Élet és Tudomány, 1971. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)
1971-09-17 / 38. szám
hetőségük a menekülésre. Több mint három méter vastag iszapos törmelék fedte be a két városkát — csak ott 20 ezer ember pusztult el! A lavina anyagának legnagyobb része azonban a Rio Santa völgyébe zúdult, olyan borzalmas erővel, hogy annak túlsó partján még 34 méter magasságig felfutott. E katasztrófa óta megkettőzött erővel folyik a kutatás a földrengéselőrejelzés problémáinak megoldására. Ma már a földrengéseknek több — geofizikai műszerekkel jól megfigyelhető — előjeléről van tudomásunk, a szervezett földrengésriasztás megvalósítására azonban még nincs mód. Az emberiség mind ez ideig kénytelen a passzív védekezésre hagyatkozni: igyekszünk olyan épületeket emelni, amelyek többé-kevésbé rengésállók. Például Taskentban a legutóbbi nagy földrengés után olyan házakat emeltek, amelyek mi még 9 fok erősségű rengéseket is nagyobb kár nélkül átvészelhetnek. Tokióban a nemrégiben elkészült új felhőkarcoló-szállodát, valamint az Eiffel-toronyhoz hasonlító magas tévétornyot úgy tervezték, hogy szükség esetén még az 1923. szeptember 1-i katasztrofális földrengésnél háromszorta nagyobb erejű földlökéseket is átvészelhetnek. De vajon ez minden? Mást nem tehetünk? Talán igen! Dr. Peter Smith angol geofizikus nemrégiben két merész javaslatot tett közzé. Ezek lényege ebben foglalható össze: rengessük meg a Földet mesterségesen, így segítve elő, hogy a mélyben lekötött mechanikai feszültségek felszabadulhassanak. Ha ezt meg tudjuk valósítani, elérhetjük, hogy egyetlen hatalmas erejű romboló hatású földrengés helyett számos gyenge, kis erejű rengés lép majd fel, anélkül azonban, hogy bármelyikük is kárt okozna. Régóta ismeretes — a kérdéssel ez év januárjában az UNESCO különbizottsága is foglalkozott —, hogy különösen nagyméretű víztárolók feltöltését követően a terület földrengéstevékenysége váratlanul megélénkül. Ezt első ízben a mesterségesen létrehozott arizónai Mead-tó környékén tapasztalták a Hoover-gát megépítése után, még 35 évvel ezelőtt. A tó létrejötte után tíz év alatt 600 helyi jellegű (tehát nem túlságosan erős) rengés támadt. Később számos más esetben is észleltek ilyen összefüggést, így a rhodésiai Kariba-víztárolónál, a görögországi Kremasta-, a francia Alpokban levő Monteynard-tárolónál stb. A legsúlyosabb következményekkel az indiai Dekkán-fennsíkon létesített Koynatároló építése járt, ahol — noha ott a múltban még sohasem észleltek földrengést — a víztároló elkészülte után, 1967- ben olyan rengés pattant ki, amelynek kétszáz halálos áldozata lett. A jelenség magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy amikor a víztárolókat feltöltik, viszonylag kicsiny területen igen nagy nyomás uralkodik. Ez a felületi terheléstöbblet feszültségeket okoz a földkéreg legfelső rétegeiben, és hozzájárul ahhoz, hogy az ott levő, tektonikai (szerkezeti) okok miatt felgyülemlett, természetes eredetű mechanikai feszültségek hirtelen feloldódjanak. A Koyna-tároló esete azt mutatja, hogy ilyen mechanikai feszültségek a földfelszínnek még olyan területei alatt is felhalmozódhatnak, ahol egyébként földrengések nem szoktak előfordulni.