Élet és Tudomány, 1972. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-20 / 42. szám
KEDVES ÉLET ÉS TUDOMÁNY! (Folytatás az 1970. oldalról) Sok kút építéséhez szájhagyomány is fűződik, így a trencséni várkút építését Szapolyai János nevéhez fűzi a hagyomány. Eszerint a várúr a törökkel vívott győzedelmes ütközet után számos fogollyal tért vissza, köztük a szépséges Fatiméval. Amikor Fatime vőlegénye, Omár jelentkezett a lányért, Szapolyai azt kérte tőle váltságdíjául, hogy ásson kutat a várban. A szerelmes ifjú éjt nappallá téve dolgoztatta szolgáit, míg három esztendő elteltével a Vág folyó medrének szintjére érve, vízre bukkantak. Valójában több várunk kútjait ásatták török foglyokkal. Így a magyar statisztika egyik úttörője, Fényes Elek (1807— 1876) „Magyarország geographiai szótárában leírja, hogy Németújvárott (Güssing, Ausztria) 45 öl — kereken kilencven méter — mély kutat ástak a török rabok. Ez a romos kút a vár egykori baromudvarában még ma is létezik. Faragott kövekből épült. Kávája szabályos nyolcszög, melynek átmérője 4,80, magassága 1,59, vastagsága 0,60 m. Akáva és az akna között 0,70 m széles járda fut körbe. Az akna felső, 2—3 méteres szakaszát téglával, a lentebbi részt pedig faragott kővel rakták körül. A kút nélkülözhetetlen tartozéka a vízszállító edény, amelynek nagysága és anyaga különbözött a mai vödrökétől. Sajnos, ezek a régi vízemelő edények az évszázadok során általában tönkrementek, elkallódtak — a németújvári azonban megmaradt, ma a vármúzeum egyik legértékesebb darabja. Készítője figyelembe vette, hogy a lengő teher ütése az erő karjának , tehát a kötél vagy a lánc hosszának növekedésével arányosan hatványozódik. Márpedig a mély kútba lenyúló hosszú láncon nem ritkán kileng, és az akna falához verődik a vödör. Az ilyen módon ismétlődően az akna falára mért ütések a faragott köveket kilazíthatják, a kutat rongálhatják. S a mély kutat javítani nem könnyű és veszélytelen munka — ostrom idején a vízellátást is akadályozhatta. A németújvári vödör marhabőrből, tehát rugalmas anyagból készült, így ha az aknához verődött, benyomódott, nem törte a falat, és maga sem tört össze. Súlya az általában vödörnek használt anyagok között a legkisebb. Alakja négyzet alapú csonka kúp. Feneke 80X 80, magassága 89 cm. Oldallapjait öt szelvényből állította öszsze a mester. Az oldallapok alsó fele egy közös darabból áll, annak felső széléhez függőlegesen négy további részt varrt. Ezzel az eljárással megszakította az anyag folyamatosságát, csökkentette a nyúlás lehetőségét, és növelte az ellenállást a víz oldalnyomásával szemben. Az oldalak szélét előbb egymásra hajtva összevarrta, majd egy bőrcsíkkal beszegte a varratot. Az oldalak élei felül kissé befelé ívelnek, hogy kevésbé locsogjon ki a víz. A négy beívelés szögleteibe varrt bőrpántokba fűződtek a vödröt tartó láncok. Ha feltételezzük, hogy a vödör színültig telve emelkedett ki az aknából, akkor egy emelésre nem kevesebb, mint 351 liter vizet szállított a felszínre. Vámbéri Gusztáv 2000