Élet és Tudomány, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-12 / 19. szám
A konfekciógyártás a két világháború között ugrásszerűen fejlődött, bár a készen vett ruha főként a szegényebb rétegek lenézett viselete volt. A második világháború után, az 1950-es, majd még inkább az 1960- as években döntő fordulat következett be: oka a megváltozott életszemlélet, a fiataloknak az „elegancia” elleni lázadása, s mindezeken kívül a konfekció műszaki lehetőségeinek a gazdagodásából adódó minőségjavulás. A divatot irányító országokban a kisipar már aligalig tud versenyre kelni a konfekcionált termékekkel. A nagy cégek összefogása nyomán a divat irányítása lassanként kicsúszik a nagy párizsi divatházak kezéből, s azok — anyagi kényszerűségből — szintén kénytelenek finomkonfekciót gyártani. Néhány különleges alkalmat kivéve a híres filmsztárok és a „felső tízezer” tagjai is a konfekcionált termékeket hordják, (igaz, ezek kevesebb példányban készülnek), különösképpen az úgynevezett szabadidő-ruházatot, a farmert és társait. Korunkra a ruhaipar a legtöbb ország könnyűiparának fontos része lett , s hozzátehetjük: a gazdasági válságokra kevéssé érzékeny ága! Ahogy régebben a cipővel történt (amely valamikor szintén egyéni méretre készült), most a ruházat tekintetében is nagy fölénybe került a gyári termelés. S ha az anyag kiválasztásának és a ruhapróbáknak unalmas, időt és fáradságot rabló elfoglaltságát (no meg a nagyobb árat) rakjuk a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba meg a divatos és olcsóbb készruhákat — aligha kétséges, hogy merre billen a mérleg nyelve. Női kabátok az 1860-as évekből Konfekció az 1970-es évekből (Fábri Péter felvétele) F. dr. Dózsa Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum)