Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
AZ EMBER ÉS A HIDEG Szovjet kutatók a sarki — antarktiszi és arktiszi — expedíciók résztvevőin vizsgálták a szokatlan hideg hatását. Megállapították, hogy a nagyon hideg területeken való hosszabb tartózkodás megedzette, ellenállóbbá tette őket a betegségekkel és az éghajlati változásokkal szemben. Az Antarktiszon való tartózkodás első hónapjaiban a légzés és az anyagcsere megváltozik. Ebben az időszakban az emberek állandóan fáznak és minden elérhető meleg holmit magukra vesznek. Később azonban még az 50 C-fokos hőmérsékleten sem igényelnek több ruhát. Az expedíciók néhány tagja, például a rádiósok, főleg zárt helyiségekben dolgozik, mások fagyban, szélben a szabad ég alatt tartózkodnak. A megfigyelések azt mutatták, hogy a rádiósok a szabadban már egy-két perc múlva dideregnek, míg azok, akiket a munkájuk állandóan odaköt, csak tíz-tizenöt perc múlva kezdenek fázni. Amikor az Antarktiszra utazva az expedíciók résztvevői áthaladnak a trópusok övezetén, nagyon nehezen viselik el az ottani hőséget. Visszautazáskor azonban, a jeges kontinensen eltöltött egy év után minden nagyobb nehézség nélkül viselik el a trópusi klímát. Az Arktiszon az újonnan érkezettek táplálékszükséglete eleinte 25 százalékkal nő. Az akklimatizálódás után az anyagcsere viszonylag alacsony szinten állandósul. Ennek többek között az az előnye, hogy az emberek erős fagyban is hosszabb ideig maradhatnak a szabad ég alatt, végtagjaik vérkeringése normális marad, nem fenyegeti őket a megfagyás. Kisebb testmozgástól is felmelegszenek. (Naukai Zsizny) A RÉTEGVONALAS ARCTÉRKÉP A sikeres fogszabályozáshoz nagyon pontosan kell ismerni a rendellenes fogállású gyermek állkapcsának és arcának a fejlődését, ehhez pedig rendkívül nagy segítséget nyújt az arc „rétegvonalairól” készült élethű másolat, egy új módszerrel készült háromdimenziós modell, illetve térkép. Térhatású fényképeket eddig is alkalmaztak a fogszabályozásban, legújabban pedig a cambridge-i Addenbrooke’s Kórházban ezeket a fényképeket rétegvonalas arctérkép elkészítéséhez használják fel. Ugyanazzal a technikával dolgoznak, amellyel sok ezer négyzetméter területről légi felvételeket, s ezekből térképeket készítenek. Ez a sztereofotometriának, azaz sztereotérképezésnek elnevezett módszer jóval egyszerűbb minden eddiginél, amellett sokkal pontosabb méréseket és értékelést tesz lehetővé, mint azok, amelyeket hagyományosan, röntgennel, gipszmintával vagy tapintókörzóval végeztek. (New Scientist) 1962 AZ ÓRIÁS VIASZRÓZSA ÉS HALAI A kölni egyetem állattani intézetének munkatársai a Vörös-tengerben kutatásokat végeztek annak a megállapítására, miért tartózkodnak a bohóchalak (Amphiprion percula) az óriás viaszrózsában (Discosoma kenti), anélkül, hogy sérülést szenvednének, míg a más, azonos fajú halakat az óriás viaszrózsa fogókarjaival megragadja és bekebelezi. A kutatók kísérletei azt látszanak bizonyítani, hogy itt valamiféle sajátos vegyi anyagnak van szerepe. A bohóchalak alkalmazkodásuk során „megtanulták”, hogy az óriás viaszrózsától bizonyos anyagot vegyenek át bőrük felületére és ezált