Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
Anyagi romlás, házasság Klapka és a csupa tűz-láng olasz hazafi, Garibaldi bármely pillanatban elindították volna a felszabadító sereget a még osztrák fennhatóság alatt sínylődő olasz területek és Magyarország felé, de az Európa sorsát intéző nagyhatalmak kormányai másként határoztak. Az 1860-as évek közepén ezek a tervek végleg megdőltek. Megbukott a svájci bank is, Klapka létalapja. Az elkeseredett Klapka Amerikába készült, de azután Franciaországban kezdett új életet. Ott is házasodott meg, 44 éves korában. Azért ilyen későn, mert hosszú évekig várt arra, hogy feleségül vehesse a szép Zichy Karolin grófnőt, a Petőfi egyik reformkori költeményében „tündérvirág”-nak nevezett lelkes honleányt. A grófnő is külföldön élt, de férjétől, Károlyi György gróftól nem tudott elválni, és így Klapkával végül 1860-ban búcsút mondtak egymásnak (politikai összeköttetésük azonban később is megmaradt). Klapka ezután 1864-ben feleségül vette a fiatal Arboin Inezt, egy Brazíliából visszavándorolt gazdag francia családnak a leányát. 1866-ban még egy alkalom nyílt az Ausztria elleni támadásra: a porosz— osztrák háború. Klapka személyesen tárgyalt Bismarck (1815—1898) porosz miniszterelnökkel, magyar légiót szervezett, és ennek egy részével a Jablonkai-hágón át be is hatolt Magyarországra. De rögtön vissza kellett fordulnia, mert érvénybe lépett a fegyverszünet. A béke, majd az 1867. évi kiegyezés után az emigráció politikai jelentősége csökkent, Ausztria ellen újabb háború nem volt várható. Klapka hazajött — erre kényszerítették külföldi üzleti vállalkozásaiból eredő súlyos adósságai is: azt remélte, hogy itthoni kölcsön és itt megindítandó újabb vállalkozások révén rendezheti zilárt anyagi helyzetét. Barátja és volt emigránstársa, Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök fel is kérte, hogy tevékenységét elsősorban gazdasági téren fejtse ki. Főleg a hazai vasútépítés területén működött, gyárakat is alapított. Az 1873. évi gazdasági válság idején azonban ismét tönkrement. Szerencsére még ugyanabban az évben jól sikerült egyiptomi üzleti útja. 1876-ban katonai tanácsadónak hívták meg Törökországba, ő készítette az 1877-ben kitört orosz—török háborúban a török haditerveket. Ez volt az utolsó alkalom, amikor katonai tudását érvényesíthette. Ezután csak vasút- és hídépítő társaságok szervezésével, iratai rendezésével és emlékiratainak készítésével foglalkozott, idejét megosztva hazája és Franciaországban élő családja között. Budapesten halt meg, hirtelen. Nem az akkori kormánynak, hanem a minden ellenállást elsöprő nemzeti közvéleménynek volt köszönhető, hogy mint a nemzet halottját temették el, nagy pompával, a Kerepesi temetőben. Síremléke ma is áll. Az „utazó nagykövet” Klapka Györgynek sohasem volt módjában megtanulnia az egy-egy vármegye határai közé zárt „táblabírói észjárást", s ezért külföldön annál könnyebben vált belőle európai távlatokban gondolkodó polgár. Európa: ez a szó sűrűn előfordul az emigráció levelezésében. Az emigráció minden vállalkozását az európai nagyhatalmak szándéka és egymáshoz való viszonya határozta meg. Klapka működésének színtere Nyugat-, Kelet- és Dél- Európa volt. Iratait lapozgatva különösen Anglia, Franciaország, Svájc, Olaszország, Poroszország és a török birodalom bel- és külpolitikájának elemzésével kapcsolatban találunk érdekes észrevételeket. (Persze óvatosan ki kell szűrnünk belőlük az emigráns látásmód törvényszerű torzításait.) A svájci bank londoni fiókja révén összeköttetésbe került az angol tőkés körökkel. Londonban élő barátai — köztük különösen Mednyászky Sándor volt honvéd ezredes — rendszeres jelentéseket küldtek neki az angol politikai helyzetről és az ottani emigráció életéről. Franciaországban olykor fogadta őt III. Napóleon császár. Ennek hatalomra jutásában Klapka és társai a reakció diadalát látták, mégis hozzá kényszerültek, mert döntő befolyása volt az olasz és a balkáni politikára. Klapka bejáratos volt a liberálisabb gondolkozású Napóleon Jérome herceghez is másik barátja, Kiss Miklós emigráns honvéd ezredes révén, aki Thouvenel francia külügyminiszterrel volt rokonságban. Olaszországban Viktor Emanuel királlyal, Garibaldival és a mindenkori kormányokkal állt kapcsolatban, úgy is, mint a magyar légió feje. Törökországban a katonai vezető körökön kívül érintkezésben volt a hadseregben működő, törökké vált egykori magyar és osztrák tisztekkel. A nagyhatalmak