Élet és Tudomány, 1988. július-december (43. évfolyam, 27-53. szám)
1988-07-08 / 28. szám
AZ ŰRKÍSÉRLET TUDOMÁNYOS PROGRAMJA A Phobos - felszínének és - belső szerkezetének vizsgálata. A Mars - felszínének, - légkörének, - ionoszférájának és - magnetoszférájának tanulmányozása. Napkutatási feladatok: - a napkoronának és szerkezetének, - az aktív övezeteknek és a koronalyukaknak, - a napkitöréseknek, - az oszcillációknak és - a napállandónak a vizsgálata. A bolygóközi tér vizsgálata: - a napszél részecskéinek, - az úgynevezett lökéshullámoknak és - a szoláris kozmikus sugárzásnak a vizsgálata. Irány a Phobos sze: az űrszondák 30—80 méteres távolságra közelítik meg a Mars természetes holdját, a Phobost (1. ábra). A megközelítés során választják le az orbitális egységről a Phobos felszínén sima leszállást végrehajtó hosszú élettartamú önműködő állomást (2. ábra; ez a talajhoz rögzítve hosszú időn át végez majd méréseket) és az ugráló egységet (3. ábra), amely csak rövid ideig képes mérési eredményeit az orbitális egységen keresztül a Földre továbbítani, de mintegy 20 méteres szökkenéseinek, ugrásainak jóvoltából méréseit a Phobos más-más helyén végzi. Az orbitális egység eközben másodpercenkénti 2—5 méteres sebességgel mintegy „elúszik" a Phobos felszíne fölött. Ez a folyamat tizenöt-húsz percig tart, azaz ennyi idő jut arra, hogy az orbitális egység elvégezze a Phobosszal kapcsolatos közvetlen méréseit, valamint, hogy vegye, illetőleg a Földre továbbítsa az ugráló egység által mért adatokat. Az űrszondáknak a Phobosszal való találkozója a tervek szerint 1989 áprilisában lesz. Az orbitális egységet ezután újra a 9700 kilométeres körpályára vezérlik, s ott további Száznegyven napig végez majd méréseket. A teljes űrkísérlet tervezett időtartama mintegy tizenöt hónap. 2. ábra: A hosszú élettartamú automatikus állomás a talajhoz rögzítve végzi majd méréseit a Phoboson Hazánk a Fobosz-program számos kísérletében vesz részt, kisebb-nagyobb részfeladatokat hajtva végre, illetőleg azzal, hogy bizonyos részegységeket ő dolgoz ki és készít el. De az orbitális egység egyik mérőkomplexumának, az ESZTER-nek és a hosszú élettartamú önműködő állomás fedélzeti számítógépének, a BUSZI- nak a megtervezésében és létrehozásában is meghatározó szerepük volt a magyar szakembereknek. AZ ESZTER... Az ESZTER mérőrendszer az űrszonda plazmafizikai méréseket végző műszercsaládjai közé tartozik. A tág körű nemzetközi együttműködésben megépített berendezés valójában három különböző felépítésű és működési elven alapuló műszert (LET, SLED, HARP) foglal magában, s ezeket közös adatgyűjtő és vezérlőegység (DPUB) kapcsolja össze egységes egészszé. A LET detektoregységnek az a fő rendeltetése, hogy a Napból eredő nagy energiájú kozmikus sugárzást vizsgálja energiaspektrum, szögmegoszlás és ionösszetétel szerint a bolygóközi térben. A detektoregység — hogy meghatározhassa a szögmegoszlást — egy mozgatható platformon helyezkedik el. A SLED detektoregység feladata: mérnie kell a kis energiájú szoláris kozmikus sugárzás bolygóközi fluxusát, és a galaktikus háttérfluxust a bolygóközi térben az ekliptika síkjában. A Mars környezetében a napszél és a Marsplazma kölcsönhatását méri, különös tekintettel a határfelületekre. A HARP elektrosztatikus energiaelemző nagyon kicsi energiák tartományában is képes meghatározni elektronok és ionok energiaspektrumát. Érzékelőként az egyik legkorszerűbb detektortípust használtuk fel hozzá. Az adatgyűjtő és vezérlőegység (DPU—B) feladata: fogadja a földi parancsokat, vezérli a különféle detektoregységeket, mégpedig előre beprogramozott, illetőleg földi parancscsal módosított program alapján, gyűjti és feldolgozza azok mérési eredményeit, s a kapott adatokat továbbítja a Földre. A 1. ábra: A szondák pályája a Földtől a Marsig (a), a Mars környezetében (b), illetőleg a Phobos megközelítése (c). Ekkor a szonda és a holdacska legkisebb távolsága 50 méter lesz ..