Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

Állatkertünk tengeri Akváriumában sé­tálva néhány medence előtt meglepetten kérdezik az emberek: „Van ebben egyál­talán valami, hiszen csak sziklákat meg csigaházakat látunk a vízben?” Etetéskor azonban elcsodálkoznak­: „Ennyire zsúfolt itt az élet?” Ezek az üresnek látszó, való­jában minden zugukban benépesített me­dencék ugyanis a sziklahalak és az írásos sügérek otthonai. És e halak viselkedése, életmódja mindent megmagyaráz... A sziklahalak — például a sós alapszínű, sötétebb foltokkal Scorpaena porcus és Scorpaena fehér és piros csíkozottságú (Pterois volitans) — a tengerek algával dúsan benőtt sziklás, part menti, sekély helyeit kedvelik (sziklás élőhelyükről kap­ták a nevüket is). Ehhez a környezethez annyit alkalmazkodtak, hogy az a szem, amely nem tudja, mit kell keresnie, bi­zony nehezen fedezi fel őket. A sötétebb sziklákon — amelyeknek üregeiben meg­húzódnak — színük megsötétedik, a vilá­gosabbakon egy kissé kivilágosodik. Szí­nükön kívül a hátúszójuk, fark alatti és hasúszóik tüskés sugaraiból adódó „tor­­zonborz” alakjuk is rejti őket. E sugaraik ÁLLATI*^ a kiláthatatlan“ hadak .— A sziklahal. Színe és „torzonborz" alakja miatt szinte felismerhetetlen környezetében XI ÉLET

Next