Élet és Tudomány, 1986. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-27 / 26. szám

»22 TE VEDD! Gyomaendrőd „gyarapodása” „Gyarapodni” akar az ember, na­gyobb területen nagyobb hozamot szeretne. Eltüntetni a lápokat, azokkal együtt elvész számos növény- és állat­faj. Kiszárítja a talajt a lecsapolással, aztán öntözni kezdi nem kellően lágy vizekkel. Sajnálja a helyet a fasorok­nak, kiirtja azokat, szabad utat nyit a szélviharoknak, s azok is pusztítják a talajt. Vegyszerek, gyomirtók segít­ségével növeli a hozamot, de újabb fajokat űz el vagy irt ki. Műtrágyát használ: nő a vizek nitráttartalma, be kell vezetni a csöves vizet — csa­torna nélkül is. Most már az emberi­állati fekáliák is tovább nitrátosítják a vizeket. Eltűntek régi mocsaraink, s rosszabbak keletkeztek. Gyoma­­endrődön? Az egész világon. Hallat­lanul bonyolult az a rendszer, amely­be túl csekély tudásunkkal beavat­kozunk. Talán már rájöttünk a téve­désünkre, de továbbra is gyarapodni akarunk, ezért nagy erő (lelki és anyagi erő!) kell ahhoz, hogy változ­tassunk azon, ami rossz — erre int Gyomaendrőd példája is. (A szerk.) Településeink természeti képe az utóbbi években, évtizedekben jelen­tős változásokon megy keresztül. E változások kapcsolatban vannak a társadalom környezeti és ökológiai hatásaival, a technika fejlődésével és az életszínvonal emelkedésével. Például a vizekkel való gazdálko­dás sokat változott az elmúlt év­században és ennek kedvező és kedvezőtlen nyomait viseli a táj. A vízviszonyok alakulása kihat a talajfejlődési folyamatok irányára, s az a növényzetre és állatvilágra. Az alföldi Gyomaendrőd környeze­tének a múlt század óta bekövetke­zett változása tanulságos példája az emberi beavatkozások sokszor előre nem számított hatásainak. A Körös-folyó töltések közé kényszerítése legelőször a terület természetföldrajzi képét változtatta meg. A folyók szabályozása volt a legnagyobb hazai természetátalakí­tó művelet. Ez, meg a belvízi men­tesítő csatornázások a termőterüle­teket nagyban megnövelték. E munkálatok révén lápok, mocsarak szűntek meg, nagy területeken el­tüntetve a vízi növényeket, a ná­dat, a gyékényt, a sást, s megszün­tetve a vizek halbőségét is. A talajtípusok elemzése alapján ma is meg tudjuk határozni azokat a területeket, amelyeket a szabályo­zás előtti víz borított, és a talajvíz hatása alatt állottak. Az időszako­san vízjárta területeken réti talajok alakultak ki. A még magasabb te­rületeken, Pohalmon, Csudaballán szikes talajok találhatók. A szike­sedés feltételei már a folyószabá­lyozások előtt megvoltak, de a víz nagy bősége a sók hatását elfedte. A víz elvezetése után a talaj kiszá­radt, és a sók láthatóvá váltak. A mezőgazdaságba bevonuló ipari eredetű anyagok felgyorsították a környezet negatív irányú változá­sait.* A Körösök közelében ugyan nincsenek nagy ipari üzemek, a me­zőgazdaság azonban széles körben használja a műtrágyákat, a különféle növényvédő szereket, a gombaölő, rovarirtó, gyomirtó szereket. A műtrágyák megváltoztatták a talaj tápanyagszintjét, emiatt az ősgyepek­ növényi összetétele is megváltozott. Megjelentek a táp­anyagban gazdagbb talaj növényei, míg azok a növényfajok, amelyek a műtrágyát vagy a vetélkedést nem bírták, eltűntek a területről. A gyomirtó szerek bizonyos gyomfa­jokat teljesen visszaszorítottak: pél­dául a kék búzavirág sok helyről szinte teljesen eltűnt. A nagytáblás művelés érdekében kivágták a fa­csoportokat, sőt, az út menti fasoro­kat is. A szélvész a gépek által ka­vart porfelhőket szabadon szállítja, s vastagon lerakódnak az út menti növényeken. A repülőgépről kiszórt permetezőszer a légáramlattal messzire eljutva elpusztította a ta­nyákat szegélyező, s a vegyszerre oly érzékeny akácosokat. Határunk a Körös mindkét partján puszta­sággá változott. A belterület településhálózatának közműollója is otthagyta a nyomát a tájon. A lakásokba és az üze­mekbe bevezették a vizet, de a szennyvizek elhelyezéséről nem gondoskodtak megfelelően. A szennyvíznek az elhelyezésére nincs más lehetőség, mint hogy a talajba szivárogtatják el. Ez — a csapadék­vízzel kiegészülve — annyira meg­emeli a talajvíz szintjét, hogy a te­lepülés laposabb területei idősza­konként víz alá kerülnek. A terü­let valósággal elmocsarasodik, s a felázott talajon az épületek meg­süllyednek. Az 1970-es évek végén hazánkban becslések szerint 300 000 nedves épület volt, s a vizes épüle­tek száma egyre nő. A hagyomá­nyos kátránypapírral történő szige­telés legfeljebb 50—60 évig áll ellen a talajvíznek. Az épületekben, töb­bek között az 1867-ben épült gyo­mai evangélikus templom falán is jól megfigyelhető a sók felfelé ván­dorlása. A falu belterületén a há­zakhoz tartozó kertek egy részét a kora tavaszi magas vízállás miatt nem lehet idejében megművelni. A fák is kipusztulnak, mert nem bír­ják a talajvizet. A község bel- és külterületén 1973-ig a talajvízszint még 4—5 m mélyen volt. Azóta a község belterületén minden tavasz­­szal — még a legutóbbi aszályos években is — egészen a felszínig emelkedik a talajvíz. A külterület kútjaiban ekkor is 4—5 m mélyre kellett meríteni a vödröt. Ez iga­zolja, hogy a belterületen a szenny­víz emeli meg a talajvizet. A szikesítő hatás szempontjából legfontosabb a víz összes só- és nát­­riumion-tartalma, ezt a víz minősí­tése során figyelembe kell venni. De nem hanyagolható el a magnézium­sók mennyisége sem. A kötött tala­jokon az öntözővizek összes sótar­talma nem haladhatja meg az 500 mg/1 mennyiséget, és bizonyos io­nokra (Na+; Mg+ + ; HCO +) külön határértékek vannak aszerint, hogy milyen adottságú a talaj. Gyoma­endrőd törpevízművének­ vize 900 mg/1 sót tartalmaz, és ebben a ka­tionok 94 százaléka szikesítő hatású. A kertészek által öntözésre használt Holt Körös vize még ennél is több, 1360 mg/l sót tartalmaz. Gyomaend­rőd község altalajában sós rétegek húzódnak, amelyekből a talajvízzel lassan a felszínre emelkednek a szi­kesítő sók. Egy altalajvízzel telt kút­­ból vett vízminta 3300 mg sót tartal­maz literenként, a vágóhídnál levő gödrökből vett víz 3360 mg-ot. A nyári szárazság idején a víz a fel­színről elpárolog, s az alsó rétegek­ből a hajszálcsövesség emeli fel az utánpótlást. A felszínig emelkedett víz sótartalma 1240 mg/l. Gyomaendrőd aligha számít kivé­telnek hazánk települései között, sőt, ha kivétel, akkor inkább sze­rencsés kivétel, mert itt még nem zacskóból isszák a vizet, és a levegőt sem szennyezik nagyobb üzemek, vagy forgalmas közutakon száguldó járművek. Sorsában épp az a tanul­ságos, hogy a leghétköznapibb te­vékenység, a legelemibb komfort megteremtése — főképp, ha azt nem kellően átgondolva végzik — mennyi sok kárt okoz a környezet­nek, s végső soron nekünk magunk­nak. Visszatekintve jól látjuk, le­hetett volna másképp csinálni, de még most sem késői a változtatás. Dr. Weigert József (Rovatunk az ELTE KISZ-bizottsága Természetvédelmi Klubjának — címe: Bp. Egyetem tér 1—3; fogadóórák: min­den kedden fél 6-tól fél 9-ig — közremű­ködésével készül. Legközelebb 1986. évi 30. számában jelentkezünk. — A szerk.) *

Next