Élet és Tudomány, 1971. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)
1971-09-17 / 38. szám
A tapasztalatokat figyelembe véve Smith azt tanácsolja, hogy a földrengésveszélyes területeken juttassunk mesterséges úton nagy mennyiségű vizet a mélyebb rétegekbe, fúrt lyukak segítségével. (Denverben néhány évvel ezelőtt azt tapasztalták, hogy a mélybe juttatott szennyvíz is földrengéseket okozott.) Így — Smith szerint — „megrengetjük” ugyan a földet, de megelőzünk egy későbbi nagyobb katasztrófát! A másik lehetőség a nukleáris bombák felhasználása lenne. A Névadóban 1968- ban a föld alatt felrobbantott egy megatonnás bomba 4000 kilométeres távolságban is észlelhető földrengéshullámokat keltett. A vizsgálatokból arra következtethetünk, hogy a szóban forgó robbantás a természetes földrengések egész sorozatát keltette. Eszerint bizonyos, mechanikai feszültségeknek erősen alávetett területeken föld alatti nukleáris robbantások segítségével földrengések idézhetők elő. Mármost az a kérdés, hogy ami elméletben helyesnek és igaznak tűnik — vagyis az, hogy ezek a mesterséges ráhatások majd csupán kicsiny erejű rengéseket keltenek —, az igaz-e a valóságban is. Vajon nem jár-e egy ilyen kísérlet azzal a veszéllyel, hogy sok kicsiny rengés helyett mégis egy vagy több nagyerejű, pusztító hatású földrengés támad majd? Úgy véljük, a kockázat igen nagy! Sok-sok előzetes kísérletre volna szükség ahhoz, hogy a kérdésre biztonsággal válaszolhassunk. A kísérleteket azonban csakis olyan területeken szabad végrehajtani, amelyek lakatlanok, illetőleg amelyekről a lakosságot már kitelepítették és biztonságba helyezték. Talán Alaszkának a Kodiak-szigettől nyugatra, a Katmaitiszhányó környékén levő területe jöhetne számításba egy ilyen kísérletsorozat szempontjából, hiszen az a vad és jórészt még ma is ismeretlen vidék úgyszólván teljesen lakatlan, ugyanakkor földrengésektől egyáltalán nem mentes, tehát nyilvánvaló, hogy alatta nagy mechanikai feszültségek halmozódtak és halmozódnak fel. Dr. Hédervári Péter nyelv és élet SZERKESZTI: DR. ORÉTSY LÁSZLÓ mozaikszók Álruhában Folyóiratunk egyik korábbi számában (1970/41.) kiderült a lencsibabáról, hogy nem a Lencsi becenevű kislányok a névadói, hanem egy torinói gyár jelmondatából tömörült mozaikszóvá, vagyis olyan szóvá, amelynek betűi sorban valamely szöveg (rendszerint cím) kezdőbetűiből vagy szótagjaiból állnak. Ám az olyan mozaikszókért, melyek értelmes és oda illő közszónak látszanak, eredetileg azonban mozaikokból tevődtek össze, nem kell okvetlenül külföldre utaznunk. Az 1901-ben alakult Fészek Klub nevét országszerte, sőt művész körökben szinte világszerte ismerik. De azt már sokkal kevesebben tudják, hogy a Fészek szó is rövidítésként keletkezett; az egyik magyarázat szerint ebből: festők, építészek, szobrászok, egyéb komédiások. Ha a Fészekbe nem is, a közértbe naponta járunk. De azt talán már sokan elfelejtették, hogy ez a név az 1948. V. 16-án alakult Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. rövidítését őrzi. E mozaikszónak — úgy látszik — hosszú életet biztosít régebbi ügyes jelmondata: A Közért dolgozik a közért. A nyári melegben jól esik a Balaton felé motorozni. A „csikók” egy részén a Jawa márkanév díszült. Ez a név az 55 millió lakosú Jáva sziget nevére emlékeztet, de voltaképpen mozaikszó: Janacek cseh géptervező és Wanderer német gyártulajdonos nevét rejti. A prágai Jawa Motorkerékpárgyár mai neve egyébként magyarra fordítva: Május 9. Motorkerékpárgyár. Ezek a példák érdekes bizonyságai annak, hogy a sokat szidott mozaikszóalkotás fája is teremhet ízes gyümölcsöt. Dr. Ladó János