Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-07 / 49. szám
A GONDOLKODÁS Ú&AZADAIQ KNIL4GEGYETEM TUD A következő három előadás — ha úgy tetszik - önálló fejezetet alkot. Kínálkoznak a közös címek: A mai értelemben vett tudomány születése vagy Az égi és a földi fizika egyesítése stb. Ez alkalommal az előző előadásokhoz képest rövidebb időszakot tekintünk át: a XV-XVII. század nagy európai tudományos fordulatáról lesz szó. Persze - az érthetőség kedvéért - számos előzményt felidézve. Kalandozásunkban sorrendben dr. Fehér Márta, dr. Vekerdi László és dr. Gazda István tudománytörténész lesz segítségünkre. Először — a mostani alkalommal — azt tárgyaljuk meg, hogy hogyan „került a Nap a Föld helyére” vagyis hogy miképp alakult ki a heliocentrikus világkép. AZ ARISZTOTELÉSZI VILÁGKÉP A középkori Európa hite szerint Földünk siralomvölgy, de egyúttal a Mindenségnek is a középpontja. Itt él az ember, körülötte forog minden. E világkép — a Föld-középpontú világkép — alapjait a görög Arisztotelész és Ptolemaiosz rakta le. A keresztény tanítás nagy szintézise a XIII. században teremtődött meg. Az Egyház már világi hatalmának csúcsán állt, de a tudományban betöltött szerepe veszélybe került. A szerzetesrendek ekkor már a tudományosságra, a racionalitásra törekedtek. Albertus Magnus (1193— 1280) keményen támadta a tudományban járatlan teológusokat. A szintézis megteremtése tanítványának, Aquinói Szent Tamásnak (1225— 1274) a nevéhez fűződik. Európában már ismerték az arisztotelészi logikát, s a fordítások révén egyre több görög, sőt keleti — zsidó, arab — tudományos eredmény vált hozzáférhetővé. Mindebből egy olyan racionális érvelési rendszer született, amely Arisztotelésznek efféle „javított” változata, az egyházi dogmákkal való összeegyeztetése. Eszerint vannak megismerhető igazságok, és vannak olyanok, amelyek az emberi értelem fölött állnak. Ezekben a hit fénye segít eligazodni; ellentmondások esetén első a hit. Ilyen ellentmondásra bukkanunk éppen a világegyetem feltételezett felépítésében is. Arisztotelész világképe ugyanis egy olyan Föld-középpontú rendszer, amelyben a Föld körül szilárd kristálygömbökre rögzített csillagok létét elsősorban logikailag indokolják, míg Ptolemaiosznak matematizált rendszere van. Ptolemaiosznál a megfigyeléseknek és a Föld-középpontúság föltevésének öszszehangolására bonyolult geometriai rendszert találunk. Ez a racionális, észérvekkel alátámasztott, a támadó érvek logikus cáfolatára törekvő világkép, amely ráadásul a mindennapi látvánnyal is egybe vágott, igen erős volt. Ezt kellett áttörnie a XV—XVII. század óriásainak: Kopernikusznak, Galileinek és Keplernek. Oresmicus francia matematikus már a XIV. században támadta Arisztotelésznek azt a tételét, amely szerint a Föld mozdulatlan. Ha úgy látom, hogy a Föld áll és az ég mozog, az nem bizonyíték a Föld mozdulatlanságára, hiszen a megfigyelés relatív. A Bibliát nem szó szerint, hanem képes beszédként kell értelmezni. Ezek a gondolatok háromszáz évvel később fegyverré válnak. Oresmicus idején még más a világ: ő Lisieux püspöke lesz, Galileit ellenben tanainak visszavonására kényszerítik. Mi változott közben? VAJÚDÓ EURÓPA A XIV. század eseményeiről, nehéz időszakáról már szóltunk. Tán túlzásnak tetszik ez a megállapítás: Európát a XV—XVII. században máglyák tüze világítja be. Az Egyház az új gondolatokat szó szerint tűzzel-vassal igyekszik megfékezni. Tudjuk: Husz János, Jeanne d’Arc, Savonarola, Giordano Bruno máglyán végzi, tízezreket égettet meg az inkvizíció mint eretneket. Dózsát izzó vastrónra ültetik. A feudális hatalom, különösen annak fő bástyája, az Egyház, szigorúan őrzi tekintélyét. Például Giordano Bruno így írt: A végtelenről, a Világegyetemről és a világról című párbeszédes művében: „Tagadom ezt a sorrendet, ezt a felosztást, vagyis azt, hogy a Földet körülveszi a víz, a vizet a levegő, a levegőt a tűz, a tüzet az ég. (...) Az elemek és világtestek híres és közismert sorrendje ábránd és teljesen üres képzelgés, amelyet sem a természet nem igazol, sem az értelem nem bizonyít.” Ez a támadás még nem a racionális érvek támadása, hanem a misztikus gondolkodóé. Az óriások érveit később már nem lehet majd elhallgattatni. A korszak és a megelőző időszak feudalizmus elleni fellépései is gyakran jelentek meg „papi köntösben”. A XV—XVII. században megerősödtek az abszolút monarchiák. A Habsburgok birodalma, I. Ferenc Franciaországa, Rettegett Iván Oroszországa ennek a kornak a nagyhatalmai. De ezekben a századokban volt a németalföldi szabadsághrc és az angol polgári forradalom is. Európa ekkor alapjaiban megváltozott, földrajzilag átrendeződött, súlypontja a Földközi-tenger mellékéről nyugatra és északra tevődött át. Az ideológiában is két hatalmas erő feszült egymásnak: a XVI. század elejétől a gyorsan terjedő reformáció és a század második felétől az erősödő ellenreformáció. Minden felbolydult Európában ! Magyarország a XV. század végi, mátyási fénykor után a perifériákra szorult. Két évvel azután, hogy a török elfoglalta Budát, három részre szakadt az ország. Ugyanezekben az években jelent meg Kopernikusz nagy műve és Vesalius anatómiája. A török hódoltság szinte behozhatatlanul visszavetette a magyar fejlődést. Gondoljuk meg, hogy Buda az angol polgári forradalom győzelme után úgy negyven évvel szabadult fel! Hogyan lehet behozni ezt a lemaradást? Csak Erdély tartja magát. Bethlen Gábor Galileinek és például Shakespeare-nek a kortársa. 1558 A HELIOCENTRIKUS VILÁGKÉP A Nap-középpontú világkép kialakulása sorsdöntő lépés a földi és az égi fizika egyesítésében. E világkép kialakulásáról szól dr. Fehér Márta előadása. Kik a főszereplők? Kopernikusz 1473-ban születik Torunban. Apja halála után püspök nagybátyja neveli. Európa nagy egyetemein tanul orvostudományokat. 1512-től fromborki kanonok, bár nem szentelték pappá. Nagy művét, a De revolutionibus orbium coelestiumot III. Pál pápának ajánlja. Célja az, hogy feloldja az arisztotelészi és a ptolemaioszi rendszer ellentmondásait. Az Egyház támogatja munkáját. Ha könnyebbé válik a számolás, de egyéb nem következik mindebből — ám legyen! A kopernikuszi rendszerben a Nap kerül a középpontba, s körötte körpályán bekeringenek a bolygók. Tycho de Brahe kompromisszumos rendszert dolgoz ki. A Föld körül kering a Nap, de a Nap körül a többi bolygó. Zsákutca ez a kísérlet, de Tycho de Brahe tudományos érdeme