Élet és Tudomány, 1988. július-december (43. évfolyam, 27-53. szám)
1988-07-08 / 28. szám
MAGYAR MŰSZEREKKEL A FEDÉLZETEN Az utóbbi években a nemzetközi bolygókutatás középpontjába ismét a Mars bolygónak minél alaposabb megismerése került, s ez az érdeklődés alighanem az elkövetkező évtizedekben is megmarad. Ennek az a legfőbb oka, hogy a Naphoz a Földnél közelebb levő bolygók túlságosan melegek akár műszeres, akár emberes űrkísérletek céljára, a távoliakra való leszállás pedig egy sereg más műszaki és gazdasági nehézségbe ütközik. A Mars tanulmányozása is fontos, mert az eddigi negatív mérési eredmények ellenére sem tartják kizárt dolognak, hogy valamilyen formában mégiscsak van szerves élet a Marson. A hetvenes évek derekán abbamaradt Marsprogramok folytatásaként a Szovjetunió 1988. július 7-én és 12-én két azonos felépítésű Fobosz űrszondát indít a Marsnak és közelebbi holdjának, a Phobosnak alapos vizsgálatára (lásd e számunk 875. oldalát! — A szerk.). A kilencvenes évekre — széles körű nemzetközi összefogással — további tervek születtek a Marsnak még részletesebb tanulmányozására. Az e tervek szerint megvalósuló kísérletek egyúttal az ezredforduló után lehetségesnek tartott emberes Marsra szállást is előkészítenék. * * Tizenöt ország, illetőleg szervezet A Fobosz-űrkísérletben a Marsnak és környezetének, valamint a Mars Phobos nevű holdjának a vizsgálatán kívül a Nap és tér tanulmá- Irány a Phobos t agomása is szerepel, ez utóbbi főként az űrszondáknak a Földtől a Marsig tartó pályáján. A Vega-programhoz hasonlóan a Fobosz-program űrszondáinak és pályára állításuknak a költségeit a Szovjetunió vállalta magára, az űrszonda tudományos műszerei pedig széles körű nemzetközi együttműködésben készültek. A programban részt vevő tizenöt ország, illetőleg szervezet (az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, a Nyugat-Európai Űrkutatási Szervezet — ESA —, Finnország, Franciaország, Írország, Magyarország, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Svédország, Svájc és a Szovjetunió) szakemberei harmincegy különböző műszert és berendezést terveztek és készítettek az űrprogram céljaira. A Szovjetunió új típusú űrszondát fejlesztett ki. Ezen az űrszondán, amely a Fobosz-kísérletnek a Mars körül keringő orbitális egysége, további két kisebb szondát is elhelyeztek, s azok majd a Phobos felszínére szállnak le. Ezek: a hosszú élettartamú önműködő állomás és az ugráló egység. A két szonda kétszáz napos űrutazás után 1989. januárjában, februárjában érkezik majd a Marshoz. Ott — átmeneti pályákon — mintegy kilencven napot töltenek méréseket végezve, a Marsnak és környezetének a vizsgálatára kidolgozott programnak megfelelően. Miután a pályaadataikat pontosították, a Phobos pályájával szinkron körpályára vezérlik őket, s a tervek szerint harminc napig azon keringenek. Ez alatt a harminc nap alatt következik az egész űrkísérlet legizgalmasabb ré Az egyik Fobosz-szondán az utolsó ellenőrző méréseket végzik a kilövőhelyen, Bajkonurban Az egyik magyar műszer, a hosszú élettartamú automatikus állomás fedélzeti számítógépe, a BUSZI