Élet és Tudomány, 1991. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

Szerintem... ...az egészségügy illetékesei­nek mielőbb olyan rendelke­zést kellene hozniuk, amely kötelezővé tenné, hogy kis­korú gyermek műtéte ese­tén - az életmentő és a bal­eseti beavatkozásokat kivéve - mindkét szülő beleegyez­zen az operáció elvégzésé­be. Olyankor is, amikor - vá­lás vagy házasságon kívüli születés miatt - a gyermek az egyik szülőnél van elhe­lyezve. Így elkerülhető vol­na, hogy a gyermeket neve­lő szülő hozzá nem értésből olyan műtéthez adja az írá­sos engedélyét, amelybe a másik fél semmiképp sem egyezne bele. Mire gondo­lok? Például egy mandula­műtétre, amelyből rendsze­rint nem származik komo­lyabb baj, de ha nem kellően megokolt javallat alapján ke­rítenek rá sort, végül is egy biológiai (immunológiai) szempontból korántsem fö­lösleges szervtől fosztja meg a fül-, orr- és gégeorvos a gyermeket. Hadd említsek fel erre pél­daként egy vidéki városunk­ban nemrég megtörtént ese­tet. Adva volt egy házassá­gon kívül született két és fél éves kisfiú, aki tavasszal megfázott. Elhúzódó náthá­ja miatt az anyja előbb a kör­zeti orvos rendelte gyógy­szerekkel kezelte, majd­­ más szakterületű orvos ba­rátjával, egy, a gyermek ed­digi egészségi állapotát nem ismerő személlyel való ta­nácskozás után­­ fül-, orr- és gégeorvoshoz vitte gyer­mekét. Habár a kisfiúnak csupán egyszer (kilenc hó­napos kora táján) volt baja a torokmanduláival, az anya azt mondta a szakorvosnak, hogy gyermeke rendszere­sen mandula- és garatgyul­ladással bajlódik. Ilyen kór­előzmény ismeretében és a nagyméretű torokmandulák láttán a fül-, orr- és gégeor­vos e mandulák eltávolítása mellett döntött. Ilyen javal­lat esetén ugyanis két és fél éves korban is elvégezhető ez a műtét, amelyre egyéb­ként ebben az életkorban - a manduláknak az immun­­rendszer érésében betöltött fontos szerepük miatt - csak ritkán szoktak sort kerí­teni. A műtétre puccsszerűen, az Egészségügyi Főiskolán címzetes docensként oktató apa külföldi hivatalos útja idején és a hozzájárulása nélkül került sor. Az utána elvégzett szövettani vizsgá­lat során ugyan nem bizo­nyultak egészségesnek a to­rokmandulák, ám a kórisme nem tette szükségessé az azonnali eltávolításukat. Ez­zel nyugodtan várni lehetett volna addig, amíg a gyermek betölti a harmadik életévét. Mi a tanulsága ennek az esetnek? Szakmai szem­pontból az, hogy az életkor miatt szigorú elbírálást igénylő műtétnek aligha le­het az egyik szülő bemondá­sa az egyik javallata, mert az - mint utólag ezúttal is kide­rült - valótlan is lehet. Em­berileg azonban az ragadott meg leginkább, hogy a kisfiú anyja egészségügyi középis­kolai és főiskolai végzettség birtokában vezette félre a fül-, orr- és gégeorvost, s vált így gyermeke idő előtti, esetleg fölösleges műtété­nek okozójává. Az eltávolított mandulák nem tehetők vissza a he­lyükre. De ez is arra int: az il­letékeseknek mindenképpen meg kellene fontolniuk, hogy ilyen és az ehhez ha­sonló esetekben rá szabad-e ruházni a gyermeket egye­dül nevelő szülőre a kizáróla­gos döntés jogát, vagy a másik szülőnek is lehetővé kellene tenni, hogy gyerme­kének a sorsát meghatározó orvosi döntésekbe beleszól­hasson. Dr. Pécsi Tibor 834 Kedves Olvasónk! Lapunk olvasói már számtalanszor tapasztalhatták, hogy a szerkesztőség nem csupán olvasnivalót kíván adni, hanem azon túl megpróbál közvetlenebb kapcsolatot is teremteni velük. Ezt a célt szolgálják a különféle versenyek, vetélkedők, pályázatok és hasonlók. Most a Nyelv és élet rovat is ilyesfélére vállalkozik: nyelvhelyességi pályázatot indít. Ha a rovatunkban megjelent írásokat megpróbálnánk valamiféle rendező elv szerint csoportosítani, akkor ugyancsak sok csoportba lennének sorolandók. Ha az olvasó visszalapoz, és szemügyre vesz legalább tíz­­tizenkét „Nyelv és élet”­­cikkecskét, maga is meggyőződhet e sokféleségről. Most meghirdetendő pályázatunk viszont egy rendező elvet juttat érvényre: a pályázaton részt vevők segítségével harcot indítunk néhány terjedő nyelvi vétség ellen, elsősorban olyanok ellen, amelyek a rádióban és a televízióban gyakran hallhatók, a napi sajtóban gyakran olvashatók. A kipécézett hibák sokfélék lehetnek: idegen szavak helytelen használata vagy hibás ejtése, helytelen ragozás, stílustörés (olyan szó használata, amely nem illik a szövegkörnyezetbe) és így tovább. Hogy mi a közvetlen „téma”, azt - időről időre - mi jelöljük meg. De hol az én szerepem ? - kérdezheti az olvasó. Nos, a kedves olvasótól azt kérjük, hogy ha mi szóvá teszünk egy hibát, akkor figyelje, hogy találkozik-e ezzel a rádióban, a televízióban, az újságok hasábjául. Ha igen, akkor kérjük, küldje be nekünk, mégpedig az előfordulási hely pontos megjelölésével pl.: a Zaránd Megyei Hírharsona április elsejei számában Tollforgató Tódor cikke a lap harmadik oldalán vagy­ a biciklis rádió magyar nyelvű adásának május 35-i éjféli híreiben Harsány Huba hírolvasó. Amikor egy-egy pályázati gyűjtőfeladatot adunk közre, mindig azt is megjelöljük, melyik az az időkör, amelyen belül figyelniük kell a szóban forgó vétség előfordulásaira. Nem mintha később már nem volna érdemes, mi azonban felhívásunkat valóban pályázattá kívánjuk tenni oly módon, hogy a megadott határidőre beérkező legjobb - értsd: leggazdagabb, legbőségesebb anyagot tartalmazó - pályázatok beküldőit 3000, 2000 és 1000 Ft-os jutalomban részesítjü­k. Ezenkívül módot találunk arra is, hogy a legtanulságosabb hibákat okulás végett, értékelés kíséretében közzé is tegyük lapunkban. Ezek után közzétesszü­k első pályázati gyűjtőfeladatunkat. A téma: a latin anno szóalak hibás használata. Olvasóink, pályázóink tájékoztatásaként a 845. oldalon közöljük dr. Makra Zsigmond cikkét a szóval való gyakoribb visszaélésekről, egyúttal pedig jelezzük, hogy a szóalak hibás használatára az e számunk megjelenése előtti és utáni egy-egy, tehát összesen hét hónapos időközből várunk adatokat. Eredményhirdetés két hónap múlva várható, s ha vállalkozásunk sikeres lesz, ugyanakkor meghirdetjük következő pályázatunkat is. A szerkesztő

Next