Élet és Tudomány, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52 szám)
1973-08-17 / 33. szám
L TARTUNK A VILLÁM AUTÓK ÉPÜTERÉBEN Az Élet és Tudomány 1968. évi 25. számában „A villamos autó reneszánsza?” című cikkünkben azokkal a törekvésekkel foglalkoztunk, amelyek világszerte megnyilvánulnak a villamos autók feltámasztására. Akkor e törekvéseket három dologgal okoltuk meg. Ezek: a levegő szennyeződése elleni küzdelem, a szénhidrogénkincs várható kimerülése és az atomerőművek termelte olcsó villamos áram. Ezekhez társult az is, hogy a villamos meghajtású járművek felépítése, szerkezete egyszerűbb a benzines üzeműekénél. Az előrelépés legnagyobb nehézsége pedig abban rejlett, hogy a villamos energiát tároló akkumulátorok a túlontúl súlyosak voltak. Környezetvédelem Mai szemmel az öt évvel ezelőtti, a villamos járművek elterjesztését sürgető okok közül a szénhidrogénkincs kimerülése nem látszik közeli veszélynek, hiszen időközben — elsősorban a tengerek alatt — számos új kőolaj- és földgáztelepet tártak fel. Az atomerőművek is hiába léptek be az energiatermelésbe, ez sem idézett elő jelentős változást a villamos energiával való ellátásban: egyrészt azért nem, mert az atomerőművek száma és teljesítménye a vártnál lassabban növekedett, másrészt meg azért sem, mert az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság villamosenergiaigényének növekedése gyorsabb volt az erőművek és az elosztóhálózat teljesítőképességének növekedésénél. A villamos járművek fejlesztésének fő mozgatója ma a levegőszennyezés elleni küzdelem, öt évvel ezelőtt még ezt jósolták: ötven év múltán a nagyvárosok levegője olyannyira elszennyeződik, hogy lehetetlen lesz bennük az élet. A levegő azonban sokkal sebesebben elszennyeződött, mint gondolták: Kaliforniában vagy Tokióban már ma időről időre le kell állítani az autókat, bizonyos üzemeket, sőt a „légsérültek” elsősegélyben való részesítésére és kezelésére oxigénbelélegeztető állomásokat is rendszeresítenek. Íme néhány adat a tokiói Környezetvédelmi Kutatóintézet 1970. évi beszámolójából : . . . 1970. július 18-án reggel 7 és 8 óra között párás füstköd ülte meg Tokió környékét. Délután egy órakor szem- és torokgyulladással hat mentőautó szállította kórházba a Rissho-főiskola hallgatónőit, akik az iskola melletti téren labdáztak. Megállapították, hogy rosszullétük oka a füstköd volt. . . . Megállapították, hogy a nagy forgalmú Yamagico útkereszteződés közelében lakókon az ólommérgezés tüneteit (a bágyadtságot és feledékenységet) a gépkocsik kipufogó gázaiban levő ólom idézte elő. A növekvő veszély megfelelő ellenintézkedésekre ösztönözte és ösztönzi világszerte az állami szerveket. A küzdelem nem reménytelen: biztató Londonnak, a füstköd, a híres szmog névadójának, hazájának példája. Az utóbbi évek céltudatos munkájával sikerült megtisztítani London levegőjét. A levegő tisztaságának megóvására az egyik mód a meglevő levegőszennyező források korlátozása, illetőleg megszüntetése. E programnak része a járművek villamosítása, a villamos hajtású közúti járművek kifejlesztése. Személyautók, autóbuszok A levegő tisztaságát a benzinüzemű járművek legjobban Kaliforniában fenyegetik. Ott tavaly piacra vitték az ELEKTRODYNE MARK II. típusjelzésű villamos autót. A kétüléses, üvegszálas karosszériájú jármű 259 cm hosszú, 114 cm széles és 137 cm magas, áramforrása hat darab 6 voltos akkumulátor; az autó beépített töltője közvetlenül a villamosenergiahálózathoz csatlakoztatható, akciórádiusza, azaz hatósugara, vagyis az a távolság, amelyet egy töltéssel megtehet, 80—120 km. E villamos autó ára tavaly mintegy 1800 dollár volt, de havi üzemköltsége csak 1,5 dollár.