Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
A statisztika erre is válaszol! A csapatok gólerejét valamely bajnokságban az előző bajnokságban lőtt átlagos gólszámmal jellemeztük. Ez az érték általában 1 és 5 között mozog. A matematikai statisztikából ismeretes, hogy a Poissoneloszlás esetén a relatív 1 szórás , , így ha a forrás- a erősség kicsiny, az eredmény nagyon bizonytalan, hiszen a relatív szórás a= 1 forráserősségű csapatra 1// 1=1 azaz 100'/», a=2 for-ráserősségű csapatra ~1~ = \ 2 0,71 azaz 71%, a a=5 forráserősségű csapatra pedig 1 ,/ = °’45 azaz 45%. Egy\ o egy meccsen tehát a kis forráserejű csapatok nagy valószínűséggel szereznek 80—100 százalékkal több (vagy kevesebb) gólt, mint a csapat átlagos gólereje. Ez azonban azt jelenti, hogy a labdarúgást legalább 80 százalékban a véletlen irányítja. Így a totó valóban szerencsejáték! Bármennyire ismeri is ugyanis valaki az erőviszonyokat, bármennyire pontosan tudja is meghatározni a játszó csapatok gólerejét, a tippelés a nagy ingadozások miatt erősen bizonytalan. Ez a bizonytalanság — mint a totóbotrány bizonyítja — legföljebb törvénytelen eszközökkel, vesztegetéssel szüntethető meg. Az elmondottakból következik, hogy a sokgólos sportágak eredményei jobban tükrözik az erőviszonyokat. A mérkőzések eredményére könnyebb tippelni! Jégkorongban és kosárlabdában a világversenyeken is sokkal kevesebb a meglepetés, mint a labdarúgásban. Talán ez az oka — például — annak, hogy a labdarúgó-világbajnokságokon alig-alig nyer az előzetesen legjobbnak kikiáltott válogatott. Ennek a „dicsőséges bizonytalanságnak” volt szenvedő alanya 1954-ben a magyar, legutóbb, 1982-ben pedig a brazil csapat. A bizonytalanság persze kedvez a szerencsejátékok szervezőinek, s a fentiek alapján talán természetes, hogy a totóban a futballmeccsekre, nem pedig a kosárlabdára tippelünk. Az is érthető, hogy a magyar totóban általában az olasz bajnokság mérkőzései szerepelnek, ahol közismerten sok a döntetlen és kevés a gól, tehát az eredmények bizonytalanabbak. Minthogy a döntetlenek ennyire színtelenítik a játékot, sok országban adminisztratív intézkedésekkel igyekeznek a csapatokat támadóbb játékra ösztönözni. Például Angliában a győzelemért három, a döntetlenért pedig továbbra is csak egy pont jár. A Szovjetunióban bajnokságonként öt döntetlent engedélyeznek egy csapat számára, a hatodikért már nem jár pont. Mindezek az intézkedések azonban nem látszanak különösen hatásosnak, így talán — befejezésül — az angol szociológus Dowie javaslatát sem érdektelen megfogadnunk. Dowie a döntetleneket szinte teljes mértékben kiiktatva azt javasolja, hogy a döntetlen eredménnyel záruló mérkőzéseken a két pontot az a csapat kapja, amelynek a kapusa kevesebbszer ért a labdához. Ez a csapatokat kapura lövésre ösztönözné, ugyanakkor kockázatosabbá tenné a védekező hazaadásokat. Jól kifejezné a csapatok közötti különbséget is, hiszen gondoljunk csak arra, hogy például ha az FTC-nek sikerült volna a PSV Eindhoven elleni legutóbbi kupavisszavágón valami csoda folytán egyenlítenie, a Dowie-féle értékelés szerint az Eindhoven továbbra is biztosan győzött volna a kidolgozott helyzetek alapján, hiszen azokból csak Zsiborás bravúrjai miatt nem született gól. Dr. Juhász András — Dr. Tasnádi Péter (ELTE, általános fizikai tanszék )42 Sévres békéjétől Lausamn A TÖRÖK KÖr Az első világháborút lezáró Párizs környéki békék — a Németországgal megkötött versailles-i (1919), a Bulgáriával megkötött neuilly-i (1919), az Ausztriával megkötött st.-germaini (1919), a Magyarországgal*, megkötött trianoni (1920) és a Törökországgal megkötött sévres-i (ejtsd: szerb) béke — közül egy — a legutóbbi — sohasem emelkedett jogerőre. A győztes antanthatalmaknak alávetett szultáni kormánytól aláírt békeszerződésben olyan súlyos feltételek voltak, hogy elfogadása ellen addig páratlan nemzeti egységfront kovácsolódott össze — összefüggésben az egyébként is egyre erősebb gazdasági, társadalmi és politikai megújulási törekvésekkel. Mindennek következtében a győzteseknek újra a tárgyalóasztalhoz kellett ülniük. Így született meg a nemzeti törekvések szempontjából is elfogadható lausanne-i (lozani) béke. A török ipar elmaradottsága, a közlekedési hálózat fejletlensége, a XX. századi háborúra alkalmatlan, korrupt közigazgatás egy pillanatig sem tette kétségessé, hogy az 1914. november 1-jén Oroszországnak küldött hadüzenettel — Asquith volt brit miniszterelnök szavával — „a Porta öngyilkosságot követ el”. Négy nappal később megérkezett Isztambulba az angol, a francia és a szerb hadüzenet. Az antantszövetséggel szemben a török hadsereg legföljebb részsikereket érhetett el (1915- ben félesztendős küzdelemben felszámolták brit csapatok két hídfőállását a Gallipoli-félszigeten stb.). A három fronton — a Kaukázusban Oroszország, Palesztinában és Mezopotámiában Nagy-Britannia ellen — harcoló ország 1918. október 30-án fegyverszünetet kért. Ezzel elhárult az akadály az elől, hogy az akkor körülbelül 1,7 millió km2 területű, egyharmad részében arabok, örmények, görögök, kurdok és más nemzetiségek lakta birodalom végre széthulljon. Az „öngyilkosság" után A háború éveiben megkötött különmegállapodás szerint az arabok lakta közel-keleti területek angol és francia kézre, a főképp törökök lakta Anatóliából Antalya városa és környéke olasz fennhatóság alá került volna. Az antant Görögországgal is egyezségre jutott: Izmir városát és környékét meg Törökország európai területeinek zömét Görögországhoz fogják csatolni. Az is körvonalazódott, hogy a birodalomnak a jobbára örmények és kurdok lakta területei később meghúzandó határok között önálló állammá szerveződnek. Isztambul sorsa is megpecsételődni látszott: a stratégiailag kulcsfontosságú város nem maradhat török kézen (Görögország és az összeomlásig a cári Oroszország is igényt tartott rá, később azonban a nemzetközi felügyeletet szorgalmazó megoldások kerültek előtérbe). 1919 májusában — a szövetségesek ígéreteit beváltandó, ám a fegyverszüneti megállapodás előírásait megsértve — olasz, majd az angol, francia és amerikai flotta segédletével görög egységek szálltak partra Antalyában, illetve Izmirben. A görög partraszállás híre drámai erővel hatott a török közvéleményre, hirtelen felrázva a már-már teljesen közönyössé váló népet. Bizonyossá vált az addig elképzelhetetlen: VI. Mohamed szultán — hogy hatalmát megtarthassa — ellenállás nélkül segédkezik a győzteseknek a háború alatt tett ígéretek valóra váltásában. A görög partraszállással szinte egy időben a szultán