Élet és Tudomány, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
bevételével ehet a gyermek lekvárokat, dzsemeket, ízeket, ihar gyümölcsleveket ésszörpöket, üdítő italokat. Féléves korig célszerű a napi étrendet turmixolva adni. Ekképp egyenletesen elkeverve jut hozzá a csecsemő a tápszerhez, a tejhez és a többi élelmianyaghoz (a sárgarépához, az almához, az olajhoz, a mézhez és a burgonyához). A tápszert tehát ne forraljuk, mert a biológiai értéke csökken! Féléves kortól a már említett keményítős rántással és habarással sűrítjük a főzelékeket, s kanállal etetjük a csecsemőt. Jól használhatók a Kecskeméti Konzervgyár bébiételei közül azok (például a sárgarépa-, a sütőtök- és a zöldbabpüré), amelyekben nincs tej, búzaliszt, hús, máj és velő. * Atlaty&sai*, tízéves Uacity A fenilketonúriás gyermek szülei azzal előzhetik meg ezt az egyébként maradandó károsodást okozó betegséget, ha megtartják a gyermek számára előírt szigorú diétát. Még ha ez kétségtelenül nagy terhet ró is a családra! Meg kell tanulniuk a szülőknek — a fenilketonúriás központ tájékoztatója alapján — a gyermek napi étrendjét összeállítani és az ételeket elkészíteni. Ügyelniük kell arra, hogy gyermekük minden nap megkapja a tápszeradagot. Úgy kell a gyermek táplálkozási szokásait alakítaniuk, hogy csak a veszélytelen ételeket fogyassza, s ellenálljon a többi étellel való kínálásnak. Meg kell értetni vele, hogy azok helyrehozhatatlan bajt okoznak. Mindebben persze a védőnő, az óvónő és a tanító segítsége is elkél. No meg azt is tudni kell, hogy a diéta betartása és betartatása nem elegendő ahhoz, hogy a gyermek személyisége megfelelően fejlődjön, kibontakozzon. Ehhez helyes otthoni nevelésre, mielőbbi óvodai foglalkozásra és arra is szükség van, hogy az iskolai tanulmányait figyelemmel kísérjék és segítsék. A fenilketonúriás gyermek szülei vagy gondozói okkal kíváncsiak rá, hogy meddig kell a gyermeknek diétáznia? Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint átlagosan a tízéves koráig. Ekkortájt egyéni elbírálás után, állandó ellenőrzés alatt szabad a diéta szigorúságán fokozatosan enyhíteni, majd a diétázást abbahagyni. A serdülőkor küszöbéhez érkezvén az idegrendszer már elég érett ahhoz, hogy ne szenvedjen kárt a felhalmozódó fenil-alanintól. Az alapbaj — a fenil-alanin átalakításának a zavara — tehát ekkor is megvan, s az egész életen át megmarad, de már nem károsítja az idegrendszert. Ennek ellenére célszerűnek látszik, hogy a fenilketonúriás ember az étrendi kezelés befejezése után is tartózkodjon a nagy fehérjetartalmú ételek fogyasztásától. Horváth Tiborné főiskolai adjunktus Kérdezz - felelek! Mi az ellenszere a szobanövények cserepein és a talajuk felszínén lerakodó vízkőnek? — kérdezi Veress Mihály szentendrei olvasónk. Kérdésére dr. Varga Magdolna, a biológiai tudományok doktora válaszol. A vízkő a vízben oldott különféle sóknak a víz elpárolgása után, szilárd alakban való lerakódása. Kisebb mennyiségben — hosszú idő alatt — lerakódhat a cserép felső peremén vagy a talaj felszínén is; a növényekre azonban nem ártalmas, ráadásul könnyen el is távolítható. A talaj felszínén és a cserép szélén csak akkor halmozódhat fel vízkő nagyobb mennyiségben, ha a növényeket túlöntözik, s azok talaja nem szellőződik eléggé. Ilyenkor a felszínen tocsogó víz nem tud beszívódni a talajba, s a kényszerű felületi párolgás következtében vízkő képződik. A növény azonban ekkor sem a vízkő, hanem a túlöntözés és a talaj levegőtlensége miatt pusztul el. A talaj ártalmas levegőhiányát a levegő és víz által át nem járható cserepek vagy tartók (például zománcos vagy műanyag cserepek) használata még tovább fokozza. Ezért azt javasolom, hogy növényeit mindig csak annyi vízzel öntözze, amennyi a talaj vízmegtartó képességét nem haladja meg; ennek a víznek a mennyiségét egyszerűen azzal határozhatja meg, hogy a fölösleges vizet engedi eltávozni (alul) a cserépből. Gondoskodjon a talaj megfelelő szellőzéséről: pórusos, zománc nélküli, alul lyukas cserepeket használjon, s ne tegye őket a levegőt elzáró dísztartókba. Ha lakóhelyének körzetében a víz nagyon kemény (vagyis túlságosan sok benne az ásványi só), forralt, majd lehűtött vízzel vagy esővízzel öntözze virágait. Hogyan tároljam a dióbelet, hogy az ne molyosodjon meg? — kérdezi Pataki Ilona temesvári olvasónk. Kérdezz — felelek! rovatunk válaszol: A megtisztított dióbél magas széndioxid-tartalmú levegőben tárolható legtovább épségben. Ehhez otthon a szódavíz készítéséhez használt patron tartalmát használhatjuk fel. A dióbelet sértetlen műanyag zacskóba — legjobb két zacskóból összerakott kettős faluban — kell elhelyeznünk, s a patront előbb egy üres szódavizes szifonba kell belecsavarnunk. Azután a szifonból megtöltjük a zacskót — száját a szifon csövén összefogva — szén-dioxiddal, majd a zacskó száját szorosan bekötjük, és száraz, hűvös helyen tároljuk. Ha alkalmilag fogyasztunk az ily módon tartósított élelemből, a maradék további tárolásához a szén-dioxidos feltöltést mindenkor meg kell ismételnünk. Ugyanilyen módon tárolhatjuk a mákot, a babot és a lencsét is. Persze ne feledjük, hogy a dióbél, ha hosszú ideig áll, mindenképpen megavasodik. Hogyan lehet életben tartani és újravirágoztatni a cserepes cikláment? — kérdezi dr. Balás László miskolci olvasónk, Szent-Miklóssy Ferenc kertészmérnök válaszol: Virágzása idején a cserepes ciklámen számára a legkedvezőbb a 12— 15 Celsius-fokú hőmérséklet. A lakásokban többnyire ennél melegebb van, ezért növényünket az ablak közé tegyük. Mivel ebben a fejlődési szakaszában virágunknak sok vízre van szüksége, helyezzünk egy magasabb tányért a cserép alá, és ügyeljünk rá, hogy abban mindig legyen víz! A párolgás mértékétől függően rendszerint elegendő a tányért hetente egyszer feltöltenünk. (A szaküzletekben kapható öntike nevű vízadagolót szintén használhatjuk erre a célra.) Az újravirágoztatás érdekében célszerű pihentetni a gumót. Ez úgy történik, hogy az utolsó virág elnyílása után fokozatosan csökkentjük az öntözést, majd meg is szüntetjük. Ezután a gumót cserepestül hűvös helyre (kamrába, vécébe stb.) tesszük. A hajtatásra majd csak szeptemberben kerülhet sor. Akkor kiveszszük a gumót a cserépből, eltávolítjuk a kiélt, régi földet, és frisset (Florasca B virágföldet) teszünk a helyébe. Az átültetéskor ügyeljünk arra, hogy a gumó csúcsrésze egy kicsit kiálljon a földből. Az ablak közé visszahelyezve az első két hétben mérsékelten öntözzük növényünket, hogy a gyökérzetét serkentsük fejlődésre. Csak a gyökérzet kialakulása után — ezt az is jelzi, hogy a gumó hajtani kezd — öntözhetjük rendszeresen. A növény növekedését 0,2 százalékos Wuxal oldatos lével is segíthetjük. Mitől válik édessé a „dércsípre” sütni való tök? — kérdezi András Mihályné tatai olvasónk. Kérdezz — felelek! rovatunk válaszol: A dércsípés (avagy a fagypont alatti hőmérséklet) hatására vegyi változás indul meg a sütőtökben. Ennek az a lényege, hogy az úgynevezett összetett, nem édes cukrok (szénhidrátok) lebomlanak egyszerűbb, édes cukrokká. Ehhez hasonló folyamat megy végbe a krumpliban is, ha az megfagy. A dércsípést mesterségesen is létrehozhatjuk, ha az „úritököt” sütés előtt a hűtőszekrény mélyhűtőjében — legföljebb mínusz 2 Celsius-fokon — néhány órán át „megcsípettük” a hideggel. A szokásos pincehőmérsékleten lassabban ugyan, de szintén bekövetkezik a sütőtök utóérése, s ennek során a termés húsában létrejönnek az édesebb cukrok. 278