog­lalkozott már azzal a gondolattal, hogy a keresztkérdéseknek alávetett gyanúsí­tott személy vérnyomás-ingadozásából következtessen a vallomás igaz vagy ha­mis voltára. Ehhez — kora orvosi isme­reteinek megfelelő — készüléket is szer­kesztett. Ezt mások továbbfejlesztették, s lélegzés-érlökés-regisztráló berendezé­sekkel, majd galvanikus bőrreflex-mérő­vel egészítették ki. A „hazugságmérőgép” három érzékelő­jét: a vérnyomásmérő mandzsettáját, a lé­legzésmérő harmonikacsövét és a bőrref­­lexmérő­ elektródját a vizsgálandó sze­mély testére — karjára, mellére és kéz­fejére — erősítik. Az érzékelőben a kér­dezés alatt létrejövő mechanikus és elektromos ingadozásokat a készülék 2. ábra: Vizsgálat „hazugságmérőgép"-pel AVA­AAIVAVIVAMAI­B m m0­fiiilU WTFmi0m0HAlAU wtt­VUu iHm n

Next