Élet és Tudomány, 1967, július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-22 / 38. szám
A kiállításon sokféle Kozmosz-holdat láttunk. A Kozmosz-holdak napelemes típusai hosszú élettartamúak. A napelemek miatt a Naphoz képest állandó helyzetben kell keringeniük, ezért a hőmérsékletérzékelő és -szabályozó rendszer nagyon fontos elemük. A 8. ábrán láthatjuk azokat a gömbcikk alakú, eltérő színű (és fényességű) felületrészeket, amelyeknek elforgatásával a hősugárzó felület nagysága (s ezáltal a távozó hő mennyisége) szabályozható. A napelemtáblák és a rúdantennák is jól láthatók. Ha a kozmoszholdakkal a magaslégkört és a Napnak a Földről nem is észlelhető sugárzását vizsgálni akarják (a földi légkör pl. a Nap ibolyántúli sugárzását teljesen kiszűri!), akkor olyan mérőfejeket helyeznek el rajta, amilyen a 9. ábra M-mel jelölt részén látható: ezek áteresztik a vizsgálni kívánt sugárzást. Esetleg mintát is vesznek a magaslégkör gázából; ennek összetételét az önműködő elemző készülék meg is állapítja. A mérőfejnek villamos feszültséggel való befolyásolásával a kutatók számára érdekes ionokat is ki lehet szűrni. A magnetométeres Kozmosz-26 és Kozmosz-49 holdakkal a szovjet kutatók néhány nap alatt a földfelszín háromnegyede felett nagy részletességgel bemérték a mágneses erőteret. A 10. ábrán ezt a szputnyik-típust láthatjuk: az M jelű magnetométer hosszú rúdon csatlakozik a testhez, hogy a rádióberendezés mágneses tere minél kevésbé zavarja. A magnetométerrel ellentétes oldalon vannak a T tájolófejek. Ezek a Naphoz képest helyes helyzet megállapítására szolgálnak. Körülöttük ostorantennák (A) láthatók. Nagy Ernő