Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

AZ EMBER ÉS A HIDEG Szovjet kutatók a sarki — antarktiszi és arktiszi — expedíciók résztvevőin vizs­gálták a szokatlan hideg hatását. Megál­lapították, hogy a nagyon hideg területe­ken való hosszabb tartózkodás megedzet­te, ellenállóbbá tette őket a betegségekkel és az éghajlati változásokkal szemben. Az Antarktiszon való tartózkodás első hónapjaiban a légzés és az anyagcsere megváltozik. Ebben az időszakban az em­berek állandóan fáznak és minden elér­hető meleg holmit magukra vesznek. Ké­sőbb azonban még a­z 50 C-fokos hőmér­sékleten sem igényelnek több ruhát. Az expedíciók néhány tagja, például a rádiósok, főleg zárt helyiségekben dolgo­zik, mások fagyban, szélben a szabad ég alatt tartózkodnak. A megfigyelések azt mutatták, hogy a rádiósok a szabadban már egy-két perc múlva dideregnek, míg azok, akiket a munkájuk állandóan oda­köt, csak tíz-tizenöt perc múlva kezdenek fázni. Amikor az Antarktiszra utazva az ex­pedíciók résztvevői áthaladnak a trópu­sok övezetén, nagyon nehezen viselik el az ottani hőséget. Visszautazáskor azon­ban, a jeges kontinensen eltöltött egy év után minden nagyobb nehézség nélkül viselik el a trópusi klímát. Az Arktiszon az újonnan érkezettek táplálékszükséglete eleinte 25 százalékkal nő. Az akklimatizálódás után az anyag­csere viszonylag alacsony szinten állan­dósul. Ennek többek között az az elő­nye, hogy az emberek erős fagyban is hosszabb ideig maradhatnak a szabad ég alatt, végtagjaik vérkeringése normális marad, nem fenyegeti őket a megfagyás. Kisebb testmozgástól is felmelegszenek. (Nauka­i Zsizny) A RÉTEGVONALAS ARCTÉRKÉP A sikeres fogszabályozáshoz nagyon pontosan kell ismerni a rendellenes fog­állású gyermek állkapcsának és arcának a fejlődését, ehhez pedig rendkívül nagy segítséget nyújt az arc „rétegvonalairól” készült élethű másolat, egy új módszerrel készült háromdimenziós modell, illetve térkép. Térhatású fényképeket eddig is alkal­maztak a fogszabályozásban, legújabban pedig a cambridge-i Addenbrooke’s Kór­házban ezeket a fényképeket rétegvona­las arctérkép elkészítéséhez használják fel. Ugyanazzal a technikával dolgoznak, amellyel sok ezer négyzetméter területről légi felvételeket, s ezekből térképeket ké­szítenek. Ez a sztereofotometriának, azaz sztereotérképezés­nek elnevezett módszer jóval egyszerűbb minden eddi­ginél, amellett sokkal pontosabb méré­seket és értékelést tesz lehetővé, mint azok, amelyeket hagyományosan, rönt­gennel, gipszmintával vagy tapintókörzó­­val végeztek. (New Scientist) 1962 AZ ÓRIÁS VIASZRÓZSA ÉS HALAI A kölni egyetem állattani intézetének munkatársai a Vörös-tengerben kutatá­sokat végeztek annak a megállapítására, miért tartózkodnak a bohóchalak (Amphi­­prion percula) az óriás viaszrózsában (Discosoma kenti), anélkül, hogy sérülést szenvednének, míg a más, azonos fajú ha­lakat az óriás viaszrózsa fogókarjaival megragadja és bekebelezi. A kutatók kísérletei azt látszanak bizo­nyítani, hogy itt valamiféle sajátos ve­gyi anyagnak van szerepe. A bohóchalak alkalmazkodásuk során „megtanulták”, hogy az óriás viaszrózsától bizonyos anya­got vegyenek át bőrük felületére és ezált

Next