Élet és Tudomány, 1967, július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-22 / 38. szám

A kiállításon sokféle Kozmosz-holdat láttunk. A Kozmosz-holdak napelemes típusai hosszú élettartamúak. A napele­mek miatt a Naphoz képest állandó hely­zetben kell keringeniük, ezért a hőmér­sékletérzékelő és -szabályozó rendszer na­gyon fontos elemük. A 8. ábrán láthatjuk azokat a gömbcikk alakú, eltérő színű (és fényességű) felületrészeket, amelyeknek elforgatásával a hősugárzó felület nagy­sága (s ezáltal a távozó hő mennyisége) szabályozható. A napelemtáblák és a rúd­­antennák is jól láthatók. Ha a kozmosz­holdakkal a magaslégkört és a Napnak a Földről nem is észlelhető sugárzását vizs­gálni akarják (a földi légkör pl. a Nap ibolyántúli sugárzását teljesen kiszűri!), akkor olyan mérőfejeket helyeznek el rajta, amilyen a 9. ábra M-mel jelölt ré­szén látható: ezek áteresztik a vizsgálni kívánt sugárzást. Esetleg mintát is vesz­nek a magaslégkör gázából; ennek össze­tételét az önműködő elemző készülék meg is állapítja. A mérőfejnek villamos fe­szültséggel való befolyásolásával a kuta­tók számára érdekes ionokat is ki lehet szűrni. A magnetométeres Kozmosz-26 és Kozmosz-49 holdakkal a szovjet kutatók néhány nap alatt a földfelszín háromne­gyede felett nagy részletességgel bemér­ték a mágneses erőteret. A 10. ábrán ezt a szputnyik-típust láthatjuk: az M jelű magnetométer hosszú rúdon csatlakozik a testhez, hogy a rádióberendezés mágne­ses tere minél kevésbé zavarja. A mag­­netométerrel ellentétes oldalon vannak a T tájolófejek. Ezek a Naphoz képest he­lyes helyzet megállapítására szolgálnak. Körülöttük ostorantennák (A) láthatók. Nagy Ernő

Next